Veneto

	Veneto;
; Veneto címere	; Veneto zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Olaszország
Rang	Régió
Székhely	Velence
Megyéi	Belluno (BL); Padova (PD); Rovigo (RO); Treviso (TV); Velence (VE); Verona (VR); Vicenza (VI)
Kormányzó	Luca Zaia (2010. április 13. – )
	Népesség
Teljes népesség	4 869 830 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	264,3 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	18 391 km²
Időzóna	UTC+1
	Veneto régió elhelyezkedése
	Veneto weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Veneto témájú médiaállományokat.

Veneto (hivatalosan: Regione di Veneto; IPA: [ˈvɛːneto]) régió Olaszország északi részén, amely elsősorban gazdag kulturális örökségéről, kézműves hagyományairól (pl. üvegfúvás, csipkekészítés) és kiváló boraikról, különösen a proseccóról híres. Emellett a régió változatos természeti adottságai – mint a Dolomitok, az Adriai-tenger partvidéke és a termálforrások. 18 391 km²-es területével Olaszország nyolcadik legnagyobb régiója, ezzel az ország területének mintegy 6,1%-át fedi le. Közel 4,8 millió fős lakosságával pedig az ország ötödik legnépesebb része, ezzel az Olaszország népességének 8,27%-ával rendelkezik. Népsűrűsége az országos felett van.

Nyugatról Lombardia, északról Trentino-Alto Adige (Südtirol), keletről Friuli-Venezia Giulia és az Adriai-tenger, délről pedig Emilia-Romagna határolja. Székhelye "az Adria királynőjének" is nevezett Velence, amely elsősorban egyedi csatornarendszeréről, gondoláiról és a lagúnákra épült városszerkezetéről híres. Emellett világhírű a Szent Márk tér, a Dózse-palota, a velencei karnevál és a finom üvegáruk, különösen a Murano-szigeten készültek. De nevezetesebb települései közé tartozik a Rómeó és Júlia városaként ismert Verona, amely híres a római kori arénájáról, ahol ma is operaelőadásokat tartanak, valamint középkori hangulatú utcáiról, Padova, melynek egyeteme az egyik legrégebbi Európában, Giotto freskói és a Szent Antal-bazilika teszik különlegessé, illetve Vicenza, amely a reneszánsz építészet mestere, Andrea Palladio munkái miatt UNESCO Világörökségi helyszín.

Észak-Olaszországban helyezkedik el, északon az Alpok, délen pedig az Adriai-tenger határolja. Területe rendkívül változatos: az északi részen magashegységek találhatók, köztük a Dolomitok, amelyek az UNESCO világörökség részét képezik. A középső vidék dombos, míg a déli és keleti részeken kiterjedt síkságok húzódnak, ahol a Pó és mellékágai is áthaladnak. A régió keleti részén található a Velencei-lagúna, amely különleges ökoszisztémát alkot. Veneto éghajlata szintén változatos: az alpesi térségekben hegyvidéki, a síkvidéken kontinentális, míg a tengerparton enyhe, mediterrán jellegű. A régió gazdag vízrajzában tavak, folyók és termálforrások is szerepelnek. A sokféle táj és éghajlat hozzájárul a változatos mezőgazdasághoz és turizmushoz.

Történelme gazdag és sokszínű, már az ókorban is fontos szerepet játszott. A térséget eredetileg a venetók lakták, majd a Római Birodalom része lett, ahol jelentős kereskedelmi és katonai szerepet töltött be. A birodalom bukása után a területet különféle népek hódították meg, majd a középkorban Velence városa fokozatosan tengeri nagyhatalommá vált. A Velencei Köztársaság évszázadokon át uralta a régiót, és meghatározó szerepet játszott a Földközi-tenger térségében, különösen a kereskedelem, a művészet és a diplomácia terén. A köztársaság 1797-ben bukott meg Napóleon hódításai nyomán, majd Veneto az Osztrák Császárság fennhatósága alá került. Végül 1866-ban csatlakozott az egységes Olaszországhoz.

Nevének eredete

Neve az ókori venetók (latinul: Veneti) népének nevéből származik, akik az i. e. 1. évezredben telepedtek le a térségben. A venetók indoeurópai eredetű népcsoport voltak, és a mai Veneto keleti részén éltek, különösen a mai Padova és Velence környékén. A Római Birodalom idején a területet Venetia et Histria néven tartották számon, amely később rövidült le Venetóra.

Földrajz

Fekvése

Határai: nyugaton Lombardia és Trentino-Alto Adige, északkeleten Friuli-Venezia Giulia, délen pedig Emilia-Romagna régiók, míg északon Ausztria (Tirol és Karintia tartomány).

Természetes határát délről a Pó-folyó, nyugatról a Garda-tó keleti partja jelenti, északon a Dolomitok és a Karni-Alpok, keleten az Elő-Alpok illetve a Livenza és a Tagliamento-folyó biztosítja.

Felszíne

A régió 56%-a síkság, 14%-a dombvidék, 30%-a hegység. A terület morfológiailag – beleértve az Adria-parti területet, a Pó-síkságot és az Alpokat – meglehetősen összetett. Venetóban - tájegységeit, gazdaságát és népességi összetételét figyelembe véve - 4 kisebb szubrégió ismerhető fel:

Legészakabbra Belluno hegyes vidéke szociális és gazdasági viszonyait tekintve alpesi jellegű: gyér népesség, szerény mezőgazdaság, gyenge iparosodás, sok fontos kis hétvégi és sportturisztikai helység.
Veneto középső területe – az Előalpok és a síkság között - Treviso, Padova, Vicenza és Verona megyék. A régió legvitálisabb és leggazdagabb vidéke, virágzó mezőgazdasággal, szolid kereskedelemmel és iparral, ősi kisvárosokkal, a történelem és kultúra illusztris személyiségeivel.
Veneto keleti része az Adige (Etsch) és a Pó folyók területe. A keleti és tengerparti vidék lagúnás partokkal. Legjelentősebb tájegysége a Velencei-lagúna, melynek központjában Velence helyezkedik el.
A régió hegységi (alpesi és előalpesi) zónája nem túl kiterjedt, a terület mintegy 30%-ának felel meg, de meglehetősen változatos táj völgyekkel, fennsíkokkal, sziklás masszívumokkal, erdőségekkel.

Földrajzi tájegységei

Hegyvidékei

Az alpesi terület a Karni-Alpok (Karnische Alpen / Alpe Carniche) nyugati zónája, melynek legmagasabb pontja a Pfannspitze (Vanscuro-csúcs, 2678 m) és a Dolomitok délkeleti vidéke, ahol az Alpok több neves és gyönyörű hegye emelkedik, mint a legmagasabb Marmolada (la Marmolada, 3342 m), a Tofanák (le Tofane), a Civetta-hegy (il monte Civetta) – mindegyike meghaladja a 3200 méteres magasságot. A hegyvidéki részből külön kiemelhető Resia (Résia).

Dombvidékei

A Venetói-Alpok az Előalpok vidéke felé alacsonyabbá válik, 700-2200 méteres tengerszint feletti területekkel, morfológiailag változatos tájakkal a Garda-tóig (lago di Garda) és a Piave-folyóig. Hegységei: az Asiago, a Lessini-hegység (monti Lessini), s sziklás masszívumok, mint a Grappa s a Monte Baldo. A dombos vidék behatárolt, kiemelkedik belőle Eugenai-dombság (Padova megye) (colli Euganei) és a Berici–hegység Vicenza megyében (monti Berici).

Síkságai

Veneto területének 56,5%-a sík vidék, magához a közigazgatási egység területéhez képest egyetlen más régió sem rendelkezik ilyen kiterjedt síksággal. Folyóvizekben gazdag. Érdemes megemlíteni a lagúnarendszert, mely behálózza a régió tengerparti részét kb. 200 km-nyi területen, lassan mélyülő, homokos partokkal. Különös fontosságú a Velencei lagúna (la laguna di Venezia), melynek vízszabályozása a Velencei Köztársaság idejéből származik. Másik kiemelkedő parti szisztémája a Pó-delta, a tengerbe ömlő csatornák összetett rendszere.

Vízrajza

Folyók és csatornák:

A folyók és csatornák egy része áthalad az egész venetói sík vidéken. Ellentétben a piemonti és lombardiai folyókkal, a venetói folyóvizek függetlenek a Pó folyótól, mivel közvetlenül a tengerbe ömlenek. A legfontosabb az Adige, Olaszország második leghosszabb folyója (410 km). További jelentős folyóvizei: a Brenta (160 km), a Piave (220 km, Veneto legnagyobb belső folyója), a Bacchiglione (118 km, Vicenza folyója), a Sile (95 km, Treviso folyója) és a Livenza (112 km).

Tavak:

Legnagyobb taván, a Garda-tón Veneto, Lombardia és Trentino-Dél-Tirol régiók osztoznak. Emellett Veneto régióban számos kis alpesi tó található, mint a Cadore és az Agordino völgyek tavai, az Alleghei-tó, az Auronzói-tó, a Pievei-tó, a Misurina-tó (Belluno megye), a Revine tavai (Treviso megye), a Santa Maria-tó, a Lago-tó s a bellunói tavak: a Santa Croce-tó, az Arsié-tó s a Lago de Mis.

Természetvédelmi területei

Nemzeti parkok (parchi nazionali):

Bellunói Dolomitok Nemzeti Park (Parco Nazionale Dolomiti Bellunesi)
Stelvio Nemzeti Park (Parco Nazionale dello Stelvio)

Regionális parkok (parchi regionali):

Lessiniai Regionális Park (Parco Regionale della Lessinia)
Sile folyó Regionális Park (Parco Regionale del Fiume Sile)
Ampezzói Dolomitok Természeti Park (Parco Naturale delle Dolomiti d'Ampezzo)
Paneveggio és Pale di San Martino Természeti Park (Parco Naturale Paneveggio e Pale di San Martino)
Pó-delta Természeti Park (Parco Naturale del Delta del Po)
Friuli-Dolomitok Természeti Park (Parco Naturale Dolomiti Friulane)
Júliai-Előalpok Park (Parco delle Prealpi Giulie)
Euganei-dombság Regionális Természeti Park (Parco Naturale Regionale dei Colli Euganei)
Adamello-Brenta Természeti Park (Parco Naturale Adamello-Brenta)
Comitato per il Parco Interregionale del Cansiglio
Fanes-Braies-Sennes Természeti Park (Parco Naturale Fanes-Braies-Sennes)
Minciói Regionális Park (Parco Regionale del Mincio)
Sciliar-Catinaccio Természeti Park (Parco Naturale Sciliar-Catinaccio)
Puez-Odle Természeti Park (Parco Naturale Puez-Odle)
Sexteni-Dolomitok Természeti Park (Parco Naturale delle Dolomiti di Sesto)

Története

Veneto nevét a venétek ősi népcsoportjáról kapta, kiket a rómaiak az i. e. 2. században hódítottak meg s létrehozták Aquileia kolóniát. Később a terület barbár betörések célpontjává vált. Csak a 10. században alakultak ki fontosabb városok s később szabad kommunák. A 15. században a Velencei Köztársaság kiterjesztette hatalmát a környékbeli területek nagy részére. 1797-től osztrák uralom alá került, 1805–1814 között a francia csatlós Itáliai Királyság (1805–1814), majd 1866-ig a Habsburg Birodalomhoz tartozó Lombard–Velencei Királyság része volt, 1866-ban az egyesült Olasz Királyság részévé vált. A második világháború után közigazgatásilag két részre osztották, Veneto és Udine néven. Ez utóbbiból alakult ki a mai Friuli-Venezia Giulia régió. Veneto jelenlegi határai között 1947 óta létezik.

Közigazgatás

Veneto székhelye Velence. A régió közigazgatásilag 7 megyére oszlik, legnagyobb városai egyben a megyék székhelyei is. Megyéi (provincie) a következők:

Belluno megye (Provincia di Belluno), közigazgatási székhelye Belluno
Padova megye (Provincia di Padova), közigazgatási székhelye Padova
Treviso megye (Provincia di Treviso), közigazgatási székhelye Treviso
Rovigo megye (Provincia di Rovigo), közigazgatási székhelye Rovigo
Velence megye (Provincia di Venezia), közigazgatási székhelye Velence
Verona megye (Provincia di Verona), közigazgatási székhelye Verona
Vicenza megye (Provincia di Vicenza), közigazgatási székhelye Vicenza

Népesség

A népesség nyelvi megoszlása:

Fő szócikk: Venetói nyelv

A velencei vagy venetói nyelv nem tévesztendő össze az ókori Itáliában beszélt venét nyelvvel. Saját elnevezése léngua vèneta vagy vèneto. Az indoeurópai nyelvcsalád itáliai ágán az újlatin nyelvek nyugati, közelebbről a galloromán nyelvek gallo-itáliai csoportjába tartozó nyelv, illetve nyelvváltozat. Anyanyelvi használóinak száma Olaszországban valamivel több mint kétmillió. Sokan, még maguk a beszélői is csak az olasz nyelv egyik északi dialektusának tekintik, azonban nyelvészetileg eltér a sztenderd olasztól, és nem is ugyanahhoz az ághoz tartozik, mint az olasz. Több, területileg elkülönülő nyelvjárásra oszlik; fejlődésére feltehetően az ókori (valószínűleg a latinnal közeli rokonságban álló) venét nyelv szubsztrátumának hatása jellemző.

Venetóban beszélnek egy szláv nyelvet is a réziait, ami a szlovén nyelv egy elszigetelt dialektusa ebben a régióban, de igen kevés ember beszéli.

Gazdaság

Turizmus

Veneto Olaszországban vezető helyen foglal el az idegenforgalomban, a nemzeti idegenforgalmi bevételek 13,5%-át adja. Csak maga Velence kb. 10 millió látogatót fogad egy-egy esztendőben. Az idegenforgalom célterületei a régióban:

Kulturális látnivalók

a művészet városai: Velence, Verona, Padova, Vicenza, Treviso, Rovigo, Belluno
fallal körülvett települések: Padova, Peschiera del Garda, Asolo, Bassano del Grappa, Castelfranco Veneto, Cittadella, Montagnana, Este, Marostica, Soave

Tengerparti nyaralóhelyek

Bibione, Eraclea Mare, Caorle - Porto Santa Margherita - Duna Verde, Cavallino-Treporti, Jesolo Lido/Lido di Jesolo, Lido di Venezia, Chioggia-Sottomarina, Rosolina Mare, Albarella

Tóvidékek

A Garda-tó keleti partja mentén található üdülőhelyek (Riviera di Garda) Veneto területén belül: Garda, Lazise, Bardolino, Garda, Malcesine, Peschiera del Garda, Torri del Benaco, Brenzone
Cadore és Agordino tavai (Treviso megye): Alleghei-tó, Auronzói-tó, Pievei-tó (Lago di Centro Cadore), Misurina-tó
Revine Lago tavai (Laghi di Revine Lago, Treviso megye): Santa Maria-tó és Lago-tó
Belluno megye tavai: Santa Croce-tó, Arsié-tó, Lago del Mis

Termálfürdők

Abano Terme, Montegrotto Terme, Battaglia Terme, Galzignano Terme, Teolo, Recoaro Terme, Bibione Thermae, Le Terme di Valgrande, Terme di Caldiero

Sícentrumok

Recoaro Mille, Tonezza del Cimone, Cortina d’Ampezzo

Közlekedés

Veneto vasútállomásainak listája

Sport

Sportlétesítmények

Marcantonio Bentegodi Stadion (Stadio Marcantonio Bentegodi), Verona
Euganeo Stadion (Stadio Euganeo), Padova
Romeo Menti Stadion (Stadio Romeo Menti), Vicenza
Omobono Tenni Stadion (Stadio Omobono Tenni), Treviso
Pierluigi Penzo Stadion (Stadio Pierluigi Penzo), Velence
Mario Battaglini Városi Stadion (Stadio Comune Mario Battaglini), Rovigo
PalaVerde, Treviso

Híres emberek

Római katolikus egyház

XI. Benedek pápa, született Nicholas Boccasini (Treviso, 1240 – Róma, 1304), egyházfő (1303–1304)
XII. Gergely pápa, született Angelo Correr (Velence - Róma, 1417), egyházfő (1406–1415)
IV. Jenő pápa, született Gabriele Condulmer (Velence, 1383 – Róma, 1447) pápa (1431–1447)
II. Pál pápa, született Pietro Barbo (Velence, 1417 - Róma, 1471), egyházfő (1464–1471)
VIII. Sándor pápa, született Pietro Vito Ottoboni (Velence, 1610 – Róma, 1691), egyházfő (1689–1691)
XIII. Kelemen pápa, született Carlo della Torre Rezzonico, (Velence, 1693 – Róma, 1769), egyházfő (1758–1769)
XVI. Gergely pápa, született Bartalomeo Alberto Capellari (Belluno, 1765. szeptember 18. – Róma, 1846. június 1.) egyházfő (1831–1846)
I. János Pál pápa, született Albino Luciani (Forno di Canale, 1912 - Róma, 1978), egyházfő (1978–1978)
X. Piusz pápa, született Giuseppe Melchiorre Sarto (Riese, 1835 - Róma, 1914), egyházfő (1903–1914)
Pietro Bembo (Velence, 1470. május 20. – Róma, 1547. január 18.) velencei patrícius, itáliai bíboros, Gubbio és Bergamo püspöke, író és humanista tudós, III. Pál pápa kardinálisa (1539)
Marco d'Aviano (Aviano, 1631–1699) kapucinus szerzetes
Elia Dalla Costa(Villaverla, 1872 - Firenze, 1961) kardinális
Severino Poletto (Salgareda, 1933) Torinó érseke, kardinális

Politika

Publius Clodius Thraseus Paetus (Padova, ? - i. sz. 66) római szenátor, sztoikus filozófus
Totila (Treviso, 6. század - Taginae, 552) keleti gót király
Enrico Dandolo (1107 körül-1205) a Velencei Köztársaság negyvenegyedik dózséja, 1192
Francesco Morosini (Velence, 1618 - Nauplia, 1694) velencei dózse
Ludovico Manin (1725–1802) az utolsó velencei dózse
Daniele Manin (Velence, 1804 – Párizs, 1857) patrióta, államférfi

Tudomány, felfedezések

Titus Livius (Padova, i. e. 59 körül - i. sz. 17) Róma történetének szerzője
John Cabot (született Giovanni Caboto, Genova, 1450 körül – 1499 körül) az észak-amerikai kontinens szárazföldi felfedezője (1497)
Sebastiano Caboto (Velence, 1477 - London, 1577) felfedező, John Cabot fia
Giovanni Miani (Rovigo, 1810 - Mombutta, 1872) patrióta 1849-ben Velence védelmezője; Afrika-kutató, Kartúm zoológiai múzeumának igazgatója
Marcantonio Flaminio (Serravalle, 1488–1550) reneszánsz humanista
Federico Faggin (1941) fizikus, elektromérnök, az egyik első mikroprocesszor, az Intel 4004 és további processzorok tervezője

Építészet

Andrea Palladio (Padova, 1508. november 30. – Maser, 1580. augusztus 19.) észak-itáliai építész
Baldassare Longhena (Velence, 1598 – Velence, 1682) építész és szobrász, korának egyik leghíresebb alkotója

Képzőművészetek

Giorgone (1477 körül-1510), született Giorgio Barbarelli da Castelfranco, a velencei reneszánsz mestere
Tiziano vagy Tiziano Vecellio (1488/1490 között-1576) a velencei reneszánsz iskola mestere
Tintoretto, valódi nevén Jacopo Robusti, (1518–1594) az itáliai reneszánsz és a velencei iskola egyik legnagyobb festőművésze
Pietro Longhi (Velence, 1701–1785) festőművész
Antonio Canova (1757–1822), szobrászművész

Irodalom

Catullus, Caius Valerius (Verona, Kr. e. 87 körül – Róma?, Kr. e. 57 vagy 54) a legtehetségesebb római költők egyike
Venantius Honorius Clementianus Fortunatus (Valdobbiadene közelében, 530 - 540 körül - Poitiers, 609 körül) latin költő, Poitiers püspöke (600–609)
Angelo Beolco, „il Ruzzante” vagy „el Ruzante” (Padova, 1502–1542) padovai dialektusban író költő
Lorenzo Da Ponte (1749. március 10. – 1838. augusztus 17.), eredeti nevén Emmanuele Conegliano ismert olasz librettista, Mozart szövegkönyveinek szerzője, a Columbia College első olasz nyelv és irodalom tanára
Carlo Goldoni (Velence, 1707. február 25. – Párizs, 1793. február 8.) olasz komédiaíró
Andrea Zanzotto (Pieve di Soligo, 1921 – Conegliano, 2011) 20. század egyik legjelentősebb olasz költője
Mario Rigoni Stern (Asiago, 1921–2008), olasz katona, író, II. világháborús veterán, a koncentrációs tábor túlélője
Luigi Meneghello (1922–2007) olasz kortárs író

Zene

Andrea Gabrieli (Velence, 1510 körül – Velence, 1586) reneszánsz zeneszerző és orgonista
Antonio Vivaldi (1678. március 4., Velence – 1741. július 28., Bécs) az olasz barokk egyik legkiemelkedőbb és legtermékenyebb zeneszerzője, korának nagy hegedűvirtuóza
Bartolomeo Cristofori, teljes nevén Bartolomeo Cristofori di Francesco (Padova, 1655. május 4. – Firenze, 1731. január 17.) a modern zongora atyja, a Mediciek udvari hangszerkészítője
Benedetto Marcello (Velence, 1686 - Brescia, 1739) zeneszerző, író, ügyvéd, tanár
Baldassarre Galuppi (1706–1785) velencei zeneszerző, operáiról vált ismertté.
Antonio Salieri (Legnano, 1750– Bécs, 1825) zeneszerző, Mozart riválisa
Giovanni Gabrieli (Velence, 1554–1557 körül – uo., 1612) zeneszerző, a velencei iskola képviselője
Luigi Nono (Velence, 1924–1990) olasz zeneszerző
Gian Pietro Bontempi (Vittorio Veneto, 1947), zeneszerző, zongoraművész és író
Tomaso Giovanni Albinoni (Velence, 1671. június 8. – uo., 1751. január 17.) olasz barokk zeneszerző, hegedűs
Patty Pravo (Velence, 1948-), énekesnő

Sport

Dino Meneghin (1950), kosárlabdázó
Sara Simeoni (1953), olimpiai aranyérmes műugró (1980)
Riccardo Patrese (Padova, 1954. április 17. –) olasz autóversenyző, 1977 és 1993 között a Formula–1 versenysorozat pilótája
Gelindo Bordin (1959), atléta, olimpiai bajnok maratoni futó (1988)
Roberto Baggio (1967), legendás olasz labdarúgó, 1990-ben a legjobb játékos volt
Alessandro del Piero (Conegliano, Treviso, 1974), labdarúgó
Damiano Cunego (Cerro Veronese, 1981), olasz kerékpárversenyző
Francesca Segat (Vittorio Veneto, Treviso, 1983), úszónő