Baloldali Demokratikus Párt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Baloldali Demokratikus Párt (Partito Democratico della Sinistra)
Adatok
Elnök Acchile Occhetto (1991-1994)
Utolsó vezető Massimo D’Alema (1994-1998)

Alapítva 1991. február 3.
Feloszlatva 1998. február 14.
Elődpárt Olasz Kommunista Párt
Székház Via delle Botteghe Oscure 4, Róma, Olaszország
Pártújság l’Unitá (Az Egység)
Tagok száma 613.412 (1998)

Ideológia demokratikus szocializmus,[1] szociáldemokrácia,[2] posztkommunizmus[3]
Politikai elhelyezkedés baloldal
Parlamenti jelenlét Olasz képviselőházban (1996):
172 / 630
Olasz szenátusban (1996):
102 / 315
Nemzetközi szövetségek Szocialista Internacionálé
Hivatalos színei vörös
Weboldala

A Baloldali Demokratikus Párt (olaszul: Partito Democratico della Sinistra, rövidítése: PDS) egy olaszországi baloldali politikai párt volt, amely 1991 és 1998 között létezett.

A párt a Kommunista Újjászerveződés Pártja (olaszul: Partito della Rifondazione Comunista) mellett az Olasz Kommunista Párt egyik utódpártjaként jött létre 1991. február 3-án, amikor a kommunisták a Riminiben tartott XX. Kongresszuson döntöttek a párt megszüntetéséről.[4]

A párt szimbóluma egy tölgyfa (olaszul: Quercia) volt, a pártot sokan erről ismerték fel. A tölgyfában látható az Olasz Kommunista Párt emblémája, ezzel a párt a történelmi folytonosságot vállalja.

A párt első titkára Acchille Occhetto volt, őt követte Massimo D’Alema, aki 1998-2000 között Olaszország kormányfője volt.

A párt 1998-ban a Baloldal Demokratái pártba csatlakozik, amivel a PDS megszűnik.

Története[szerkesztés]

Megalakulása[szerkesztés]

A párt 1991-ben alakult meg, első főtitkára Acchile Occhetto volt, a párt megalakulása 1989-ig nyúlik vissza. Occhetto ekkor az Olasz Kommunista Párt reformszárnyához tartozott. A politikai élet előterébe a berlini fal leomlása után került. 1989. november 12-én Bolognában a helyi partizánok győzelmének 45. évfordulóján tartott beszédet, amiben közölte, hogy a kommunistáknak változtatniuk kell eddigi politikájukon, kilátásba helyezte a párt új nevét, amit Bolognai fordulatnak neveznek.[5] 1991-ben a kommunisták Riminiben tartott kongresszusán bejelentették megszűnésüket. Utódjaik a Baloldali Demokratikus Párt és a Kommunista Újjászerveződés Pártja lettek.

1992-1994[szerkesztés]

A párt az 1992-es parlamenti választásokon 16,1%-ot ért el, ami 10%-os csökkenés volt a kommunisták legutóbbi eredményéhez képest, így is megelőzték ezzel a Bettino Craxi vezette szocialistákat.

A párt támogatta 1993-ban a választási törvényről szóló népszavazást, amit Sergio Mattarella terjesztett be. Az új választási törvény életbe lépése után voltak az ez évi helyhatósági választások. A párt a második helyet érte el országosan és így a baloldal meghatározó pártjává vált. A párt volt a kezdeményezője az 1994-es parlamenti választásokra megalakuló baloldali Progressisti (Progresszívak) koalíciónak. A választásokon a koalíció második helyet éri el.

1995: Massimo D’Alema főtitkársága, az Olajfa létrejötte[szerkesztés]

A választási vereség után lemondott Occhetto, utána összehívták a párt Országos Tanácsát, hogy új főtitkárt válasszanak. Két esélyes jelölt volt: Massimo D’Alema, aki a hatvanas években az Olasz Kommunista Ifjúsági Szervezet főtitkára volt, 1987 óta pedig a PCI altitkára volt. A másik jelölt Walter Veltroni volt, aki a nyolcvanas években az Olasz Kommunista Párt propagandájáért felelt. Az Országos Tanács Massimo D’Alemat választotta meg.

1995-ben a párt az egyik főkezdeményezője volt az Olajfa baloldali pártszövetségnek. Amivel először összejött egy volt kommunistákból és kereszténydemokratákból álló szövetség.

1996-1998: A kormánykoalíció tagjaként[szerkesztés]

1996-os választásokon az Olajfa koalíció győzött, ezzel a párt is a kormány tagja lett. A kormány miniszterelnöke Romano Prodi lett, miniszterelnök-helyettese Walter Veltroni lett. A kormány legfőbb célja az euró bevezetésének az előkészítése volt, ezért számos olyan intézkedést kellett hozni, ami a koalíción belül feszültséget keltette. D’Alema többször megvádolta a kormányt, hogy "nem felelnek meg a baloldali elvárásoknak".[6] 1997-ben D’Alema a CGIL nevű baloldali szakszervezeti szövetség felvonulásán a kormány munkáját sikertelennek nevezte.[7]

A Baloldali Demokraták megszületése[szerkesztés]

A PDS 1997-es kongresszusán döntöttek arról, hogy csatlakoznak egy nagyobb baloldali pártszövetséghez. Így jött létre 1998-ban a Baloldali Demokraták pártja, aminek reformpárti, kereszténydemokrata és kommunista gyökerei voltak.

Főtitkárok[szerkesztés]

Elnökök[szerkesztés]

  • Stefano Rodotà (1991-1992)
  • Giglia Tedesco Tatò (1993-1998)

Választási eredmények[szerkesztés]

Szavazatok száma % Mandátumok száma
1992 Alsóház 6.321.084 16,11 107
Szenátus 5.663.976 17,04 64
1994 Alsóház 7.881.646 20,36 109
Szenátus a Progressisti tagjaként 76
1994 6.286.030 19,09 16
1996 Alsóház 7.894.118 21,11 172
Szenátus az Olajfa részeként 102

Források[szerkesztés]