Szenátus (Olaszország)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Olasz szenátus szócikkből átirányítva)
Senato della Repubblica
Palazzo Madama, a Szenátus épülete
Palazzo Madama, a Szenátus épülete

Jogelőd Senate of the Kingdom of Italy
Tevékenység törvényhozói szerv
Székhely Palazzo Madama
Vezető Pietro Grasso
A Senato della Repubblica weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Senato della Repubblica témájú médiaállományokat.

Az Il Senato della Repubblica (magyarul: A Köztársaság Szenátusa) vagy Szenátus az olaszországi törvényhozás felsőházaként működik, a Képviselőházzal együtt teszik ki az olasz parlamentet.

Az olasz alkotmány szerint a Szenátus tagjait regionális választókörzetekből és a külföldi képviseletek választókörzeteiből választják meg. A Szenátusban 315 szenátori mandátum van, melyből 309 mandátum a régiók és 6 mandátum a külképviseletek jelöltjeiből áll össze. Minden tartománynak az Olasz Alkotmány 57. cikkelye szerint legalább 7 szenátort kell megválasztania, kivéve Molise és Valle d'Aosta tartományokat, akik 2 illetve egy szenátort küldenek.[1][2]

A szenátortok a parlamenti ciklus végével választhatók meg emellett a Szenátusban vannak örökös szenátorok (senatore di vita) és nyugalmazott örökös köztársasági elnöki szenátor (senatore di diritto e a vita).

A szenátus székhelye[szerkesztés]

A Szenátus Rómában a Palazzo Madama épületében működik 1871 óta, amikor az újonnan létrejött állam, az Olasz Királyság fővárosát Firenzéből Rómába helyezték át. Akkor a Senato del Regno (A Királyság Szenátusa) néven működött. Jelenlegi neve 1948 óta használatos, amióta Olaszország államformája köztársaság.[3]

Szenátus összetétele[szerkesztés]

A Szenátus összetétele 2014-ben

Kormányoldal[szerkesztés]

     Demokrata Párt (99)
     Népi Alternatíva-Centristák Európáért (30)
     Autonómisták (18)
     1.cikk - Demokratikus és Progresszív Mozgalom (16)
     Vegyes frakció (14)

Ellenzék[szerkesztés]

     Forza Italia (45)
     5 Csillag Mozgalom (35)
     Liberális Népi Szövetség - Autónomisták (14)
     Északi Liga (12)
     Szabadság Szövetsége (10)
     Vegyes frakció (16)

A szenátus választási rendszere[szerkesztés]

Az Olasz Alkotmány 57. cikkelye szerint regionális alapokon és a külképviseletek választókerületeiből választanak szenátorokat.[4] Az 58. cikkely szerint a szenátorokat az általános választójog alapján csak 25. élet évüket betöltött választók választhatják meg, szenátornak megválasztható, aki elmúlt 40 éves. [5]

Az Alkotmány előírja, hogy az adott régió lakosságának számaránya szerint kell meghatározni a megválasztandó szenátorok számát. Az alkotmány régiónként legalább 7 szenátor megválasztását szabja meg, kivétel ez alól Molise és Valle d’Aosta. A külképviseleti választókerületnek 6 szenátort kell megválasztani.

Az Olasz Köztársaság első választási törvénye szerint a Camera dei deputati mellett a szenátusban is a mandátumokat az arányosság elve alapján osztották ki.

Örökös szenátori tisztség[szerkesztés]

Két fajtája létezik:

  • Nyugalmazott örökös köztársaság elnöki szenátor (senatore di diritto e a vita): Az Olasz Alkotmány 59. cikkelye szerint minden volt Olasz Köztársasági elnök megválasztható erre a tisztségre az elnöki mandátumuk lejárta után. [6]
  • Örökös szenátor (senatore di vita): Az Olasz Alkotmány 59. cikkelye szerint minden köztársasági elnök hivatali ideje alatt csak 5 olasz állampolgárnak adhat örökös szenátori tisztséget. Ennek az öt állampolgárnak a hazai társadalmi, tudományos, művészeti és irodalmi élet legelismertebb és legnagyobb méltóságai közül kell kikerülnie. A jelenlegi gyakorlat szerint nem szokás 5-nél több embernek ezt a tisztséget egy hivatali idő alatt adni.[7]

Szenátus elnöke[szerkesztés]

Az elnöki tisztséget jelenleg Pietro Grasso[8] tölti be, akit 2013. március 16.-án választották meg a negyedik fordulóban 137 igennel.

Szenátus elnökei 1948 óta[szerkesztés]

N. Kép Neve
(Született-Elhunyt)
Mandátuma Párt Parlamenti ciklus
Ivanoe Bonomi.jpg Ivanoe Bonomi
(1873–1951)
1948. május 8. 1951. április 20.
(Mandátumát halála miatt nem töltötte ki)
PSLI I (1948)
De Nicola ritratto.jpg Enrico De Nicola
(1877–1959)
1951. április 28. 1952. június 24. PLI
Giuseppe Paratore.jpg Giuseppe Paratore
(1876–1967)
1952. júnuius 26. 1953. március 24. Független liberális
Meuccio Ruini.jpg Meuccio Ruini
(1877–1970)
1953. március 25. 1953. június 25. Független
Cesare Merzagora.jpg Cesare Merzagora
(1898–1991)
1953. június 25. 1958. június 11. Független II (1953)
1958. június 12. 1963. május 15. III (1958)
1963. május 16. 1967. november 7. IV (1963)
70px Ennio Zelioli-Lanzini
(1899–1976)
1967. november 8. 1968. június 4. style="background:yellow;" DC
Amintore Fanfani 1983-04-14.jpg Amintore Fanfani
(1908–1999)
1968. június 5. 1972. május 21. DC V (1968)
1972. május 24. 1973. június 23. VI (1972)
senza_cornice Giovanni Spagnolli
(1907–1984)
1973. június 25. 1976. július 4. DC
Amintore Fanfani 1983-04-14.jpg Amintore Fanfani
(1908–1999)
1976. július 5. 1979. június 18. DC VII (1976)
1979. június 20. 1982. december 1. VIII (1979)
10º 70px Tommaso Morlino
(1925–1983)
1982. december 9. 1983. május 6.
(Mandátumát halála miatt nem töltötte ki)
DC
11º senza_cornice Vittorino Colombo
(1925–1996)
1983. május 6. 1983. július 11. DC
12º senza_cornice Francesco Cossiga
(1928–2010)
1983. július 12. 1985. június 24.
(Köztársasági elnöknek választották meg)
DC IX (1983)
13° Amintore Fanfani 1983-04-14.jpg Amintore Fanfani
(1908–1999)
1985. július 9. 1987. április 17. DC
14º 70px Giovanni Malagodi
(1904–1991)
1987. április 22. 1987. július 1. PLI
15º senza_cornice Giovanni Spadolini
(1925–1994)
1987. július 2. 1992. április 22. PRI X (1987)
1992. április 24. 1994. április 14. XI (1992)
16º senza_cornice Carlo Scognamiglio
(1944– )
1994. április 16. 1996. május 8. UdC XII (1994)
17º 95x95px Nicola Mancino
(1931– )
1996. május 9. 2001. május 29. PPI XIII (1996)
18º Marcello Pera.jpg Marcello Pera
(1943– )
2001. május 30. 2006. április 27. FI XIV (2001)
19º senza_cornice Franco Marini
(1933– )
2006. április 29. 2008. április 28. DL / PD XV (2006)
20º senza_cornice Renato Schifani
(1950– )
2008. április 29. 2013. március 14. FI / PdL XVI (2008)
21º Pietro Grasso - Festa Unità Roma 2012.JPG Pietro Grasso
(1945– )
2013. március 16. hivatalban PD XVII (2013)


Parlamenti szervezetek[szerkesztés]

Elnöki Tanács[szerkesztés]

Az Elnöki Tanács a Szenátus adminisztratív vezetése. A tanácsot a szenátus elnöke vezeti, az ő munkáját segítik:

  • alelnökök
  • háznagyok
  • titkárok
  • főtitkár (neki nincsen szavazati joga).

Háznagyok Testülete[szerkesztés]

Három szenátori háznagy felügyeli a vezetés megfelelő működését, a protokollt, a rendfenntartást, a Szenátus üléseinek biztonságát, a Szenátus költségvetését mindezt a Szenátus elnökének utasításának megfelelően. [9]

Bizottságok és végrehajtó testületek[szerkesztés]

A 17. parlamenti ciklusban az alábbi bizottságok működnek:[10]

  • 1. Alkotmányügyi bizottság
  • 2. Igazsgágügyi bizottság
  • 3. Külügyi, emigrációs bizottság
  • 4. Honvédelmi bizottság
  • 5. Költségvetési bizottság
  • 6. Pénz és kincstárügyi bizottság
  • 7. Közoktatási, kulturális javak bizottsága
  • 8. Közfoglalkoztatási és kommunikációs bizottság
  • 9. Mezőgazdasági és élelmiszerügyi bizottság
  • 10. Ipari, kereskedelmi és turizmus bizottság
  • 11. Munkaügyi és szociális biztonsági bizottság
  • 12. Egészségügyi bizottság
  • 13. Környezetvédelmi, természeti értékek bizottsága
  • 14. Európai Uniós politikai bizottság

3 végrehajtó bizottság működik:[11]

  • Szabályozásért felelős bizottság
  • Választási és parlamenti bizottság
  • Könyvtárért és történelmi archívumért felelős bizottság

A szenátus elnökének megválasztása[szerkesztés]

Az új parlamenti ciklusok kezdetével a legidősebb szenátor lesz az ideiglenes elnök. Az új elnök megválasztásáig a 6 legfiatalabb szenátor a titkárok utasításainak megfelelően dolgozik.

Az elnök megválasztása legfeljebb négy fordulós titkos szavazásokon lehetséges, amely két különböző napon történik meg.

Az első két szavazáson a leendő elnöknek meg kell szerezni a szavazatok abszolút többségét. A következő fordulóban a jelenlevő szenátorok többsége szükséges a megválasztáshoz. Ha így sem tudják megválasztani, akkor az utolsó fordulóban a két legtöbb szavazatot elért jelölt közül a többséget szerző szenátor választható meg. Döntetlen esetén az idősebb szenátort választják meg.[12]

Fordítás[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]