Ugrás a tartalomhoz

Ánizs

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ánizs
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Ernyősvirágzatúak (Apiales)
Család: Zellerfélék (Apiaceae)
Nemzetség: Pimpinella
Faj: P. anisum
Tudományos név
Pimpinella anisum
L.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Ánizs témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ánizs témájú médiaállományokat és Ánizs témájú kategóriát.

Az ánizs (Pimpinella anisum) ismert fűszernövény. Népies neve: ánizsmag, illatos ánizs, közönséges ánizs, bécsi- vagy édeskömény.

Származása, termőhelye

[szerkesztés]

A Földközi-tenger mellékéről származik, de már nagyon sokfelé termesztik, így nálunk is. Már az ókori Egyiptomban is használták fűszerként; az ókori Keleten fizetőeszköz is volt. Pannóniába a római katonák hozták be. A középkor kedvelt fűszere volt.

Megjelenése, termesztése

[szerkesztés]
Legnagyobb ánizstermelők
2022
(Számok tízezer tonnában)
1.  India 1886
2.  Törökország 346
3.  Mexikó 138
4.  Oroszország 90
5.  Irán 61
6.  Kína 52
7.  Szíria 33
8.  Malawi 29
9.  Kenya 29
10.  Egyiptom 29
..
Föld összesen 2831
Forrás: FAO[1]
Virágzó ánizsnövény
Ánizsmagok

A közönséges ánizs egyéves, lágy szárú növény. Hazánk bármely területén termeszthető, a legtöbb talajon jól fejlődik. Meleg- és tápanyagigényes. Magról szaporítható; március közepén–április elején 30–40 cm-es sortávolságra vetik. A fő- és mellékernyők érésekor, általában júliustól aratják, és cséplés után szellős helyen tárolják.

Fűszerként szürkésbarna, 3,5–5 mm hosszú termését (Anisi fructus) használjuk; ezen gyakran a kocsány is megmarad. Illata jellemző, kellemes. A köménymagra emlékeztető, de annál erősebb szagú, édesen aromás ízű fűszer.

Jellemző kártevője a köménymoly (Depressaria daucella).

Hatóanyagai

[szerkesztés]

2-5% (80-90% anetoltartalmú) illóolaj, 10-30% zsírosolaj, kolin, 20% fehérje, cukor.

Felhasználása

[szerkesztés]

Az ánizsmagot általában egészben használjuk. Ha kell, össze is törhetjük, de mindig csak a szükséges mennyiséget, mert gyorsan elveszíti jellegzetes aromáját. Fűszerként az egész világon sokoldalúan használják, illóolajat, fehérjét, cukrot tartalmaz.

Felhasználható főzelékek (vörös káposzta-, sárgarépa-, tök-, cékla- stb.), vadas ételek, mártások ízesítésére; ezeket egy kevés ánizs előnyösen érdekessé teheti.

Ánizs

Gyakran teszik édességekbe, gyümölcskompótokba, édes rizsbe, köhögés elleni cukorkákba, pudingokba, tésztákba, süteményekbe, egyes vidékeken még a kenyérbe és a sós süteményekbe is. Sokféle italhoz adják, így puncsokhoz, szirupokhoz, likőrökhöz, édesborokhoz és teákhoz, de leginkább a likőrgyártásban jelentős

Ánizslikőrök, ánizsos párlatok

[szerkesztés]

Az ánizs adja a görög nemzeti italnak számító ouzo (ejtsd: úzó) jellegzetes aromáját. Házilag főként törkölypárlatból (ritkábban borpárlatból) készítik, ami pedig kereskedelmi forgalomba kerül, azt általában gabonaszeszből. Az eredetileg a híoszi pisztáciafa gyantájával ízesített, szintén görög eredetű likőrt, a masztikát Görögországon kívül ánizzsal ízesítik. Az anisette (vagy anis), mely a csillagánizsból készülő pastisra hasonlít, egy nagyon édes, színtelen likőr; fő alapanyaga az ánizs.[2] Az ánizs (a fehér üröm és az édeskömény mellett) a hasonlóképp karakteres svájci-francia abszint egyik fő alkotóeleme is.

Ha ezen italokat vízzel keverjük, érdekes jelenséget figyelhetünk meg, melyet louche-hatásnak vagy ouzo-hatásnak neveznek. Az ánizsolaj (más illóolajokhoz hasonlóan) vízben nem oldódik, ezért ilyenkor kicsapódik a párlatból és többé-kevésbé átlátszatlan, fehéres színt ad neki. Ez a színváltozás lehet az egyik oka annak, hogy ezeket az italokat már-már rituálisan isszák.

Gyógyhatása

[szerkesztés]

Az ánizst étvágyjavító, emésztést serkentő, vértisztító, hurutoldó, idegerősítő, felfúvódást szüntető, gyomor-, bél- és epebántalmak elleni szerként is használják. A gyermekgyógyászatban mint szélhajtó szinte nélkülözhetetlen. Gyógyszerekhez ízjavítónak adják.

Magvaiból vízgőzzel illóolajat párolnak le. Származási helyétől függően az ánizsmagból 6–9% ánizsolaj vonható ki.

Használják illatosításra, gyenge hashajtónak, és a belső elválasztású secretumok (tej, köpet) gyorsabb kiválasztására. A tetveket gyorsan elpusztítja, ezért kenőcsként vagy borszeszes oldatban fejtetvek ellen is alkalmazzák.

A bőrt érzékenyítő és/vagy enyhén irritáló tulajdonságai miatt tartós, több hetes használata nem ajánlott.

A háziállatok féregűző szereinek egyik alkotója.

Könnyen összetéveszthető a foltos bürökkel, ami mérgező!

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. http://www.fao.org/faostat/en/#data/QC%7Cpublisher=United Nations, Food and Agriculture Organization, Statistics Division (FAOSTAT)
  2. Ánizs. Terebess Hungária Kft.

További információk

[szerkesztés]
File:Wiktionary-logo-hu.svg
Nézd meg az ánizs címszót a Wikiszótárban!