Szenátus (Olaszország)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szenátus
Palazzo Madama, a Szenátus épülete
Palazzo Madama, a Szenátus épülete
OrszágOlaszország
TípusaAz Olasz Parlament felsőháza
Létrehozva1948. január 1.
Politikai csoportok
Kormánykoalíció (116)
Ellenzék (90)
Szenátus weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szenátus témájú médiaállományokat.

Az Il Senato della Repubblica (magyarul: A Köztársaság Szenátusa) vagy Szenátus az olaszországi törvényhozás felsőházaként működik, a Képviselőházzal együtt teszik ki az olasz parlamentet.

Az olasz alkotmány szerint a Szenátus tagjait regionális választókörzetekből és a külföldi képviseletek választókörzeteiből választják meg. A Szenátusban 200 szenátori mandátum van, melyből 196 mandátum a régiók és 4 mandátum a külképviseletek jelöltjeiből áll össze. Minden tartománynak az Olasz Alkotmány 57. cikkelye szerint legalább 3 szenátort kell megválasztania, kivéve Molise és Valle d'Aosta tartományokat, akik 2 illetve egy szenátort küldenek.[1][2]

A szenátorok a parlamenti ciklus végével választhatók meg emellett a Szenátusban vannak örökös szenátorok (senatore di vita) és nyugalmazott örökös köztársasági elnöki szenátor (senatore di diritto e a vita).

A szenátus székhelye[szerkesztés]

A Szenátus Rómában a Palazzo Madama épületében működik 1871 óta, amikor az újonnan létrejött állam, az Olasz Királyság fővárosát Firenzéből Rómába helyezték át. Akkor a Senato del Regno (A Királyság Szenátusa) néven működött. Jelenlegi neve 1948 óta használatos, amióta Olaszország államformája köztársaság.[3]

A szenátus választási rendszere[szerkesztés]

Az Olasz Alkotmány 57. cikkelye szerint regionális alapokon és a külképviseletek választókerületeiből választanak szenátorokat.[4] Az 58. cikkely szerint a szenátorokat az általános választójog alapján a 18. élet évüket betöltött választók választhatják meg, szenátornak megválasztható, aki elmúlt 40 éves.[5]

Az Alkotmány előírja, hogy az adott régió lakosságának számaránya szerint kell meghatározni a megválasztandó szenátorok számát. Az alkotmány régiónként legalább 3 szenátor megválasztását szabja meg, kivétel ez alól Molise és Valle d’Aosta. A külképviseleti választókerületnek 4 szenátort kell megválasztani.

Az Olasz Köztársaság első választási törvénye szerint a Camera dei deputati mellett a szenátusban is a mandátumokat az arányosság elve alapján osztották ki.

Örökös szenátori tisztség[szerkesztés]

Két fajtája létezik:

  • Nyugalmazott örökös köztársaság elnöki szenátor (senatore di diritto e a vita): Az Olasz Alkotmány 59. cikkelye szerint minden volt Olasz Köztársasági elnök jogosult erre a tisztségre az elnöki mandátumuk lejárta után.[6]
  • Örökös szenátor (senatore di vita): Az Olasz Alkotmány 59. cikkelye szerint maximum 5 olasz állampolgár viselhet örökös szenátori tisztséget. Ennek az öt állampolgárnak a hazai társadalmi, tudományos, művészeti és irodalmi élet legelismertebb és legnagyobb méltóságai közül kell kikerülnie.[6]

Szenátus elnöke[szerkesztés]

Az elnöki tisztséget jelenleg Ignazio La Russa (FdI) tölti be 2022. október 13. óta.

Szenátus elnökei 1948 óta[szerkesztés]

N. Párt Kép Neve
(Született-Elhunyt) 		Mandátuma Parlamenti ciklus
1º PSLI Ivanoe Bonomi
(1873–1951) 		1948. május 8. 1951. április 20.
(Mandátumát halála miatt nem töltötte ki) 		I (1948)
2º PLI Enrico De Nicola
(1877–1959) 		1951. április 28. 1952. június 24.
3º Független liberális Giuseppe Paratore
(1876–1967) 		1952. június 26. 1953. március 24.
4º Független Meuccio Ruini
(1877–1970) 		1953. március 25. 1953. június 25.
5º Független Cesare Merzagora
(1898–1991) 		1953. június 25. 1958. június 11. II (1953)
1958. június 12. 1963. május 15. III (1958)
1963. május 16. 1967. november 7. IV (1963)
6º DC Ennio Zelioli-Lanzini
(1899–1976) 		1967. november 8. 1968. június 4.
7º DC Amintore Fanfani
(1908–1999) 		1968. június 5. 1972. május 21. V (1968)
1972. május 24. 1973. június 23. VI (1972)
8º DC senza cornice Giovanni Spagnolli
(1907–1984) 		1973. június 25. 1976. július 4.
9° DC Amintore Fanfani
(1908–1999) 		1976. július 5. 1979. június 18. VII (1976)
1979. június 20. 1982. december 1. VIII (1979)
10º DC Tommaso Morlino
(1925–1983) 		1982. december 9. 1983. május 6.
(Mandátumát halála miatt nem töltötte ki)
11º DC senza cornice Vittorino Colombo
(1925–1996) 		1983. május 6. 1983. július 11.
12º DC senza cornice Francesco Cossiga
(1928–2010) 		1983. július 12. 1985. június 24.
(Köztársasági elnöknek választották meg) 		IX (1983)
13° DC Amintore Fanfani
(1908–1999) 		1985. július 9. 1987. április 17.
14º PLI Giovanni Malagodi
(1904–1991) 		1987. április 22. 1987. július 1.
15º PRI senza cornice Giovanni Spadolini
(1925–1994) 		1987. július 2. 1992. április 22. X (1987)
1992. április 24. 1994. április 14. XI (1992)
16º UdC senza cornice Carlo Scognamiglio
(1944– ) 		1994. április 16. 1996. május 8. XII (1994)
17º PPI senza cornice Nicola Mancino
(1931– ) 		1996. május 9. 2001. május 29. XIII (1996)
18º FI Marcello Pera
(1943– ) 		2001. május 30. 2006. április 27. XIV (2001)
19º DL / PD senza cornice Franco Marini
(1933–2021) 		2006. április 29. 2008. április 28. XV (2006)
20º FI / PdL senza cornice Renato Schifani
(1950– ) 		2008. április 29. 2013. március 14. XVI (2008)
21º PD Pietro Grasso
(1945– ) 		2013. március 16. 2018. március 23. XVII (2013)
22º FI Elisabetta Casellati
(1946– ) 		2018. március 24. 2022. október 13. XVIII (2018)
23º FdI Ignazio La Russa(1947– ) 2022. október 13. hivatalban XIX (2022)

Parlamenti szervezetek[szerkesztés]

Elnöki Tanács[szerkesztés]

Az Elnöki Tanács a Szenátus adminisztratív vezetése. A tanácsot a szenátus elnöke vezeti, az ő munkáját segítik:

  • alelnökök
  • háznagyok
  • titkárok
  • főtitkár (neki nincsen szavazati joga).

Háznagyok Testülete[szerkesztés]

Három szenátori háznagy felügyeli a vezetés megfelelő működését, a protokollt, a rendfenntartást, a Szenátus üléseinek biztonságát, a Szenátus költségvetését mindezt a Szenátus elnökének utasításának megfelelően.[7]

Bizottságok és végrehajtó testületek[szerkesztés]

A 17. parlamenti ciklusban az alábbi bizottságok működnek:[8]

  • 1. Alkotmányügyi bizottság
  • 2. Igazsgágügyi bizottság
  • 3. Külügyi, emigrációs bizottság
  • 4. Honvédelmi bizottság
  • 5. Költségvetési bizottság
  • 6. Pénz és kincstárügyi bizottság
  • 7. Közoktatási, kulturális javak bizottsága
  • 8. Közfoglalkoztatási és kommunikációs bizottság
  • 9. Mezőgazdasági és élelmiszerügyi bizottság
  • 10. Ipari, kereskedelmi és turizmus bizottság
  • 11. Munkaügyi és szociális biztonsági bizottság
  • 12. Egészségügyi bizottság
  • 13. Környezetvédelmi, természeti értékek bizottsága
  • 14. európai uniós politikai bizottság

3 végrehajtó bizottság működik:[9]

  • Szabályozásért felelős bizottság
  • Választási és parlamenti bizottság
  • Könyvtárért és történelmi archívumért felelős bizottság

A szenátus elnökének megválasztása[szerkesztés]

Az új parlamenti ciklusok kezdetével a legidősebb szenátor lesz az ideiglenes elnök. Az új elnök megválasztásáig a 6 legfiatalabb szenátor a titkárok utasításainak megfelelően dolgozik.

Az elnök megválasztása legfeljebb négy fordulós titkos szavazásokon lehetséges, amely két különböző napon történik meg.

Az első két szavazáson a leendő elnöknek meg kell szerezni a szavazatok abszolút többségét. A következő fordulóban a jelenlevő szenátorok többsége szükséges a megválasztáshoz. Ha így sem tudják megválasztani, akkor az utolsó fordulóban a két legtöbb szavazatot elért jelölt közül a többséget szerző szenátor választható meg. Döntetlen esetén az idősebb szenátort választják meg.[10]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Senato della Repubblica című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szenátus_(Olaszország)&oldid=26298597”