Fehér akác

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Fehér akác
A fehér akác virágzata
A fehér akác virágzata
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Hüvelyesek (Fabales)
Család: Pillangósvirágúak (Fabaceae)
Alcsalád: Bükkönyformák Faboideae
Nemzetség-
csoport
:
Robinieae
Nemzetség: Akác (Robinia)
Faj: R. pseudoacacia
Tudományos név
Robinia pseudoacacia
L.
Elterjedés
Robinia pseudoacacia range map.jpg
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Fehér akác témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fehér akác témájú médiaállományokat és Fehér akác témájú kategóriát.

A fehér akác (Robinia pseudoacacia) a pillangósvirágúak (Fabaceae) családjának bükkönyformák (Faboideae) alcsaládjába tartozó fa. Az Egyesült Államok délkeleti részein őshonos fafaj, melyet szerte a világon meghonosítottak, így megtalálható Európában, Ázsiában, Afrikában, Új-Zélandon és Ausztráliában azonban nem telepedett meg. Szívós fafaj, amely számos élőhelyi sajátosságot tolerál, ezért olyan helyekre is betelepítették, ahol más fafaj nem maradna életben. Magyarországon elsősorban az alföldi homok megkötésére használták, valamint fáját az építőipar, a mezőgazdaság hasznosítja, valamint tüzelőnek használják. Május végén, június elején nyíló virágai kiváló alapanyagot biztosítanak a méhek számára. Faállománya sok helyen a helyi erdők helyét átveszi, ezért a védett területeken a szakembereke az akác irtásával védekeznek ellene.

Az Európai Unió özönnövények elleni intézkedései ellenére Magyarországon 2014-ben a fehér akác hungarikum lett, akárcsak az akácméz, így védettséget élvez.[1]

Származása, elterjedése[szerkesztés]

Az Egyesült Államok délkeleti részén honos, de betelepítették a mérsékelt öv számos további részére, így Európába, Észak- és Dél-Afrikába és Kelet- és Észak-Ázsiába, valamint Új-Zélandra is megpróbálták betelepíteni, ám sikertelenül. Ausztráliában törvényekkel tiltották meg az akácfák ültetését, mivel e növényfaj mérgező a szarvasmarhák számára.[2] Európába 1601-1635-ös évek között került át. Jean Robin vagy fia ültette először a Pennsylvaniából hozott csemetét a párizsi királyi füvészkertbe,[3] Linné róla vette latin nevét is (Robinia). Angliába 1636-ban került, Magyarországra a 18. században, Mária Terézia rendeletére telepítették a futóhomok megkötésére, ezért főleg az Alföldön, kisebbrészt dombvidékeinken terjedt el.

Hazánkban az összes erdőterület 22,5%-a akácos, ez az erdők fatömegének 12,5%-a, az évi folyónövedék 23%-a (2004. január 1-i állapot, MGSZH).

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

Nagy termetű fa (12–20 m, ritkán 25–35 m). Törzse térgörbe, zömök, állományban jól feltisztul; mérgező kérge szürkésbarna, hálózatosan repedezett. Zárt facsoportban törzse nyúlánk, hengeres, koronája fordított kúp formájú. A fehér akácnak három növekedési típusát különböztethetjük meg. A Pinnata-típus, melyet árbocakác néven is szoktak nevezni nyúlánk törzsű, mely a fa lombkoronájának szintjén belül is nyomon követhető. Erdészeti szempontból ezen típus a legjelentősebb. Ezt a típust főleg gyökérdugványról szaporítják, mivel magot nem, vagy csak keveset hoz. A Palmata-típus törzsét a koronában már nem, vagy csak nehézkesen lehet felismerni. A Spreading-típus alacsony fa, törzset alig növeszt.

A fehér akác kertészeti kultúrváltozatai a következők:

  • cv. Inermis - Hajtásain nincsenek tövisek.
  • cv. Microphylla - Apró, keskeny levelei vannak.
  • cv. Pyramidalis - Más néven jegenyeakác, hajtásain kevés tövis található, ágai felfelé állnak és rövidek, lombkoronája oszlopos megjelenésű.
  • cv. Semperflorens - Egy növekedési időszak alatt kétszer is virágzik. Erőteljes növekedésű változat.
  • cv. Tortuosa - Más néven kígyóakác, többszörösen görbült ágai vannak, hajtásai dugóhúzóhoz hasonlóan csavartak, levelei csüngők.
  • cv. Umbraculifera - Másik nevén gömbakác, melyet magas törzsű alanyra oltják, lassan növekedik, lombkoronája gömbölyded formájú, hajtásai tövistelenek, levelei kisebbek, mint az alapfajnak.
  • cv. Unifolia - tövis nélküli hajtásain egyetlen, akár 15 centiméteres hosszúságúra is megnövő levélkéje van, amely alatt kisebb méretű, deformált levélkék is megjelenhetnek.[4]

A népi megfigyelés szerint, ha kétszer virágzik az akác, akkor hosszú ősz lesz,[5] azaz későbbre fog kitolódni a fűtési szezon kezdete. Ezt a megfigyelést aláássa a fehér akác Semperflorens elnevezésű kultúrváltozata, amely általában kétszer is virágzik egyetlen növekedési időszak alatt, függetlenül attól, hogy az ősz milyen hőmérsékletű, vagy időtartamú az adott évben. Az esetleges elfajzások, vagy kereszteződések szintén előidézhetnek másodvirágzást a többi kultúrváltozatnál is.

Levelei páratlanul szárnyaltak, ép szélű levélkéi kicsípett csúccsal rendelkeznek, fonákjuk ezüstös, kékesszürke. Levéllemeze vékony. Fonákjukat erős napfényben, magas hőmérsékletnél kifelé fordítják, hogy csökkentsék az anyanövény párologtatását. Közepes megvilágítás esetén a levéllemezek vízszintesen, gyenge megvilágításnál azonban csüngenek. A levelek mozgatása kevésbé látványosan jelentkezik az idősebb példányok esetében. A levélkékből tizenegy-huszonegy darab található a levélnyélen. Pillangós virágai (Robiniae pseudoacaciae flos) levélhónalji, csüngő fürtökben nyílnak, fehérek. Virágfüzérének hossza a néhány centimétertől a tíz-húsz centiméteres füzérig terjedhet. Füzére 10-25 tagból állhat. Virágfüzérei bimbós állapotukban még felfelé állnak, majd fokozatosan csüngeni kezdenek. Virágzása május végén, június elején következik be. Az akácvirág a méhészek számára igen fontos, mivel a legjelentősebb mézelők közé tartozik.[6]

A virágokat tartó apró kocsányok 8-10 milliméter hosszúak, harang alakú csészéje pirosas árnyalatú, ötfogú, melyből a felső két fog majdnem összenőtt.

Termése öt-tíz centiméter hosszú csupasz, vörösesbarna hüvely, mérgező magjai vese alakúak. A hüvely télen, illetve tavasszal nyílik fel. A talajra hulló magok évtizedekig csírázóképesek maradnak; a csírázás feltétele a maghéj megsértése vagy megfelelő hőhatás. Az erdészeti gyakorlatban a talajról felgyűjtve rostálják, majd koptatják.

Életmódja, termőhelye[szerkesztés]

Hosszú életű (200-250 év), gyorsan növő fa (Magyarországon az akácosok többségének vágásfordulója kb. 30 év). Idősebb egyedeinek a törzsátmérője elérheti az egy métert is, ugyanakkor a túltartott egyedeiben gyakori a törzs korhadása. Csírázása április végén következik be, amely összefüggésbe hozható a rügyfakadás időszakával. A magoknak csak viszonylag kevés százaléka képes kicsírázni természetes körülmények között. A szárazabb időszakokban keményebb maghéj alakul ki, míg nedvesebb, csapadékosabb időszakok esetén áteresztőbb a magok burkolata. A magok kikeléséhez fontos a alacsony hőmérséklet. A magról nőtt csemete már az első évben elérheti az 1 méteres magasságot. Növekedése magasságot tekintve a második és ötödik évek idején tetőzik, ekkor akár évi 2 métert is nőhet. Vastagságát tekintve a legnagyobb növekedést nyolc-tíz éves korában éri el, amikor is évente 7-10 milliméteres növekedést produkál az évgyűrűszélességet tekintve. Húszéves koráig jelentős magassági növekedésen megy keresztül az akác, majd a növekedési ütem jelentős mértékben csökken húsz és harminc éves kora közt, míg harmincöt éves kor felett már elenyésző mértékű növekedést produkál. Törzse életének első tíz évében vastagszik legjelentősebb mértékben, majd a vastagodás az évgyűrűk szélességében mérve 1-1,5 milliméterre csökken. A környezeti és a genetikai adottságok jelentős mértékben befolyásolhatják e fafaj egyedeinek növekedési ütemét. Legnagyobb növekedési ütemét laza szerkezetű, jól szellőző talajokon éri el, de megél homoktalajon, szikes talajokon és vízmosásos területeken is.[6]

Fiatal hajtása és levélzete

Rügyfakadása március vége és május közepe között megy végbe, átlagot számítva április 22-e a rügyfakadás kezdete. A virágzás a Kárpát-medencében átlagosan május 23-án kezdődik. Lombozata egy-másfél hónap alatt fejlődik ki teljes mértékben. A fehér akác virágzásának középértéke átlagosan 18 nap. Legelőször Magyarország délkeleti részein virít, majd fokozatosan északnyugat felé terjed a virágzás kezdete. Átlagosan 10-30 nap szükségeltetik az ország összes akácosának virágba borulásához. Gyakran előfordul, hogy az akác szeptemberben másodvirágzáson esik át. lombozata nyáron a vízhiány miatt színeződik el, mag az őszi lombszíneződés átlagosan szeptember 24-én kezdődik el, míg a lombhullás a hegyvidékeken már október elején megkezdődhet. Magjai átlagosan október 17-ére érnek be. Lombfakadás után, május második felében virágzik, termése októberben érik be. A fiatal példányok már ötéves korukban virágozhatnak, ám legerőteljesebben húszéves kora után kezd virágozni az akác. Magokat tíz-tizenöt éves korban kezd hozni. Kedvezőtlen körülmények esetén azonban már korábban is termőre fordulhat a saját szaporodásának elősegítése céljából.[7]

Meleg- és fényigényes, fagyérzékeny, xeromezofil (szárazságtűrő). Szívós fafaj, szárazságtűrő. Neutrofil, azaz a gyökerein élő nitrogénkötő baktériumokkal (Rhizobium leguminosarum) képes megkötni a levegőből a létfontosságú nitrogént, javítja ezzel a talaj tápanyagszintjét. Leveleinek csersavtartalma és az akác rendkívüli tápanyagfelvevő képessége azonban hozzájárul ahhoz, hogy viszonylag kevés növény képes elviselni az akácfa közelségét. Gyakran nő együtt fekete bodzával. Nem csupán magok útján, hanem vegetatív úton, sarjakkal is szaporodik. Jól tűri a szennyezett levegőt, ezért gyakran ültetik városokba forgalmas utak mentén.

Allelopatikus hatású.[8]

Természetes kártevője Európában az akáclevél-sátorosmoly és az akáclevél-hólyagosmoly.

Vita az akác invazív jellegéről[szerkesztés]

Az akác magyarországi elterjedése az utóbbi száz évben gyorsult fel. 1885-ben Magyarország mai területét vizsgálva 24 ezer hektáron nőtt akácfa, 1920-ban már 110 ezer hektáron. 1963-ban érte el a 154 ezer hektárt. Ezután elterjedése új lendületet kapott, 1992-re 268 ezer hektárra nőtt az akácerdők területe, 2014-re pedig csaknem újra megduplázódott, már 463 ezer hektárt borít akácerdő, ezzel a magyarországi faállomány 24 százaléka már akác. Magyarországon így már több akácos van, mint Európa összes többi országában együttvéve.[9]

Az akác által okozott veszélyek csak közvetettek, elsősorban a szívós térhódításában rejlenek. Kiirtását senki nem szorgalmazza, csak a további terjeszkedésének megfékezéséről lehet szó. Az ezzel kapcsolatos vita Magyarországon 2014-ben némi politikai jelleget kapott az EP-választások előtt.[9]

Hatóanyagai[szerkesztés]

A fehér akác flavonjai glikozidként kötött állapotban. Luteolin: R1 = OH, R2 = H; apignenin: R1 = R2= H; diosmetin: R1 = OH, R2 = CH3; acacetin: R1 = H, R2 = CH3

A levelében flavonok (acacetin, apigenin, diosmetin, luteolin) mutathatók ki nagyobb mennyiségben. Ezeket 7-O-β-D-glükuronopiranozil-(1 → 2)[α-L-ramnopiranozil-(1 → 6)]-β-D-glükopiranozid formájában köti meg.[10] Virágában robinin nevű flavonol fordul elő.[11]. Magja és hüvelye hőre elbomló toxalbumint (robint) tartalmaz.

Gazdasági jelentősége[szerkesztés]

Akácfa törzsének keresztmetszete az évgyűrűkkel

Nehéz, kemény, tartós fájából vezetékoszlopokat, szőlőkarókat, tartó oszlopokat, vasúti talpfákat, bányafákat, szerszámnyelet készítenek, emellett épületfának, tűzifának is kiváló. Jó mézelő, 18-30 éves kora között adja a legtöbb nektárt. Méze világos, áttetsző, a kristályosodásra nem hajlamos. Magyarország egyik legjobb mézelő növénye, 800 kg/ha nektár terméssel, méze exportképes.

Virágának főzete köhögéscsillapító; palacsintatésztába mártva, kirántva, porcukorral hintve különleges csemege, de akácbort is készítenek belőle. Kérge gyomorsavtúltengés, gyomorvérzés, bélfekély elleni gyógyszerek alapanyaga.

A homoki szarvasgomba (Terfezia terfezoides) kizárólag a fehér akáccal lép szimbiotikus kapcsolatba és arbuszkuláris mikorrhizát képez, igen gyakori gombája az alföldi homoktalajos elegyes akácosoknak. Lovak számára mérgező.

Magyar neve ("akác") valójában téves: amint a latin „pseudoacacia” név is jelzi, ez a növény nem „valódi” akác, hanem a Robinia nemzetség tagja (ezért „hamisakácnak” is hívják). A „valódi” akácokat (Acacia nemzetség) a magyarban akáciáknak hívjuk.

Az akácos, mint élőhely[szerkesztés]

Az akácfák a gyökerükön megtelepedő baktériumok segítségével nitrogénben gazdag talajt hoznak létre maguk körül, amelyben csak bizonyos növényfajok képesek megélni. Ilyenek például az egynyári növények közül a vérehulló fecskefű (Chelidonium majus), a tyúkhúr (Stellarium media), a nehézszagú gólyaorr (Geranium robertianum), a piros árvacsalán (Lamium purpureum), a zamatos turbolya (Anthriscus cerefolium ssp. trichosperma) és a ragadós galaj (Galium aparine), a borostyánlevelű veronika (Veronica hederifolia), a hagymás-gumós növények közül a salátaboglárka (Ficaria verna), a kígyóhagyma (Allium scorodoprasum), a mezei tyúktaréj (Gagea pratensis), a kónya sárma (Ornithogalum boucheanum) és az üstökös gyöngyike (Muscari comosum). A szárazabb területen pázsitfűfélék borítják az akácosok talaját, köztük a meddő rozsnok (Bromus sterilis), a Sisaknád (Calamagrostis epigeios) és a keskenylevelű perje (Poa angustifolia). Fás szárú növények közül az akácot a nyugati ostorfa (Celtis occidentalis), a kései meggy (Padus serotina), az alásfa (Ptelea trifoliata), a fekete bodza (Sambucus nigra), esetenként a közönséges boróka (Juniperus communis), a kökény (Prunus spinosa), az egybibés galagonya (Crataegus monogyna) és a gyepürózsa (Rosa canina) viseli el.

Nedvesebb helyeken a magaskórósok is megjelennek, mint például a magas aranyvessző (Solidago gigantea), az egynyári seprence (Stenactis annua), a nagy csalán (Urtica dioica), a szúrós gyöngyajak (Leonurus cardiaca), a selyemkóró (Asclepias syriaca), a kender (Cannabis sativa), a fekete peszterce (Ballota nigra), a kányazsombor (Alliaria petiolata), valamint a kenderfüvek (Galleopsis spp.), továbbá a komló (Humulus lupulus) és a Szulák-keserűfű (Fallopia convolvulus).[12]

Az akácfa a kultúrában[szerkesztés]

Sajó Sándor Az akácfa című versét szentelte e fafajnak,[13] míg Petőfi Sándor a Ti ákácfák e kertben című versébe foglalta.[14]

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Hungarikum lett az akácfa és az akácméz. origo.hu. (Hozzáférés: 2016. július 7.)
  2. Özönnövények. termeszetvedelem.hu. (Hozzáférés: 2016. július 6.)
  3. Luděk Dobroruka, Zdeňka Podhajská, Jaroslav Bauer. Ezerarcú természet 
  4. Özönnövények. termeszetvedelem.hu. (Hozzáférés: 2016. július 6.)
  5. Idén kevesebb lesz a fűtésszámla? - Újra virágzik az akác. 168ora.hu. (Hozzáférés: 2016. július 6.)
  6. ^ a b Fehér akác. mek.oszk.hu
  7. Özönnövények. termeszetvedelem.hu. (Hozzáférés: 2016. július 6.)
  8. Csiszár Ágnes: Allelopathic Effects of Invasive Woody Plant Species in Hungary, ACTA SILVATICA ET LIGNARIA HUNGARICA 2009: (5) pp. 9-17.
  9. ^ a b Bartha Dénes erdőmérnök a magyar erdőkről és az akác térhódításáról
  10. Flavonoid glycosides of the black locust tree, Robinia pseudoacacia (Leguminosae). Nigel C. Veitch, Peter C. Elliott, Geoffrey C. Kite and Gwilym P. Lewis, Phytochemistry, Volume 71, Issue 4, March 2010, Pages 479-486, doi:10.1016/j.phytochem.2009.10.024
  11. The plant coloring matter, robinin
    Charles E. Sando, 1931
  12. Özönnövények. termeszetvedelem.hu. (Hozzáférés: 2016. július 6.)
  13. Az akácfa. diakszogalanta.qwqw.hu. (Hozzáférés: 2016. július 10.)
  14. Petőfi összes. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2016. július 10.)

Források[szerkesztés]

  • Pallas Nagy Lexikona
  • MEK [1]

További információk[szerkesztés]