Nareki Szent Gergely
| Nareki Szent Gergely | |
 | |
| Nareki Gergely egy 1173-ban készült kilikiai örmény kézirat miniatúráján | |
| szerzetes, pap, vardapet, egyháztanító | |
| Születése | |
| kb. 945–951 valószínűleg Vaspurakan, történelmi Örményország | |
| Halála | |
| kb. 1003 Narek kolostora, Vaspurakan | |
| Tisztelete | |
| Egyháza | Örmény Apostoli Egyház |
| Tisztelik | Örmény Apostoli Egyház; Katolikus Egyház |
| Sírhely | Narek kolostora |
| Kegyhely | egykori sírkápolnája a nareki kolostorban |
| Ünnepnapja | február 27. az általános római naptárban; a Szent Fordítók mozgó ünnepe az örmény apostoli naptárban |
| igen | |
| Fő művei | Siralomkönyv; Kommentár az Énekek énekéhez; himnuszok, ódák és dicsőítő beszédek |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Nareki Szent Gergely témájú médiaállományokat. | |
Nareki Szent Gergely (klasszikus örményül Գրիգոր Նարեկացի, átírásban Grigor Narekac‘i vagy Grigor Narekatsi; latinul Gregorius Narecensis; kb. 945–951 – kb. 1003) örmény szerzetes, pap, vardapet – az örmény egyházi hagyomány tanító-teológusi címe –, teológus, szentírásmagyarázó, költő és misztikus. Életének csaknem egészét a Van-tó déli térségében fekvő Narek kolostorában töltötte. Az örmény középkori irodalom és lelkiség egyik legnagyobb alakja, akinek műveiben a bibliaértelmezés, a liturgikus költészet és a személyes imádság egységet alkot.[1][2]
Fő műve az 1002-ben befejezett, 95 imádságból álló Մատեան ողբերգութեան (Matean ołbergut‘ean), magyarul Siralomkönyv vagy A bánat könyve, amelyet az örmény hagyományban röviden Nareknek neveznek. A mű egyszerre bűnbánati imakönyv, teológiai költemény és az emberi állapot egyetemes megszólaltatására törekvő irodalmi alkotás. Az örmény kéziratos és vallási kultúrában évszázadokon át a Bibliához mérhető tisztelet övezte, és nemcsak olvasták, hanem liturgikus, magánáhítati és gyógyító-védelmező célokra is használták.[3][4]
Az Örmény Apostoli Egyház és a Katolikus Egyház egyaránt szentként tiszteli. Ferenc pápa 2015. április 12-én az egyetemes Egyház tanítójává (Doctor Ecclesiae Universalis) nyilvánította. A döntés ökumenikus jelentőségét az adta, hogy Gergely az Örmény Apostoli Egyház hagyományából származott, miközben teológiai és lelki örökségét a Katolikus Egyház is egyetemes értékűnek ismerte el.[5]
Neve és az életrajzi források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az örmény Narekac‘i melléknév jelentése „nareki”, vagyis a Narek nevű településhez és kolostorhoz tartozó. A magyar szakirodalomban a Nareki Szent Gergely, ritkábban a Naregi Szent Gergely, Nareki Gergely és az orosz közvetítésű Nareki Gregorij alak is előfordul. A nyugati tudományos irodalomban a Gregory of Narek forma terjedt el.
Életéről kevés egykorú adat maradt fenn. A biztosabb támpontokat saját műveinek kolofonjai, apjának és tanítójának írásai, valamint a 12. századi kilikiai örmény hagyomány szolgáltatja. A későbbi életrajzok történeti adatokat és hagiográfiai motívumokat egyaránt őriznek, ezért születési és halálozási éve csak hozzávetőlegesen állapítható meg. A modern szakirodalom többnyire a 940-es évek közepére vagy a 950 körüli évekre teszi születését, halálát pedig rendszerint 1003 körülre; egyes régebbi munkák 1010 körüli dátumot adnak.[6][3]
Élete és történeti környezete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Vaspurakan és a nareki iskola
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Gergely a 10. századi Vaspurakan királyság kulturális környezetében élt. A Van-tó körül fekvő, az Arcruni-ház uralma alatt álló ország a 9–10. században politikai önállóságot és jelentős építészeti, szerzetesi és irodalmi fellendülést élt át. Aghtamar szigetén felépült a Szent Kereszt-templom, és a térség egy időre az örmény katholikoszok székhelyévé is vált. Ebben a közegben alapították meg a 930-as években Narek kolostorát, amely rövidesen a bibliai, patrisztikus, nyelvi és aszketikus képzés egyik fontos műhelyévé fejlődött.[1][6]
A „nareki iskola” nem csupán földrajzi megjelölés. A modern kutatás e néven foglalja össze Gergely apja, Khoszrov Andzevaci, tanítója, Anania Narekaci és Gergely egymással összefüggő szellemi hagyományát. Khoszrov főként a liturgia magyarázatával, Anania az erkölcsi és aszketikus neveléssel, Gergely pedig a költői imádság és a bibliai képek révén fejtette ki tanítását. E folytonosság miatt a kutatók elvetették azt a korábbi képet, amely Gergelyt előzmények nélküli, magányos lángelmeként ábrázolta: művészete a korábbi örmény és görög patrisztikus hagyományra, a kolostori liturgiára és a nareki közösség oktatási gyakorlatára épült.[1]
Családja és neveltetése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Apja, Khoszrov Andzevaci világi előkelőből lett egyházi személy, majd Andzevatsik püspöke és teológiai író. Anyja korán meghalt. Gergelyt és testvérét, Hovhannest gyermekkorukban Narek kolostorába adták, ahol anyai rokona, Anania Narekaci apát nevelte és oktatta őket. Anania a kolostor alapító nemzedékének meghatározó alakja volt, akinek műveiben a belső és külső ember összhangja, a lelki megkülönböztetés, a könnyekkel kísért imádság és a megtérés központi szerepet kapott. E témák Gergely későbbi munkásságában, különösen a Siralomkönyvben, új költői és teológiai formában jelentek meg.[6][1]
Gergely szerzetesi fogadalmat tett, pappá szentelték, és vardapetként tanított. Az örmény egyházi szóhasználatban a vardapet nem pusztán művelt szerzetest jelentett, hanem a Szentírás értelmezésére, prédikálásra és teológiai oktatásra felhatalmazott tanítót. A Kommentár az Énekek énekéhez 977-es kolofonjában Gergely már papként és „Khoszrov püspök fiaként” nevezi meg magát. Élete hátralévő részét is Narekben töltötte: tanított, liturgikus költeményeket és kommentárokat írt, valamint részt vett a kolostori közösség imádságos életében.[3][2]
A tondrakiánus vita
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A 10. századi örmény egyházi élet egyik konfliktusát a tondrakiánusnak nevezett vallási csoportokkal kapcsolatos vádak és eljárások jelentették. A fennmaradt források többnyire ellenfeleik művei, ezért pontos tanításaik és szervezetük rekonstrukciója vitatott. Az örmény egyházi hatóságok heterodox mozgalomként kezelték őket, és különösen egyháztani, szentségi és fegyelmi nézeteiket kifogásolták. A „tondrakiánus” elnevezés idővel polemikus vádcímkévé is válhatott, amelyet nem kizárólag egy jól körülhatárolható közösség tagjaira alkalmaztak.[6]
Gergelynek tulajdonítják a ktchavi kolostor apátjához intézett Hitvalló levelet, amelyben elhatárolódott a vele szemben felhozott tondrakiánus gyanútól. A levél nem egyszerűen egy „eretnekségellenes értekezés”: egyúttal Gergely saját egyházi hűségének, a látható egyházi közösségnek, a liturgiának és a szentségi gyakorlatnak a védelme. A konfliktus történeti értelmezésekor a korszerű kutatás megkülönbözteti Gergely önvédelmét, az egyházi ellenfelek vádjait és a mozgalomra vonatkozó későbbi, gyakran ideologikus magyarázatokat.[4][6]
Halála és sírja
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Siralomkönyv kolofonja szerint Gergely 1002-ben fejezte be fő művét; halálát általában a következő évre vagy a 11. század első évtizedére teszik. A nareki kolostorban temették el, sírja fölé kápolnát emeltek. A hely évszázadokon át zarándokhely volt. A kolostor az örmény népirtás idején elnéptelenedett, épületei pedig a 20. század folyamán elpusztultak.[4]
Művei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Gergely műveinek korpusza bibliai kommentárokat, liturgikus himnuszokat és ódákat, dicsőítő beszédeket, homíliákat, leveleket és imádságokat foglal magában. A korábbi szócikkekben olykor neki tulajdonított ókori vagy hellenisztikus műfordításokat a mérvadó modern műjegyzékek nem sorolják hiteles művei közé; ez az adat valószínűleg más középkori örmény szerzőkkel való összetévesztésből ered.[4][3]
Kommentár az Énekek énekéhez
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Gergely legkorábbi biztosan datált nagyobb műve a 977-ben, Gurgen Arcruni herceg kérésére írt Kommentár az Énekek énekéhez. A kolofonból kitűnik, hogy a szerző fiatal papként vállalkozott a mű megírására. Értelmezése az Énekek éneke szerelmi költészetét nem tagadja vagy becsmérli, hanem annak szó szerinti képeit az isteni szeretet, Krisztus és az Egyház, valamint a lélek Istennel való kapcsolatának tágabb összefüggésébe helyezi.[3][7]
A kommentár fő patrisztikus támpontja Nüsszai Szent Gergely műve. Robert W. Thomson összehasonlító vizsgálata szerint Nareki Gergely nem egyszerűen lefordította vagy kivonatolta elődjét: átfogalmazta értelmezéseit, más görög és örmény szerzők párhuzamait is felhasználta, és saját korának örmény egyházi kérdéseire alkalmazta a szöveget. A mű ezért egyszerre tanúja a görög patrisztika örmény recepciójának és a középkori örmény bibliaértelmezés önállóságának.[3]
Himnuszok, ódák és dicsőítő művek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Gergely költői művei végigkísérik az örmény liturgikus évet. Írt a Krisztus születéséről, a megkeresztelkedésről, a feltámadásról, a színeváltozásról, a mennybemenetelről, a pünkösdről, az Egyházról, a Szent Keresztről és az Istenszülőről. Himnuszai és ódái nem pusztán irodalmi olvasmányok voltak: énekelt szövegek, amelyek a bibliai eseményt a liturgikus „ma” jelenvaló eseményeként szólaltatták meg.[8]
A dallamoknak csak töredéke maradt fenn. Egyes kéziratok az örmény khaz-neumákkal jelölték az ének módját, a későbbi zenei hagyományt pedig többféle lejegyzés és szájhagyomány őrizte meg. Haig Utidjian kutatásai szerint a Gergelyhez kapcsolt ódák története a középkori neumás kéziratoktól a Limondzsian-féle örmény hangjegyírásig és a modern liturgikus előadásig követhető.[9]
További fennmaradt munkái közé tartozik az Aparank szent keresztjének története és dicsérete; az apostolokról, Niszibiszi Szent Jakabról és Világosító Szent Gergelyről írt magasztaló beszédek; az Istenszülőhöz intézett dicsőítés; a Jób könyve 38–39. fejezetéhez kapcsolódó magyarázat; valamint a tondrakiánus vádra válaszoló levél.[4][7]
A Siralomkönyv
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Gergely fő művének klasszikus örmény címe Մատեան ողբերգութեան (Matean ołbergut‘ean, „a siralom könyve”). A 95 egységet az örmény szöveg bannak, vagyis beszédnek, igének, fejezetnek nevezi; visszatérő alcímük „Beszéd Istennel a szív mélyéből”. A művet ezért Imádságok könyve, Beszélgetés Istennel a szív mélyéből, illetve egyszerűen Narek címen is ismerik. A szerző 1002-ben fejezte be, közvetlenül élete végén; a kolofon testvére, Hovhannes közreműködését is említi.[3][4]
A könyv szerkezete nem követ egyetlen lineáris értekezést. A bűnvallomás, a könyörgés, a bibliai parafrázis, a dogmatikai elmélkedés és a himnikus dicsőítés váltakozik benne. A beszélő egyszerre konkrét szerzetes és egyetemes emberi hang: saját vétkeit sorolja, de az egész emberiség törékenységét is magára veszi. A túlzó önvád ezért nem pusztán önéletrajzi adalék. Retorikai és aszketikus eszköz, amely a bűn felismerésétől az isteni irgalomba vetett bizalomig vezeti az olvasót.[1][4]
„Elfeledkeztél-e jószívűségedről, reménységem?
Elfordítod könyörületes arcodat tőlem, Gondviselő?
Megváltoztatod emberszeretetedet, változhatatlan Úr?”– Nareki Szent Gergely, A bánat könyve, ford. Szám László[10]
A mű központi feszültsége az ember önmagában tapasztalt elégtelensége és Isten változhatatlan irgalma között áll fenn. Gergely újra meg újra bibliai alakok – Dávid, Péter, a tékozló fiú, a vámos és a jobb lator – történetéhez fordul. A bűnbánat nem reménytelenségbe torkollik, hanem Krisztus megváltó művére és a kegyelemre irányul. A mű gyakran megszólítja az olvasót is, és azt kívánja, hogy a későbbi nemzedékek saját imájukként használják szavait.[2][11]
„Előtted pedig, Uram, megvallom lelkem titkos indulatait…
Hogy amilyen mértékkel bűnömet mérem,
ugyanolyan mértékkel mérd számomra fogyhatatlan könyörületedet.”– Nareki Szent Gergely, A bánat könyve, ford. Szám László[10]
A Siralomkönyv egyes fejezetei a krizma, a keresztség, az Eucharisztia, az Egyház, a nagypéntek, az éjszakai zsolozsma és a feltámadás témáit fejtik ki. Más részek az imádságot „szavak vértelen áldozataként” ajánlják fel. A könyv így nem választható el az örmény liturgia és a szentségi élet közegétől, még akkor sem, ha személyes hangja a különböző korok és felekezetek olvasói számára is közvetlenül megszólalónak bizonyult.[2]
Teológiája és lelkisége
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Szentírás, liturgia és a vardapeti szerep
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Roberta Ervine szerint Gergelyt nem elsősorban modern értelemben vett „magánköltőként”, hanem vardapetként kell olvasni. Műveinek alapja a Szentírás tanulmányozása és a liturgiában való részvétel; költői formája e két gyakorlatot közvetíti. A bibliai idézetek nem díszítő elemek: az imádkozó hangja állandó párbeszédben áll a zsoltárokkal, a prófétákkal, az evangéliumokkal és Pál apostol leveleivel.[2]
A Siralomkönyv az olvasót vagy hallgatót társszerzővé teszi abban az értelemben, hogy Gergely imáját saját helyzetére alkalmazhatja. Ez magyarázza a mű liturgikus és magánáhítati használatát, valamint azt, hogy az örmény hagyományban nem pusztán irodalmi klasszikusként, hanem imádkozott szövegként öröklődött tovább.
Bűnbánat, irgalom és emberkép
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Gergely emberképe a teremtettség méltóságát és a bűn által megsebzett akarat tapasztalatát egyszerre tartja szem előtt. Az „én” önmagát a vétkek egész katalógusával vádolja, mégsem állítja, hogy az emberi természet önmagában rossz volna. A bűn a Teremtőtől való elfordulás, amelyet a megtérés, az isteni kegyelem és az ember belső megújulása gyógyít. Anania tanításához hasonlóan fontos számára a „belső ember” átalakulása, amelyből a külső cselekedetek rendje következik.[1]
A bűnbánat és az irgalom viszonya nem jogi mérlegelésre szűkül. Gergely az orvoslás, a fény, az újjáteremtés, a megtisztítás és a hazatérés képeit használja. Az ember nem saját érdemével kényszeríti ki a megváltást, hanem Isten emberszeretetére válaszol. A mű sötét önvizsgálata ezért ismételten reménybe fordul.
Krisztológia, szentségek és átistenülés
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Gergely teológiájának középpontja a megtestesült és megdicsőült Jézus Krisztus. Az isteni és emberi találkozását nem elvont filozófiai egyesülésként, hanem a megtestesülés, a kereszt, a feltámadás és a szentségek történetében szemléli. Krisztológiai nyelve az Örmény Apostoli Egyház ókeleti ortodox hagyományához tartozik, amely Alexandriai Szent Cirill formuláira támaszkodva hangsúlyozza a megtestesült Ige egységét, miközben Krisztus teljes istenségét és teljes emberségét vallja.[4]
Az ember üdvösségét Gergely gyakran az isteni életben való részesedésként, vagyis átistenülésként írja le. Ez nem az ember és Isten lényegi azonosságát jelenti, hanem kegyelmi átalakulást: a teremtmény Krisztus által részesedik abban az életben, amelynek forrása Isten. Petrosyan elemzése szerint a nareki hagyományban a bűnbánat, a keresztség és az eucharisztikus közösség egymáshoz kapcsolódó útja vezet a belső ember megújulásához.[1]
Mária és a szimbolikus költészet
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Gergely ünnepi költeményeiben és dicsőítő beszédeiben az Istenszülő Mária alakja hangsúlyos. Máriát mindenekelőtt krisztológiai összefüggésben, az Ige megtestesülésének anyjaként szemléli. A hajnal, a felhő, a hold, a kapu, a kert és a fényt befogadó szentély képeit alkalmazza rá; ezek értelme Krisztushoz, az „igazság napjához” való viszonyából bontakozik ki. Mária közbenjárásának témája is megjelenik, de a költészet végső iránya Isten megváltó művének dicsőítése.[12][8]
Bakhchinyan szerint Gergely szimbolikája három egymást átható forrásból táplálkozik: a bibliai exegézisből, a keresztény neoplatonikus jelképtanból és az örmény költői-kulturális hagyományból. A látható világ képei nála nem önálló mitológiai rendszert alkotnak, hanem a láthatatlan valóságra utaló jelekké válnak.[12]
Neoplatonizmus és értelmezési viták
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Hratchia Tamrazyan monográfiája Gergely gondolkodását a nareki iskola és a keresztény neoplatonizmus, különösen Pszeudo-Dionüsziosz örmény recepciójának összefüggésében tárgyalja. A fény, a hierarchikus felemelkedés, az isteni nevek, az elmondhatatlanság és a jelképes teológia több motívuma valóban párhuzamba állítható a dionüszioszi hagyománnyal.[13]
A hatás mértékéről nincs teljes egyetértés. Nersessian és más kutatók arra figyelmeztettek, hogy a dionüszioszi párhuzamok nem szoríthatják háttérbe Gergely közös bibliai, liturgikus és patrisztikus örökségét; Gergely nem idézi következetesen Pszeudo-Dionüszioszt, nyelve és imaformája pedig önálló. Egyes értelmezők bizonyos, Isten mindent átható jelenlétéről szóló képeit „kvázi-panteisztikusnak” nevezték. Más elemzések ugyanezeket a keresztény részvétel- és átistenüléstan, a megtestesülés és a szentségi teológia keretében értelmezik. Emiatt a „panteizmus” nem tekinthető Gergely tanítását önmagában megfelelően összefoglaló, szakmailag egységes minősítésnek.[4][1][13]
Nyelve és költészete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Gergely klasszikus örmény nyelven írt, de szókincsének gazdagsága, összetett szóalkotásai és merész mondatszerkezetei már a középkori olvasók számára is magyarázatot igényeltek. Költészetének fontos eszközei a párhuzamos szerkezetek, az ellentétpárok, a halmozás, az alliteráció, a ritmikus próza, valamint a bibliai idézetek és utalások sűrű hálózata. A Siralomkönyv beszélője gyakran ugyanazt a gondolatot egyre táguló képsorokban ismétli meg: a bűnt sebként, adósságként, sötétségként és száműzetésként; a kegyelmet orvosságként, világosságként, elengedésként és hazatérésként jeleníti meg.[8][12]
A mű nyelvi összetettsége miatt korán kialakult kommentárhagyománya. A középkori magyarázatok több szerkesztésben maradtak fenn; a 18. században Hakob Nalean, majd a mechitarista Gabriel Awetikian készített nagy hatású értelmezéseket. Ezek részben szótárként, részben bibliai és teológiai útmutatóként szolgáltak, és a modern örmény fordításokra is hatottak.[14]
Kézirati hagyomány, kiadások és fordítások
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Siralomkönyv az örmény kéziratosság egyik legtöbbet másolt nem bibliai szövege. Több mint kétszáz kézirata ismert; a kutatók gyakran úgy jellemzik, mint az evangéliumok után az egyik legszélesebb körben másolt örmény művet. A korai kéziratok nemcsak a szöveget őrizték meg, hanem a szerző képét, életrajzi hagyományát és a mű használatára vonatkozó bejegyzéseket is.[4]
Különösen jelentős az 1173-ban a Kilikiai Örmény Királyság területén, Lambroni Nerszesz megrendelésére készített kézirat. Ez a legrégibb fennmaradt teljes példányok egyike, és a Gergelyt szerzetesként ábrázoló híres miniatúrát is tartalmazza. A 12–13. századi kilikiai iskola közvetítette a nareki hagyományt új politikai és kulturális környezetbe; Lambroni Nerszesz Gergely életrajzával és kommentárjával is hozzájárult recepciójához.[11]
A nyomtatott hagyomány kezdetéről a régebbi bibliográfiák eltérően számoltak be. Marseille-ben 1673-ban megkezdődött egy kiadás, de abból csak egy 48 oldalas töredék készült el; az első teljes nyomtatott kiadás 1701–1702-ben jelent meg Konstantinápolyban. A 18–19. században Konstantinápoly, Velence, Jeruzsálem és más örmény nyomdai központok számos új kiadást készítettek.[15]
A mű fordításai a 19. század végétől váltak a nyugati recepció meghatározó eszközévé. Arshag Chobanian 1900-ban közölt francia részleteket a Mercure de France lapjain; később teljes francia, angol, orosz, olasz, arab, perzsa és más fordítások jelentek meg. A fordítók egyik fő nehézsége a klasszikus örmény szöveg szóalkotásainak, ritmusának és többszörös bibliai utalásainak visszaadása volt. A modern fordítások ezért rendszerint a kéziratok, a régi kiadások és a kommentárhagyomány együttes vizsgálatára támaszkodnak.[16][14]
Hatása és recepciója
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az örmény hagyományban
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Narek az örmény irodalomban és vallási kultúrában egyszerre vált klasszikussá és használati könyvvé. Családok őrizték a Bibliával együtt, részleteit betegek mellett olvasták, és a könyvnek gyógyító vagy oltalmazó erőt tulajdonítottak. Egyes kéziratokból kivonatokat készítettek amuletttekercsek számára is. E gyakorlatok a szöveg irodalmi értékétől eltérő, népi vallásossági réteget képviselnek, de jól mutatják kultuszának kiterjedtségét.[4]
Gergely nyelve és képrendszere hosszú távon hatott az örmény vallásos költészetre. A kilikiai szerzők, később az örmény kommentátorok, másolók, énekmesterek és fordítók újraértelmezték műveit. A Szent Fordítók között való liturgikus tisztelete az örmény egyházi hagyományban az írói, fordítói és tanítói szolgálatot a szentség egyik formájaként jeleníti meg.[11]
„Halandó vagyok, de e szerény művem által mindig halhatatlan maradok.
Engedd, Uram, hogy halhatatlan maradjak!”– Nareki Szent Gergely, A bánat könyve, ford. Szám László[10]
A mechitaristák és a nyugati recepció
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A mechitarista kongregáció különösen nagy szerepet játszott Gergely műveinek megőrzésében és nyugati megismertetésében. A velencei San Lazzaro kolostor tudósai kéziratokat gyűjtöttek, szövegkiadásokat, szótárakat és kommentárokat készítettek, valamint a liturgikus és zenei hagyományt is ápolták. Gergely Énekek éneke-kommentárját 1789-ben adták ki Velencében; összegyűjtött művei 1827-ben és 1840-ben is megjelentek.[3][15]
A 20–21. századi nyugati kutatásban filológusok, patrológusok, teológusok, irodalomtörténészek és zenetudósok vizsgálták életművét. Jean-Pierre és Annie Mahé francia kiadásai, Robert W. Thomson kommentárkutatása, Hratchia Tamrazyan filozófiatörténeti munkái, Abraham Terian angol fordításai és a Matenadaran kutatóinak tanulmányai egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy Gergely ne csupán „egzotikus misztikusként”, hanem saját örmény, patrisztikus és liturgikus közegében váljon hozzáférhetővé.[8][3][13]
Modern összehasonlító értelmezések
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A modern összehasonlító irodalomtudomány Gergely vallomásos hangját Hippói Szent Ágoston Vallomásaihoz, továbbá más, későbbi keleti és nyugati misztikus szerzők műveihez hasonlította. Ezek tipológiai vagy recepciótörténeti párhuzamok, nem bizonyított közvetlen hatáskapcsolatok. Gergely elsődleges történeti kontextusát a 10. századi örmény szerzetesség, a nareki iskola, a Biblia és az örmény liturgia alkotja; a későbbi szerzőkkel való összevetések ennek ismeretében értelmezhetők.[4]
Tisztelete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az örmény egyházi hagyományban
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Gergelyt az Örmény Apostoli Egyház évszázadok óta szentként, költőként és vardapetként tiszteli. A Szent Fordítók csoportjába sorolja többek között Meszrop Mastoc, Szahak Partev, Movszesz Horenaci, Dávid, a Legyőzhetetlen és Klayi Nerszesz mellett. A „fordító” itt tágabb kulturális-egyházi fogalom: a szentírásmagyarázó, tanító, költő és az örmény keresztény műveltség közvetítője is beletartozik.[17]
A Szent Fordítók ünnepe mozgó ünnep: a Szent Kereszt felmagasztalása utáni ötödik vasárnapot megelőző szombaton tartják, ezért rendszerint októberre esik.[17]
A Katolikus Egyházban
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Gergely tiszteletét az Örmény katolikus egyház és különösen a mechitaristák régóta őrizték. Műveit a katolikus teológiai és liturgikus irodalom már a 2015-ös döntés előtt is idézte; a felülvizsgált 2001-es Martyrologium Romanum szentként vette fel. A Katolikus Egyház Katekizmusa az örmény Mária-imádság hagyományában Szír Szent Efrém himnuszai mellett Gergely műveire is hivatkozik.[18][19]
Ferenc pápa 2015 februárjában jóváhagyta az egyháztanítói cím odaítélését, ünnepélyes kihirdetésére pedig április 12-én, az örmény népirtás századik évfordulójáról megemlékező szentmisén került sor a Szent Péter-bazilikában. A liturgián jelen volt II. Karekin összörmény katholikosz, I. Aram kilikiai katholikosz és XIX. Nerszesz Bedrosz örmény katolikus pátriárka. Az esemény nem Gergely „szentté avatása” volt, hanem már fennálló kultuszának és tanításának egyetemes katolikus elismerése.[5][20]
A cím felekezetközi jelentőségű volt: Gergely nem a Latin Egyház vagy valamely Rómával teljes közösségben álló középkori közösség tagjaként élt, hanem az örmény apostoli hagyományban. Elismerése ezért a katolikus–örmény párbeszéd és a keleti keresztény teológiai örökség katolikus recepciójának egyik jelképes eseményévé vált. Ez azonban nem jelenti a khalkédóni zsinat utáni történeti viták vagy a két egyház közötti valamennyi különbség utólagos megszűnését.
Ünnepnapjai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A római általános naptárba 2021-ben vették fel február 27-ei, szabadon választható emléknapját „apát és egyháztanító” megjelöléssel. Az Örmény Apostoli Egyházban a Szent Fordítók mozgó ünnepén emlékeznek meg róla. Az örmény helyi és szerzetesi naptárak történetileg más napokon is őrizték emlékezetét, ezért a különböző kézikönyvekben eltérő dátumok találhatók.[21][17]
Magyar nyelvű kiadása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A Siralomkönyv teljes magyar fordítása Szám László munkájaként jelent meg 2016-ban, A bánat könyve – Beszélgetés a szív mélyéből Istennel címmel a Kairosz Kiadónál. A magyar cím a mű bűnbánati jellegét emeli ki, az alcím pedig a fejezetek klasszikus örmény megjelölését követi.[10]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 3 4 5 6 7 8 Petrosyan, Levon (2012). "Gregory of Narek and the Narekian Fathers: The Mystery of Love from the Commentary on the Song of Songs to the Book of Lamentations" (PDF). Journal of the Society for Armenian Studies (angol nyelven). 21: 27–51. Hozzáférés: 2026. július 26.
- 1 2 3 4 5 Ervine, Roberta R. (2019). "Your Words Are Redolent with Incense: Ban 49A in Gregory of Narek's Book of Prayers and the Fragrance of True Worship" (PDF). Banber Matenadarani (angol nyelven) (28). Hozzáférés: 2026. július 26.
- 1 2 3 4 5 6 7 8 9 Thomson, Robert W. (1983). "Gregory of Narek's "Commentary on the Song of Songs"". The Journal of Theological Studies. New Series (angol nyelven). 34 (2): 453–496. Hozzáférés: 2026. július 26.
- 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 Nersessian, Vrej Nerses (2018). "Grigor Naregatsi, Mystic and Poet: The Soul's Search for Immediacy with God". Sion (angol nyelven) (July–September): 236–258. Hozzáférés: 2026. július 26.
- 1 2 "Apostolic Letter for the proclamation of Saint Gregory of Narek as a Doctor of the Church". vatican.va (angol nyelven). 2015. április 12. Hozzáférés: 2026. július 26.
- 1 2 3 4 5 Arlen, Jesse Siragan (2021). A Window into the Tenth Century: The Life and Literary Works of Anania of Narek (PDF) (PhD-disszertáció) (angol nyelven). University of California, Los Angeles. Hozzáférés: 2026. július 26.
- 1 2 Ervine, Roberta R. (2020). "Love and Holiness: Thoughts on Gregory of Narek's Use of Citations from the Song of Songs (Part I: Book of Prayers, Ban 46A)" (PDF). Banber Matenadarani (angol nyelven) (30). Hozzáférés: 2026. július 26.
- 1 2 3 4 Mahé, Annie; Mahé, Jean-Pierre (2014). Trésor des fêtes: Hymnes et Odes de Grégoire de Narek (PDF) (francia nyelven). Erevan: Nairi. Hozzáférés: 2026. július 26.
- ↑ Utidjian, Haig (2020). "«Sweet in Melody and Voice»: The Odes of St. Gregory of Narek—Words, Neumes and Music Through the Centuries" (PDF). Banber Matenadarani (örmény nyelven) (30): 109–126. Hozzáférés: 2026. július 26.
- 1 2 3 4 Naregi Szent Gergely (2016). A bánat könyve – Beszélgetés a szív mélyéből Istennel. Translated by Szám László. Budapest: Kairosz. ISBN 978-963-662-834-5.
- 1 2 3 Apresyan, Anush (2025). "Universal Key Between East and West: St. Gregory of Narek" (PDF). Review of Armenian Studies (angol nyelven). 39 (3): 147–161. doi:10.54503/1829-4073-2025.3.147-161. Hozzáférés: 2026. július 26.
- 1 2 3 Bakhchinyan, Henrik (2025). "The System of Spiritual Symbolism in Grigor Narekatsi's Work". Handes Amsorya (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. július 26.
- 1 2 3 Tamrazyan, Hratchia (2011). Grigor Narekatsi and Neoplatonism (PDF) (orosz nyelven). Yerevan: Nairi. ISBN 978-5-550-01658-9. Hozzáférés: 2026. július 26.
- 1 2 Apresyan, Anush (2015). "Commentaries on Grigor Narekatsi's "Book of Lamentations" and its Modern Armenian Translations" (PDF). Banber Matenadarani (örmény nyelven) (22). Hozzáférés: 2026. július 26.
- 1 2 Utidjian, Haig (2025). "The Mekhitarist Congregation of San Lazzaro as Guardians and Propagators of the Legacies of SS. Gregory of Narek and Nersēs of Klay: An Outline" (PDF). AUC Theologica (angol nyelven). 15 (1): 11–33. doi:10.14712/23363398.2026.2. Hozzáférés: 2026. július 26.
- ↑ Apresyan, Anush (2016). "Translations of Grigor Narekatsi's "The Book of Lamentations"" (PDF) (örmény nyelven). 205–212. o. Hozzáférés: 2026. július 26.
- 1 2 3 "Meet the Holy Translators". The Armenian Church, Eastern Diocese of the Armenian Church of America (angol nyelven). 2021. október 4. Hozzáférés: 2026. július 26.
- ↑ Martyrologium Romanum (PDF) (latin nyelven). Libreria Editrice Vaticana. 2004. 227. o. Hozzáférés: 2026. július 26.
- ↑ "Catechism of the Catholic Church, 2678". vatican.va (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. július 26.
- ↑ "Message of His Holiness Pope Francis on the 100th anniversary of "Metz Yeghern" and proclamation of St Gregory of Narek as a Doctor of the Church". vatican.va (angol nyelven). 2015. április 12. Hozzáférés: 2026. július 26.
- ↑ "Decree on the Inscription of the Celebrations of Saint Gregory of Narek, Abbot and Doctor of the Church, Saint John of Avila and Saint Hildegard of Bingen in the General Roman Calendar". vatican.va (angol nyelven). 2021. január 25. Hozzáférés: 2026. július 26.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Elsődleges mű és fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Naregi Szent Gergely (2016). A bánat könyve – Beszélgetés a szív mélyéből Istennel. Translated by Szám László. Budapest: Kairosz. ISBN 978-963-662-834-5.
Szakirodalom
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Arlen, Jesse Siragan (2021). A Window into the Tenth Century: The Life and Literary Works of Anania of Narek (PDF) (PhD-disszertáció) (angol nyelven). University of California, Los Angeles. Hozzáférés: 2026. július 26.
- Apresyan, Anush (2025). "Universal Key Between East and West: St. Gregory of Narek" (PDF). Review of Armenian Studies (angol nyelven). 39 (3): 147–161. doi:10.54503/1829-4073-2025.3.147-161. Hozzáférés: 2026. július 26.
- Bakhchinyan, Henrik (2025). "The System of Spiritual Symbolism in Grigor Narekatsi's Work". Handes Amsorya (angol nyelven). Hozzáférés: 2026. július 26.
- Ervine, Roberta R. (2019). "Your Words Are Redolent with Incense: Ban 49A in Gregory of Narek's Book of Prayers and the Fragrance of True Worship" (PDF). Banber Matenadarani (angol nyelven) (28). Hozzáférés: 2026. július 26.
- Mahé, Annie; Mahé, Jean-Pierre (2014). Trésor des fêtes: Hymnes et Odes de Grégoire de Narek (PDF) (francia nyelven). Erevan: Nairi. Hozzáférés: 2026. július 26.
- Nersessian, Vrej Nerses (2018). "Grigor Naregatsi, Mystic and Poet: The Soul's Search for Immediacy with God". Sion (angol nyelven) (July–September): 236–258. Hozzáférés: 2026. július 26.
- Petrosyan, Levon (2012). "Gregory of Narek and the Narekian Fathers: The Mystery of Love from the Commentary on the Song of Songs to the Book of Lamentations". Journal of the Society for Armenian Studies (angol nyelven). 21: 27–51.
- Tamrazyan, Hratchia (2011). Grigor Narekatsi and Neoplatonism (PDF) (orosz nyelven). Yerevan: Nairi. ISBN 978-5-550-01658-9. Hozzáférés: 2026. július 26.
- Thomson, Robert W. (1983). "Gregory of Narek's "Commentary on the Song of Songs"". The Journal of Theological Studies. New Series (angol nyelven). 34 (2): 453–496. Hozzáférés: 2026. július 26.
- Utidjian, Haig (2025). "The Mekhitarist Congregation of San Lazzaro as Guardians and Propagators of the Legacies of SS. Gregory of Narek and Nersēs of Klay: An Outline" (PDF). AUC Theologica (angol nyelven). 15 (1): 11–33. doi:10.14712/23363398.2026.2. Hozzáférés: 2026. július 26.
