Ugrás a tartalomhoz

Ursula von der Leyen

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ursula von der Leyen
2024-ben
2024-ben
Az Európai Bizottság elnöke
Hivatalban
Hivatalba lépés: 2019. december 1.
Alelnök(ök)Frans Timmermans
(2019-2023)
Maroš Šefčovič (2023-2024)
ElődJean-Claude Juncker
Németország védelmi minisztere
Hivatali idő
2013. december 17. – 2019. július 17.
HelyettesThomas Silberhorn
KancellárAngela Merkel
ElődThomas de Maizière
UtódAnnegret Kramp-Karrenbauer
Németország munka- és szociális ügyi miniszter
Hivatali idő
2009. november 30. – 2013. december 17.
KancellárAngela Merkel
ElődFranz Josef Jung
UtódAndrea Nahles
Németország családügyi minisztere
Hivatali idő
2005. november 22. – 2009. november 30.
KancellárAngela Merkel
ElődThomas de Maizière
UtódRenate Schmidt
A Kereszténydemokrata Unió elnökhelyettese
Hivatali idő
2010. november 15. – 2019. november 22.
PártelnökAngela Merkel
Annegret Kramp-Karrenbauer
ElődChristian Wulff
UtódSilvia Breher
Születési névUrsula Gertrud Albrecht
Született1958. október 8. (67 éves)[1][2][3][4][5]
Ixelles, Belgium
PártCDU (GER)
EPP (EU)
SzüleiAdele Albrecht
Ernst Albrecht
HázastársaHeiko von der Leyen
Gyermekei7 gyermek
Foglalkozáspolitikus  •  orvos
IskoláiGöttingeni Egyetem
Münsteri Egyetem
London School of Economics
Hannover Medical School
Vallásevangélikus kereszténység
Díjak
  • language adulterator award (2014)
  • BigBrotherAwards (2017)
  • BigBrotherAwards (2009)
  • Knight Grand Cross of the Order for Merits to Lithuania
  • language adulterator award (2021)
  • Bölcs Jaroszláv Herceg Érdemérem, Első osztály (2022. augusztus 23.)
  • BBC 100 Women (2022)
  • Time 100 (2022)
  • National Order of Mali
  • Order of Saint Panteleimon (2024. január 25.)
  • honorary doctor of the University of Toulouse (2023. június 9.)
  • Károly-díj (2025)
Ursula von der Leyen aláírása
Ursula von der Leyen aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Ursula von der Leyen témájú médiaállományokat.

Ursula Gertrud von der Leyen (IPA: [ˈʊʁzula ˈɡɛʁtʁuːt fɔn deːɐ̯ ˈlaɪən] kiejtéseⓘ; született Albrecht;[6] Ixelles, 1958. október 8. –) belgiumi születésű német orvos és politikus. 2019 óta az Európai Bizottság elnöke. 2005-től 2019-ig Angela Merkel kormányában három minisztérium élén is miniszterként szolgált. A német Kereszténydemokrata Unió (CDU) és az Európai Néppártnak (EPP) a tagja. 2024. március 7-én az EPP őt választotta csúcsjelöltjének („Spitzenkandidat”) a 2024-es európai parlamenti választások kampányának vezetésére. Az Európai Tanács és az Európai Parlament is megszavazta, így 2024. november 1-jétől újabb 5 évre ő lett az Európai Bizottság elnöke.

Von der Leyen Brüsszelben született és nőtt fel német szülők gyermekeként. Apja Ernst Albrecht, az Európai Unió versenypolitikájának a főigazgatója volt. Kétnyelvűen, németül és franciául nevelték, és 1971-ben költözött NSZK-ba, amikor édesapja bekapcsolódott a német politikába. 1978-ban végzett a London School of Economics-on, majd 1987-ben szerezte meg az orvosi engedélyét a Hannoveri Orvosi Egyetemen. 1986-ban férjhez ment orvostársához Heiko von der Leyenhez, majd a 90-es években négy évig élt családjával az Egyesült Államokban. Miután visszatért Németországba, az 1990-es évek végén bekapcsolódott a hannoveri régió helyi politikájába, majd 2003 és 2005 között Alsó-Szászország tartomány kormányának a szociális, női- és családügyi, valamint egészségügyi minisztereként szolgált.[7]

Merkel-kormányaiban 2005 és 2009 között családügyi miniszter, 2009 és 2013 között munka- és szociális ügyi miniszter, végül 2013 és 2019 között védelmi miniszter volt. Ő volt az első női német védelmi miniszter. 2010 és 2019 között a CDU alelnöke volt, és Merkel kancellári posztjának egyik fő esélyesének, valamint Jens Stoltenberg után a NATO főtitkári posztjának esélyesének tartották.[8]

2019. július 2-án az Európai Tanács von der Leyent javasolta az Európai Bizottság elnöki posztjára. Ezt követően az Európai Parlament július 16-án megválasztotta, ezzel ő lett az első nő ebben a tisztségben. A Forbes 2022-ben, 2023-ban és 2024-ben is a világ legbefolyásosabb nőjének választotta.[9][10]

2024. július 18-án az Európai Parlament ismét megszavazta von der Leyent az Európai Bizottság elnöki posztjára. 2025 júliusában egy, míg októberében két bizalmatlansági indítványt indítottak ellene, de mind három indítvány elbukott.[11][12]


Családja

[szerkesztés]

Apja, Ernst Albrecht (1930–2014) korábban Alsó-Szászország tartomány kormányfője, édesanyja, Heidi Adele Stromeyer (1928–2002) nyelvész volt. Apai nagyapja, Carl Albrecht orvos-pszichoterapeuta autogén tréningen alapuló meditációs módszeréről volt ismert.

Öt testvére közül Hans-Holger Albrecht a Millicom International Cellular SA (MIC) elnök-vezérigazgatója, Donatus Albrecht az Aurelius AG igazgatóságának tagja.[13][14]

1986-ban házasodtak össze Heiko von der Leyen orvos-vállalkozóval. Hét gyermekük van, két fiú és öt lány. 2007 óta Burgdorf-Beinhornban élnek.

Pályafutása

[szerkesztés]

Szakmai pályafutása

[szerkesztés]

Lehrtében járta ki iskoláit,[15] majd 1977-től közgazdaságot tanult a göttingeni Georg-August Egyetemen, de 1980-ban megszakította tanulmányait. 1978-ban a London School of Economics and Political Science (LSE) előadásait látogatta. 1987-ben orvosi diplomát szerzett a hannoveri orvosi főiskolán, ezt követően a főiskola nőgyógyászati klinikáján segédorvosként dolgozott. 1991-ben szerzett orvosdoktori címet C-reaktives Protein als diagnostischer Parameter zur Erfassung eines Amnioninfektionssyndroms bei vorzeitigem Blasensprung und therapeutischem Entspannungsbad in der Geburtsvorbereitung című dolgozatával.[6]

1992-ben, harmadik gyermeke születése után záróvizsga nélkül befejezte a szakorvosi képzést. 1992–1996 között családjával az Amerikai Egyesült Államokban élt. Visszatérve Németországba 2002-ig Friedrich Wilhelm Schwartz munkatársa volt a hannoveri orvosi főiskolán. 2001-ben Master of Public Health (MPH) címet szerzett.

Politikai pályafutása

[szerkesztés]

1990 óta a CDU tagja. 1996–97-ben a CDU alsó-szászországi szociálpolitikai bizottságának, ezzel párhuzamosan a CDU tartományi orvosi munkacsoportjának tagjaként tevékenykedett. 2001–2004 között Sehnde városában volt önkormányzati képviselő, illetve a városi CDU-frakció vezetője. Ugyanebben az időben a hannoveri régió önkormányzatának is tagja volt, ahol az egészség- és kórházügyi bizottság elnöki tisztét töltötte be.

2003. március 4-étől a Christian Wulff által vezetett alsó-szászországi tartományi kabinet szociális minisztere volt. 2003–2005 között alsó-szászországi képviselő volt. 2004 decemberében beválasztották a CDU elnökségébe. 2005 februárjától a CDU Szülők, gyermek, hivatás bizottságát vezette.

Miniszterként Angela Merkel kormányaiban

[szerkesztés]

2005. november 22-én lépett hivatalba mint Angela Merkel kormányának családügyi minisztere. 2009-ben a német szövetségi parlament alsóházába választották képviselőnek; október 28-ától Angela Merkel második kormányában családügyi miniszterként mindössze egy hónapig volt hivatalban, ugyanis november 30-án Franz Josef Jung utódjaként szociális és munkaügyi miniszternek jelölték.

2013 decemberében a CDU-CSU nagykoalíciós tárgyalások során honvédelmi miniszterré jelölték ki; ezzel ő lett az első nő Németországban ezen a poszton.[16] A 2017-es választást követően ismét a védelmi minisztérium vezetését kapta meg. Erről a posztjáról 2019. július 17-i hatállyal lemondott.[17]

Az Európai Bizottság elnökeként

[szerkesztés]

2019. július 2-án az Európai Tanács (EiT) Ursula von der Leyent jelölte az Európai Bizottság elnökének. Július 16-án az Európai Parlament 383 támogató és 327 ellenszavazattal megválasztotta a tisztségre.[18] Ő az első nő ezen a poszton.[19] Miután az Európai Parlament november 27-én támogatta a első Von der Leyen-bizottságot, 2019. december 1-jétől lépett hivatalba.[20]

2021 végén a Politico Europe(wd) Európa legbefolyásosabb embereinek éves rangsorában az „álmodozók” kategória 2. helyére tette. Bizottsági elnöki terminusának első felét az eredeti céloktól eltérően a Covid19-pandémia során a tagállamok koordinálása, így a közös vakcinabeszerzés fémjelezte. Ehhez kötődik a Helyreállítási Alaphoz(wd) szükséges, precedens nélküli közös hitelfelvétel is. Régi támogatója, Angela Merkel visszavonulása és a CDU ellenzékbe vonulása számára is új helyzetet jelent.[21]

2024. július 18-án újraválasztották tisztségébe. A szavazáson a mandátumát már átvevő 719 képviselőből 707 szavazott, 401 támogatta, 284 ellenezte, 15 pedig tartózkodott, míg volt 7 érvénytelen szavazat. 401 támogató.[22] [23] Az Európai Parlament november 27-én megszavazta a második Von der Leyen-bizottságot, 2024. december 1-jétől lépett hivatalba.[24]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ http://www.britannica.com/EBchecked/topic/2005334/Ursula-von-der-Leyen
  2. ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Stammdaten aller Abgeordneten des Deutschen Bundestages. basic data about the members of the Bundestag. (Hozzáférés: 2018. április 13.)
  4. ↑ FemBio database (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Brockhaus Enzyklopädie (német nyelven). Brockhaus. F.A. Brockhaus, 1796 (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. 1 2 Adatlapja, Katalog der Deutschen Nationalbibliothek
  7. ↑ https://www.bbc.com/news/articles/cw5yg6dp0gxo
  8. ↑ https://www.telegraph.co.uk/world-news/2023/07/04/biden-pushing-ursula-von-der-leyen-nato-head-ben-wallace/
  9. ↑ Ursula von der Leyen secures five more years top EU job (brit angol nyelven). www.bbc.com. (Hozzáférés: 2024. július 19.)
  10. ↑ https://www.forbes.com/consent/ketch/?toURL=https://www.forbes.com/lists/power-women/
  11. ↑ https://www.szabadeuropa.hu/a/bizalmi-szavazas-ursula-von-der-leyen-orban-viktor/33470454.html
  12. ↑ https://444.hu/2025/10/09/elbuktak-a-bizalmatlansagi-inditvanyok-ursula-von-der-leyennel-szemben
  13. ↑ millicom.com: Executive Committee
  14. ↑ aureliusinvest.de: Vorstand Archiválva 2014. szeptember 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
  15. ↑ Welche Schule für mein Kind?, Verlagsbeilage der Hannoverschen Allgemeinen Zeitung vom 12. Januar 2011, S. 15
  16. ↑ Ursula von der Leyen übernimmt das Verteidigungsministerium, 2013. december 15.
  17. ↑ Reuters. „Germany's Von Der Leyen to Resign as Defense Minister Regardless of European Parliament Vote”, The New York Times, 2019. július 15. (Hozzáférés: 2019. július 16.) (angol nyelvű) 
  18. ↑ EU-Parlament wählt von der Leyen zur Kommissionspräsidentin - derStandard.at (osztrák német nyelven). DER STANDARD. [2019. július 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. július 16.)
  19. ↑ Kicsoda Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnökjelöltje?
  20. ↑ David M. Herszenhorn, Maïa de la Baume: Von der Leyen’s in — now the hard work begins (angol nyelven). Politico, 2019. november 27. (Hozzáférés: 2019. november 28.)
  21. ↑ Politico 28 – The class of 2022 (angol nyelven). Politico Europe(wd), 2021. (Hozzáférés: 2021. december 17.)
  22. ↑ A Parlament újraválasztotta Ursula von der Leyent a Bizottság elnökének | Hírek | Európai Parlament (magyar nyelven). www.europarl.europa.eu, 2024. július 18. (Hozzáférés: 2024. július 22.)
  23. ↑ Balázs, Karóczkai: Döntött Ursula von der Leyen sorsáról az Európai Parlament (magyar nyelven). index.hu, 2024. július 18. (Hozzáférés: 2024. július 22.)
  24. ↑ Megszavazták az új Európai Bizottságot, négyből egy magyar párt támogatta (magyar nyelven). telex, 2024. november 27. (Hozzáférés: 2024. december 2.)

Források

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Ursula von der Leyen című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés]
  • Ursula von der Leyen: C-reaktives Protein als diagnostischer Parameter zur Erfassung eines Amnioninfektionssyndroms bei vorzeitigem Blasensprung und therapeutischem Entspannungsbad in der Geburtsvorbereitung. Medizinische Hochschule Hannover, Hannover, 1990 (disszertáció)
  • Ursula von der Leyen (szerk.) [et al.]: Füreinander da sein, miteinander handeln. Warum die Generationen sich gegenseitig brauchen. Herder, Freiburg im Breisgau, 2007 ISBN 978-3-451-05874-5
  • Ursula von der Leyen és Maria von Welser: Wir müssen unser Land für die Frauen verändern. C. Bertelsmann, München, 2007 ISBN 978-3-570-00959-8
  • Ursula von der Leyen és Liz Mohn (szerk.): Familie gewinnt. Bertelsmann Stiftung, Gütersloh, 2007 ISBN 978-3-89204-927-2
  • Ursula von der Leyen és Vladimir Spidla (szerk.) : Voneinander lernen – miteinander handeln. Aufgaben und Perspektiven der Europäischen Allianz für Familien. Nomos, Baden-Baden, 2009 ISBN 978-3-8329-3650-1
  • Daniel Domscheidt-Berg: Inside Wikileaks. Meine Zeit bei der gefährlichsten Website der Welt. 1. Auflage. Ullstein Verlag, Berlin, 2012 ISBN 978-3-548-37439-0 101–104. o.
  • Meet the commissioners, Politico (angol)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ursula_von_der_Leyen&oldid=28818781”