Első nikaiai zsinat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Első nikaiai zsinat
Nicaea icon.jpg
Középen Nagy Konstantin császár, aki a zsinaton elfogadott "Symbolum Nicaeno-Constantinopolitanum" elnevezésű keresztény hitvallás közösen elfogadott szövegének részletét tartja együtt az egyházatyákkal
Dátum 325. június 19. - augusztus 25.
Elismerte katolikus egyház, ortodox egyházak, antikhalkedóni egyházak, Asszír Keleti Egyház, anglikán egyház, evangélikus egyházak
Előző zsinat nincs egyetemesnek tekinthető
Következő zsinat I. konstantinápolyi zsinat
Összehívó Szt. I. Konstantin
Elnöklő I. Szilveszter pápa legátusa, Hosius által; Alexandrosz, alexandriai püspök
Résztvevők 250-318 (Rómából és a nyugati püspökségektől csak 5 fő)
Viták témája Arianizmus, a Húsvét ünneplése, Meletianosz-féle egyházszakadás, eretnekek keresztelésének érvényessége, „bukott” keresztények
Dokumentumok és nyilatkozatok A Nikaiai hitvallás, 20 kánon és egy zsinati levél maradt fenn.
Időrendi lista

Az első nikaiai zsinatot (vagy niceai zsinatot) I. Konstantin római császár hívta össze 325-ben. A zsinat (más néven szinódus) a keresztény egyház püspökei számára az első egyetemes [1] tanácskozás volt.

A zsinat célja a nézeteltérések feloldása volt az alexandriai egyházban Jézusnak az Atyához viszonyított természetéről, nevezetesen, hogy Jézus egylényegű-e az Atyaistennel vagy hasonlatos hozzá. Alexandriai Szent Alexandrosz az előbbi nézetet vallotta; a népszerű presbiter, Arius (akinek nevéből az arianizmus kifejezés származik) az utóbbit. A zsinat elsöprő többséggel az ariánusokkal szemben foglalt állást (a 250-318 főnyire becsült tanácskozótestületből 2 fő kivételével mindenki az ariánusokkal szemben szavazott).

A zsinat másik eredménye a húsvét időpontjában való megegyezés volt, amely a legfontosabb ünnep az egyház életében. A zsinat úgy döntött, hogy a húsvétot a tavaszi napéjegyenlőséget követő első telihold utáni első vasárnap ünneplik, függetlenül a Biblia héber naptárától és felhatalmazták az alexandriai püspököt, hogy (valószínűleg az alexandriai naptárt használva) évente hirdesse ki püspöktársai számára a pontos dátumot.

A niceai zsinat történelmi jelentőségű, az első törekvés, hogy az egész keresztény világot képviselő gyűlés során jussanak konszenzusra az egyházban. „Ez volt az első esemény a Krisztus-tan szakmai fejlődésében.” Ezen túlmenően „Konstantin azzal, hogy összehívta a zsinatot és elnöklője volt annak, az egyház feletti császári irányításnak is jelzését adta.”[2]

A Nikaia–konstantinápolyi hitvallás megalkotása hagyományt teremtett az elkövetkező egyetemes zsinatoknak a hitbéli nyilatkozatok és egyházi törvények készítésére azzal a szándékkal, hogy iránymutatók legyenek az igazhitűségben és egységes forrásaivá váljanak a kereszténységnek. Ez nagy horderejű eseménye volt az egyház és Európa történelmének.

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. „Egyetemes”: görögül eredetileg oikoumenikosz, amelyből az ökumenikus szó is származik. Ennek szó szerinti jelentése „az egész világra kiterjedő”, de általánosan elfogadott a Római Birodalomra vonatkoztatott szűkebb értelmezése is, mint ahogy a római császárt is a „világ” (görögül oikumené) uralkodójának tekintették. A szóra a zsinatra vonatkozó értelmében a legrégebbről fennmaradt forrás 338 körül Eusebius Konstantin élete 3.6 című műve (σύνοδον οικουμενικην συνεκρότει, azaz „egyetemes zsinatot hívott össze”), 369-ben Atanáz Ad Afros Epistola Synodica című levele, valamint a 382-ben I. Damáz pápának és az első konstantinápolyi zsinaton résztvevő latin püspököknek írt levél.
  2. Richard Kieckhefer (1989). "Papacy". Dictionary of the Middle Ages. ISBN 0-684-18275-0

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]