Maroš Šefčovič

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Maroš Šefčovič
Maroš Šefčovič
Maroš Šefčovič
Született 1966. július 24. (56 éves)[1][2]
Pozsony
Állampolgársága szlovák
Foglalkozása
Tisztsége
  • ambassador of Slovakia (1999–2002)
  • Permanent Representative to the European Union (2004–2009)
  • European Commissioner for Education, Culture, Multilingualism and Youth (2009. október 1. – 2010. február 9.)
  • European Commissioner for Inter-Institutional Relations and Administration (2010. február 9. – 2014. november 1.)
  • European Commissioner for Health and Consumer Policy (2012. október 16. – 2012. november 28.)
  • energiapolitikáért felelős biztos (2014. november 1. – 2019. november 30.)
  • European Commissioner for A Europe Fit for the Digital Age (2019. július 3. – 2019. november 30.)
  • Vice-President of the European Commission (2019. december 1. – )
  • European Commissioner for Inter-Institutional Relations and Administration (2019. december 1. – )
Iskolái
Kitüntetései Order of Prince Yaroslav the Wise, 2nd class
A Wikimédia Commons tartalmaz Maroš Šefčovič témájú médiaállományokat.

Maroš Šefčovič (Pozsony, 1966. július 24. –) szlovák diplomata és politikus. 2009 decemberétől az Európai Bizottság oktatási, ifjúsági és kulturális biztosa.

Élete[szerkesztés]

Tanulmányai[szerkesztés]

A Pozsonyi Közgazdaságtudományi Egyetemen tanult 1984-től 1985-ig, majd a moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében(wd) (MGIMO) folytatta tanulmányait, ahol 1990-ben végzett. Még abban az évben jogi doktor lett a pozsonyi Comenius Egyetemen. 1996–2000 között a Comenius Egyetemen PhD-képzésen vett részt, kutatási területe az európai jog volt.

Szakmai karrierje[szerkesztés]

1990-ben Csehszlovákia külügyminisztériumában kezdett dolgozni a külügyminiszter-helyettes mellett. 1991-től 1992-ig Csehszlovákia zimbabwei nagykövetségén volt külszolgálaton konzuli, majd III. osztályú titkári rangban, majd 1992-től 1995-ig már az önálló Szlovákia kanadai nagykövetségének első beosztottja volt II. o. titkári rangban.

1995-ben tért vissza Szlovákiába, ahol három évig a szlovák külügyminisztérium EU és NATO Főosztályán dolgozott, többek között a főosztály helyettes vezetője is volt. 1998–1999 között Szlovákia állandó EU-képviseletén teljesített külszolgálatot, mialatt a misszió helyettei vezetője is volt.

1999 és 2002 között Szlovákia izraeli nagyköveteként szolgált. 2002-es hazatérését követően két évig a szlovák külügyminisztérium általános igazgatója volt.

2004-ben lett Szlovákia állandó EU-képviselője, 2009. december 1-jétől pedig az első Barroso-bizottságban ő lett az oktatási, ifjúsági és kulturális ügyekért felelős biztos, Ján Figeľt váltotta ezen a poszton. A második Barroso-bizottságban Szlovákia képviselőjeként az adminisztratív és az intézményközi ügyeket felügyelő bizottsági elnökhelyettesi posztra jelölték.[3]

2019-ben sikeresen közvetített Oroszország és Ukrajna között a gázszállítás kérdésében, ami egy új tranzitmegállapodás megkötéséhez vezetett.[4]

2021 végén a Politico Europe(wd) Európa legbefolyásosabb embereinek éves rangsorában a „cselekvők” kategória 8. helyére tette. Az Európai Bizottságben töltött negyedik ciklusát az intézményközi kapcsolatokért és tervezésért felelős alelnökként kezdte, de Michel Barnier Brexit-főtárgyaló távozását követően az Egyesült Királysággal való kapcsolatok kialakításával is megbízták, amelyeket elődjénél kompromisszumkészebb hangnemben kezdett meg. Emellett a Svájccal hét éve húzódó kereskedelmi vitákra is megoldást kellene találnia.[4]

Magánélete[szerkesztés]

Šefčovič nős, három gyermeke van.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Barroso elnök bemutatja új csapatát, RAPID press Releases, Europe, 2009. november 27.
  4. a b Politico 28 – The class of 2022 (angol nyelven). Politico Europe(wd), 2021. (Hozzáférés: 2021. december 17.)

További információk[szerkesztés]