Egylényegűség

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az egylényegűség (görögül: ὁμοούσιος (homousziosz)) Alexandriai Szent Atanázhoz köthető, aki azt a nézetet vallotta, hogy az Atyaisten és a Fiúisten lényegileg azonos.

Arius (i. sz. 280 – 336) és az ariánusok tanítása szerint Krisztus lényegileg nem egy Istennel, hanem csupán Isten fia (homoiusziosz = hasonlényegűség). Az első nikaiai zsinat (325) elvetette Arius tanítását, és kimondta azt az ortodox tant, amely szerint a Fiú egylényegű az Atyával (homousziosz) szubsztanciájuk azonos, de személyükben különböznek. Ezt II. Constantius nyomására újra elvetették (milánói zsinat, 355). A császárok 335-től 378-ig többnyire az ariánus nézeteket pártfogolták, azonban 381-ben a 2. egyetemes zsinaton, a nikaiai zsinatban határozottak erősödnek meg.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]