Brindisi Szent Lőrinc

Brindisi Szent Lőrinc
egyháztanító, teológus
Születése
1559. július 22. Brindisi
Halála
1619. július 22. (60 évesen) Lisszabon
Tisztelete
Tisztelik	Római katolikus egyház
Boldoggá avatása	1783. május 23., Róma
Szentté avatása	1881. december 8., Róma Szentté avatta: XIII. Leó pápa
Ünnepnapja	július 21.
Jelképei	a gyermek Jézussal a karján hadat vezet a törökök ellen
A Wikimédia Commons tartalmaz Brindisi Szent Lőrinc témájú médiaállományokat.

Brindisi Szent Lőrinc, születési nevén Giulio Cesare Russo, (Brindisi, 1559. július 22. – Lisszabon, 1619. július 22.) olasz kapucinus szerzetes, pap, egyháztanító teológus, a tridenti zsinat utáni katolikus megújulás jelentős alakja.

Élete

A minoritáknál tanult. Szülei halála után nagybátyjához került, Velencébe. Itt 1575-ben belépett a kapucinusok rendjébe, és megkapta a Lőrinc nevet. Veronában volt novícius, majd 1576. március 24-én örök fogadalmat tett. Rendi tanulmányait a padovai egyetemen és Velencében végezte. Egészen kivételes nyelvkészségével fejből megtanulta a Szentírást héberül és görögül, ezenkívül megtanult németül, csehül, spanyolul és franciául is. 1582. december 18-án pappá szentelték, a rend teológia tanára lett, és hitszónok. 1586-ban guárdián és novíciusmester. 1589-ben választották meg a toszkán rendtartomány főnökévé.

VIII. Kelemen pápa meghívására 1592 és 1594 között a római zsidók között térített szónoklataival. 1594-ben a velencei, 1598-ban pedig a svájci rendtartomány főnöke lett, közben 1596 és 1599 között a rendfőnökség mellett definitor generalis.

1599-ben Prágában (az akkori birodalmi fővárosban) volt misszionárius. A protestánsok és a hatóságok ellenségeskedése és a fenyegető járvány ellenére nagy hatással dolgozott.

A csókakői csatában (1601. október 24.) Lőrinc Kapisztrán Szent Jánoshoz hasonlóan, döntő szerepet játszott. Az elfogott török tisztek azt vallották, hogy Lőrincet 5-6 méter magasnak látták, amint kereszttel a kezében bátorította a katonákat. A többszörös túlerővel fölvonuló törökök legyőzésével szabad volt az út Székesfehérvár felszabadításához.

Visszatért Itáliába, ahol 1602. május 24-től általános rendfőnök lett. A katolikus Európát három év alatt gyalog bejárta, káptalanokat tartott, és helyreállította a kolostori fegyelmet. Csehországban, Ausztriában és Németországban heves összecsapásai voltak a militáns protestánsokkal, akik közül sokat visszatérített. A kapucinusok a 16. és 17. század fordulóján Lőrinc vezetésével telepedtek le a Habsburg Birodalomban (pl. 1606: Linz, 1622: Bécs, 1623: Bécsújhely, 1636: Gmund am Tegernsee).

V. Pál pápa 1606-ban visszarendelte Rómába. Itt három évig prédikált, és sikeresen közvetített békét európai uralkodók, és a főpapok között. A pápaság körüli vitákban Lőrinc összeütközésbe került a szervita szerzetes Paolo Sarpival, aki nagyon szenvedélyesen vitázott, és a pápa elleni gyűlölet úgy elvakította, hogy szövetségbe akarta tömöríteni a pápa ellen az összes protestáns fejedelmet, és attól a gondolattól sem riadt vissza, hogy általános háborút robbantson ki. „A 17. században ő volt a pápaság legveszedelmesebb irodalmi ellenfele” – mondja Hubert Jedin egyháztörténész. Utolsó csepp erejét is a pápaság elleni gyűlölet kifejezésére használta. Öreg korában, amikor már kitört a harmincéves háború, még kiadott egy támadó művet a pápaság ellen A trienti zsinat története címmel. E vitában Lőrinc is szerepet kapott, de ő nem támadta meg nyíltan Sarpit. A Velence és Róma között folyó elkeseredett vitában Lőrinc inkább a higgadt békeközvetítő szerepét vitte. Amikor Velencében tartózkodott, szegény szerzetesi cellájában a legmagasabb rangú vezetők keresték fel, hogy tanácsot kérjenek tőle.

1609 júniusában a bajor herceg és a pápa követeként Madridba ment, és a Katolikus Liga számára megnyerte III. Fülöp spanyol királyt.

1610 és 1613 között Münchenben I. Miksa bajor herceg udvarában volt szentszéki követ, 1611-1612-ben a bajor és tiroli kapucinusok felügyelője. 1613 tavaszán visszatért Itáliába, majd újra definitor generalis lett. Piemontban és Liguriában vizitátor. 1619-ben a rendi káptalan Brindisibe küldte. Útközben a nápolyiak fölkérték, hogy legyen követük a spanyol III. Fülöpnél, hogy segítse őket az alkirály visszaéléseivel szemben. Az alkirály fenyegetései miatt hónapokig vesztegelnie kellett Genovában, és csak 1619. májusának végén érkezett Lisszabonba III. Fülöphöz. A már jó irányba tartó tárgyalások befejezését betegsége és halála akadályozta meg.

Lőrinc kiváló biblikus és hebraista volt. Életműve 15 kötet (Opera omnia. Padova, 1928-1956), ebből 11 kötet latin nyelvű, zömében szentírási szakaszokról elmondott szentbeszédeket és homíliákat tartalmaz (Mariale, Quadragesimale 1-4. köt., Adventus, Dominicalia, Sanctorale). Ezek fő jellegzetessége a filológiai alaposság, a bibliai kifejezések eredeti értelméhez való visszatérés, a biblikus hitvédelem pozitív módszerének alkalmazása. Egyszerű, pátosz nélküli stílusa rendkívül modernnek hat ma is. Beszédei közül a legnevezetesebbek a Máriáról szóló prédikációi és a Genezis könyvének első részét elemző homiliái, amelyek egyszerre remekei a barokk kor biblikus filológiájának és kibontakozó lelkiségének is. Más műveiben elsősorban Luther alakjáról és a lutheranizmus teológiai felfogásáról fejtette ki nézeteit, de készített kommentárt Ezékiel prófétához és írt művet az imádság erejéről is. Explanatio in Genesim című műve a biblikus kozmogónia egyik legkiválóbb kifejtése.

Hitvitázó iratokat is szerkesztett, amelyek között a legfontosabb a két kötetes Lutheranismi Hypotyposis, melyet Polycarp Leyser drezdai udvari protestáns prédikátor tanai ellen írt, de annak halála miatt nem adta ki a könyvet.

1783. május 23-án avatták boldoggá. 1881. december 8-án pedig XIII. Leó pápa a szentek közé iktatta (a szentté avatáson a nagy képeken bemutatott két csoda közül az egyik a csókakői csata jelenete volt).
1959. március 19-én XXIII. János pápa egyháztanítóvá avatta. Az Apostoli Tanító (doctor apostolicus) megtisztelő címe apostoli életmódjára, és arra a missziós tevékenységre utal, amelyet egész Európában kifejtett.

Ünnepe: július 21.

Források

• Magyar katolikus lexikon
• A szentek élete I-II. (szerk. dr. Diós István). Szent István Társulat, Budapest, 1984. ISBN 963-360-734-5
• Keresztény teológusok és bölcselők lexikona (szerk. Horváth Pál): Lőrinc, Brindisi Szent