Európai Parlament

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából


Európai Parlament
European-parliament-strasbourg-inside.jpg
Az Európai Parlament ülésterme
Adatok
Székhely Strasbourg
Elnök Martin Schulz (S&D)
Összetétele
2009 European Parliament Composition.svg
Csoport Vezető(k)
Képviselők
Összesen Mo.-ról
  EPP Joseph Daul 265 14
S&D Hannes Swoboda 184 4
ALDE Guy Verhofstadt 84
G-EFA Daniel Cohn-Bendit
Rebecca Harms
55
ECR Michał Kamiński 54 1
GUE-NGL Lothar Bisky 35
EFD Nigel Farage
Francesco Speroni
32
Független (frakció nélkül) 27 3
Összesen 736 22
Forrás: Európai Parlament

Az Európai Parlament weboldala

Az Európai Parlament (EP) az Európai Unió (EU) parlamentáris testülete, amelyet az EU állampolgárai közvetlenül választanak 5 éves időtartamra. A Miniszterek Tanácsával együtt alkotja az EU törvényhozói hatalmi ágát. Hivatalosan a székhelye Strasbourg[1], de Brüsszelben is ülésezik.

Az Európai Parlament nem alkothat önállóan törvényt, de módosíthatja vagy megvétózhatja azokat számos politikai területen. Bizonyos területeken tanácskozási joga van. Az EP felügyeli az Európai Bizottság munkáját, jóváhagyja a testület kinevezését és bizalmatlansági szavazással visszahívhatja. Ellenőrzi az EU költségvetését is. Az EP képviselői helyeinek felosztása nem csupán a tagállamok népessége alapján történik, a kisebb államok ennél több képviselőt küldhetnek, hogy megfelelően legyenek képviselve.

Más európai szervezetektől eltérően az EP az egyetlen, amelyet közvetlenül választanak és törvényhozói joga van.

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) felállította a „Közgyűlést” 1952 szeptemberében, amelynek 78 tagját a 6 tagállam nemzeti parlamentje választotta. Ezt terjesztették ki 1958 márciusában, hogy az Európai Gazdasági Közösség és az Euratom is képviselve legyen. Ekkor kapta az Európai Parlamentáris Gyűlés nevet. 1962-től lett Európai Parlament a testület neve. 1979-ben újra növelték a képviselők számát és ekkortól választják őket közvetlenül. Ezután a képviselők létszámát minden alkalommal megnövelték, amikor új államok csatlakoztak. A Parlament létszámát 750 főben maximalizálták, viszont a nizzai szerződés értelmében jelenleg ennél kevesebb, 736 tagja van.

Hatáskör[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bizonyos szempontból a Miniszterek Tanácsa és az Európai Parlament olyan, mint egy kétkamarás törvényhozás alsó és felső háza. Egyiküknek sincs törvénykezdeményezési joga, ez az Európai Bizottság hatáskörébe tartozik. Ha egy törvényt vagy direktívát készít a Bizottság, azt a Parlamentnek és a Tanácsnak is jóvá kell hagynia, hogy jogerőre emelkedjen. Az különbözteti meg az Európai Parlamentet a nemzeti törvényhozástól, hogy nem tehet önállóan törvényjavaslatot.

Az EP módosíthatja vagy elutasíthatja a jogszabályokat a kodifikációs eljárás alá tartozó területeken, amelyek az uniós törvényhozás háromnegyedére terjednek ki. A fennmaradó területeken egyetértési vagy tanácskozási joga van. Az előbbi azt jelenti, hogy megvétózhatja az előterjesztést, de nem módosíthatja, az utóbbi pedig azt, hogy véleményt nyilváníthat. Az EP felügyeli az EU költségvetését, amit mindig el kell fogadnia.

Az Európai Bizottság elnökét az Európai Tanács választja, de a Parlamentnek jóvá kell hagynia. A többi biztost az elnök választja ki, de őket is jóvá kell hagynia a Parlamentnek. Az elnöktől eltérően a biztosokról nem személyenként, hanem testületileg döntenek, a teljes testületet egyszerre kell elfogadniuk.

Az EP demokratikus felügyeletet gyakorol az EU tevékenysége, különösképpen a Bizottság felett. Ha a Parlament elfogad egy bizalmatlansági indítványt, a teljes Bizottságnak le kell mondania. Ehhez legalább kétharmados többség kell.

Az EP nevezi ki az Európai Ombudsmant.

EP képviselők országonkénti megoszlása
 Németország
99
 Franciaország
72
 Olaszország
72
 Egyesült Királyság
72
 Spanyolország
50
 Lengyelország
50
 Románia
33
 Hollandia
25
 Belgium
22
 Csehország
22
 Görögország
22
 Magyarország
22
 Portugália
22
 Svédország
18
 Ausztria
17
 Bulgária
17
 Finnország
13
 Dánia
13
 Szlovákia
13
 Horvátország
12
 Írország
12
 Litvánia
12
 Lettország
8
 Szlovénia
7
 Ciprus
6
 Észtország
6
 Luxemburg
6
 Málta
5

Tagok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Európai Parlamentnek jelenleg 736 képviselője van, akiket a 27 tagállamban választottak meg. 1979 óta általános és közvetlen választásokon választják őket ötéves időtartamra. A képviselői helyeket a tagállamok lakosságával arányosan osztják el; a legnagyobb ország 99, a legkisebb 5 hellyel rendelkezik. Jelenleg a képviselők valamivel több, mint egyharmada nő.

A képviselők munkaidejüket Brüsszel, Strasbourg és a választókerületük között osztják meg. A parlamentben politikai (és nem nemzeti) hovatartozásuk alapján alkotnak képviselőcsoportokat. A képviselők jogállásáról szóló új szabályzat 2009. július 14-én lépett hatályba, és ez alapján a képviselők ezentúl az Európai Parlamenttől kapják a fizetésüket, amelynek mértéke független a képviselt országtól.[2]

Megfigyelők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hagyomány, hogy a tagjelölt államok a csatlakozási szerződésük aláírása és tényleges taggá válásuk közti átmeneti idő alatt megfigyelőket küldenek a Parlamentbe. Számukat és kinevezésük módszerét a csatlakozási szerződés tartalmazza.

A megfigyelők jelen lehetnek a vitáknál és meghívásra részt is vehetnek bennük, de nem szavazhatnak és egyéb hivatalos képviselői feladatot sem láthatnak el. Amikor a tagjelölt csatlakozik, a következő választásig a megfigyelők teljes jogú képviselőkké válnak. Ekkor átmenetileg a 750 fős határt is átléphetik. 2004 májusában így lett ideiglenesen 788 képviselő a júniusi választásokig.

2005 őszén Bulgária és Románia küldött megfigyelőket: 18-at Bulgária és 35-öt Románia. Őket a nemzeti parlamentek választották meg. 2007. január 1-jén képviselővé váltak.

Képviselőcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Választási eredmények politikai csoportonként, 1979–2009. Balról jobbra;

██ Szélsőbal

██ Szocialisták

██ Regionalisták és zöldek

██ Zöldek

██ CDI vagy TGI

██ Függetlenek

██ Liberális demokraták

██ Radikális Szövetség (liberálisok)

██ CD / EPP

██ Forza Europa

██ Konzervatívok

██ Euroszkeptikusok

██ Nemzeti konzervatívok

██ Szélsőjobb

A képviselők nem országok szerint ülnek az Európai Parlamentben, hanem politikai hovatartozás alapján.[2][3] A politikai pártok csoportokba szerveződtek a parlamentben. Ezek a pártcsoportok függetlenek az európai pártoktól, de szorosan kötődnek hozzájuk. A nemzetközi képviselőcsoporton belül az egy párthoz tartozók munkáját a delegációvezetők irányítják. Az európai pártoknak általában vannak unión kívüli tagjai is. A politikai alapon szerveződő képviselőcsoportok belső munkamegosztása során már megjelenik a nemzeti identitás jelentősége, például a frakciónak jutó bizottsági helyek elosztásában.[4]

A plenáris ülésteremben a helyeket képviselőcsoportonként osztják fel. Képviselőcsoport létrehozásához legalább 25 tagra van szükség, akik legalább a tagállamok negyedét képviselik. Egy képviselő csak egy csoporthoz tartozhat. Aki nem tartozik egyetlen csoporthoz sem, az független képviselőként dolgozik.[3]

A képviselőcsoportok a választások után gyakran átalakulnak, nevet változtatnak, és egyes pártok a korábbihoz képest más csoportot választanak.[4] Jelenleg, a 7. parlamenti periódusban 7 nagyobb csoport van a parlamentben, valamint a független képviselők.[3]

Nagykoalíció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Európai Parlamentben nincsen kormányoldal és ellenzék. A vita a parlament véleményének kialakításáért folyik, és fontos, hogy erős, széles támogatottságú üzeneteket küldjenek a másik két nagy intézménynek, a bizottságnak és a tanácsnak. A parlament három nagy képviselőcsoportja (a néppártiak, a szocialisták és a liberálisok) a fontos szavazások előtt ezért általában megegyezésre törekednek, és együtt szavazzák meg a kompromisszumos javaslatot.[4]

Választások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Európai Parlament tagjait 1979 óta általános és közvetlen választásokon választják, ötéves időtartamra. Nincs egységes választási rendszer, minden tagállam szabadon dönt választási rendszeréről, bizonyos megkötésekkel: biztosítani kell a nők és a férfiak egyenlőségét, illetve titkos szavazást kell tartani. Emellett a gyakorlatban már más szabályok is megegyeznek az országok között: a közvetlen és általános választás, az arányosság szabálya, valamint az öt évre szóló, megújítható mandátum.[2]

A képviselői helyeket a tagállamok lakosságával arányosan osztják el; a legnagyobb ország 99, a legkisebb 5 hellyel rendelkezik.[2] Nincs pontos képlet a helyek kiosztására, kormányközi tárgyalások eredménye a mai helyzet. Megváltoztatni csak minden tagállam kormányának egyhangú döntésével lehet.

A legutóbbi választásokat 2009 júniusában tartották. Ez volt a világtörténelem legnagyobb nemzetközi szavazása, közel 400 millió részvételre jogosult állampolgárral. (Magyar vonatkozásait lásd itt.)

Működés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Martin Schulz, a jelenlegi elnök Németországból származik

Elnök és szervezet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Európai Parlament két és fél éves időtartamra (azaz a ciklus felére) tagjai közül elnököt választ, aki tisztségében megújítható. Az elnök 14 alelnöke segítségével irányítja a parlamentet és szerveit, valamint vezeti a plenáris ülésszakokon a vitákat. Ő képviseli a parlamentet a külső kapcsolatokban és a jogi ügyekben.[5]

Bizottságok és küldöttségek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A képviselők szakosodott állandó bizottságokba tömörülnek a plenáris ülésszakok előkészítése céljából. Jelenleg 20 állandó bizottság van, melyeknek létszáma 24-76 fő között változik, és összetételük tükrözi a parlament politikai összetételét. Egyedi problémák kezelésére albizottságokat, illetve ideiglenes különbizottságokat is létre lehet hozni.[6]

Mivel a plenáris üléseken már általában egyeztetett javaslatok tárgyalására törekednek, a legkeményebb vitákra a bizottságokban kerül sor. A viták célja a legvállalhatóbb kompromisszum elérése, és mivel egyik pártnak sincsen egyedül többsége, csak hosszas egyeztetések során, kölcsönös engedmények árán alakulhat ki egyetértés.[4]

Állandó bizottságok:

Belügy

  • BUDG - Költségvetési bizottság
  • CONT - Költségvetési felügyelet bizottsága
  • ECON - Gazdasági és monetáris ügyek bizottsága
  • EMPL - Foglalkoztatás és szociális ügyek bizottsága
  • ENVI - Környezeti, közegészségügyi és élelmiszerbiztonsági bizottság
  • ITRE - Ipari, fejlesztési és energiaügyi bizottság
  • IMCO - Belső piaci és fogyasztóvédelmi bizottság
  • TRAN - Közlekedési és turisztikai bizottság
  • REGI - Regionális fejlesztési bizottság
  • AGRI - Mezőgazdasági és vidékfejlesztési bizottság
  • PECH - Halászati bizottság
  • CULT - Kulturális és oktatási bizottság
  • JURI - Jogi ügyek bizottsága
  • LIBE - Polgárjogi, igazságügyi és belügyi bizottság
  • AFCO - Alkotmányos ügyek bizottsága
  • FEMM - Nők jogai és nemi egyenlőség bizottsága
  • PETI - Petíciós bizottság

Külügy

  • AFET - Külügyi bizottság
    • DROI - Emberjogi albizottság
    • SEDE - Biztonsági és védelmi albizottság
  • DEVE - Fejlesztési bizottság
  • INTA - Nemzetközi kereskedelmi bizottság

A parlament küldöttségei az unión kívüli országok parlamentjeivel való kapcsolatokat szolgálják. Jelenleg 35 küldöttség létezik, melyek létszáma 15 fő körül alakul.[7]

Székhely[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Európai Parlament épülete Brüsszelben
Az Európai Parlament épülete Strasbourgban

Annak ellenére, hogy Brüsszelt emlegetik az Európai Unió fővárosaként, és az EU két végrehajtói intézményének, a Miniszterek Tanácsának és az Európai Bizottságnak itt van a székhelye, a Parlamentnek amszterdami szerződés alapján havonta Strasbourgban kell üléseznie. Ezért emlegetik néha 'Strasbourgi Parlament'-ként. A döntéselőkészítői és a bizottsági munkák Brüsszelben folynak, itt tartják a politikai csoportok is üléseiket. A Titkárság központja Luxembourg városában van.

Az EP havonta csak 4 napot tölt Strasbourgban, ekkor vannak a végső plenáris szavazások. A többi plenáris ülést Brüsszelben tartják. Több alkalommal is kifejezte az EP azt a kívánságát, hogy maga szeretné az ülései helyét megválasztani és felhagyni ezzel a két székhelyű rendszerrel, de az európai kormányok ezt a jogot meghagyták maguknak.[8]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az Európai Közösségek és az Europol intézményeinek, egyes szerveinek és szervezeti egységeinek székhelyéről szóló jegyzőkönyv (magyar nyelven)
  2. ^ a b c d A képviselők (magyar nyelven). Európai Parlament. (Hozzáférés: 2009. október 29.)
  3. ^ a b c A képviselőcsoportok (magyar nyelven). Európai Parlament. (Hozzáférés: 2009. október 29.)
  4. ^ a b c d Magyari Péter: A néppárt, a szocik, a zöldek, a komcsik és a szkeptikusok (magyar nyelven). Index, 2009. május 6. (Hozzáférés: 2009. október 29.)
  5. Az elnök és feladatköre (magyar nyelven). Európai Parlament. (Hozzáférés: 2009. október 29.)
  6. A parlamenti bizottságok (magyar nyelven). Európai Parlament. (Hozzáférés: 2009. október 29.)
  7. A küldöttségek (magyar nyelven). Európai Parlament. (Hozzáférés: 2009. október 29.)
  8. Elköltözik Strasbourgból az Európai Parlament

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Európai Parlament témájú médiaállományokat.