Közönséges boróka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Közönséges boróka
Juniperus communis subsp. communis
Juniperus communis subsp. communis
Természetvédelmi státusz
Közönséges
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Ciprusfélék (Cupressaceae)
Nemzetség: Boróka (Juniperus)
Fajcsoport: Juniperus
Faj: J. communis
Tudományos név
Juniperus communis
L.
Elterjedés
Juniperus communis range map.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Közönséges boróka témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges boróka témájú médiaállományokat és Közönséges boróka témájú kategóriát.

A közönséges boróka (Juniperus communis) a ciprusfélék családjába tartozó örökzöld növényfaj. Fűszer- és gyógynövény. Népies neve: apró fenyő, borostyántüske, borosán, borovicska, fenyőtüske, borsikafenyő, borsfenyő, fenyőmag, gyalogfenyő, törpeboróka, töviskés fenyő, borókafenyő, gúzsfenyő, pattanófenyő, komkék.

Előfordulása[forrásszöveg szerkesztése]

Cirkumpoláris faj, tehát az északi féltekén az Óvilágban és Észak-Amerikában is közönséges; az északi féltékén valószínűleg ez a legelterjedtebb ciprusféle. Elterjedési területe észak és dél felé is túlnyúlik az északi flórabirodalom határain – az Egyenlítőhöz közeledve 2500 m-ig felhatol. Az egyetlen, Magyarországon is honos borókafaj.

Megjelenése[forrásszöveg szerkesztése]

3–5 m (ritkán akár 8 m) magasra növő, örökzöld cserje. Sudara bókoló. A nőivarú egyedek rendszerint elfekvők, a hímivarú példányok inkább feltörekvők, esetenként oszloposak. Kérge szürkésbarna, kicsit bordás, rostos, szalagosan lefoszló. Hajtásai fölfelé törők vagy bókolók; a fiatal hajtások bronzosak.

Pikkelylevelei egyáltalán nincsenek. A hármas örvökben a hajtásokra merőlegesen álló, 1–2 cm hosszú, árszerűen szúrós levelei lapos tű alakúak, alma- és citromillatúak. Fonákuk zöld, a színük ezüstös, amitől a növény szürkészöldnek látszik.

Rövid, hengeres porzós virágai az előző évi hajtások levélhónaljaiból, a kicsi, rügyszerű termős virágok a levélhónaljakból növő törpehajtásokon nőnek.

Második éves, érett, sötét kékesfekete, hamvas-fényes, meghúsosodott, a fekete borsnál valamivel nagyobb szemű tobozbogyója (galbulus) a borókabogyó (Juniperi fructus); a bogyós gyümölcsök egyike. Az első évben zöld marad, és csak a második, ritkábban a harmadik évben érik be, ezért ugyanazon a növényen gyakorta érett és éretlen bogyók is láthatók. Az érett bogyó fényes feketéskék, átmérője 5–10 mm, bevonata kékes-hamvas, viaszos.

Gyökérzete ritkásan ágazik el, emiatt az átültetést rosszul tűri.

Életmódja, termőhelye[forrásszöveg szerkesztése]

Jeneverbes.jpg

Kétlaki növény. Lassan növő, fényigényes, szárazságtűrő faj, amely meszes és mészmentes talajon egyaránt megél. Rendkívül alkalmazkodóképes és ennek megfelelően igen változékony is.

Bár a miénknél némileg hűvösebb éghajlaton (Európa középhegységeiben, a Brit-szigeteken) érzi magát igazán otthon, hazánk legtöbb tájegységén megtalálható. Magyarországon főleg a karsztfennsíkokon (Aggteleki-karszt, Bükk-fennsík) nő, ahol a legelőkön, felhagyott gyümölcsösökben a galagonyával és a kökénnyel együtt jelenik meg. Védett, jégkorszaki reliktumnak tekintett ún. ősborókás nő a Duna-Tisza-közénének meszes homokjain — ez a Kiskunsági Nemzeti Park egyik büszkesége. Maga a közönséges boróka nem védett növény, de ez a növénytársulása (borókás-nyáras, Junipero-Populetum) veszélyeztetett és védendő fás társulás, a boróka pedig Alföld egyetlen, őshonos fenyőféléje. A Dél-Dunántúlon mészmentes homoktalajon alakult ki a legeltetés hatására a barcsi borókás.

Társulásait főleg a beerdősülés veszélyezteti, ezért védelmének leghatékonyabb módja a legeltetés visszaállítása (a legelő állatok a szúrós levelű borókát kikerülik).

Pionír fajként megjelenik minden, kissé rontott termőhelyen (legelőkön, cserjésekben, erdőirtásokon). Jelentősebb alföldi termőhelyeit:

Az egyes tűleveleket kettő–hét évenként hullatja le. Hazánkban május közepén virágzik.

Régebben — főleg a homok megkötésére — gyakran ültették is, mivel a szárazságot jól tűri. A nagyvárosok szennyezett levegőjén viszont gyorsan legyengül, és súlyosan károsítják a pajzstetvek (Johnson, 2004).

Hatóanyagai[forrásszöveg szerkesztése]

Felhasználása[forrásszöveg szerkesztése]

Oszlopos termetű változatait kertekben dísznövénynek ültetik. Régóta használják fűszernek, főznek belőle lekvárt és borókapárlatot, és felhasználják a gin, jenever ízesítésére is. Olaját és a zöld részek lepárlása után fennmaradó kátrányt már az ókori Egyiptomban is használták a balzsamozó szerekben – az olajat gyógyításra is. Ma rovarriasztó szerek és illatszerek alapanyaga.

Jól gesztesedik, ami mutatós faanyaggá teszi. Szabálytalan évgyűrűjű fája sűrű rostú, közepesen kemény, tartós, kellemes illatú. Jól faragható, jól fényezhető, ezért dísztárgyak, dobozkák készítésére, „berakásra” használható. Fáját a rómaiak füstölőkben használták.

A „fenyődivat” előtti időkben Európában és Észak-Amerikában is kedvelt karácsonyfa volt – helyenként ma is használják még e célra.

Élelmiszerként[forrásszöveg szerkesztése]

Élelmiszerként a bogyója használatos, változatos célokra.

Fűszerként frissen vagy szárítva, egészben vagy őrölve használjuk – különösen a vadhúsokhoz, de mártások, pácok ízesítésére, sőt, húsok füstöléséhez is kitűnő. Kellemes illata miatt a húspácok és húsfüstölő szerek egyik legfőbb alkotórésze. A grillezett húsok borókás füstben finom aromás ízt kapnak. Az egészben vagy felezve használt bogyót tálalás előtt ki kell szedni az ételből. Használják főzelékek, saláták, savanyú káposzta, marinírozott halételek, sonkapácok ízesítéséhez is.

Szatmári tőtike recept
Tormalevél tőtike recept

A csípős, édes-kesernyés, zamatos, nagyon aromás ízű bogyójából desztillálják a borókaolajat, ami fűszer- és likőreszenciák alapanyaga.

Számos borókapálinka alapanyaga. Közülük Magyarországon a legismertebb a borovicska és a gin (Johnson, 2004).

Gyógyhatásai[forrásszöveg szerkesztése]

Termése a Magyar Gyógyszerkönyvben, ill. az Európai Gyógyszerkönyvben Junipero galbulus néven drogalapanyagként szerepel. Gyógyteakeverékekben:

  • vizelethajtó,
  • emésztést serkentő,
  • vesekőoldó,
  • epekőoldó hatású.

Kitűnő izzasztó hatású;, főleg reumatikus panaszokra jó. Vizelet- és szélhajtóként, étvágyfokozóként, epe- és vesekő-oldószerként valamint hurutos megbetegedéseknél, valamint köszvény és csúz ellen is alkalmazzák. A bogyókból lekvárt is készítenek, melyet epe-, és veseműködést serkentő szerként fogyasztanak. Más gyógynövényekkel:

kevert teája:

Ph. Hg. VIII.-ban hivatalos drogok:

Boróka tobozbogyó Juniperi pseudo-fructus
Boróka tobozbogyóolaj Juniperi aetheroleum

Alfajok, kertészeti változatok[forrásszöveg szerkesztése]

  • Juniperus communis 'Compressa' – sűrű, oszlopos, törpe növésű változat.
  • Juniperus communis 'Gold Cone' – oszloposan növő, aranysárga lombú változat.
  • Juniperus communis 'Lela' – törpe növésű, tömött gömb alakú, szürkészöld színű horvát fajta.
  • Juniperus communis 'Oblonga Pendula' – karcsú, csüngő ágú fajta.
  • Juniperus communis 'Silver Lining' lassan növő, elterülő, ezüstös, lágy lombú fajta.
  • Juniperus communis 'Bakony'Barabits Elemér szelektálta. Rendkívül karcsú, keskeny oszlop alakú. Kifejlett korában 3–5 m magas. Ágai szorosan a törzshöz simulnak, hajtásai sűrűn nőnek. Szürkés- vagy kékeszöld levelei az alapfajénál rövidebbek és egyöntetűbbek. A magyar telet jobban viseli, mit az Észak-Európából behozott karcsú változatok, amiket a hónyomás gyakran károsít.
  • Juniperus communis 'Stricta' ('Hibernica') 1838-ban szelektált, oszlopos változat. Az alapfajnál némileg alacsonyabb, szürkés lombú. Ágai és hajtásai mereven felállnak.
  • svéd boróka (Juniperus communis f. suecica) — a Stricta változathoz nagyon hasonlít, de az ágak vége bókoló (Johnson, 2004).

A kultúrában[forrásszöveg szerkesztése]

Az egyik bibliai monda szerint Mária egy borókabokor alá rejtette a kis Jézust, hogy Heródes katonái rá ne találjanak. Azóta a borókának a gonoszt távol tartó erőt tulajdonítanak.

Források[forrásszöveg szerkesztése]