Sörpárlat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A sörpárlat (franciául: eau de vie de bière, németül: bierbrand) a sör lepárlásával nyert párlat, melyet a felhasznált sör illata jellemez, és az Európai Unióban legalább 38% alkoholtartalommal palackozzák.[1]

A megfelelő minőségű sörpárlat előállításában fontos szerepet játszanak az alapanyagok. Fontos a maláta összetétele. A sörlé készítésekor Pilseni (világos) malátát és karamellmalátát, valamint Müncheni típusú (sötét) malátát használnak fel. A karamell- és Müncheni maláta karakteresebbé teszi a sört, és ez fontos a párlat ízének, illatának kialakításakor is. Komlót kisebb mennyiségben adnak a sörléhez, hogy a megfelelő egyensúly kialakuljon az összetevőkben és a sör jellegében. Ez fontos, mivel a lepárlásnál, nem tolul előtérbe a komló illata, íze, és a kóstolás során, harmóniát alkotva a többi íz- és aromaanyaggal, különleges élményt nyújt a kóstolónak.

A sör készítése során felső erjesztésű élesztőt adnak a sörléhez. Felső erjesztésű élesztők esetében magasabb hőfokon történik az erjesztés, ezért aromában gazdagabb lesz a sör, és ez által a párlat is. Az élesztőt is csak a lepárlás előtt szokás elvenni a sörléből az aroma-anyagok megfelelő kialakulása végett.

Az ászokolás (utóérlelés) a sörpárlat készítésénél rövidebb ideig tart, ugyanis ilyenkor nem cél a szén-dioxid mennyiségének a növelése. Az erjedés során így is keletkezik szén-dioxid, de a lepárlásnál habzásgátló anyagok hozzáadásával gátolják a túlzott habosodást.

Kóstolás[szerkesztés]

A párlatok kóstolásának is - ugyanúgy, mint a borok esetében- vannak követelményei, előírásai. Mindenképpen érdemes ezeket betartani, mert így érhető el, hogy a kiváló párlatokat a lehető legnagyobb mértékben tudjuk élvezni.

Három fontos eleme van a sörpárlat kóstolásának és a kóstolás adta élménynek:

a látvány
az illat
az íz

A jó sörpárlat teljesen átlátszó, tükrös, semmilyen úszó részeket nem tartalmaz, ami más párlatoknál is követelmény, viszont a hordóban vagy egyéb módon érlelt típusok színe eltér világosabbtól a mélyebb sárgáig.

Ahhoz, hogy a sörpárlatnak megérezzük a valódi jellegét, illatát, a megfelelő hőmérsékleten kell fogyasztani. 16-19 °C-on már úgymond kinyílik a párlat, és tudjuk élvezni a benne rejlő „lelket”.

A sörpárlat illata összetett, de nem tolakodó, nem bonyolult, hanem harmonikus, könnyed. Megtalálható benne a kissé édeskés vaníliás illat, illetve a komló illatanyaga is, bár ez kisebb mértékben van jelen. Azt is mondhatnánk, hogy illata a vaníliás cukros fánkra emlékeztet a maga édes, élesztős jellegével. Ahogyan a boroknál, itt is fontos a pohár formája. A sörpárlatot az úgynevezett tulipánforma (avagy brandys) pohárból szokás kóstolni. Ez alul öblös, felfelé haladva pedig szűkül, egyes daraboknál a száj kissé nyitottabb, szélesebb. Az öblös résznek inkább alsó harmadáig érdemes tölteni a sörpárlatot, mert így elég nagy felületet adunk az illatok kialakulásának.

Elég, ha egy kicsit megdöntjük a poharat, lassan mozgatjuk az italt, vagy a borhoz hasonlóan, körkörösen megmozgatjuk poharunkat és máris érezzük az illatát. Ne forgassuk, mini tornádókat kialakítva a pohárban, erőteljesen, mert ez esetben az alkohol illata kerül előtérbe, elnyomva az ital jellegét.

Az illatok felkutatása után a párlatot kortyolgatva, apránként megízlelve kóstoljuk. Így minden összetevőjét kellően megismerhetjük. Fontos itt is, mint a boroknál a rágás. Szánjunk időt arra, hogy az ital kellően átjárja szánk minden zegét-zugát. Az ízek ugyanis a száj szegletében, a nyelv alatt, az ízlelőbimbók környékén jelentkeznek igazán. Minél hosszabb az utóíze, annál jobb minőségű a párlat. A sörpárlat ízében jönnek elő a sör jellemzői, a malátás, kissé (a karamellmaláta miatt) édeskés komlós íz.

Ha az ital lenyelése után veszünk egy nagy levegőt, amit az orrunkon fújunk ki, kiteljesítjük a párlat adta élményt, ugyanis a szaglószervünk minden kis részén tudjuk érezni, és ezáltal emlékezetünkbe vésni az adott nedű élményét, illatát, ízét.

A fogyasztás utolsó pontja a szárazpróba. A sörpárlat elfogyasztása után pár perccel emeljük orrunkhoz a poharat, ilyenkor eddig nem tapasztalt illatokkal találkozhatunk. Feltétlenül fontos, hogy rendelkezzünk emlékképpel a kóstolt ital, gyümölcs aromájáról, jellegéről.

Források[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]