Alkoholizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Paul Cézanne: Le buveur (Az iszákos)

Az alkoholizmus egy több, sokszor ellentmondó jelentéssel bíró kifejezés. Az orvosi definíciók az alkoholizmust olyan szenvedélybetegségként írják le, mely az alkohol kitartó fogyasztásával jár a negatív következmények dacára.

Míg az alkohol fogyasztása szükséges az alkoholizmus kialakulásához, nem jelzi előre az alkoholizmus kialakulását. Az alkoholizmus kialakulásához szükséges mennyiség és gyakoriság mindenkinél különbözik. Lényege az alkoholtól való testi-lelki függőség kialakulása, adott esetben – az alkohol hiánya esetén – elvonási tünetek megjelenése jelzi ezt a függőségi állapotot. Továbbá, bár az alkoholizmussal járó biológiai mechanizmusok még nem teljesen ismertek, több rizikófaktort azonosítottak már, köztük a társadalmi környezetet, érzelmi egészséget és genetikai hajlamosságot.

Etimológia[szerkesztés]

Az „alkoholizmus” kifejezést először 1849-ben használta Magnus Huss orvos, hogy leírja az alkohol szisztematikus káros hatásait.[1]

Az Egyesült Államokban az „alkoholizmus” szó népszerűsítésében szerepet játszott az Anonim Alkoholisták közösségének 1935-ös megalakulása és növekedése. A társaság „Big Book”-ja nem szolgáltat pontos definíciót az alkoholizmusra, azt az allergiához és betegséghez hasonlítja.[2]

E. Morton Jellinek 1960-as tanulmányát tartják az alkoholizmust betegségnek tekintő elmélet alapjának.[3] Jellinek definíciója azokra korlátozta az „alkoholizmus” szó használatát, akik egy bizonyos természetrajzot mutattak. Az alkoholizmus modern orvosi definíciója azóta számos alkalommal meg lett változtatva. Az „American Medical Association” (AMA) az alkoholizmus szót használja egy meghatározott krónikus elsődleges betegségre utalva.[4] A szakmán belül egy kisebbség, különösen Herbert Fingarett és Stanton Peele, megkérdőjelezi ezen betegség létét. Ugyanakkor a betegségelmélet kritikusai elismerik, hogy az „alkoholizmus” szó egy betegségre utal, és a „túlzott ivászat” kifejezést használják az alkoholfogyasztás negatív hatásait tárgyalva.

Története[szerkesztés]

„Alkohol király és miniszterelnöke” 1820 körüli rajz
Fejenkénti alkoholfogyasztás (forrás: WHO, 2004)

Igen régi időkre visszamenőleg ismert a túlzott mértékű alkoholfogyasztás veszedelmessége. Hammurapi babiloni király törvényei (Kr. e. 1750 körül) tiltják, hogy kocsmákban asszonyokat és leányokat kiszolgálóként alkalmazzanak, hasonlóan a részeg vendég kiszolgálásához. A zsidó nép Bibliája (Kr. e. I. évezred) több helyen a mértékletességre intː[5]A bor csúfoló, a részegítő ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs!” (Példabeszédek 20ː1) – „Mert a részeges és dobzódó szegény lesz, és rongyokba öltöztet az aluvás.” (Példabeszédek 23ː21) – „Távol legyen a királyoktól, oh Lemuel, távol legyen a királyoktól a bornak itala; és az uralkodóktól a részegítő ital keresése” (Példabeszédek 31ː4) „Jaj azoknak, a kik jó reggelen részegítő ital után futkosnak, és mulatnak estig, és bor hevíti őket.” (Ézsaiás 5ː11) – „Jaj azoknak, a kik hősök borivásban és híresek részegítő ital vegyítésében.” (Ézsaiás 5ː22) – „De ezek is tántorognak a bor miatt, és szédülnek a részegítő italtól: pap és próféta tántorog részegítő ital miatt, a bor elnyelte őket, szédülnek a részegítő ital miatt, tántorognak a jövendőlátásban, és inognak az ítéletmondásban.” (Ézsaiás 28ː7)[6]

Az ókori görögöknél Püthagorasz (Kr. e. 571–495) és tanítványai tartózkodtak mindennemű szeszesital fogyasztásától, mert véleményük szerint a természet titkaiba csak józan elmével lehet behatolni. Több ókori népnél törvények tiltották a túlzott mértékű alkoholfogyasztást, a görögöknél például Szolón (Kr. e. 640–558) tiltotta el a tiszta – nem vizezett – bor fogyasztását.[5] A vízzel való keverés szokása később is megmaradt, és általános gyakorlat volt, hogy a víz aránya felülmúlta a bor arányát a keverésnél.[7] Az egyik leghíresebb görög filozófus, Platón (Kr. e. 427–347) Állam című művében azt ajánlja a fiataloknak, hogy 18 éves korukig egyáltalán nem, 30 éves korukig igen kis mértékben éljenek az alkohollal. Genetikai szempontból pedig a következőket állapítja megː „Amikor nászát üli az ember, ilyenkor igazán észnél kell lennie mind a vőlegénynek, mind a menyasszonynak, hiszen életük nagy fordulópontjához érkeztek, és a magzatnak is józan szülőktől kell származnia... Ezért leghelyesebb az egész évben, de legalább a nemzés időszaka alatt nem esni a természet rendje elleni vétség hibájába, mert mindez bevésődik a magzat lelkébe-testébe és így mind silányabb nemzedék jön a világra.[5] Hasonlóan látja az alkohol öröklésben való szerepét Lükurgosz (Kr. e. VIII. sz.), a spártai alkotmány hagyomány szerinti létrehozója. A neki tulajdonított törvények tiltják a gyermeknemzés előtti napon a vízen kívüli egyéb ital fogyasztását a leendő utódok károsodása miatt. Erre, az egyébként modern orvosi szakvélemények által is megerősített tényre utal Szinópéi Diogenész filozófus (Kr. e. 412–323) egyik véleménye egy gyenge tanítványáhozː „fiatal barátom, téged is részegségben nemzett az atyád.” Az ókori görög és római irodalom irodalom több alkotása, akárcsak az ókori és középkori orvosok ugyancsak veszélyesnek tartották az alkoholos állapotban történt gyermeknemzést, beleértve az orvostudomány atyjának, Hippokratésznek (Kr. e. 460–377) a véleményét is.[8]

Platón számol be arról, hogy az ókori karthágóiaknál törvény tiltotta a hadjáratok alatti borfogyasztást, míg a törvény egy másik része az állami vezető hivatalok viselői hivatali évük alatt, a bírák és kormányzók teljes működésük alatt bort ne ihassanak – akárcsak bármilyen fontos tanácskozásra igyekvő ember.[5]

Akárcsak a görögök, a rómaiak is általában vízzel keverve (lat. dilutum) fogyasztották a bort. Azt, aki tiszta bort ivott keveretlenül (lat. merum), automatikusan részegesnek tartották.[7]

A középkorban továbbra is szigorú törvények próbálták visszaszorítani a túlzott alkoholfogyasztást, mint például Nagy Károly frank király (742–814) Kapituláréi és I. Břetislav cseh fejedelem (1002–1055) törvényei. A 12. századi orosz törvénykönyv, a Russzakája Pravda súlyos büntetést szab ki arra a kereskedőre, aki elissza a pénzét. A garázdaságot elkövető részeget szemkitolással és kézlevágással fenyegeti Dusán István szerb cár (1308–1355) törvénykönyve.[5] Büntetést, bár enyhébbet szabott ki hasonló esetre a régi lengyel jog is.[9]

Hatásai[szerkesztés]

William Hogarth: Gin Lane.
1740 körül a hatszázezer lakosú Londonban tizenhétezer Gin House működött

Az alkoholizmus fő hatása: ráveszi a szenvedőt arra, hogy annyiszor és olyan mennyiségben igyon, ami károsítja a fizikai egészségét. A másodlagos kár, amely ellehetetleníti az ivás kontrollálását, sokféleképpen jelentkezik. Az alkoholizmusnak jelentős társadalmi hatása is van az alkoholistára, illetve a családjára és barátaira egyaránt. Az alkoholisták közt nagyon magas az öngyilkosok aránya, különböző kutatások 8–21% közé teszik az öngyilkosságot elkövető alkoholisták arányát. A mentális egészségre is súlyos káros hatása van az alkoholizmusnak. Az alkoholisták közt az öngyilkosság elkövetésének veszélyét 5080-szor nagyobbnak találták, mint a teljes lakosság átlaga.[10] Arra vonatkozóan nincs statisztika hogy az alkoholistákkal egy családban, vagy közösségben élők életét milyen mértékben rombolja az alkoholista magatartása. Mivel hazánkban mintegy félmillió alkoholista él és a közvetetten érintettek száma milliós nagyságrendre tehető - mára az alkoholizmus problémája a legnagyobb szociális problémává nőtte ki magát. Munkaképtelen, a társadalom által, az adózók pénzéből eltartott, fizikailag is beteg, kórházi kezelésre szoruló, rokkantnyugdíjon és jövedelempótló támogatáson élő emberek százezreit termelte ki az alkoholizmus hazánkban.

Hatásai a fizikai egészségre[szerkesztés]

A drogok veszélyességi skálája[11]

Az alkoholizmustól szenvedők közt gyakori, hogy azután is folytatják az ivást, hogy a fizikai egészségük kezd megromlani.[4] Az alkoholfogyasztással kapcsolatba hozott egészségügyi hatások közé tartozik a májzsugorodás, a hasnyálmirigy-gyulladás, az epilepszia, a polineuropátia, a Korszakov-szindróma,[4] és számos más betegségre hajlamosít: autoagresszív betegségek, ér- és ideggyulladások, rosszindulatú daganatok, hiányos táplálkozás és felszívódási zavarok, gyomorfekély, szexuális zavarok, és ezekből következően több vonatkozásban csökkent életmódbeli és élettartami esélyek.

Hatásai a mentális egészségre[szerkesztés]

Az alkohol sokáig tartó nem megfelelő fogyasztása széles körű hatással lehet a mentális egészségre. Az alkohol nemcsak a test számára, hanem az agy működésére is mérgező, így hosszútávú, túlzott fogyasztása fiziológiai hatásokkal jár. Az alkoholisták körében gyakoriak a pszichiátriai rendellenességek, különösen a szorongásos és depressziós betegségek; az alkoholisták 25%-ánál jelentkeznek súlyos pszichiátriai zavarok. Mindezen pszichiátriai tüntetek általában kezdetben súlyosbodnak az elvonás alatt, de az absztinenciával ezek a tünetek általában fokozatosan javulnak, vagy teljesen el is tűnnek.[12] A hosszútávú fogyasztás következményeként kialakulhat pánikbetegség, amely szintén súlyosbodhat, illetve megjelenhet az alkoholelvonási szindróma részeként. Súlyos tudatzavaros állapot is felléphet nagymértékű alkoholfogyasztás esetén a delirium tremens görcsökkel és eszméletvesztéssel is járó súlyos heveny kórkép.[13] A krónikus, nem megfelelő alkoholfogyasztás okozhatja a pánikbetegség kialakulását, vagy súlyosbíthatja a meglévő pánikbetegséget az agy neurokémiai rendszerének torzításával.[14]

Hatása az emberi szervezetre[szerkesztés]

Véralkoholszint ezrelékben Állapot Tulajdonság
5,0 felett Halál Az alkohol ilyen magas szintjét gyakorlatilag nem lehet túlélni.
3,5-5,0 Kóma Beáll a teljes eszméletvesztés. A testhőmérséklet kórosan alacsony. A légzés és keringés akár olyan mértékű zavart is szenvedhet, hogy végül a légzés leállása miatt beáll a halál.
2,5-4,0 Aluszékonyság A mozdulatok lomhák lesznek, ami a járásban is megmutatkozik. Reakcióideje nagyon elhúzódik mindenféle külső ingerre. Hányás, vizelettartási nehézségek jelentkeznek, előbb-utóbb a leglehetetlenebb helyen és testhelyzetben is elalszik.
1,8-3,0 Zavarodottság A tudatos és tudatalatti összemosódik, szándékai nem egyértelműek. Fejfájás, hányinger, hányás jelentkezik. Térbeli tájékozódása romlik, mozgása bizonytalan, fájdalomingerre érzékenyebben reagál. Artikulációja romlik, levertség jelentkezik.
0,9-2,5 Izgatottság A hangulat ingadozó, az alkoholfogyasztó áthág olyan társadalmi normákat, amelyeket józan állapotban nem tenne. Felfogása kissé romlik, rövidtávú emlékezete kihagy, reflexei lassulnak. Érzékelése romlik, egyensúlyérzéke észrevehetően bizonytalan.
0,3-1,2 Eufória Az illető sokat beszél, hangulata derűs, viccelődik, lazább a megszokottnál. A gátlásos személyek is felszabadultak lesznek. A precíziós mozgások ügyetlenné válnak, alig észrevehető egyensúlyzavarok léphetnek fel.
0,1-0,5 Normális tudatállapot Semmi látható jele nincs az alkoholfogyasztásnak.

Szociális hatások[szerkesztés]

Az alkoholizmus nemcsak testileg, de erkölcsileg és szellemileg is megrontja a népet és egyik legnagyobb veszélyét képezi a társadalomnak és államnak. Ezt bizonyítja a statisztika, melynek adatai kétségbevonhatatlanul mutatják, mennyi része van az alkoholizmusnak a halandóságban, az elmebetegségben és a bűnügyben és e tekintetben vészes hatása még az ivadékokban is érezhetővé válik.

A Pallas nagy lexikona, 1893

Az alkoholizmusból fakadó szociális problémák jelentősek lehetnek. A munkaidő alatti részegség vagy másnaposság a foglalkoztatás elvesztésével járhat, ez anyagi problémákhoz és a lakóhely elvesztéséhez vezethet. A nem megfelelő időben való ivás, és a csökkent ítélőképesség alatti viselkedés jogi következményekkel járhat, mint amilyen az ittas vezetésért vagy a közrend megzavarásáért indított büntetőeljárások, vagy polgári eljárások a magánjogi vétkes cselekményekért.

Iszákosság elleni csodaszer reklámja 1905-ből

Az alkoholisták magatartása és a részegség alatti csökkent értelmi képessége alaposan érintheti a környező családot és barátokat, házassági konfliktusokhoz és váláshoz vezethet, illetve hozzájárulhat a családon belüli erőszakhoz. Hosszan tartó kárt okozhat az alkoholisták gyermekeinek érzelmi fejlődésében felnőttkoruk elérése után is. Az alkoholista elveszítheti környezete megbecsülését és tiszteletét, akik a problémát az alkoholista által okozottnak vagy könnyen elkerülhetőnek tarthatják.

Magyarországon a becslések az alkoholisták számát félmillió és nyolcszázezer közöttire teszik.[15][16] Családtagjaik és az általuk érintett személyek, lakótársak, munkatársak száma több millió.

Kezelés, terápia[szerkesztés]

Az alkoholizmusnak fizikális, és mentális hatásai is vannak, ezért a kezelése hosszú távú, több szakma segítségét igénylő feladat. A terápia gyógyszeres segítséggel orvosi felügyelet mellett történik, azonban a visszaesés megelőzésében nagyon fontos a motiváció kialakítása. Ebben segíthet a viselkedésterápia, csoportterápia, valamint az önsegítő csoportok.

Alkoholelvonás[szerkesztés]

Speciálisan erre felkészült intézetekben vagy pszichiátriai osztályokon, szigorú orvosi felügyelet mellett történhet.[17] Eredményét alapvetően befolyásolja a beteg komoly elhatározása és együttműködése, majd utána a sikeres rehabilitáció. Ezek nélkül a visszaesés kockázata igen nagy. Az alkoholelvonás jelentősen eltér a legtöbb más drogtól, mert közvetlenül halálos is lehet, ellentétben például a különösen kemény drognak tartott herointól. Az alkoholhoz hasonló hatásmechanizmusú drogok, mint a barbiturátok és a benzodiazepin származékok, szintén halállal járó elvonási tüneteket okozhatnak. Ebből a szempontból az alkohol a barbiturátok mellett a legkeményebb drog. Egy alkoholista, még ha nincsenek is komoly egészségügyi problémái, meghalhat az elvonás közvetlen hatásaitól, ha a leszoktatás nincs megfelelően felügyelve. A fizikai elvonási tünetek több hétig is eltarthatnak, de a legnehezebb a 3-4. napon való túljutás, melyet görcsoldó és nyugtató hatású gyógyszerekkel, például a benzodiazepin származékok közé tartozó klonazepámmal és major trankvilláns haloperidollal, hibernállal könnyítenek meg az elvonásban szenvedő alkoholfüggő számára.

Rendszeres és nagymértékű alkoholfogyasztás esetén, az idült alkoholista betegnél olyan mértékben károsodhat a központi idegrendszer, hogy emiatt módosul a sejtek közötti információátadás. A szervezet fokozatosan hozzászokik a nagy mértékű alkoholfogyasztáshoz, amelynek hirtelen leállása komoly fizikai és mentális tünetegyüttes kialakulásához vezethet. Ilyen esetekben előfordulhat, hogy kialakul az úgy nevezett delirium tremens, azaz a halálos alkoholmegvonás tünetegyüttese. A delirium tremens kezelés nélkül a beteg halálához is vezethet. A nem kezelt páciensek 35 százalékának halálát is okozhatja. Ugyanakkor az alkoholmegvonásos szindrómáknak csak mintegy 5 százaléka vezet a halálos alkoholmegvonás tüneteinek együttes kialakulásához.[18]

Tünetei[szerkesztés]

Az alkoholelvonás jellegzetes tünetei közé tartozik a remegés, az izzadás, a szapora szívverés és hányinger érzet is.[19]

Szépirodalmi feldolgozás[szerkesztés]

A Patkányfogó egy amerikai színház plakátján 1879-ből

Nem egy klasszikus irodalmi mű foglalkozik az alkoholizmus romboló hatásának leírásával. Ezek talán leghíresebbike Émile Zola francia író A Patkányfogó című híres alkotása, amely egy alkoholista munkás család totális pusztulásáról szól. A mű magyar nyelven is elérhető.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Alcoholismus chronicus, eller Chronisk alkoholssjukdom: (svéd nyelven). Stockholm und Liepzig. (Hozzáférés: 2008. február 19.)
  2. The Big Book Self Test: (angol nyelven). intoaction.us. [2007. november 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. február 19.)
  3. OCTOBER 22 DEATHS. todayinsci.com. (Hozzáférés: 2008. február 18.)
  4. a b c "Addiction". AMA. (Hozzáférés: 2008. február 11.)
  5. a b c d e Kárpáti, i. m., 15. o.
  6. http://biblia.biblia.hu/
  7. a b Ókori lexikon I–II. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1902–1904.   Vinum
  8. Madzsar Józsefː A szeszes italok hatása az utódokra (1906) INː Kárpáti, i. m., 374. o.
  9. Kárpáti, i. m., 16. o.
  10. Kendall RE (1983). „Alcohol and suicide”. Subst Alcohol Actions Misuse 4 (2-3), 121-7. o. PMID 6648755.  
  11. Nutt D, King LA, Saulsbury W, Blakemore CDevelopment of a rational scale to assess the harm of drugs of potential misuse // Lancet369 (2007) (9566) С. 1047–53. — DOI:10.1016/S0140-6736(07)60464-4. —PMID:17382831.
  12. Wetterling T., Junghanns K.: (2000. September). „"Psychopathology of alcoholics during withdrawal and early abstinence"”. Eur Psychiatry 15 (8), 483-8. o. PMID 11175926.  
  13. Cowley DS (1992. 1). „"Alcohol abuse, substance abuse, and panic disorder"”. Am J Med 92 (1A), 41S-48S. o. PMID 1346485.  
  14. Cosci F, Schruers KR, Abrams K, Griez EJ.: (2007. Jun). „"Alcohol use disorders and panic disorder: a review of the evidence of a direct relationship"”. J Clin Psychiatry 68 (6), 874-80. o. PMID 17592911.  
  15. Melocco, Anna: Ezt a pohárkát csak megengedhetem magamnak - Zacher Gábor az alkoholfüggőségről. Origo, 2012. december 31.
  16. Zubor, Zalán: Még mindig az alkoholisták országa vagyunk (magyar nyelven). HVG, 2012. április 19. (Hozzáférés: 2014. február 28.)
  17. „"Alkohol"”. Dr Info, Kiadó: Info. (Hozzáférés ideje: 2011. augusztus 25.)  
  18. Halálos alkoholmegvonás. webbeteg.hu. (Hozzáférés: 2015. április 24.)
  19. Hol kezdődik az alkoholizmus?. webbeteg.hu. (Hozzáférés: 2015. április 24.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Alcoholism című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Egyéb forrás[szerkesztés]

  • Kárpáti Endreː A magyarországi alkoholizmus elleni küzdelem múltjából, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1979, ISBN 963-240-930-2, 550 p

Ajánlott irodalom[szerkesztés]

  • Alasuutari, Pertti. Desire and Craving: A Cultural Theory of Alcoholism. Albany, NY: State University of New York Press (1992). ISBN 0791410978 
  • Beauchamp, Dan E.. Beyond Alcoholism: Alcohol and Public Health Policy. Philadelphia, PA: Temple University Press (1980). ISBN 0877221898 
  • Berry, Ralph E.. The Economic Cost of Alcohol Abuse. New York: The Free Press (1977) 
  • Browman, K. E. and J. C. Crabbe.szerk.: Neil J. Smelser and Paul B. Baltes: Alcoholism: Genetic Aspects, International Encyclopedia of the Social & Behavioral Sciences. Amsterdam, The Netherlands; New York, NY: Elsevier, 371-378. o. (2001, 2002). ISBN 0080430767 
  • szerk.: Buda Béla: Az Alkohológia Új Távlatai (válogatott tanulmányok). Budapest: Alkoholizmus Elleni Bizottság (1992) 
  • Buris, László. Az Igazságügyi Orvostan Kézikönyve. Budapest: Medicina Könyvkiadó (1991) 
  • Clark, Walter B. and Michael E. Hilton. Alcohol in America: Drinking Practices and Problems. Albany, NY: State University of New York Press (1991). ISBN 0791406954 
  • Díaz, Héctor Luis and Thomas D. Watts. Alcohol Abuse and Acculturation among Puerto Ricans in the United States: A Sociological Study. Lewiston, NY: Edwin Mellen Press (2005). ISBN 0773461051 
  • Fingarette, Herbert. Heavy Drinking: The Myth of Alcoholism as a Disease. Berkeley, CA: University of California Press (1988). ISBN 0520062906 
  • Galanter, Marc. Alcohol Problems in Adolescents and Young Adults: Epidemiology, Neurobiology, Prevention, Treatment. New York, NY: Kluwer Academic/Plenum (2005). ISBN 0306486253 
  • Goodwin, Donald W.. Alcoholism, the Facts, 3rd edition, Oxford, UK; New York, NY: Oxford University Press (2000). ISBN 019263061X 
  • Gusfield, Joseph R.. Contested Meanings: The Construction of Alcohol Problems. Madison, WI: University of Wisconsin Press (1996). ISBN 0299149307 
  • Hedblom, Jack H.. Last Call: Alcoholism and Recovery. Baltimore, MD: Johns Hopkins University Press (2007). ISBN 9780801886775 
  • Helzer, John E. and Glorisa J. Canino. Alcoholism in North America, Europe, and Asia. New York, NY: Oxford University Press (1992). ISBN 0195050908 
  • Holder, Harold D.. Alcohol and the Community: A Systems Approach to Prevention. Cambridge, UK; New York, NY: Cambridge University Press (1998). ISBN 0521591872 
  • Klingemann, Harald, Jukka-Pekka Takala, and Geoffrey Hunt. Cure, Care, or Control: Alcoholism Treatment in Sixteen Countries. Albany, NY: State University of New York Press (1992). ISBN 0791410595 
  • Kunitz, Stephen J., Jerrold E. Levy, and Tracy J. Andrews. Drinking Careers: A Twenty-Five-Year Study of Three Navajo Populations. New Haven, CT: Yale University Press (1994). ISBN 0300060009 
  • Lindstrom, Lars. Managing Alcoholism: Matching Clients to Ttreatments. Oxford, UK; New York, NY: Oxford University Press (1992). ISBN 0192619020 
  • Mack, Avram H. John E. Franklin, and Richard J. Frances. Concise Guide to Treatment of Alcoholism and Addictions, 2nd edition, Washington, DC: American Psychiatric Pub. (2001). ISBN 0880488034 
  • Mayes, A..szerk.: Neil J. Smelser and Paul B. Baltes: Korsakoff's Syndrome, International Encyclopedia of the Social & Behavioral Sciences. Amsterdam, The Netherlands; New York, NY: Elsevier, 8162-8166. o. (2001, 2002). ISBN 0080430767 
  • Milam, Dr. James R. and Ketcham, Katherine Under The Influence: A Guide to the Myths and Realities of Alcoholism. Bantam, 1983, ISBN 0-553-27487-2
  • Moos, Rudolf H., John W Finney, and Ruth C Cronkite. Alcoholism Treatment: Context, Process, and Outcome. New York, NY: Oxford University Press (1990). ISBN 0195043626 
  • Murphy, George E.. Suicide in Alcoholism. New York, NY: Oxford University Press (1992). ISBN 0195071530 
  • O'Reilly, Edmund B.. Sobering Tales: Narratives of Alcoholism and Recovery. Amherst, MA: University of Massachusetts Press (1997). ISBN 1558490647 
  • Pence, Gregory, "Kant on Whether Alcoholism is a Disease," Ch. 2, The Elements of Bioethics, McGraw-Hill Books, 2007 ISBN 0-07-313277-2.
  • Perkinson, Robert R.. Treating Alcoholism: Helping Your Clients find the Road to Recovery. Hoboken, NJ: John Wiley & Sons (2004). ISBN 0471658065 
  • Plant, Martin A. and Moira Plant. Binge Britain: Alcohol and the National Response. Oxford, UK; New York, NY: Oxford University Press (2006). ISBN 0199299404 
  • Royce, James E. and Scratchley, David Alcoholism and Other Drug Problems Free Press, March 1996 ISBN 0-684-82314-4 ISBN 978-0-684-82314-0
  • Saggers, Sherry and Dennis Gray. Dealing with Alcohol: Indigenous Usage in Australia, New Zealand and Canada. Cambridge, UK; New York, NY: Cambridge University Press (1998). ISBN 0521620325 
  • Smart, Lesley. Alcohol and Human Health. Oxford, UK: Oxford University Press (2007). ISBN 9780199237357 
  • Soyka, M..szerk.: Neil J. Smelser and Paul B. Baltes: Alcohol-Related Disorders, International Encyclopedia of the Social & Behavioral Sciences. Amsterdam, The Netherlands; New York, NY: Elsevier, 359-365. o. (2001, 2002). ISBN 0080430767 
  • Stimmel, Barry. Alcoholism, Drug Addiction, and the Road to Recovery: Life on the Edge. New York: Haworth Medical Press (2002). ISBN 0789005530 
  • Sutton, Philip M..szerk.: Michael L. Coulter, Stephen M. Krason, Richard S. Myers, and Joseph A. Varacalli: Alcoholism and Drug Abuse, Encyclopedia of Catholic Social Thought, Social Science, and Social Policy. Lanham, MD; Toronto, Canada; Plymouth, UK: Scarecrow Press, 22-24. o. (2007). ISBN 9780810859067 
  • Thatcher, Richard. Fighting Firewater Fictions: Moving beyond the Disease Model of Alcoholism in First Nations. Toronto, Canada; Buffalo, NY: University of Toronto Press (2004). ISBN 0802089852 
  • Tracy, Sarah W.. Alcoholism in America: From Reconstruction to Prohibition. Baltimore, MD: Johns Hopkins University Press (2005). ISBN 0801881196 
  • Watts, Thomas D. and Roosevelt Wright, Jr.. Black Alcoholism: Toward a Comprehensive Understanding. Springfield, IL: Thomas (1983). ISBN 039804743X 
  • Weinberg, Thomas S.. Gay Men, Drinking, and Alcoholism. Carbondale, IL: Southern Illinois University Press (1994). ISBN 0809318571 

Magyar nyelvű szakirodalom[szerkesztés]

Régebbi (1945 előtti) művek[szerkesztés]

  • Fekete Gyula: Az iszá­kosság s annak befolyása a társadalom életrendjére, Budapest, 1891
  • Fekete: Az iszákosság, Budapest, 1892
  • Niedermann Gyula és Chyzer K.: Elmebeteg-ügy iszákosok menedékhelyei, Budapest, 1898
  • Csillag Gyula: A gyermekek alkoholizmusa elleni védekezés, Budapest, 1899
  • Genersich Antal: A szeszes italok habituális élvezete, Budapest, 1899
  • Erőss Gyula: A gyermekek alkoholizmusáról, Budapest, 1899
  • Salgó Jakab: A szeszmérgezés és nehézkórság kórtani viszonya, Budapest, 1899
  • Hirscler Ignác: Tapasztalatok a szeszes italokkal, valamint a dohánnyal való visszaélésekről, mint a láttompulat okáról. Pest, 1870 (Értekezések a természettudományok köréből II. 3. sz. Németül is megjelent Bécsben 1871-ben Hirschfeld Lajos ford.)
  • Bressler L.: A kis mennyiségű alkohol hatásáról, Budapest, 1903
  • Stein Fülöp: Az alkohol, Budapest, 1906
  • Stein Fü­löp: Az alkoholkérdés Magyarországon, Orvosi Hetilap, Budapest, 1906
  • Lecuner: A középiskola küzdelme az alkoholizmus ellen: Az alkohol befolyása a gyermeklélek fejlődésére, Budapest, 1906
  • Huber: Az alkoholizmus veszedelme, Budapest, 1906
  • Wankó: Az alkohol veszedelmei, Budapest, 1906
  • Az alkoholkérdés mai állásáról, A Társadalmi Mú­zeum Értesítője, Budapest, 1909
  • Máday: Adatok az alkohol kérdéséhez Magyarországon, h. n., é. n. [1910-es évek]
  • Mártonffy Márton: Az alkohol, Az Alkoholellenes Egyesületek Országos Ligája, Budapest, é. n. [1910-es évek]
  • Forel Ágost: Az orvosok és az alkohol (Alkoholellenes Könyvek Tára), kiadja az „Alkoholizmus” szerkesztősége., Budapest, é. n. [1910-es évek]
  • Hollós István: Alkohol és agyműködés (Alkoholellenes Könyvek Tára), kiadja az „Alkoholizmus” szerkesztősége, Budapest, é. n. [1910-es évek]
  • Dóczi Imre: Az alkohol és hatása a gyermekre (Alkoholellenes Könyvek Tára), kiadja az „Alkoholizmus” szerkesztősége, Budapest, é. n. [1910-es évek]
  • Donáth Gyula: Alkohol és munka, Budapest, 1913 (Különnyomat a Klinikai Füzetekből.)
  • Tankóczi Gyula: Alkoholizmus és abnormitás, "Gloria" Könyvnyomda, Szatmár, é. n. [1930-as évek?]
  • Buzássy Károly: Budapest szeszesitalfogyasztása, Budapest, 1934
  • Helianthus: Hogyan pusztít az alkohol?, Országos Alkoholellenes Egyesület, Budapest, é. n.
  • Szántó Menyhért: Az ipari vállalatok hivatása az alkohol ellen való küzdelemben, h. n., é. n.

Újabb (1945 utáni) művek[szerkesztés]

  • Stepán Pál – Földes Vilmos: Küzdelem az alkoholizmus ellen, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1966
  • Az alkoholizmus orvostudományi és társadalmi problémái, Budapest, 1967
  • Bálint István: Alkoholfogyasztás és alkoholizmus, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1970
  • Mérő Endre: Az alkoholizmus és a jog, Alkoholizmus Elleni Országos Bizottság, Budapest, 1975
  • Balogh Miklósné: A serdülőkorúak védelme az alkoholizmus ellen, Alkoholizmus Elleni Országos Bizottság, Budapest, 1975
  • Buda Béla: Alkoholizmus, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1982, ISBN 963-09-1987-7
  • Helmut Harsch: Alkoholizmus – Hogyan segítsenek magukon a szenvedélybetegek, a hozzátartozóik és a barátaik?, Prugg Verlag, Eisenstadt, 1990
  • Török Tivadarné: Az alkohológia megújításáért, Országos Alkohológiai Intézet, Budapest, 1994
  • Ferenczy László: Az alkoholizmus közös gondja – Erdélyi, kárpátaljai és szlovákiai addiktológusok tanulmányai, beszámolói, Országos Alkohológiai Intézet, Budapest, 1994
  • Török Tivadarné: Az alkoholizmus ellen – az Agape jegyében. Szakmaközi konferencia az alkoholizmus tárgyában, Budapest, 1995
  • Takách Gáspár: Miért ne igyunk... sokat – Alkoholizmus, Budapest, 1995, ISBN 963-8354-45-3
  • James Graham: Az alkoholizmus titkos története, Holistic Kiadó, Budapest, 1996, ISBN 963-8080-15-9
  • Bac Jenő: Az alkoholizmus elleni intézkedések társadalmi módszerei, Alkoholizmus Elleni Országos Bizottság, Budapest, é. n.
  • Nagy György: Az alkoholfogyasztás és az alkoholizmus közgazdasági és társadalmi problémái, Alkoholizmus Elleni Országos Bizottság, Budapest, é. n.
  • Berényi András: Az alkoholizmus, mint családi probléma – Amit mindannyiunknak tudni kell az alkoholizmusról!, Budapest, é. n.
  • Várady Géza: Alkohol és alkoholizmus, h. n., é. n.

Sorozatok[szerkesztés]

  • Alkohológiai Kiskönyvtár:
  1. Kardos György: Megelőzés-gyógyítás-rehabilitáció, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1980, ISBN 963-240-896-9
  2. Czeizel Endre: A magzati alkoholszindróma – A terhesség alatti szeszesital-fogyasztás ártalmassága, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1981, ISBN 963-240-965-5
  3. Bálint István: Az alkoholizmus főbb kérdései, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1981, ISBN 963-240-944-2
  4. Nagy György: Alkohol, társadalom, munkahely – Adatok és vélemények, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1982, ISBN 963-240-943-4
  5. Buda Béla: Az iszákosok iszákosokat nemzenek? – Az alkoholbetegség és az öröklődés, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1982, ISBN 963-241-072-6
  6. Jim Offord – Edward Griffith: Alkoholizmus – Kezelés vagy tanácsadás?, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1984, ISBN 963-241-252-4
  7. Bánki M. Csaba: Az alkoholizmus biológiai kutatásának eredményei, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1984, ISBN 963-241-059-9
  8. M. Keller – H. M. Trice – J. R. Wahl: Viselkedés? – Betegség? – Társadalmi probléma? (Szemelvények az alkohológia szakirodalmából), Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1985, ISBN 963-241-069-6
  9. Németh Gyula: Szesz vagy nagykalapács? – Nagyüzemi szociálpolitika az alkoholizmus ellen, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1985, ISBN 963-241-182-X
  10. Angerli István: Egészségünkre?, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1986, ISBN 963-241-309-1
  11. Alison Burr: Alkoholista a családban, Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1987, ISBN 963-241-657-0

Nevelési könyvek[szerkesztés]

  • Tóth Tihamér: Ne igyál! (Levelek diákjaimhoz 3.), Budapest, 1919 – 1939-ben közös kiadásban megjelent A művelt ifjúval; →elektronikus elérésː PPEK

Könyvfejezetek[szerkesztés]

  • Bokor József (szerk.). Alkoholizmus, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2018. augusztus 12. 
  • Az alkohol IN: Dalmady Zoltánː Óriáskígyók és viharágyú – Mendemondák a természettudomány köréből, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat, Budapest, 1909 (reprint kiadásː ugyanazzal a névvel, Laude Kiadó, Budapest, é. n., ISBN 963-9120-20-0), 218–224. o.
  • Révai nagy lexikona. Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság (1911–1935) , Alkoholizmus, I. kötet, 366–367. o. [1]
  • Szeszes italok IN: (szerk.) Madzsar József: Az egészség enciklopédiája – Tanácsadó egészséges és beteg emberek számára, Enciklopédia Rt., Budapest, é. n. [1926], 39–40. o.
  • Alkoholizmus IN: Kétly László: A család egészsége – Népszerű orvosi tájékoztató és tanácsadó, Dante Könyvkiadó, Budapest, é. n. [1928], 127–134. o.
  • Alkoholkérdés IN: (szerk.) Madzsar József: Társadalmi lexikon, Népszava Könyvkereskedés, Budapest, 1928, 17–19. o.
  • Az ittaság büntetőjogi megítélése és Alkoholizmus és bűnözés IN: Lukács Tibor: Bűn és büntetés, Minerva Kiadó, Budapest, 1980, ISBN 963-223-195-3, 205–211. o.

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]