Jean-Claude Juncker

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jean-Claude Juncker
Az Európai Bizottság elnöke
Hivatali idő
2014. november 1. – 2019. november 30.
Előd José Manuel Barroso
Utód Ursula von der Leyen
Luxemburg miniszterelnöke
Hivatali idő
1995. január 20. – 2013. december 4.
Előd Jacques Santer
Utód Xavier Bettel
Luxemburg pénzügyminisztere
Hivatali idő
1989. július 14. – 2009. július 23.
Előd Jacques Santer
Utód Luc Frieden

Született 1954december 9. (69 éves)
Redange, Luxemburg
Párt Keresztényszociális Néppárt

Házastársa Christiane Frising
Foglalkozás
  • politikus
  • jogász
  • nemzetközi fórum résztvevője
Iskolái
Vallás római katolikus

Jean-Claude Juncker aláírása
Jean-Claude Juncker aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean-Claude Juncker témájú médiaállományokat.

Jean-Claude Juncker (IPA: [ʒ̊ɑ̃ːkloːd ˈjʊŋ.kɐ], Redange, 1954. december 9. –) luxemburgi politikus, 1995 és 2013 között hazája miniszterelnöke, 2014 és 2019 között az Európai Bizottság elnöke. Az Európai Unió országaiban ő volt a leghosszabb ideig szolgáló miniszterelnök és világviszonylatban az egyik leghosszabb ideig szolgáló demokratikusan választott kormányfő.[1] 2005 és 2013 között az Eurócsoport elnöke, 1989 és 2009 között Luxemburg pénzügyminisztere volt.

Előmenetele[szerkesztés]

1984-ben választották a Képviselőház tagjává a Keresztényszociális Néppárt tagjaként, és kinevezték Jacques Santer kormányába munkaügyi miniszternek. 1989-ben követte Santert pénzügyminiszterként és 1995-ben miniszterelnökként, amikor elődjét kinevezték az Európai Bizottság elnökének. 1999-ben, 2004-ben és 2009-ben is újraválasztották. 2013 júliusában felajánlotta lemondását az ország hírszerzését érintő botrányt követően.[2] Lemondása december 4-én hatályosult, a 2013-as választás megtartása után, amelyen Juncker is indult.[3][4]

2014 márciusában az Európai Néppárt Dublinban tartott kongresszusán őt jelölték a Néppárt csúcsjelöltjének, az ún. „Spitzenkandidat”-rendszernek megfelelően, amely szerint a legtöbb EP-mandátummal rendelkező páneurópai pártcsalád jelöltjét kötelesek megválasztani az uniós kormányfők, valamint az Európai Parlament, az Európai Bizottság élére. A 2014-es európai parlamenti választásokat követően meg is történt.[5] Június 27-én az Európai Tanács hivatalosan is jelölte a posztra,[6] 26 támogató és 2 ellenszavazat mellett. Csupán David Cameron brit és Orbán Viktor magyar miniszterelnök ellenezte a jelölését.[7] Július 15-én az Európai Parlament 729 képviselőjéből 422 szavazott mellette, így erős többséggel választották meg.[8] A tisztséget 2004-től betöltő José Manuel Barrosót 2014 novemberében váltotta.[9]

Tevékenysége az Európai Bizottság élén[szerkesztés]

Személyével kapcsolatos ellentmondások[szerkesztés]

Marx bicentenáriumán[szerkesztés]

Juncker 2018. május 4-én felszólalt Trierben, a Karl Marx születésének kétszázadik évfordulójára szervezett rendezvénysorozat megnyitóján. Kiemelte: Marxot korából kiindulva kell megérteni, nem lehet felelősségre vonni azért, hogy írásait egyes követői „fegyverként használták mások ellen”. Juncker úgy látja, hogy nem a tőke és a munka ellentétének mélyítésére, hanem ezek „megbékítésére” kell törekedni a keresztényszocializmus elvei mentén, mert csak így lehet a kapitalizmus hibáit mérsékelni, ebből fakadóan az Európai Unió feladata, hogy szociális téren nyújtson segítséget a rászorulóknak és segítse elviselhetőbbé tenni ezt a gazdasági rendszert.[10]

Betegsége[szerkesztés]

Junckert egyesek alkoholistának tartják, mivel nyilvános szereplésein időnként bizonytalanul mozgott. Környezete szerint csak isiásza produkálta ezeket a szimptómákat. Margaritis Schinas, az Európai Bizottság szóvivője hivatalosan is kommentálta a sajtóértesüléseket: „több mint ízléstelen”-nek minősítette azokat a feltételezéseket, melyek Juncker ittasságára vonatkoznak.[11][12]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. McDonald-Gibson, Charlotte. „Luxembourg PM Jean-Claude Juncker calls snap elections amid secret service scandal – risking longest held office for any EU leader”, The Independent, 2013. július 11. (Hozzáférés ideje: 2013. augusztus 12.) 
  2. Higgins, Andrew. „Luxembourg's Prime Minister Resigns”, The New York Times , 2013. július 12. (Hozzáférés ideje: 2013. július 17.) 
  3. "The Luxembourg government resigned on Thursday, brought down by a spying and corruption scandal that shook the tiny country better known for wealthy bankers than political intrigue" Archiválva 2013. július 14-i dátummal a Wayback Machine-ben, Reuters, 11 July 2013. Hozzáférés ideje: 11 July 2013.
  4. Stephanie Bodoni, "Juncker Hands Fate to Luxembourg Ruler as Coalition Fails", Bloomberg, 11 July 2013. Hozzáférés ideje: 11 July 2013.
  5. EU veteran Juncker wins centre-right backing for top Brussels job. Reuters, 2014. június 27. [2014. március 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 27.)
  6. EU backs Juncker to head Commission. BBC, 2014. június 27. (Hozzáférés: 2014. június 27.)
  7. 26:2 – Juncker lesz Európa új ura. Index, 2014. június 27. (Hozzáférés: 2014. június 28.)
  8. European Commission (2014. július 15.). „A new start for Europe: My agenda for Jobs, Growth, Fairness and Democratic Change”. (Hozzáférés: 2014. július 15.)  
  9. "MEPs elect Jean-Claude Juncker to head EU Commission", BBC News, 15 July 2014, <http://www.bbc.com/news/world-europe-28299335>. Hozzáférés ideje: 15 July 2014
  10. Valószínűtlenül sok tiltakozó levelet kapott Juncker Marx méltatásáért
  11. Videó: Európa első embere beteg vagy alkoholista?. nyugat.hu, 2018. július 13.
  12. Kiszivárgott Brüsszelből: Juncker töményet iszik víz helyett

További információk[szerkesztés]


Elődje:
José Manuel Barroso
Az Európai Bizottság elnöke
2014–2019
Utódja:
Ursula von der Leyen