Ugrás a tartalomhoz

2001-es olaszországi parlamenti választások

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Koalíciós listavezető Silvio Berlusconi Francesco Rutelli Fausto Bertinotti
Párt neve Szabadság Háza Olajfa Kommunista Újraalapítás Pártja
Választási koalíció Jobbközép koalíció Balközép koalíció Nincs koalíció
Szavazatok száma 18,398,246
49.6% [1]
13,169,239
35.5%
1,868,659
5%
Mandátumok Képviselőház:
368 / 630

Szenátus:
176 / 315
Képviselőház:
241 / 630

Szenátus:
128 / 315
Képviselőház:
11 / 630

Szenátus:
4 / 315
Változás % - - -
Változás a mandátumokban K: Növekedés96
Sz: Növekedés33
K: Csökkenés82
Sz: Csökkenés29
K: Csökkenés24
Sz: Csökkenés6

A 2001-es olaszországi parlamenti választásokat 2001. május 13-án tartották meg. A választáson a Silvio Berlusconi vezette jobbközép koalíció győzött, míg a Róma akkori polgármestere, Francesco Rutelli által vezetett balközép Olajfa koalíció vesztett. Ez volt az első választás 1996 óta.

Választási rendszer[szerkesztés]

Az 1993-ban Sergio Mattarella által beterjesztett és népszavazáson megszavaztatott, Mattarellum néven ismert választási törvény volt érvényes:

Egy vegyes választási rendszer, mely az úgynevezett scorporo.

A Képviselőház esetén a mandátumok 75%-át egyéni választókerületek adták, 25%-ban pedig országos lista alapján. A Képviselőházban 4%-os lett a bejutási küszöb. A Szenátus esetén a mandátumok 25%-át a töredékszavazatok alapján osztották ki. A Szenátusban emellett 83 mandátumot regionális alapon osztották ki.

Pártok és jelöltek[szerkesztés]

Koalíció Párt Főideológia Listavezető
Szabadság Háza Forza Italia (FI) Liberális konzervativizmus Silvio Berlusconi
Nemzeti Szövetség (AN) Nemzeti konzervativizmus Gianfranco Fini
Északi Liga (LN) Regionalizmus Umberto Bossi
Fehér Virág (CCDCDU) Kereszténydemokrácia Pier Ferdinando Casini
Új Olasz Szocialista Párt (NPSI) Szociáldemokrácia Gianni De Michelis
Olasz Republikánus Párt (PRI) Liberalizmus Giorgio La Malfa
Háromszínű Láng (FT) Neofasizmus Pino Rauti
Olajfa Baloldali Demokraták (DS) Szociáldemokrácia Massimo D'Alema
Margaréta-párt (DL)[a] Centrizmus Francesco Rutelli
Napraforgó Párt (FdVSDI) Ökoszocializmus Enrico Boselli
Olasz Kommunisták (PdCI) Kommunizmus Oliviero Diliberto
Déltiroli Néppárt (SVP) Regionalizmus Luis Durnwalder
Kommunista Újraalapítás Pártja (PRC) Kommunizmus Fausto Bertinotti
Értékek Olaszországa (IdV) Korrupcióellenesség Antonio Di Pietro
Európai Demokrácia (DE) Kereszténydemokrácia Sergio D'Antoni
Bonino Listája (LB) Libertarianizmus Emma Bonino
  1. Választási koalíció az Olasz Néppárt, Demokraták, Olasz Megújulás és a Populárisok pártokkal.

Koalíciós listavezetők[szerkesztés]

Kép Név Akkori szerepe Refs
Silvio Berlusconi
(1936– )
Olaszország miniszterelnöke
(1994–1995)
További pozíciók
[2][3]
Francesco Rutelli
(1954– )
Róma polgármestere
(1993–2001)
További pozíciók
[4][5]
Fausto Bertinotti
(1940– )
Kommunista Újraalapítás Pártja főtitkára
(1994–2006)
További pozíciók
[6][7]
Antonio Di Pietro
(1950– )
Közművekért felelős miniszter
(1996–1996)
További pozíciók
[8][9]
Sergio D'Antoni
(1946– )
CISL főtitkára
(1991–2000)
[10][11]
Emma Bonino
(1948– )
Egészségügyi és élelmiszerbiztonsági európai biztos
(1995–1999)
További pozíciók
[12][13]

Választási kampány[szerkesztés]

A választási kampányban a Silvio Berlusconi vezette Szabadság Háza jobbközép koalíció és a Francesco Rutelli vezette balközép Olajfa koalíció volt a két fő esélyes. Az 1996-os választásokon a balközép koalíció győzött és négy kormány volt ez idő alatt: Romano Prodi első, Massimo D'Alema első és második valamint Giuliano Amato második kormánya. A kormány külső támogatója végig a Kommunista Újraalapítás Pártja volt, ám az Olajfa és a kommunisták között gyakori belviszály volt, emiatt gyakoriak voltak a kormányválságok.

A Silvio Berlusconi vezette Szabadság Házában a Forza Italia és Nemzeti Szövetségen kívül ismét tagja lett az Északi Liga is. A választási kampány utolsó napjaiban a Rai 1-n futó Porta a porta politikai műsorban megkötött "az olaszokkal való szerződését", amiben a választási programjuknak a végrehajtását vállalta kormányra kerülésük esetén.

Jegyzetek[szerkesztés]