Bérmálás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Katolikus bérmálás ceremóniája Litvániában. A bérmálás szentségét felveheti minden megkeresztelt, de még meg nem bérmált személy.


A bérmálás katolikus szertartás, melynek során kézrátétel vagy felkenés útján közvetítik a Szentlélek ajándékait a bérmálkozó számára. Egyes felekezeteknél ez a teljes jogú tagságot is jelenti az egyházban, míg máshol, például a katolikus egyházban minden megkeresztelt az egyház tagja.

A bérmálás a katolikus, ortodox, antikhalkedóni és anglikán felekezeteknél szentség. A katolikusoknál a hét szentség egyike. A református és evangélikus egyházak konfirmálásnak nevezik ugyanezt a szertartást, ami ezen egyházak esetében nem tartozik az általuk elfogadott két szentség közé. A keleti szertartásokban a gyermekek keresztény beavatása a keresztséggel kezdődik, és azonnal követi a bérmálás és az elsőáldozás. Ezzel szemben a római szertartásban a keresztség után évekig tartó hitoktatást követően kapják a bérmálást és az eukhariszttiát, mely keresztény beavatásuk csúcspontja.

A bérmálás szó a a szláv birmatovaty szóból származik, magyar jelentése megerősítő.

Bibliai alapja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már az ószövetségi próféták szólnak arról, hogy az Úr Lelke lesz a várt Messiáson. S valóban, a Szentlélek szállt Jézusra, amikor megkeresztelkedett Keresztelő Jánosnál. Ez volt a jel, ezzel vált jellé ő maga, ezért tudjuk, hogy Ő az, akit várt a világ. A Lélekben való teljesség nemcsak a Messiás sajátja. Krisztus, szeretete által, a Szentháromság egységébe vonja az embert. A Krisztus által ígért Vigasztalót az első pünkösdkor ismerték meg azok, akik hittek az apostolok igehirdetésében. Ettől az időtől fogva az apostolok az újonnan megkeresztelkedettekkel kézrátétel által közölték a Lélek ajándékát.

Római Katolicizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kézrátételt a katolikus tanítás a bérmálás szentségének eredeteként tartja számon. A bérmálás szentségét minden megkeresztelt és meg nem bérmált ember fölveheti és kell is, hogy fölvegye, mégpedig „időben” - szól a katolikus kánon tanítása.[1]

A Szentlélek befogadásának ideje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Korábban egészen fiatalok, szinte gyermekek is részesülhettek a bérmálás szentségében. Régebben, amikor az utazás korántsem volt olyan egyszerű, mint ma, a püspökök csak öt-hat évenként vállalkozhatattak több héten át tartó, faluról falura járó bérmáló körútra. Így biztonságosabb volt akkor megbérmálni a fiatalokat, amikor erre lehetőség kínálkozott, mint éveket várni.

Magyarország legtöbb egyházmegyéjében hetedikes, nyolcadikos korban részesítik a felkészült fiatalokat a bérmálás szentségében, előtte semmiképpen sem. De tudunk olyan törekvésről is, amely a tizennyolcadik életév környékére teszi a bérmálás felvételének legalkalmasabb idejét.

Részvétel[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bérmáláshoz érett korban levő (14. évét betöltött) személy járulhat. Részt vesznek benne a bérmálkozó, a szülők, a kereszt- és bérmaszülők, a hitoktató, a plébános és az egész egyházközség.

Megkenés krizmával[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Msgr. Ivan Devčić püspök Mária mennybevitelének templomában Fiume városában krizmával lelki pecsétet bérmálkozó lelkébe belenyomja

A katolikus bérmálkozó a püspök elé áll (vagy ő lép hozzá). A bérmaszülő mögötte áll és a vállára teszi a kezét. Ezzel kifejezi, hogy felelősséget vállal a bérmálkozóért. A püspököt kísérő pap vagy maga a bérmálkozó megmondja bérmanevét. Ekkor a püspök a bérmálkozó fejére teszi kezét, s krizmába mártott hüvelykujjával keresztet rajzol homlokára e szavakkal: “(a bármanevet mondja), vedd a Szenlélek ajándékának jelét!” A bérmálkozó felelete: „Amen”. A püspök mint új, nagykorú keresztényt így köszönti: „Békesség veled!” A bérmálkozó felelete: „És a te lelkeddel!”[2]

Ortodoxia és görög katolicizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ortodox egyházban mindig a kereszteléssel együtt végzik. Úgy szolgáltatják ki a bérmálás szentségét, a Szentlélek ajándékát, hogy a test minden részét megkenik egy különleges olajjal, amelyet Szent Kenetnek hívnak. Ezt az olajat, Miront (mirrhát, müront) az egyház püspökei készítik el nagycsütörtökön (lásd még: Szentségek az ortodox egyházban).

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]