Galagonya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Galagonya
Common hawthorn.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Rend: Rózsavirágúak (Rosales)
Család: Rózsafélék (Rosaceae)
Nemzetség: Galagonya (Crataegus)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Galagonya témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Galagonya témájú kategóriát.

Galagonya termés.

A galagonya (Crataegus) a rózsafélék (Rosaceae) családjának Maloideae alcsaládjába sorolt növénynemzetség. Általában tövises cserjék, vagy kis fák. A galagonyát gyógynövényként is alkalmazzák: jótékony hatással van a szívműködésre.

A Kárpát-medencében négy faj őshonos: egybibés galagonya, fekete galagonya, rózsaképű galagonya, cseregalagonya.

Jellemzők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Leveleik szórt állásúak, a virágzat sátorozó buga. Termésük a Maloideae alcsaládra jellemző almatermés, mely a vacok megduzzadásával keletkezik. A termésfal (a mag héja) nagyon kemény. A termést az állatok a maggal együtt fogyasztják el, majd a mag a bélcsatornán sértetlenül áthaladva az anyanövénytől távol jut ki a külvilágba. A nemzetség rendkívül fajgazdag (egyes szerzők szerint a fajok száma több mint ezer!), sok az átmeneti és hibrid alak, változat. Főleg az északi féltekén elterjedtek.

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A galagonya a népi gyógyászatban szívgyógyszerként alkalmazott gyógynövény. Jótékony hatását a 19-20. század során igazolták. Hatóanyagát a növény leveléből, virágából, vagy terméséből főzött teán keresztül nyerik ki.[1] [2]

Fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lista nem teljes.

Fajhibridek:

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Szíverősítők a kertből: galagonya, fokhagyma, fagyöngy – vital.hu, 2006. szeptember 6.
  2. Galagonya – Népgyógyászat.hu , (hozzáférés: 2011. szeptember 10.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A magyarországi edényes flóra határozója (Szerk.: Simon Tibor), Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp. 2000 ISBN 963-19-0349-4