Orvosi macskagyökér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Orvosi macskagyökér
Orvosi macskagyökér (Valeriana officinalis)
Orvosi macskagyökér (Valeriana officinalis)
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asterids
Csoport: Euasterids II
Rend: Mácsonyavirágúak (Dipsacales)
Család: Loncfélék (Caprifoliaceae)
Alcsalád: Macskagyökérformák (Valerianoideae)
Nemzetség: Macskagyökér (Valeriana)
Faj: V. officinalis
Tudományos név
Valerinana officinalis
L.
Alfaj
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Orvosi macskagyökér témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Orvosi macskagyökér témájú médiaállományokat és Orvosi macskagyökér témájú kategóriát.

Az orvosi macskagyökér (Valeriana officinalis) a loncfélék családjába tartozó lágy szárú évelő növényfaj. Korábban saját családjába tartozott, a macskagyökérfélék (Valerianaceae) családjába, amit az APG III rendszer beolvasztott a loncfélék közé. További magyar nevei: mezei macskagyökér, baldrián, magdolnafű, valerián, gyökönke.[1]

Neve a latin valare (egészségesnek lenni) szóból származik.[1]

Elterjedés, élőhely[szerkesztés]

Ázsia és Európa legnagyobb részén elterjedt polimorf faj. Magyarországon középhegységi lomberdőkben él, kedveli a jó vízgazdálkodású talajokat és viszonylag vízigényes.

Alfajok[szerkesztés]

Az orvosi macskagyökér alfajainak rendszertani besorolása vitatott, némely szerzők önálló fajokként tárgyalják ezeket. V. officinalis gyűjtőfajként a V. collina, V. exaltata, V. sambucifolia kisfajok vagy alfajok is értelmezhetők.[2]

Leírása[szerkesztés]

Virágos szár

A természetben megtalálható fajok gyöktörzse rövid, számos húsos 2-5 mm vastag gyökeret ereszt. Szára a második évben jelenik meg, az 1 m-t is meghaladhatja, üreges és barázdált. Páratlanul szárnyalt levelei átellenes állásúak, 15-20 levélkével,[3] az alsó részen nyelesek, a felsőn ülők. Virágzata álernyő, virágai fehérek vagy rózsaszínűek, illatosak. Termése bóbitás kaszat.[1]

Felhasználása[szerkesztés]

Gyógyászati felhasználása[szerkesztés]

Drogja a gyökér, melyet jellemzően vadon nem gyűjtenek, a felhasznált részeket termesztett állományból nyerik. Hatóanyagai valepotriátok, szeszkviterpén ketonok (valerénsav, valerenal, valeranon stb.). A gyógyszehatóanyagként használt valepotriátokat magasabb illóolajtartalmú fajokból nyerik ki, ezek a Valeriana jatamansi indiai elterjedésű faj és a Valeriana edulis subsp. procera mexikói faj.[1]

A népgyógyászatban az egyik legrégebben használt növény, teáját citromfűvel és komlóval társítva alvászavar kezelésére használják. Galagonyával párosított tinktúráját ideges gyomor- és szívpanaszokra alkalmazzák.[1]

A természetgyógyászatban elsősorban a növény valerénsavat tartalmazó gyökerét használják.Illóolajában található piridinszármazék, az aktinidin, amely egyes rovarok számára feromon.

A májbetegeknek nem ajánlják az alkalmazását. Tartalmaz piridinszármazékokat, melyek az orvosi macskagyökér és az Actinidia poligama nevű, a kivi-vel rokon növény illóolajában van meg. Bizonyos rovarok számára feromon.[4]

Az orvosi macskagyökér földbeli része a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Valerianae radix néven hivatalos. A gyökér résznek további három kivonata is szerepel benne.[5]

Hatása[szerkesztés]

A macskagyökér kivonatban lévő valerénsavak olyan enzimeket képesek befolyásolni és gátolni, amelyek a gamma-amino-vajsav (GABA) lebontásáért felelősek. A valerénsav gyengén kötődik a GABA-A receptorhoz, gátolja a GABA újrafelvételét és fokozza a GABA felszabadulást, növelve ezzel a GABA szintjét a szinaptikus résben. Kimutatták, hogy a fő hatás a valerénsav GABA lebomlását gátló hatásából és a macskagyökér GABA tartalmából eredhetnek. Érdekes módon a macskagyökér kivonatában GABA-t találtak, ami valószínűleg felelős a fenti aktivitásért. A gamma-aminovajsav koncentráció növekedése a központi idegrendszerben általános szeditációt eredményez.

Humán vizsgálatok során hatékonynak találták enyhe és közepes alvászavarokban, a REM fázisra gyakorolt kedvezőtlen hatás és a kognitív funkciók másnapi szignifikáns károsodása nélkül. Állatkísérletekben a macskagyökér kivonatanyagai központi tompító és izomrelaxáló effektust eredményeztek. A valerénsav a pentobarbitálhoz hasonló módon befolyásolta a lokomotilitást. Csökkenti a motilitást és növeli a tiopentál- és a Fenobarbitál-indukált alvásidőt. Az EEG-n szedatív hatás mutatható ki és szignifikánsan csökkenti az agy glükóz-metabolizmusát.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e Bern
  2. Dan
  3. Rudi Beiser: Teák gyógynövényekből és gyümölcsökből. Gyűjtés, elkészítés és fogyasztás. Budapest, Sziget Könyvkiadó, 2013, 100. oldal. ISBN 9786155178078
  4. ^ a b Macskagyökér. egeszsegtukor.hu
  5. Valerianae radix Hozzáférés: 2014-09-19

Források[szerkesztés]

  • Bern: Bernáth Jenő (szerk.) Gyógy- és aromanövények, (3. átdolgozott és bővített kiadás), Budapest: Mezőgazda Kiadó, 572-576. oldal (2000). ISBN 963 9239 96 8
  • Dan: Dános Béla: Farmakobotanika. 3. jav. kiad. Budapest: Argumentum. 2006. 267. o. ISBN 9634462049