Közönséges levendula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Közönséges levendula
Lavandula angustifolia
Lavandula angustifolia
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (Eudicots)
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids I
Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales)
Család: Árvacsalánfélék (Lamiaceae)
Alcsalád: Nepetoideae
Nemzetség-
csoport
:
Ocimeae
Alnemzetség-
csoport
:
Lavandulinae
Nemzetség: Levendula (Lavandula)
Faj: L. angustifolia
Tudományos név
Lavandula angustifolia
Mill. 1768.
Szinonimák
  • Lavandula officinalis Chaix[1]
  • Lavandula spica L.[1]
  • Lavandula vera DC.[1]
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Közönséges levendula témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges levendula témájú médiaállományokat és Közönséges levendula témájú kategóriát.

A közönséges levendula vagy keskenylevelű levendula (Lavandula angustifolia) az árvacsalánfélék (ajakosok) családjába tartozó növényfaj. További magyar elnevezései: francia levendula, orvosi levendula, szagos levendula[2], valódi levendula[3].

Elnevezés[szerkesztés]

A magyar elnevezés a francia levendulára onnan eredhet, hogy az 1920-as években a Tihanyi-félsziget levendulatelepítéséhez Franciaországból rendelték a szaporítóanyagot.[4] Zavaró, hogy angol nyelvterületen a hibrid fajt nevezik francia levendulának (French lavender) és a L. angustifoliát angol levendulának (English lavender), az ebből adódó keveredés elkerülhető, ha közönséges, keskenylevelű, vagy orvosi jelzőt használjuk, a hibrid faj (L. x intermediaL. angustifolia × L. latifolia) esetében pedig csak a hibrid jelzőt vagy a lavandin elnevezést. Ez utóbbi faj magasabb növekedésű és virágai is nagyobbak. Bár a nemzetségben más hibrid fajok is találhatók, azok Magyarországon kevéssé vagy egyáltalán nem ismertek.

Alfajok[szerkesztés]

Megjelenése[szerkesztés]

Örökzöld, alacsony növésű (40-60 cm), több éves korában félgömb alakú, fásodó szárú félcserje. Gyökere mélyre hatoló. Levelei átellenesen állnak, szálasak vagy mindkét végükön elkeskenyedő lándzsásak. Az álfüzér virágzat el nem ágazó, 20-40 cm-es virágzati száron fejlődik; június-júliusban virágzik. Virágai álörvökben állnak, kékes-lilás színűek, 5 tagúak. Termése 4 makkocska, de ezekből általában csak 1-2 fejlődik ki.[2][5]

Szaporítása[szerkesztés]

  • A levendula szaporításának egyik népszerű módszere a dugványozás, amikor tulajdonképpen az anyanövényt reprodukáljuk; klónozzuk. A görög klon szó alapjelentése amúgy a vessző, ág – tehát egyszerűen lemásoljuk a növényt. Ezt a típusú szaporítást nevezzük vegetatív, vagy ivartalan szaporításnak. Nagy előnye, hogy kis területen tudunk nagy számban új növényt „előállítani”, ami tulajdonságaiban pontosan és garantáltan megegyezik az eredeti növénnyel.
    • Kivitelezése: levágunk egy részt a növényből, amit gyökereztetünk, és így állítjuk elő a növényünk tökéletes mását. 6, 8, 10 cm-es, egyéves hajtásokat metszünk le 3–4 éves bokorról. A hajtás feléről lehúzzuk a leveleket, és magas (85–90%) relatív páratartalom mellett gyökereztetjük. Ez fólia- vagy dunsztosüveg-takarással megoldható, nem kell hozzá üvegház.
  • Bujtással ősszel a saját sorában lehajtunk a föld alá egy-egy szálat, abból kibokrosodik. Tavasszal kitakarjuk, és a sok kis meggyökeresedett palánta lemetszve szétültethető.
  • Magvetéssel
    • Ha tavasszal tudunk levendulát magról vetni, hogy nagyobb százalékban csírázzanak ki a magvak, imitálni kell a telet. Hó nem szükséges, csak a fagyos hideg; pár napra fagyasztóba kell a magokat tenni, azután 1–1,5 cm-re kell az előzőleg felásott és tömörített talajba vetni, 15–20 cm-es sortávolsággal.
    • Ha ősszel vetjük a magot, a fagyasztást elhagyjuk, úgyis jön az a téllel. 0,5–1 cm-re, tehát mindenképp sekélyen ültessük a magokat. Sortávolságnak ekkor is 15–20 cm-t érdemes hagyni. A földet a vetés előtt és után is jól tömörítsük, majd öntözzük be. Az őszi vetés lassabban fog kikelni tavasszal, áprilisi végéig. Ha sűrű lett a kelés, ritkítsuk, amikor már jó pár levél is látható a kis levendulákon (a kiszedett egyedeket ültessük át). Kelés után az öntözést ne felejtsük el! A 4–5 leveles kis egyedeket szét kell ültetni a további fejlődéshez legalább 5 cm-re egymástól, és amikor elérik a 15–18 cm magasságot, akkor vágjuk vissza felére, hogy elinduljon a bokrosodás.

Felhasználása[szerkesztés]

Különböző levendulafajták

A gyógyászatban[szerkesztés]

A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben hivatalos drogjai a virág (Lavandulae flos) és a virágból préselt illóolaj (Lavandulae aetheroleum). Felhasználják még virágos hajtásait (Lavandulae herba) is, amely nem hivatalos drog.

Az illóolaj fő összetevői: linalil-acetát, linalool; továbbá kisebb mennyiségben borneol, kámfor, geraniol, citronellol, melyek mennyisége a környezeti tényezőktől függően változó. Nagy mennyiségben használja fel a kozmetikai és illatszeripar. Franciaországban több étrendkiegészítő piacon van több mint 30 éve, amelyek levendulaolajat tartalmaznak és különböző illóolajakkal keverve kaphatók. 2009-től Németországban kapható illóolaj lágy kapszulázott kivitelben ideges nyugtalanság és szorongás enyhítésére.[7]

A virágból készült teát nyugtatószerként, valamint gyomor- és bélpanaszok ellen használják. Fokozza az epeműködést.[2]

Dísznövényként[szerkesztés]

Számos nemesített kertészeti változata ismert. A L. latifoliával alkotott természetes hibridje a Lavandula x intermedia (hibrid levendula, angol levendula). Néhány díszfajta:[8]

  • L. angustifolia 'Beechwood Blue'[9]
  • L. angustifolia 'Hidcote'[10]
  • L. angustifolia 'Imperial Gem'[11]
  • L. angustifolia 'Miss Katherine'[12]
  • L. angustifolia 'Nana Alba'[13]

Fűszerként[szerkesztés]

Gyakran használják.

Egyéb[szerkesztés]

A szárított virágzatok csomóba kötve molyűző hatásúak. A kertben távoltartja a levéltetveket a szomszédos növényektől.[14]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c Lavandula angustifolia. Catalogue of Life. (Hozzáférés: 2013. október 10.)
  2. ^ a b c Bern
  3. Priszter
  4. Levendula fajták. Levendula Magazin. (Hozzáférés: 2013. november 21.)
  5. ^ a b Cser
  6. Lavandula angustifolia. The Plant List. (Hozzáférés: 2013. október 10.)
  7. EMEA 7.o.
  8. Ezek a fajták enyhébb éghajlatú területeken lettek nemesítve, így Magyarországon nem feltétlenül télállók, vagy védelmet igényelnek.
  9. Lavandula angustifolia 'Beechwood Blue'. Royal Horticultural Society. (Hozzáférés: 2013. november 21.)
  10. Lavandula angustifolia 'Hidcote'. Royal Horticultural Society. (Hozzáférés: 2013. november 21.)
  11. Lavandula angustifolia 'Imperial Gem'. Royal Horticultural Society. (Hozzáférés: 2013. november 21.)
  12. Lavandula angustifolia 'Miss Katherine'. Royal Horticultural Society. (Hozzáférés: 2013. november 21.)
  13. Lavandula angustifolia 'Nana Alba'. Royal Horticultural Society. (Hozzáférés: 2013. november 21.)
  14. Levendula. Házipatika. (Hozzáférés: 2013. november 21.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Valódi levendula. Terebess fűszerkalauz. (Hozzáférés: 2013. november 21.)
  • Lavandula angustifolia. PubMed. (Hozzáférés: 2013. november 21.) (angolul)
  • Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 92-93. oldal. ISBN 978-615-5178-07-8

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]