Simatűjű szálkásfenyő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Simatűjű szákásfenyő
Az idős szálkásfenyőn jól megfigyelhetőek a még élő és az elszáradt részek, valamint a kéreg narancsos színezete és mély barázdáltsága
Az idős szálkásfenyőn jól megfigyelhetőek a még élő és az elszáradt részek, valamint a kéreg narancsos színezete és mély barázdáltsága
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Toboztermők (Pinophyta)
Osztály: Tűlevelűek (Pinopsida)
Rend: Fenyőalakúak (Pinales)
Család: Fenyőfélék (Pinaceae)
Nemzetség: Tűnyalábos fenyő (Pinus)
Alnemzetség: Pinus subg. Ducampopinus
Faj: P. longaeva
Tudományos név
''Pinus longaeva''
D.K.Bailey
Elterjedés
Pinus longaeva range map 1.png
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Simatűjű szákásfenyő témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Simatűjű szákásfenyő témájú médiaállományokat és Simatűjű szákásfenyő témájú kategóriát.

A simatűjű szálkásfenyő (szálkástobozú fenyő, Pinus longaeva) a fenyőfélék családjába tartozó, esetenként nagyon hosszú életű fafaj, amely az Egyesült Államok délnyugati, hegyvidéki területein őshonos.[1] A szálkástobozú fenyőt angol nyelvterületeken "Britlescone pine" azaz nyugati szálkásfenyő néven szokták nevezni.[2] Egyik példánya – amelynek helyét titokban tartják, de annyit tudni róla, hogy Kalifornia állam keleti részén, a Sierra Nevadával párhuzamosan futó Fehér-hegységben (White Mountains) él – a legidősebb nem telepes élőlény a Földön: 2013-ban 5062 éves volt.[3][4]

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

E közepes méretű fafaj magassága 5–15 méter, miközben törzsének átmérője 2,5–3,6 méter lehet. Vékony, világos sárgás-narancssárga kérge a törzs alsó részén pikkelyesedik. Vaskos, sötétzöld, 2,5–4 cm hosszú tűlevelei ötösével állnak; külső részük kékeszöld árnyalatú. Lélegzőnyílásai fehér sávként különülnek el a levelek belső részein. E növény tűlevelei a világon a legtovább megmaradó levelek: egyesek akár 45 évig is. Az idősebb fák — különösen a magasabb hegyvidéki régiókban élők — külseje viharvert, satnya. Ezek kérge vörösesbarna, mélyen barázdált.[5][6] Ahogy a fa idősödik, egyre több részén hal el a vaszkuláris kambium. Más nagyon idős egyedeknél előfordul, hogy már csak egy nagyon vékony élő szövetréteg az, amely a kéreg alatt a tápanyagokat szállítja a fa lombkoronájába.

5–10 centiméter hosszú tobozai oválisan hengeresek, szélességük zárt állapotban három-négy centiméter. Előbb zöld, vagy lilás színűek, majd narancssárgás színűre érnek 16 hónapos korukban, majd számtalan törékeny részre hámlanak, melyek mindegyike 2–5 milliméter hosszúságú. A tobozok 4–6 cm-esre nyílnak szét, amikor megérnek, majd elkezdik hullatni a magjaikat közvetlenül a kinyílásukat követően. A magok 5 mm hosszúak és szárnyaik 12-22 milliméteres hosszúságúak, melyek többnyire a szelek segítségével jutnak el csírázási helyükre, ám más esetekben az amerikai fenyőszajkó (mogyorószajkó, Nucifraga columbiana) viszi magával.

A Pinus longaeva egyedei abban térnek el a Pinus aristata egyedeitől, hogy leveleiken két gyantacsatorna található, melyek folytonosak és megszakítás nélküliek, tehát hiányoznak róluk a Pinus aristatára jellemző fehér gyantapettyek.

A P. longaeva és a Pinus balfouriana egyedei abban különböznek, hogy a P. longaeva tobozszálkái 2 milliméternél hosszabbak és a tobozok alapja jóval kerekebb. A zöld tűlevelek a megtekeredett ágakon olyan látszatot nyújtanak, mint az üvegmosó kefe.

A „szálkásfenyő” nevet azért kapta, mert sötétlila nőivarú tobozain görbe tüskék nőnek.[7]

Elterjedése[szerkesztés]

Egyedei Nevadában, Utahban és Kalifornia keleti részein őshonosak. Kaliforniában korlátozott számban fordul elő a Fehér-hegységben, az Inyo-hegységben, és a Panamint-hegységben, Mono és Inyo megyékben. Nevadában a Las Vegas melletti Spring-hegységtől kezdődően, északi irányban a Ruby-hegységig, valamint Utahban a Wasatch-hegységben fordul elő.[7][8]

A szálkásfenyők védettek az Államok kormányzatai által birtokolt földterületeken, például a kaliforniai Fehér-hegységben kialakított Ancient Bristlecone Pine Forestben, az Inyo National Forestben, illetve a Great Basin Nemzeti Parkban. Ezeken a helyeken tilos őket kivágni, illetve gyűjteni.

A legidősebb példányok[szerkesztés]

A kaliforniai Ancient Bristlecone Pine Forestben, Bishop város közelében élő egyik példány beceneve Matuzsálem-fa; ez 2013-ban 4845 éves volt.[9] Életkorát egy, az erdészetben használatos kormeghatározó eszközzel, a növekménymérővel határozzák meg. Pontos helyét nem árulják el, mert a korábbi rekordert, a Prométheusz-fát 1964-ben kivágták.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Pinus longaeva című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Moore, Gerry; Kershner, Bruce; Craig Tufts; Daniel Mathews; Gil Nelson; Spellenberg, Richard; Thieret, John W.; Terry Purinton; Block, Andrew. National Wildlife Federation Field Guide to Trees of North America. New York: Sterling, 82. o. (2008). ISBN 1-4027-3875-7 
  2. Howard, JL: Pinus longaeva. Fire Effects Information System. USDA, 2004. (Hozzáférés: 2012. december 23.)
  3. OldList database of ancient trees (angol nyelven) (HTM). rmtrr.org (a Rocky Mountain Tree-Ring Research honlapja), 2013. 1. (Hozzáférés: 2014. augusztus 19.)
  4. Christopher J. Earle: Pinus longaeva D.K.Bailey 1970 (angol nyelven) (PHP). conifers.org (The Gymnosperm Database), 2014. március 29. (Hozzáférés: 2014. augusztus 19.)
  5. 'Pinus longaeva', 2008. március 1. (Hozzáférés: 2011. július 30.)
  6. The Gymnosperm Database, 2008. március 1. (Hozzáférés: 2012. december 23.)
  7. a b The Ancient Bristlecone Pine, 2003. augusztus 1. (Hozzáférés: 2012. december 23.)
  8. Global Trees Campaign, 2008. március 1. (Hozzáférés: 2012. december 23.)
  9. OldList: Database of ancient trees. rmtrr.org (a Rocky Mountain Tree-Ring Research honlapja) (angolul) (Hozzáférés: 2014. máj. 28.) (htm)

Források[szerkesztés]

10. Colin Ridsdale, John White & Carol Usher: Trees, 2005 Dorling Kindrsley Limited