Alkoholos ital

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Különböző alkoholos italok. Balról jobbra: világos sör, házasítatlan malátawhisky, verte abszint (a pohárban hígítva), cognac, fehérbor.

Az alkoholos ital olyan ital, mely jelentős mennyiségű etanolt (hétköznapi nevén alkoholt vagy szeszt) tartalmaz, és ennek köszönhetően narkotikus hatása van. A legtöbb országban fogyasztásuk legális; gyártásukat, eladásukat és fogyasztásukat több mint 100 országban törvények szabályozzák.[1] Ezen törvények egyik legfontosabb eleme, hogy milyen életkorú állampolgárok ihatnak alkoholt. A minimális életkor 16 és 25 életév közt változik az országtól és néha az ital típusától is függően. A legtöbb országban 18 éves kor fölött legális az alkoholfogyasztás.[1]

Minden alkoholos ital természetes erjedésből származó alkoholt tartalmaz, az erjedést azonban gyakran lepárlás követi. Ezért az alkoholos italok két fő csoportba sorolhatók: erjesztett italok és égetett szeszes italok. Az alkohol a legtöbb cukortartalmú italban is előfordul, de a jelentéktelen (általában 0–1% közötti) alkoholtartalmú italokat nem nevezzük alkoholos italoknak.

Az alkoholos italokat a köznyelvben, a vendéglátásban vagy a jogban gyakran szeszes italoknak nevezik.[2] A szakmai terminológiában azonban (például a Magyar Élelmiszerkönyv szerint) a szeszes ital kizárólag égetett szeszes italokat jelent.[3][4]

Az alkohol termelése és fogyasztása a világ legtöbb kultúrájában jellemző, a vadászó-gyűjtögető társadalmaktól kezdve egészen a nemzetállamok népeiig.[5][6] Ezekben a kultúrákban az alkoholos italok sokszor a társadalmi események fontos részét képezik. Az ivás sok kultúrában fontos szerepet játszik a társadalmi kapcsolatban, főleg az öntudatra gyakorolt hatása miatt.

Az alkohol pszichoaktív szer, melynek nyugtató hatása van. A magas véralkoholszintet általában részegségnek nevezik, mert csökkenti a koncentrációs képességet és megnöveli a reakcióidőt. A részegség elmúlását általában másnaposság követi, ami főleg az alkohol okozta kiszáradással és lebomlásának melléktermékeivel hozható összefüggésbe. Az alkohol egyaránt okozhat pszichés és fizikai függőséget, melyet alkoholizmusnak nevezünk.

Típusok[szerkesztés]

Az alacsonyabb alkoholtartalmú italokat (a nyugati világban söröket és borokat) általában cukor- vagy keményítőtartalmú alapanyagok erjesztésével készítik, a 15-20%-nál magasabb alkoholtartalmúakat pedig erjesztés utáni lepárlással, ezek az égetett szeszek vagy szeszes italok. Léteznek azonban magas alkoholtartalmú (fagydesztillációval felerősített) erjesztett italok is, és az is előfordul, hogy égetett szeszből állítanak elő alacsony alkoholtartalmú italokat.

A koktélok különböző italok és szirupok keverékei, és általában közvetlenül fogyasztás előtt készítik el őket. Az összetevőik alkoholtartalmúak és alkoholmentesek egyaránt lehetnek, de a hagyományos értelemben vett koktél legalább egyféle égetett szeszt tartalmaz.

Erjesztett italok[szerkesztés]

Sör[szerkesztés]

A sör feltehetően a legrégebben ismert[5][7] és jelenleg a legelterjedtebb és legnagyobb mennyiségben fogyasztott[6] alkoholos ital, és a harmadik legnépszerűbb ital a víz és a tea után.[8] A sört gabonacefre malátás elcukrosításával (főzésével) és erjesztésével készítik. A cefre általában 100% árpamaláta, vagy ahhoz kevernek egyéb, malátázatlan gabonákat (például búzát, kukoricát vagy rozst) változó mennyiségben. Az erjesztés után lepárolt italokat, illetve a kevés vagy semennyi malátát sem tartalmazó cefréből erjesztett italokat nem nevezzük sörnek, de a fagydesztillációval sűrített söröket igen.

A sörök két fő típusa az alsó (lager) és felső erjesztésű (általában ale típusú) sör. A sörök alapanyagához a főzési szakaszban általában komlót kevernek, amely a sörnek kesernyés ízt ad és részben tartósítja is. Egyes országokban, mint pl. Belgiumban, gyakran egyéb fűszerekkel vagy gyümölcsökkel is ízesítik a sört. A sörök alkoholtartalma általában 4–6%, de lehet 1%-nál kevesebb, vagy 20%-nál több, akár 55% is.[9]

A sörfőzés és a sörfogyasztás számos országban a helyi, nemzeti kultúra szerves része a pubok, a sörfesztiválok, a sörfogyasztáshoz kapcsolódó hagyományok, szokások révén. A sörkészítés egyik hagyományos központja Európa északi része volt (ahol nem lehetett bort előállítani), innen terjedt el Európa déli részén és a világ többi országában, elsősorban német, cseh vagy holland bevándorlók révén.

Napjainkban a söripart néhány multinacionális vállalat dominálja, de mellettük minden országban megélnek a kisebb-nagyobb sörfőzdék, amelyek gyakran a helyi specialitásokra és a felsőkategóriás sörökre koncentrálnak.

Bor[szerkesztés]

A bort szőlőből, a gyümölcsbort pedig különböző gyümölcsökből, például szilvából, cseresznyéből, vagy almáből készítik. A bor erjesztése a sörénél hosszasabb (teljes) erjesztés, amit érlelés követ (több hónap vagy év), az így létrejött ital alkoholtartalma pedig szőlőbor esetén 9–16%, gyümölcsborok esetén lényegesen alacsonyabb is lehet, például a száraz almabor jellemzően 4-5%-os. A pezsgő készítésekor kevés cukrot adnak a borhoz palackozás előtt, mely másodlagos erjedést eredményez.

A likőrbor átmenet a bor és a szeszes ital közt: készítésekor a bor alkoholtartalmát némileg megnövelik égetett szesz hozzáadásával, illetve típustól függően a bor erjedését is megszakítják vele.

Egyéb erjesztett italok[szerkesztés]

Sok erjesztett ital sem sörnek, sem bornak nem tekinthető. A Távol-Keleten elterjedt, nyugaton gyakran „rizsborként” vagy „rizssörként” emlegetett italok rizsből vagy egyéb gabonából készülnek, de nem malátázással, és az alapanyagaikként használt gabonák is eltérnek a sörétől. Ilyen például a japán szaké, a koreai makkolli és jakcsu, vagy a kínai huangcsiu. Az európai mézsör vagy mézbor neve szintén csak utalás a sör, illetve a bor jellegére. Igen alacsony alkoholtartalmú erjesztett italok a kancatejből készült kumisz vagy a rozskenyérből készült kvasz.

Szeszes ital[szerkesztés]

A lepárlással nyert alkoholt égetett szesznek vagy párlatnak nevezik, a belőle készült italokkal együtt pedig gyűjtőnéven szeszes italnak. Az égetett szeszt a megerjesztett alapanyag lepárlásával nyerik, mely a párlat alkoholtartalmát egybesűríti, megszabadítja az ízanyagok és kozmaolajok nagy részétől, és egyes összetevőket kémiailag megváltoztat. Az égetett szesz a lepárlás módszerétől függően megőrizheti az alapanyag aromáit vagy lehet semleges, és (főleg az utóbbi esetben) gyakran ízesítik is. A likőrök általában semleges párlat ízesítésével és cukrozásával készülnek.[3]

Az 1990-es években népszerűvé váltak az olyan szeszes üdítőitalok is, melyek gyártásakor egy alkoholmentes – általában erősen édesített, szénsavas – üdítőitalhoz égetett szeszt (például rumot vagy vodkát) kevernek. Az alkoholtartalmuk általában 4-7%, az ízükben pedig gyakran nem fedezhető fel az alkohol. Az ilyen italokat angolul gyakran „alcopop” néven emlegetik, mert egyes vélemények szerint az ilyen italok célközönségét az alkoholt még nem fogyasztó, nagyrészt fiatal vásárlók képzik. Ezek szerepét azonban mára egyre inkább átveszik a gyakran hasonló jellegű, édesített és ízesített ciderek, azaz almaborok.[10]

A Távol-Keleten gyakoriak az olyan italok, melyeket a likőrökhöz hasonlóan gyártanak különböző gabonapárlatokból, azonban a nyugati borokéhoz hasonló alkoholtartalommal hozzák őket forgalomba. Ilyen például a gyakran „japán szilvaborként” ismert umesu, mely valójában szilvával ízesített, cukrozott, híg gabonapárlat.

Alkoholtartalom[szerkesztés]

Az italok alkoholtartalmát térfogatszázalékban adják meg (például 40 % vol.), ami azt jelzi, hogy az ital térfogatának hány százaléka alkohol. Az úgynevezett szeszfok szintén térfogatszázalékot jelent. Az Egyesült Államokban az alkoholtartalom hivatalos mértékegysége az úgynevezett proof, ami a térfogatszázalék kétszerese – 100 proof tehát 50% alkoholt jelent. Eredete a brit „degree proof”, mely 100 degree proofnál 57,1%-os szeszt jelent, azaz a vele átitatott lőpor már meggyújtható – ez elterjedt módszere volt a szeszfok ellenőrzésének. A szeszfokolók 19. századi elterjedése előtt különböző egyéb módszereket is használtak a szesztartalom ellenőrzésére vagy mérésére.

A lepárlás legfeljebb 97,2 térfogatszázalékos (95,6 tömegszázalékos) alkoholtartalmű párlatot eredményez, mert ilyen aránynál az alkohol és a víz azeotrópos elegyet képez.[11] A legalább 96 térfogatszázalékos, íz- és egyéb anyagoktól kellően megtisztított párlatot finomszesznek nevezzük.[12]

A legtöbb élesztő nem képes 18%-nál nagyobb alkoholtartalom mellett szaporodni. Ennél erősebb erjesztett italt ezért általában nem lehet előállítani, egyes baktériumtörzsek segítségével azonban akár 25% alkoholtartalom is elérhető.

Gyakran égetett szeszből is készülnek alacsony alkoholtartalmú italok, például egyes koktélok. A leggyengébb likőrök mindössze 15% alkoholt tartalmaznak,[3] míg távol-keleti megfelelőik gyakran ennél is kevesebbet. A japán umesu például egy sócsúból készült szilvalikőr 10–15% alkohollal. Elterjedtek az égetett szeszt tartalmazó, palackozott alkoholos üdítőitalok is 4–6% alkoholtartalommal.[13] A tárolhatósága miatt különösen magas (45–83%) alkoholtartalommal palackozott abszintot hagyományosan 11-12%-osra hígítva fogyasztják el, míg a közvetett utódjainak tekinthető Pernod likőrt és a pastist sokszor ennél is hígabban.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Minimum Age Limits Worldwide. International Center for Alcohol Policies. (Hozzáférés: 2009. szeptember 20.)
  2. 2005. évi CLXIV. törvény a kereskedelemről. jogtar.hu. (Hozzáférés: 2014. január 27.)
  3. ^ a b c Az Európai Parlament és a Tanács 110/2008/EK rendelete (2008. január 15.) a szeszes italok meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, címkézéséről és földrajzi árujelzőinek oltalmáról
  4. MAGYAR ÉLELMISZERKÖNYV – 1-3-1576/89 számú előírás – Szeszesitalok
  5. ^ a b Arnold, John P. Origin and History of Beer and Brewing: From Prehistoric Times to the Beginning of Brewing Science and Technology. Cleveland, Ohio: Reprint Edition by BeerBooks (2005). ISBN 0-9662084-1-2 
  6. ^ a b Volume of World Beer Production. European Beer Guide. (Hozzáférés: 2006. október 17.)
  7. "Stone Age Had Booze" Popular Science, May 1932
  8. Nelson, Max. The Barbarian's Beverage: A History of Beer in Ancient Europe. books.google.co.uk (2005). ISBN 9780415311212. Hozzáférés ideje: 2009. február 22. 
  9. The End of history. Brewdog.com
  10. The quiet death of the alcopop. BBC News
  11. Dr. Csanádi József: Sör-, pálinka-, szesz-, és élesztıgyártás
  12. Alcohol Specifications Hungary. Online Distillery Network. (Hozzáférés: 2011. január 4.)
  13. Ready-To-Drink (RTD) Cocktails Fact Sheet cocktailtimes.com

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Alcoholic Beverage című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]