Tárkony
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Artemisia dracunculus L. | ||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||
|
Artemisia dracunculoides | ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Tárkony (Artemisia dracunculus) témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Tárkony (Artemisia dracunculus) témájú médiaállományokat és Tárkony (Artemisia dracunculus) témájú kategóriát. |
A tárkony (Artemisia dracunculus) az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába, az üröm nemzetségbe tartozó, évelő gyógy-, és fűszernövény. Magyar népies nevei: esztragon, tárkonyüröm, tárkony.
Fűszer- és zöldségnövényként világszerte termesztik. Vadon az északi félteke nagy területén előfordul: Kelet-Európától Közép- és Kelet-Ázsiáig, de még Észak-Indiában is, valamint Észak-Amerika nyugati részén, s dél felé még Mexikó területén is. Elképzelhető azonban, hogy az észak-amerikai populációk emberi termesztésből vadultak ki. Erdélyből került Magyarországra. Régebben nagyon kedvelt, jellegzetesen fűszeres illatú, kissé kesernyésen csípős ízű fűszer. Illóolajának illata az ánizsra emlékeztet.
Jellemzői[szerkesztés]
120–150 cm magasra növő évelő növény, karcsú elágazó, hosszirányban barázdált szárral. Gyökértörzse többfejű, rövid tarackokat fejleszt. Élénkzöld levelei 2–8 cm hosszúak, 2–10 mm vastagok, osztatlanok, szálas-lándzsásak, hegyes végűek. A tőlevelek csúcsa sokszor háromhasábú. Zöldessárga csöves virágai kb. 40-esével 2–4 mm széles fészkeket alkotnak, amelyekből felálló vagy bókoló laza bugavirágzat áll össze. A virágok kétivarúak, szél porozza őket, a pollenszemek nyújtott ellipszoid vagy gömbszerű alakúak, trikolporátak (a három csírahasítékban 1-1 pórus is van). A hasítékok hosszúak, az exine sexine-része egyenlítői irányban megvastagodott, a sarkoknál vékonyabb.
Fajtái[szerkesztés]
Konyhai felhasználásra leginkább a francia tárkony (Artemisia dracunculus var. sativa) alkalmas. Maximum 60-80cm magas, oldalirányban terjeszkedő bokrokat alkot. Ez magról nem szaporítható, mert vagy egyáltalán nem hoz se virágot, se magot, vagy ha mégis, magjai sterilek. Illóolajtartama akár a 3%-ot is elérheti.[1] (Létezett egy 1976-os magyar nemesítésű fajta, a "Zöldzamat" 1,8-2,6% olajtartalommal, de ezt 2009-ben visszavonták a magyar fajtajegyzékből. Ott jelenleg egy 2000-es bejegyzésű fajta az "Artemis" szerepel)[2] A legelterjedtebben forgalmazott, magról is szaporítható változata az orosz tárkony (Artemisia dracunculus var. inodora)[3] Minthogy illóolajtartama sokszor még a 0,5%-ot sem éri el, konyhai felhasználása korlátozott. Akár 1,5-2m magasra is megnövő szárai fásak. A német tárkony (Artemisia dracunculus var. Thueringiae) illóolajtartam szempontjából a francia változathoz áll közelebb. 1,5-2,5% és enyhébben ánizsos, de ürmösebb, "csípősebb" annál. Egyes nemesítései akár 150cm magasra is megnőnek, bokrai átlagosan 80-120cm magasak. Ez is csak tőosztással szaporítható. A kelet-Szibériában elterjedt vad tárkony (Artemisia dracunculus var. Redovskyi) valószínűleg az orosz tárkony őse lehet, mert külső jegyeiben és alacsony illóolajtartamában is arra hasonlít.[4] Észak-Amerikában a mississippi tárkony (Artemisia dracunculoides var. Purs), az amerikai tárkony (Artemisia dracunculus var. glauca) és az északnyugati tárkony (Artemisia dracunculus var. typica) a legelterjedtebb vadon termő fajták.[5] Ismert még a mexikói tárkony (Tagetes lucida Cav.), amely nem rokona a tárkonynak, de ahhoz nagyon hasonló az íze.
Felhasználása[szerkesztés]
Leveleit fogyasztják. Friss, zöld állapotában, vagy sóban, illetve ecetes vízben eltéve és szárítva is felhasználható. Saláták, ecetes savanyúságok eltevésénél, de levesek, főtt húsok, szárnyasok, birka, bárány, vadhúsok, valamint zöldbab-, zöldborsó-, és burgonyafőzelékek, ecetek ízesítésére is használják.
Teája (Dracunculi herba) vesetisztító, epehajtó, étvágyfokozó hatású.
Termesztése[szerkesztés]
Középkötött talajban, őszi tőosztással szaporítják. Májusban meleg, napos helyre ültessük 30×40 cm-es távolságra. Vízigényes növény, ezért öntözést igényel.
Tárolása[szerkesztés]
Virágzás előtt a föld feletti 10 cm-re lévő leveles hajtásokat vágjuk, szellős árnyas helyen szárítjuk. Így megőrzi a jellegzetes ízét és világos zöld színét.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ NILOV, V. I. 1934. 80/5000 "Химитиеская изментиивость растений и ее знатьиение в систематике и в селекции." (A növények kémiai változékonysága és ismerete a taxonómiában és a tenyésztésben) - Sots. Rast. Ser. A 11: 2140.
- ↑ NEMZETI ÉLELMISZERLÁNC-BIZTONSÁGI HIVATAL Nemzeti Fajtajegyzék 66. o.
- ↑ L.H. Bailey; Ethel Zoe Bailey: Hortus Second: A Concise Dictionary of Gardening, General Horticulture and Cultivated Plants in North America, AISIN B000WF3D98
- ↑ Compositae : Tribes Anthemidea, Senecioneae and Calenduleae. Shishkin, B. K. (Boris Konstantinovich), 1886-1963–Bobrov, E. G. (Evgeniĭ Grigorʹevich), 1902-1983. 2000. ISBN 1886106428 Hozzáférés: 2018. aug. 31.
- ↑ HALL, H. M. and CLEMENTS, F. E. 1923. The phylogenetic method in taxonomy. The North American species of Artemisia, Chrysothamnus and Atriplex. - Carnegie Inst. Wash. Publ. 326': 1-346.
Források[szerkesztés]
- Ingrid Schönfelder – Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó. 2001. ISBN 963 684 124 1
- Artemisia
- Arne Rousi: CYTOGENETIC COMPARISON BETWEEN TWO KINDS OF CULTIVATED TARRAGON (Artemisia Dracunculus)
|
