Borovicska

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Borókabogyó

A borovicska (szlovákul: borovička) borókaízesítésű szeszes ital, melyet vagy borókapárlat és finomszesz elegyítésével, vagy a ginhez hasonlóan, finomszesz és borókabogyó együttfőzésével készítenek. Hagyományosan paraffinozott vagy kőrisfa hordókban érlelik, így a hordótól legfeljebb minimális ízt és színt vesz át. Borókaillata jellegzetes, a ginére emlékeztet.

Szlovákiában nemzeti italként tartják számon, de Csehországban is gyártják. A szlovák borovicska (Slovenská borovička) és annak több fajtája is az Európai Unió eredetvédett árujelzője. Ez utóbbiak a szigorúbban szabályozott Slovenská borovička Juniperus, illetve a szepesi, liptói és inóci borovicska.[1]

A szlovák nyelv szótára (Slovník slovenského jazyka) szerint a „borovička” (ejtsd: borovicska) kifejezés a „borókabogyó” (borievka) szóból származik.

Alkoholtartalma általában 38–40%; a szlovák törvények szerint borovička név alatt csak olyan terméket szabad forgalomba hozni, amelyik legalább 37,5% szeszt tartalmaz.

Története[szerkesztés]

A történelmi dokumentumok szerint borovičkát először a 16. században Liptó vármegyében készítettek. A korabeli elbeszélések szerint a liptói specialitást Budán, illetve Bécsben is kedvelték.[forrás?]

A történelmi borovicskát kétféleképpen készítették. A trencséni borovicska tiszta borókapárlat volt, amít vízzel hígított, tiszta borókacefréből pároltak le. A szepesi módszer szerint a borókabogyót nem önmagában erjesztették meg, hanem gabona-, illetve később burgonyacefréhez is adták. Időnként egyszerűen kész gabonapárlatot ízesítettek a borókával, hideg áztatás útján.[2]

Lásd még[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

A legismertebb borovička-gyártók[szerkesztés]

  • Az Európai Parlament és a Tanács 110/2008/EK rendelete (2008. január 15.) a szeszes italok meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, címkézéséről és földrajzi árujelzőinek oltalmáról
  • Szathmáry László: Régi magyar szeszes italok és szeszipari műszavak. Magyar Elektronikus Könyvtár (Általános Szeszipari Közlöny, 1931. No. 21–22. pp. 2–3., No. 23–24. p. 3., 1932. No. 1–2. pp. 2–3., No. 3–4. pp. 2–3., No. 5–6. p. 2., No. 7–8. p. 2., No. 9–10. pp. 2–3.)