Padova

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vilagorokseg logo ff tif.png  A településen világörökségi helyszín található 
Padova
Prato 7 canale.JPG
Padova címere
Padova címere
Közigazgatás
Ország  Olaszország
Régió Veneto
Megye Padova (PD)
Polgármester Flavio Zanonato
Irányítószám 35100
Körzethívószám 049
Forgalmi rendszám PD
Testvérvárosok
Népesség
Teljes népesség 211 210 fő (2015. okt. 8.)[1]
Népsűrűség 2 267 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 12 m
Terület 92 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Padova (Olaszország)
Padova
Padova
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 45° 25′, k. h. 11° 52′Koordináták: é. sz. 45° 25′, k. h. 11° 52′
Elhelyezkedése Padova megyében
Elhelyezkedése Padova megyében
Padova weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Padova témájú médiaállományokat.

Padova (latinul: Patavium, venetói nyelven: Padoa, németül: Esten) az észak-olaszországi Veneto régió azonos nevű Padova megyéjében található város, számos jelentős történelmi esemény helyszíne, Páduai Szent Antal nyughelye, jelentős zarándokhely. 1222-ben alapított egyeteme Európa egyik első felsőoktatási intézménye volt, amely egyben jelentős kulturális központtá tette,[2] s amelynek magyar hallgatói is voltak, oktatói között pedig olyan jelentős személyiségek szerepeltek az évszázadok során, mint Galileo Galilei.

Elhelyezkedése[szerkesztés]

Padova elhelyezkedése az azonos nevű megyén belül

Padova a Pó-síkság keleti határán terül el, Veneto régió déli részén, a Brenta folyó partján. Kb 30 km-re nyugatra fekszik Velence városától, az Észak-Olaszországon végigmenő A4-es és a Bologna felé menő A13-as autópályák találkozásánál.[3] A várostól délnyugatra találhatók a geológiai szempontból különleges Euganei-hegyek.[4]

Történelme[szerkesztés]

A legenda Padova születését az antik történetek egyik leghíresebbjére, a trójai háborúra vezeti vissza: mialatt Odüsszeusz és Aineiasz a tengeren tévelyegtek, addig a hős Anténór, egy trójai túlélő megalapította a várost.

A valóságban Padova eredetileg szegény halászfalu volt. A Brenta folyó mentén alakult ki a 10. században, első ismert neve Patavium. A római időkben neves gazdasági centrummá gyarapodott. Majd 601-ben a lombardiai Agilulf király foglalta el, csak több év után sikerült megmenekülni uralma alól. 1000 után sikerült visszanyernie hírnevét, szabad városállamként részt vállalt Rőtszakállú Frigyes háborúiban.

Már a 13. században létrejött a Padovai Egyetem, egyik elsőként Európában. A várost falakkal vették körül. 1337-ben a Scaligerik rövid uralma után a Da Carra nemesi család vette át a hatalmat. 1405 – ben a város elveszítette függetlenségét, és Velence hatalmába került. 1508 – ban itt született Andrea Palladio neves építész. 1509-ben a cambrai-i liga első háborújában I. Miksa császár foglalta el. A 17. században itt tanított Galileo Galilei. A Velencei Köztársaság bukása után rövid ideig francia uralom alatt állt, majd a Habsburg Birodalomhoz tartozott. 1866 óta Olaszország része. 1919-ben bevezették a nevezetes nemzetközi vásárokat számos kiállítással minden év júliusában.

Demográfia[szerkesztés]

Közigazgatási felosztása[szerkesztés]

Padova városnegyedei a következők:

  • Quartiere 1 Centro (Központ)
  • Quartiere 2 Nord (Észak)
    • (Arcella – S. Carlo – Pontevigodarzere)
  • Quartiere 3 Est (Kelet)
    • (Brenta-Venezia, Forcellini-Camin)
  • Quartiere 4 Sud-Est (Délkelet)
    • (S. Croce-S. Osvaldo, Bassanello-Voltabarozzo)
  • Quartiere 5 Sud-Ovest (Délnyugat)
    • (Armistizio-Savonarola)
  • Quartiere 6 Ovest (Nyugat)
    • (Brentella-Valsugana)

Látnivalói[szerkesztés]

Basilica di Sant'Antonio
Basilica di Santa Giustina
Donatello Gattamelata lovas szobra
Piazza delle Erbe (éjszaka)
Piazza delle Erbe tipikus piacával
Porta Savonarola
Prato della Valle
Botanikus kert
  • Szent Antal tere
    • Szent Antal-bazilika (Basilica di Sant' Antonio): XIV. század.
    • Gattamelata lovas szobra: Donatello alkotása, 1447-1453, a velencei signoria kérte fel a művészt a szobor megalkotására.
    • San Giorgio-kápolna
    • Scuola di San Antonio
    • Museo Civico
    • Botanikus kert (Orto Botanico), 1514-ben alapították, Európa legrégibb botanikus kertje.
  • Prato della Valle: amfiteátrumhoz hasonlító tér szobrokkal.
    • Szent Jusztinia-bazilika (Basilica di Santa Giustina)
  • Piazza delle Erbe
    • Igazságügyi Palota (Palazzo della Ragione): XIII. századi épület, figyelemreméltó 80 méter hosszú terme s annak falfreskói.
    • Városháza (Municipio)
    • Egyetem: Európa legősibb felsőfokú oktatási intézményeinek egyike, 1222-ben alapították. Legérdekesebb és legismertebb épületrésze az ún. Teatro Anatomico, ahol először végeztek boncolást az 1500-as években (ez ekkor szigorúan tilos volt). Az egyetem prominens tanárai között szerepel Galileo Galilei neve is.
  • Piazza dei Signori
    • Óra-torony
    • Palazzo del Capitanio
    • Loggia del Consiglio
  • Dóm és Battistero

Híres emberek[szerkesztés]

Magyar vonatkozásai[szerkesztés]

  • I. Lajos magyar király első nápolyi hadjárata során, 1347 decemberének első napjaiban érintette Padova városát kíséretével. A város akkori ura, Jacopo Carrara nagyon szívélyesen fogadta a magyar királyt, és azzal „hogy szolgáljuk a magunk és mieink javát, barátságosan eléje megyünk a nagy királynak”. Carrara feltehetően a Velencei Köztársaság ellen (amellyel néhány évvel azelőtt Lajos is háborúzott Dalmáciában) szövetségesének akarta megnyerni a fiatal királyt. Carrara meghívta Lajost a városba és 500 lovast ajánlott fel neki a hadjáratához. Lajos a felajánlást elfogadta, a meghívást viszont Velencére tekintettel – amellyel 1346-ban 8 éves fegyverszünetet kötött – elutasította.[5]
  • 1454-től 4 évig a padovai egyetemen hallgatott kánon- és római jogot Janus Pannonius.
  • Buda 1684-es keresztény ostromakor a budai zsidók a törökök oldalán hősiesen védték Buda várát. Amikor ennek híre Padovába eljutott, a keresztények mozgolódni kezdtek az ott élő zsidók ellen, de végül a zsidók megmenekültek a pogromtól. A padovai zsidó hitközség máig megüli a „budai purimot” (minden év Elul hó 10-én) (V.ö. Kohn Sámuel: Héber kútforrások, 124.-128. old.; További részletek itt)
  • Ebben a városban írták alá az Osztrák–Magyar Monarchia képviselői az első világháborús szereplésüket lezáró Padovai fegyverszünetet.
  • Itt hunyt el 1576-ban a brassói születésű Bakfark Bálint, kora ünnepelt lantművésze és zeneszerzője.
  • A padovai egyetemen tanult Báthory Miklós szerémi (kői - banostori) majd váci püspök, szobra a szoborparkban található, valamint Szamosközy István történész.

Közlekedés[szerkesztés]

A város repülőtere Via Sorio mellett található.

Két autópályán közelíthető meg. Az A4-es Milánó-Velence és az A13-as autópálya Bologna - Padova közötti szakaszán. A városnak 4 kihajtója van, valamint az A13-as autópályának közvetlen az ipari területeket is feltáró átkötése az A4-es Velence irány felé.

A városon halad keresztül a Milánó–Velence-vasútvonal is.

Közösségi közlekedés[szerkesztés]

Az első villamos vonal, bár az állati vontatású volt, 1883. július 5-én nyílt meg, amelyet 1907-ben elektromos rendszerűre építettek át. A villamoson 18 ülő és 20 állóhely volt, a sebessége 18 km/h volt. A városon belül a villamost 1954-ben felszedték.

2006. december 6-án kezdte meg a Translohr rendszerű villamos a működését, majd 2009. december 5-én meghosszabbították a vasútállomástól Pontevigodarzere-ig. Az első vonal 6,7 km-ről így 10,3 km hosszú lett és 14 jármű szállítja az utasokat. A tervekben 4 útvonalból álló hálózat kiépítése szerepel.

Testvértelepülések[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Fajth Tibor: Itália (Panoráma útikönyvek, Athenaeum Nyomda, Bp. 1980) ISBN 963-243-235-5
  • Giorgio Vasari: A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete (ford. Zsámboki Zoltán, Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft.) ISBN 963-596-256-8

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. http://www.demo.istat.it/pop2015/index1.html
  2. Velence és Veneto tartomány. Touring Club Italiano - Merhavia Könyvkiadó, 183. o. ISBN 9639172553 (2002). Hozzáférés ideje: 2015. október 8. 
  3. Padova a Google térképén. (Hozzáférés: 2015. október 8.)
  4. Bokor József (szerk.). Euganei-hegyek, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET. ISBN 963 85923 2 X (1893–1897, 1998.). Hozzáférés ideje: 2015. október 8. 
  5. Bellér Béla: Magyarok Nápolyban; Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest, 1986., 84. oldal

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Padova témájú médiaállományokat.