Massimo D’Alema

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Massimo D’Alema
2006 decemberében
2006 decemberében
SzületettMassimo D'Alema
1949. április 20. (74 éves)[1][2][3]
Róma
Állampolgárságaolasz
SzüleiGiuseppe D’Alema
Foglalkozása
Tisztsége
  • az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (1987. június 26. – 1992. április 22.)
  • az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (1992. április 18. – 1994. április 14.)
  • az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (1994. április 7. – 1996. május 8.)
  • az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (1996. május 1. – 2001. május 29.)
  • elnök (1998. február 6. – , Italianieuropei)
  • Olaszország minisztertanácsának elnöke (1998. október 21. – 1999. december 22.)
  • Olaszország minisztertanácsának elnöke (1999. december 22. – 2000. április 25.)
  • az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (2001. május 21. – 2004. július 19.)
  • az Európai Parlament képviselője (2004. július 20. – 2006. április 27.)
  • az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (2006. április 21. – 2008. április 28.)
  • Olaszország külügyminisztere (2006. május 17. – 2008. május 8.)
  • Olaszország miniszterelnök-helyettese (2006. május 17. – 2008. május 8.)
  • az Olasz Köztársaság képviselőházának tagja (2008. április 22. – 2013. március 14.)
IskoláiPisai Egyetem
Kitüntetései
  • a francia Becsületrend főtisztje
  • Knight Grand Cross of the Order of Pius IX‎
A Wikimédia Commons tartalmaz Massimo D’Alema témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Massimo D’Alema (Róma, 1949. április 20. –) olasz politikus, miniszterelnök, az Olasz Köztársaság történetében az első, aki az Olasz Kommunista Párt soraiból került ki. Az Olasz Demokrata Párt elnöke, a Szocialista Internacionálé alelnöke volt.

Élete[szerkesztés]

D’Alema a kommunista pártban tevékenykedő családból származik. Már tizennégy évesen csatlakozott a párthoz. Néha a „buli gyermekének” is nevezték. Az 1970-es–1980-as évek viharos éveiben közvetíteni próbált a Kommunista Párt és a sok azt eláruló radikális baloldali mozgalom között, Enrico Berlinguer vezetésével túlságosan konzervatívnak és óvatosnak tartották. D'Alema a pártvezér jobbkeze lett, és elkísérte az 1984-es Jurij Andropov temetésére. Amikor Berlinguer 1988-ban szívrohamban meghalt, D’Alema a L’Unità kommunista napilap szerkesztője volt. A párt szóvivője lett 1991-ben, és részt vett egy új párt, a Baloldali Demokratikus Párt megalapításában, amely tagja volt a kommunista pártnak. Az Olajfa (Ulivo) megnyerte az 1996-os választásokat. Romano Prodi első kormányában D’Alema a parlamenti reformbizottság elnöke volt, és amikor a kormány 1998-ban megbukott, átvette a miniszterelnöki posztot, amelyet 2000-ig töltött be, amikor is a balközép pártok veszítettek a helyhatósági választásokon. Giuliano Amato követte a miniszterelnöki székben. 2006-tól Prodi második kormányában D’Alema külügyminiszteri posztot töltött be

D’Alema 2007 decemberében

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. ↑ Proleksis enciklopedija (horvát nyelven)
  3. ↑ Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Massimo D'Alema című izlandi Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Ez az olasz személy életrajzát bemutató lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Massimo_D’Alema&oldid=26013888”