Olaszország alkotmánya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Olaszország alkotmánya (olaszul Costituzione della Repubblica italiana) jogszabály, amelyet 1947. december 22-én fogadott el az Alkotmányozó Gyűlés 453 szavazattal 62 ellenében. Szövege 1947. december 27-én jelent meg a Gazzetta Ufficiale (hivatalos közlöny) 298-as számában. Azóta tizenháromszor módosították.

Az Alkotmányozó Gyűlést az 1946. június 2-án tartott általános választásokkal hozta létre az olasz nép. Egyidejűleg népszavazást is tartottak, amely a monarchia megszüntetéséről döntött.

Az alkotmány 1948. január 1-jén lépett érvénybe, száz évvel elődje, az Alberti Alkotmány elfogadása után.[1] A régi alkotmány Benito Mussolini római menetelése (1922) után veszítette el tekintélyét.

Háttér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Alkotmányozó Gyűlésen belül három csoport volt a legerősebb: a kereszténydemokraták, a liberálisok és a baloldaliak. Mind a három csoport erősen antifasiszta elveket vallott, így autoriter alkotmányról szó sem lehetett.[2] Mindhárom csoport előretekintett a következő választásokra és arra törekedett, hogy alapértékeiből minél több bekerüljön az alkotmányba. Ennek az lett a következménye, hogy a szöveg egyes részei - például a házasságra és a családra utaló passzusok - a természettörvény római katolikus értelmezését látszanak tükrözni, mások - például a munkások jogairól - viszont a szocialista-kommunista gondolkodásra rímelnek. Minderre alkotmányozó kompromisszumként utaltak vissza később [3] a három ideológiát képviselő három pártot pedig "alkotmányozó ív" (olasz arco costituzionale) néven emlegették, mivel a parlament jelentős részét adták.

Tartalma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ideiglenes államfő, Enrico De Nicola aláírja az alkotmányt.

Az alkotmány 139 cikkelyből állt (ebből négyet később töröltek) és három fő részre osztották:

  • Principi Fondamentali, az Alapelvek (1-22. cikkelyek).
  • Első Rész, Diritti e Doveri dei Cittadini, vagyis az Állampolgárok Jogai és Kötelességei(13-54. cikkelyek)
  • Második Rész, Ordinamento della Repubblica, azaz a Köztársaság Szervezete (55-139. cikkelyek)

Az alkotmány 18 átmeneti- és zárórendelkezéssel végződik (Disposizioni transitorie e finali).

A 13-28-as cikkelyek a precedensjogra (common law) épülő rendszerek alapjogi szabályainak olasz megfelelője. A hatalom a végrehajtók, a törvényhozók és az igazságszolgáltatás közt oszlik meg és az olasz alkotmány a hatalmi ágak kiegyensúlyozását és együttműködését szabályozza, semmint hogy szigorú szétválasztásukra törekedne.[4]

A 8-as cikk valamennyi vallás törvény előtti egyenlőségéről rendelkezik, a 7-es azonban elismeri a római katolikus egyháznak az 1929-es lateráni szerződéssel juttatott speciális státuszt. Ezen a státuszon egy 1984-es új megállapodás az egyház és az állam közt módsoított.[5]

Az akotmány megtiltotta az uralkodócsalád, a Savoyai-ház férfitagjainak, hogy a köztársaság területére lépjenek, ezt a szabályt azonban 2002-ben visszavonták.[6][7]

Az alkotmány általános elveket szögez le, amelyek közvetlenül nem alkalmazhatók. Mint sok alkotmányhoz hasonlóan csak néhány olyan szakasza van, amelyek önmagukban értelmezhetőek és legnagyobb része csak részletező egyéb értelmező jogszabályokon keresztül alkalmazható.[8] Ezek létrehozása évtizedekbe telt és máig nem fejeződött be.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Einaudi, Mario The Constitution of the Italian Republic The American Political Science Review vol. 42 no. 4 (pp. 661-676), August 1948
  2. Clark, Martin Modern Italy: 1871 to the Present 3rd ed. (p. 384) Pearson Longman, Harlow: 2008
  3. Smyth, Howard McGaw Italy: From Fascism to the Republic (1943–1946) The Western Political Quarterly vol. 1 no. 3 (pp. 205-222), September 1948
  4. Tesauro, Alfonso The Fundamentals of the New Italian Constitution (trans. Ginevra Capocelli) The Canadian Journal of Economics and Political Science / Revue canadienne d'Economique et de Science politique volume 20 no. 1 (pp. 44-58), February 1954
  5. Agreement Between the Italian Republic and the Holy See reproduced in International Legal Materials vol. 24 no. 6 (p. 1589) The American Society of International Law, November 1985
  6. Vittorio Emanuele di Savoia: "Fedeltà alla Costituzione" La Repubblica, 3 febbraio 2002
  7. Willan, Philip Exiled Italian royals go home The Guardian, 24 December 2002
  8. Adams, John Clarke and Barile, Paolo The Implementation of the Italian Constitution The American Political Science Review volume 47 no. 1 (pp. 61-83), March 1953

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Friedman, Lawrence Meir. A History of American Law, 3, Simon and Schuster (2005). ISBN 0743282582 
  • Garner, Bryan A.. A Dictionary of Modern Legal Usage, 2, revised, Oxford University Press US (2001). ISBN 0195142365 
  • Morrison, Alan B.. Fundamentals of American Law. Oxford University Press US (1996). ISBN 0198764057 
  • Salmond, John William. Jurisprudence, or, The Theory of the Law, 2, Stevens and Haynes (1907) 

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]