Venyegyikt Vasziljevics Jerofejev

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Venyegyikt Vasziljevics Jerofejev
Могила писателя Венедикта Ерофеева.JPG
Élete
Született 1938. október 24.
Nyiva-3, Murmanszki terület, Szovjetunió
Elhunyt 1990. május 11. (51 évesen)
Moszkva
Sírhely Kuncevói temető
Nemzetiség orosz
Pályafutása
Fontosabb művei Moszkva–Petuski
A Wikimédia Commons tartalmaz Venyegyikt Vasziljevics Jerofejev témájú médiaállományokat.

Venyegyikt Vasziljevics Jerofejev (oroszul: Ерофе́ев, Венеди́кт Васи́льевич; Nyiva-3, Murmanszki terület, 1938. október 24.Moszkva, 1990. május 11.), "Venyicska", orosz író, szamizdat-szerző.

Életrajza[szerkesztés]

Karéliában, az Északi-sarkkörön túl született, a Murmanszki területen, egy kis településen, Kandalaksa város külterületén.

Hatodik gyermekként jött a világra. Édesanyja háztartásbeli, Anna Andrejevna Guscsina (–1972). Apja, Vaszilij Vasziljevics Jerofejev (1900–1956) egykori politikai elítélt (1945–1951), akit szovjetellenes propagandáért ítéltek lágerfogságra. Állomásfőnökként dolgozott a messzi Északon.

Jerofejev kora ifjúságától kezdve vonzotta az irodalom. 17 évesen kezdte írni – sokáig elveszettnek hitt, s csak az ezredforduló táján publikált – az Egy pszichopata feljegyzései (Записки психопата) c. művét.

Gyermekkora nagy részét Kirovszkban (Kola-félsziget) töltötte egy gyermekotthonban. Kiváló tanuló volt, 17 évesen a moszkvai egyetem bölcsészkarára iratkozott (1955-57), majd több másik város tanárképzőjében is megfordult, de mindenünnen eltanácsolták. Korán kezdett inni, az alkoholizmusból merített ihletet műveihez, s ugyanakkor a züllés útjára sodorta, tönkretette az életét.

Sokáig bejelentett lakhely (propiszka) nélkül létezett, ami a Szovjetunióba automatikusan társadalmon kívüliséget eredményezett. 1957-től kezdve segédmunkás, rakodó, éjjeliőr stb., gyakran váltogatja munkahelyeit, ill. oktatási intézményeit. 1963-73 között kábelfektetőként a Szovjetunió különféle településein dolgozott, majd korrektor, alkalmi munkás stb., a hatalmas ország számos távoleső vidékét megismerte.

Első házasságát csak 1966-ban született fia (Venyegyikt Venyegyiktovics Jerofejev) világra jövetele után kötötte, Valentyina Vasziljevna Zimakovával (1942–2000).

Második feleségével 1974-ben ismerkedett meg, Galina Pavlovna Noszovával 1976-ban kötöttek házasságot. Jerofejev hivatalosan ennek nyomán kapott letelepedési engedélyt Moszkvában.

1987-ben Moszkvában megkeresztelkedett: katolikus lett (ami meglehetősen ritka jelenség a pravoszláv Oroszországban).

1985-ben gégerákot diagnosztizáltak nála, egy operációt követően élete végéig csak gégemikrofonnal tudott beszélni. 52 éves korában, egy

moszkvai onkológiai klinikán hunyt el. A kuncevói temetőben helyezték végső nyugalomra. Második felesége az író halála után 3 évvel

öngyilkos lett.

Jerofejev műveit még életében, a szovjet időkben tucatnyi, összességében pedig több mint 30 nyelvre fordították le. Pavel Pavlikovszkij 1989-91-ben dokumentumfilmet forgatott róla (Moszkva–Petuski címmel).[1]

Alkotásai[szerkesztés]

1970-ben fejezte be a Moszkva–Petuskit, ami utóbb a világhírt is elhozta neki. A kisregény (műfaji megjelölése szerint "poéma") egy groteszk-szürrealista utazás – képletesen az emberi lélek és természet mélyére, cselekményét tekintve egy részegeskedésbe fúló vasúti kiruccanás leírása. Egyfajta társadalmi szatíraként is olvasható: mű tele van kulturális-irodalmi utalásokkal, a korabeli szovjet lózungok parodisztikus átértelmezésével, egykorú politikai események sajátos kommentárjaival.

A szamizdatban terjedő mű először egy izraeli folyóiratban jelent meg 1973-ban, a Szovjetunióban csak 1988-ban adták közre (cenzúrázva), csonkítatlan kiadására 1989-ben került sor.

Művei[szerkesztés]

Műveinek felsorolása (orosz nyelven).

Idézetek[szerkesztés]

  • – Szibériában különben is csak négerek élnek, senki más. Élelmiszert nem szállítanak oda, nincs mit inniuk, az evésről már nem is beszélve. Csak évente egyszer visznek nekik hímzett törülközőket Zsitomirból, és a négerek azokra akasztják föl magukat... / – Miféle négerek vannak Szibériában? Tegyük fel, hogy maga volt Szibériában. De az Államokban járt már? / – Jártam bizony, de egy darab négert sem láttam!" (Pavlova alsó – Nazarejovo fejezet)
  • – Hát akkor figyelj. A Szfinx van itt előtted. És nem enged be téged abba a városba. / – Hát miért nem enged be? Mi van ott Petuskiban? Talán dögvész? (...) – Egy feltétellel beeresztlek: ha megfejtesz öt feladványt. (...) – Amikor a hetedik amerikai flotta hadihajói kikötöttek Petuski hajóállomásán, párttag leányzók ugyan nem voltak jelen, de ha a komszomolkákat párttagoknak tekintjük, akkor minden harmadik lány szőke volt közülük. A hetedik amerikai flotta indulásakor a következő derült ki: minden harmadik komszomolkát megerőszakolták, minden negyedik lányról, akit megerőszakoltak, kiderült, hogy komszomolka, minden ötödik megerőszakolt komszomolka szőke volt, és végül minden megerőszakolt szőke lány a Komszomol soraiból került ki. Ha Petuskiban összesen 428 leányzó van, találd ki, hány párton kívüli barna hajú lány maradt érintetlen közülük? (105. kilométer – Pokrov fejezet)

Magyarul[szerkesztés]

  • Walpugis-éj avagy a kormányzó léptei (dráma);[2] ford. Baka István; in: Nagyvilág, 1990/október
  • Vaszilij Rozanov – egy különc szemével; ford. Kiss Ilona; is: Se apák, se fiúk. Poszt szovjet dekameron; Osiris–2000 Bp., 1995 (Arany-Közép-Európa)
  • Moszkva – Petuski; ford. Vári Erzsébet; JAK–Jelenkor, Bp.–Pécs, 1994 (Műfordító füzetek), ISBN 963777078X
  • Moszkva – Petuski; ford. Vári Erzsébet; 2. jav. kiad.; Jelenkor, Pécs, 1999, ISBN 9636761760
  • Moszkva – Petuski; ford. Vári Erzsébet; Jelenkor, Pécs, 2010; ISBN 9789636764791
  • Moszkva – Petuski; ford. Vári Erzsébet; 4. jav. kiad.; Helikon, Bp., 2018 ISBN 978-963-479-154-6

További információk[szerkesztés]

  • Олег Лекманов–Михаил Свердлов–Илья Симановский: Венедикт Ерофеев: посторонний (Venyegyikt Jerofejev: a kívülálló); ASZT, Moszkva, 2018[3][4]
  • Moszkva–Petuski. Az orosz alkoholizmus evangéliuma (színpadra állítás, Egyetemi Színpad, 1998, rend. Tóth Csaba)[5]
  • Goretity József: Az alkoholizmus orosz evangéliuma (Venyegyikt Jerofejev Moszkva – Petuski-járól)[6]
  • Szőke Katalin: A Komszomolka könnye, avagy az érzelmek összeesküvése[7]

Jegyzetek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]