Közönséges levendula
 |
||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.JPG) Lavandula angustifolia |
||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       |
||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||
| Lavandula angustifolia Mill. 1768. |
||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Közönséges levendula témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges levendula témájú médiaállományokat és Közönséges levendula témájú kategóriát. |
A közönséges levendula vagy keskenylevelű levendula (Lavandula angustifolia) az árvacsalánfélék (ajakosok) családjába tartozó növényfaj. További magyar elnevezései: francia levendula, orvosi levendula, szagos levendula[2], valódi levendula[3].
Tartalomjegyzék
Elnevezés[szerkesztés]
A magyar elnevezés a francia levendulára onnan eredhet, hogy az 1920-as években a Tihanyi-félsziget levendulatelepítéséhez Franciaországból rendelték a szaporítóanyagot.[4] Zavaró, hogy angol nyelvterületen a hibrid fajt nevezik francia levendulának (French lavender) és a L. angustifoliát angol levendulának (English lavender), az ebből adódó keveredés elkerülhető, ha közönséges, keskenylevelű, vagy orvosi jelzőt használjuk, a hibrid faj (L. x intermedia – L. angustifolia × L. latifolia) esetében pedig csak a hibrid jelzőt vagy a lavandin elnevezést. Ez utóbbi faj magasabb növekedésű és virágai is nagyobbak. Bár a nemzetségben más hibrid fajok is találhatók, azok Magyarországon kevéssé vagy egyáltalán nem ismertek.
Alfajok[szerkesztés]
- L. angustifolia subsp. angustifolia M. – a csészénél rövidebb fellevelű;
- L. angustifolia subsp. pyrenaica (D.C.) Guinea – a csészénél hosszabb fellevelű; csak a K-Pireneusokban és ÉK-Spanyolországban (Katalónia) él.[5][6]
Megjelenése[szerkesztés]
Örökzöld, alacsony növésű (40-60 cm), több éves korában félgömb alakú, fásodó szárú félcserje. Gyökere mélyre hatoló. Levelei átellenesen állnak, szálasak vagy mindkét végükön elkeskenyedő lándzsásak. Az álfüzér virágzat el nem ágazó, 20-40 cm-es virágzati száron fejlődik; június-júliusban virágzik. Virágai álörvökben állnak, kékes-lilás színűek, 5 tagúak. Termése 4 makkocska, de ezekből általában csak 1-2 fejlődik ki.[2][5]
Szaporítása[szerkesztés]
- A levendula szaporításának egyik népszerű módszere a dugványozás, amikor tulajdonképpen az anyanövényt reprodukáljuk; klónozzuk. A görög klon szó alapjelentése amúgy a vessző, ág – tehát egyszerűen lemásoljuk a növényt. Ezt a típusú szaporítást nevezzük vegetatív, vagy ivartalan szaporításnak. Nagy előnye, hogy kis területen tudunk nagy számban új növényt „előállítani”, ami tulajdonságaiban pontosan és garantáltan megegyezik az eredeti növénnyel.
- Kivitelezése: levágunk egy részt a növényből, amit gyökereztetünk, és így állítjuk elő a növényünk tökéletes mását. 6, 8, 10 cm-es, egyéves hajtásokat metszünk le 3–4 éves bokorról. A hajtás feléről lehúzzuk a leveleket, és magas (85–90%) relatív páratartalom mellett gyökereztetjük. Ez fólia- vagy dunsztosüveg-takarással megoldható, nem kell hozzá üvegház.
- Bujtással ősszel a saját sorában lehajtunk a föld alá egy-egy szálat, abból kibokrosodik. Tavasszal kitakarjuk, és a sok kis meggyökeresedett palánta lemetszve szétültethető.
- Magvetéssel
- Ha tavasszal tudunk levendulát magról vetni, hogy nagyobb százalékban csírázzanak ki a magvak, imitálni kell a telet. Hó nem szükséges, csak a fagyos hideg; pár napra fagyasztóba kell a magokat tenni, azután 1–1,5 cm-re kell az előzőleg felásott és tömörített talajba vetni, 15–20 cm-es sortávolsággal.
- Ha ősszel vetjük a magot, a fagyasztást elhagyjuk, úgyis jön az a téllel. 0,5–1 cm-re, tehát mindenképp sekélyen ültessük a magokat. Sortávolságnak ekkor is 15–20 cm-t érdemes hagyni. A földet a vetés előtt és után is jól tömörítsük, majd öntözzük be. Az őszi vetés lassabban fog kikelni tavasszal, áprilisi végéig. Ha sűrű lett a kelés, ritkítsuk, amikor már jó pár levél is látható a kis levendulákon (a kiszedett egyedeket ültessük át). Kelés után az öntözést ne felejtsük el! A 4–5 leveles kis egyedeket szét kell ültetni a további fejlődéshez legalább 5 cm-re egymástól, és amikor elérik a 15–18 cm magasságot, akkor vágjuk vissza felére, hogy elinduljon a bokrosodás.
Felhasználása[szerkesztés]
A gyógyászatban[szerkesztés]
A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben hivatalos drogjai a virág (Lavandulae flos) és a virágból préselt illóolaj (Lavandulae aetheroleum). Felhasználják még virágos hajtásait (Lavandulae herba) is, amely nem hivatalos drog.
Az illóolaj fő összetevői: linalil-acetát, linalool; továbbá kisebb mennyiségben borneol, kámfor, geraniol, citronellol, melyek mennyisége a környezeti tényezőktől függően változó. Nagy mennyiségben használja fel a kozmetikai és illatszeripar. Franciaországban több étrendkiegészítő piacon van több mint 30 éve, amelyek levendulaolajat tartalmaznak és különböző illóolajakkal keverve kaphatók. 2009-től Németországban kapható illóolaj lágy kapszulázott kivitelben ideges nyugtalanság és szorongás enyhítésére.[7]
A virágból készült teát nyugtatószerként, valamint gyomor- és bélpanaszok ellen használják. Fokozza az epeműködést.[2]
Dísznövényként[szerkesztés]
Számos nemesített kertészeti változata ismert. A L. latifoliával alkotott természetes hibridje a Lavandula x intermedia (hibrid levendula, angol levendula). Néhány díszfajta:[8]
- L. angustifolia 'Beechwood Blue'[9]
- L. angustifolia 'Hidcote'[10]
- L. angustifolia 'Imperial Gem'[11]
- L. angustifolia 'Miss Katherine'[12]
- L. angustifolia 'Nana Alba'[13]
Fűszerként[szerkesztés]
Gyakran használják.
Egyéb[szerkesztés]
A szárított virágzatok csomóba kötve molyűző hatásúak. A kertben távoltartja a levéltetveket a szomszédos növényektől.[14]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ^ a b c Lavandula angustifolia. Catalogue of Life. (Hozzáférés: 2013. október 10.)
- ^ a b c Bern
- ↑ Priszter
- ↑ Levendula fajták. Levendula Magazin. (Hozzáférés: 2013. november 21.)
- ^ a b Cser
- ↑ Lavandula angustifolia. The Plant List. (Hozzáférés: 2013. október 10.)
- ↑ EMEA 7.o.
- ↑ Ezek a fajták enyhébb éghajlatú területeken lettek nemesítve, így Magyarországon nem feltétlenül télállók, vagy védelmet igényelnek.
- ↑ Lavandula angustifolia 'Beechwood Blue'. Royal Horticultural Society. (Hozzáférés: 2013. november 21.)
- ↑ Lavandula angustifolia 'Hidcote'. Royal Horticultural Society. (Hozzáférés: 2013. november 21.)
- ↑ Lavandula angustifolia 'Imperial Gem'. Royal Horticultural Society. (Hozzáférés: 2013. november 21.)
- ↑ Lavandula angustifolia 'Miss Katherine'. Royal Horticultural Society. (Hozzáférés: 2013. november 21.)
- ↑ Lavandula angustifolia 'Nana Alba'. Royal Horticultural Society. (Hozzáférés: 2013. november 21.)
- ↑ Levendula. Házipatika. (Hozzáférés: 2013. november 21.)
Források[szerkesztés]
- ↑ Bern: Bernáth J. (szerk. ). Gyógy- és aromanövények. Budapest: Mezőgazda Kiadó, 384-389. o (2000). ISBN 963 9239 96 8
- ↑ Cser: Bollinger, Erben, Grau, Heubl. Cserjék. Budapest: Mérték Kiadó, 258. o (1998). ISBN 963 7304 12 6
- ↑ EMEA: Assessment report on Lavandula angustifolia Mill., aetheroleum and Lavandula angustifolia Mill., flos (pdf). Hozzáférés ideje: 2013. november 21.
- ↑ Priszter: Priszter Szaniszló. Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda Kiadó, 161., 411. o. ISBN 963 9121 22 3 (1999)
További információk[szerkesztés]
- Valódi levendula. Terebess fűszerkalauz. (Hozzáférés: 2013. november 21.)
- Lavandula angustifolia. PubMed. (Hozzáférés: 2013. november 21.) (angolul)
- Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 92-93. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8
