Gyapjas gyűszűvirág

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Gyapjas gyűszűvirág
Digitalis lanata 1.JPG
Magyarországon fokozottan védett
Eszmei érték: 100 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids I
Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales)
Család: Útifűfélék (Plantaginaceae)
Nemzetség: Gyűszűvirág (Digitalis)
Faj: Digitalis lanata
Tudományos név
Digitalis lanata
Ehrh.
Elterjedés
Digitalis distrbution global.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Gyapjas gyűszűvirág témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Gyapjas gyűszűvirág témájú médiaállományokat és Gyapjas gyűszűvirág témájú kategóriát.

A gyapjas gyűszűvirág (Digitalis lanata) az útifűfélék (Plantaginaceae) családjába tartozó, Magyarországon fokozottan védett növényfaj.

Rendszertani helyzete[szerkesztés]

Korábban a tátogatófélék (Scrophulariaceae) családjába sorolták, azonban kiderült, hogy az útifűfélék közé tartozik.[1]

Megjelenése[szerkesztés]

Virágzati tengelye és csészelevelei szőrösek, gyapjas-molyhosak. Kétéves növény, első évben tőrózsát alkotótő leveleket fejleszt, dús füzért alkotó virágait a második évben hozza. A virágok pártája fehér vagy sárgásfehér színű, vörösbarnán erezett. Magassága kb. 50–130 cm, a szár alján nagy, hosszú nyelű, lándzsa alakú tőlevelei vannak. Erősen mérgező növény, levelei gyógyhatású anyagokat tartalmaznak, ezért a növényt gyógyszeripari felhasználás végett termesztik is.

Élőhelye, elterjedése[szerkesztés]

A gyapjas gyűszűvirág Délkelet-Európából származó, a világon sokfelé elterjedt növényfaj. Leginkább száraz sztyeppréteken, sziklagyepeken, pusztafüves lejtőkön, karsztbokorerdőkben terjedt el, a világ szinte minden kontinensén (az Antarktiszt kivéve).

Felhasználása[szerkesztés]

Bár mérgező növény, leveleinek gyógyhatása miatt termesztik. Szárított levelét használják fel szívelégtelenség kezeléséhez fontos gyógyszeralapanyag, hatóanyagai pl: Digoxin, Isolanid, Neoadigan.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Richard G. Olmstead, Claude W. dePamphilis, Andrea D. Wolfe, Nelson D. Young, Wayne J. Elisons, Patrick A. Reeves (2001. February). Disintegration of the Scrophulariaceae. American Journal of Botany 88 (2), 348–361. o. (Hozzáférés ideje: 2016. július 18.)  

Források, külső hivatkozások[szerkesztés]