Fa (botanika)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A tűlevelű örökzöld mamutfenyő nő a recens fafajok közül a legmagasabbra

Fáknak olyan évelő, fás szárú növényeket nevezünk, amelyek felálló, egy vagy több törzsű, koronás növények. A fás növények egyes típusai nem különülnek el élesen egymástól. Sok faj, mint cserje és mint fa is előfordul.[1][2] A Egy gyakori definíció szerint a fa olyan fás szárú növény, melynek egyértelmű csúcsdominanciával rendelkező központi hajtásából (törzséből) nőnek ki a fő ágai, a talaj szintje felett.[3] Egyes szerzők a felnőttkorban elért minimális magasságot is meghatározzák, ez 3 métertől[4] 6 méterig[5] terjedhet. Mások a törzs minimálisan 10 cm-es átmérőjét (kb. 30 cm-es kerület) is megadják.[6] Az olyan fás szárú növényeket, melyek nem felelnek meg a kritériumoknak, kis méretük vagy elágazó száruk miatt, cserjéknek nevezzük. A többi növényhez képest a fák hosszú ideig élnek, egyes példányok több ezer éves kort is megérhetnek, és eközben akár 115 méteres magasra is megnőnek.[7]

A fák fontos részei a természeti környezetnek, mert megakadályozzák a talaj erózióját, terméseik mezőgazdasági értéke nagy lehet és esztétikai értékük is jelentős. A fák anyaga fontos nyersanyag, építőanyag. A fák fontos szerepet játszanak az oxigén termelésével, a szén-dioxid csökkentésével, a talajhőmérséklet mérséklésével. Különböző mítoszokban is szerepelnek.

Méretük és koruk[szerkesztés]

Méretük függ az élőhelytől, időjárástól is, ugyanaz a faj megfelelő tápanyag és víz esetén hatalmas méretű, zordabb körülmények között csak apró cserje. Jó példája az életkörülményekhez alkalmazkodásukra a japán bonszai dísznövények, 50 éves fák 40-50 centisre nőnek meg. Fajtól függően 2-12 méteres kis, 20 méteres közepes és 30 méternél magasabb óriás fák. A mammut-, duglász-fenyők és az eukaliptusz fák a 100-150 métert is elérhetik. Életkoruk szintén fajtól függően 80-tól 1300 év, kivételes esetben akár több ezer év is lehet.

A növény részei[szerkesztés]

  • Gyökér: általában a növény föld alatti része, melynek feladata a növény talajban való rögzítése, és onnan a víz, valamint a tápanyagok fölvétele.
  • Fatörzs: a fák hajtásrendszerének alapja, alsó, el nem ágazó része. Talajszinti része a fa töve, innen az ágakig terjed a dereka. Fáknak általában egy erőteljes, míg cserjéknek több, viszonylag gyenge törzsük van. Kívülről a kéreg (héjkéreg) borítja, melynek felülete a fajra jellemző lehet.
  • Korona: a fának a törzs fölötti ágakat és leveleket viselő hajtásrendszere.
  • Ágrendszer: a háromévesnél idősebb fás elágazásokat ágaknak, a fenyők több éves, tű- és pikkelyleveles, rövid ágrészeit ágacskáknak, a kétéveseket gallyaknak, míg a lombtalan, egyéves - néha több éves -, el nem ágazó részeket vesszőknek nevezzük.[1]

Szerkezetük[szerkesztés]

Fa évgyűrűk

A fák teste edénynyalábok rendszere, amely két szállítószövet részből áll, a farészből (xilém) és a háncsrészből (floém). A szervetlen anyagokat és a vizet a farész szállítja a levelekbe, a háncsrész a felépített szerves anyagokat szállítja ellentétes irányba a levelekből a fa többi részébe. A fák kérge és a törzsének belső szövetei elhalt sejtek, amelyek évente új gyűrűt (kambium) növesztenek az új sejtek a kéreg és a fatest közé, ezek az évgyűrűk. Ezek alapján abszolút kormeghatározást állapíthatnak meg. Az évgyűrűk azonban csak a mérsékelt övi, fásszárú növényeken keletkeznek. A trópusi őserdők fáinak nincsenek évgyűrűik, mert ezen az égövön nincsenek egymástól lényegesen elkülönülő évszakok.[8] Más fajoknál sincs évgyűrű, ezeket nem is tekintik valódi fáknak (pl. pálmafélék törzse).

Fotoszintézisük során szén-dioxidot bontanak le és az oxigént visszajuttatják a légkörbe. Gyökérrendszerük elősegíti a víz megtartását a talajban, és gátolja az eróziót áradások idején. Az erdők sok állatnak és más élő szervezeteknek nyújtanak élőhelyet és táplálékot.

Történeti fejlődésük[szerkesztés]

Az első fákhoz hasonlító növények a páfrányokból fejlődtek ki, ezek még spórákkal szaporodtak. A devon korban (kb. 400-350 millió éve) jelentek meg a mai fákhoz hasonló növények, a meleg, nedves karbon időszakban (360-300 millió éve) hatalmas fák, erdőségek jöttek létre. Az ekkor élő fák nagy része kihalt a hidegebb és szárazabb perm korban, ezekből az elpusztult növényi részekből keletkezett a mai kőolaj és földgáz. Mintegy 200 millió évvel ezelőtt fejlődtek ki a nyitvatermők. A legtöbb fafélét magába foglaló zárvatermő fajok a kréta időszakban (kb. 80-70 millió éve) jelentek meg.

Osztályozás[szerkesztés]

A fák számos növényi családban és rendben fordulnak elő. Ezért nagy változatosságot mutatnak növekedési mód, levéltípus és -forma, a kéreg tulajdonságai, szaporítószervek stb. szerint. A Raunkiær-féle életforma-osztályozás szerint phanerophyták, olyan növények, amelyeknek áttelelő szervei (rügyek) a föld felett fejlődnek (bokrok, fák).

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Schmidt Gábor - Tóth Imre: Kertészeti dendrológia. Budapest, Mezőgazda Kiadó. 2006, ISBN 963-286-318-6
  2. Fák Díszfák. https://www.tuja.hu
  3. Huxley, A., ed. (1992). New RHS Dictionary of Gardening. Macmillan ISBN 0-333-47494-5.
  4. Rushforth, K. (1999). Trees of Britain and Europe. Collins ISBN 0-00-220013-9.
  5. Mitchell, A. F. (1974). A Field Guide to the Trees of Britain and Northern Europe. Collins ISBN 0-00-212035-6
  6. Utkarsh Ghate: 'Field Guide to Indian Trees, introductory chapter: Introduction to Common Indian Trees (RTF). (Hozzáférés: 2007. július 25.)
  7. Gymnosperm Database: Sequoia sempervirens
  8. http://www.origo.hu/tudomany/20170916-az-evgyuruk-tanulmanyozas-szamos-multbeli-esemenyrol-ad-informaciot.html

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Fa (botanika) témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]