Hajtás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A hajtás (cormus) leveles szár, azaz a növény szára és levele együtt. Fiatal kori alakja a rügy. A rügy központi része a rügy tengelye, erre borulnak rá a levélkezdemények. A tengelyből lesz a szár, a levélkezdeményekből lomblevelek fejlődnek ki. A rügyet rügypikkelyek boríthatják, ezek a fedett rügyek. Ha nincsenek rügypikkelyek, csupasz rügyekről beszélünk. A szár a hajtás főtengelye, a levelek a hajtás tengelyfüggelékei. Törzsfejlődéstanilag a szártengely az idősebb képződmény, a levelek oldaltelomák (villás oldalágak) ellaposodásával és tengelykinövésekkel keletkeztek. A hajtás szára mechanikai (támasztó-) szöveteket is tartalmaz, mely lehetővé teszi a negatív geotropizmust.

A levelek a száron meghatározott rendben, a szárcsomókon (nóduszokon) erednek, ezek tövében leveles oldalágak fejlődnek. A szárcsomók közötti szakaszokat szártagoknak (internodiumoknak) nevezzük. A szárcsomók közti távolság függvényében beszélhetünk hosszú szártagú hosszúhajtásról, rövid szártagú rövidhajtásról – mindkettő korlátlan növekedésű –, valamint a korlátozott növekedésű, igen rövid szártagú törpehajtásról (ez általában a levelekkel együtt hullik le).

A virág rövid szártagú, korlátolt növekedésű, szaporodásra módosult leveleket hordozó hajtás.

Hosszúhajtás, rövidhajtás, törpehajtás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fás szárú növények egy jól megfigyelhető hajtásrendszertípusa a hosszúhajtás-rövidhajtás elrendezés. Ennél a koronát kétfajta hajtás alkotja: a fő tengelyeket a hosszú szártagokkal (internodium, a szárcsomók – nóduszok – közötti szakaszok neve) rendelkező hosszúhajtások alkotják, míg az oldalirányú tengelyeket a szártagok nélküli, jóval rövidebb rövidhajtások teszik ki. Törpehajtás a korlátolt növekedésű rövidhajtás neve (fenyők levelénél). Ennek az elrendezésnek klasszikus példája a lombhullató páfrányfenyő, a Ginkgo biloba.

A rövidhajtások általában nem játszanak szerepet a növény szárának kialakulásában, gyakran a virágokat hordozzák. Korábban a fenyőfélék alcsaládjait hosszú- és rövidhajtásaik megoszlása alapján különböztették meg – manapság ezeket csak alakköröknek tekintik. A rövid- és a hosszúhajtás korlátlan növekedésű, a törpehajtás korlátozott növekedésű és nagyon rövid szártagú, többnyire lehullik a levelekkel együtt.

A gyorsan növekvő hosszúhajtások a fa koronájának külső szélén igyekeznek minél szélesebb, illetve magasabbra törő koronát kialakítani magas megvilágítású környezetben. A hosszúhajtás egymástól távol eső szárcsomóin levelekben gazdag, szárcsomók nélküli oldalágak (rövidhajtás) képződnek.

A vörösfenyők ágak végén található egyéves hajtásai hosszúhajtások, évente 10-30 cm-t nőnek, rajtuk a tűlevelek magánosan állnak; az idősebb, évente csak néhány mm-t növő törpehajtásokon 20-40-es csomókban, „rozettában” állnak a tűlevelek – a jobb oldali képen ez látható.

A hosszúhajtás-rövidhajtás elrendezést evolúciós és ökológiai szempontból még keveset vizsgálták. Sivatagi és félsivatagi környezetben, teljes megvilágításban számos példa található a hosszúhajtás-rövidhajtás elrendezésre. Számos előnye lehet ennek a megoldásnak:

  • Különösen sivatagokban, a száraz évszakban az „alvó” cserje vagy fa a csapadék lehullta után pár napon belül képes fotoszintetizáló leveleket növeszteni. A növekedést gyorsítja, hogy nem kell szárszövetet növeszteni.
  • A hosszúhajtás-rövidhajtás elrendezésű fás szárú növények a kevesebb elágazódás miatt a napfényt beljebb tudják engedni, hogy mélyen áthassa a lombozatot, és ne csak a korona tetejét és széleit érje.
  • A virágzatok a rövidhajtásokon képződnek, kis távolságra a tápanyagokat nyújtó levelektől.
  • A levelek általában fürtökben nőnek, rövid levélnyéllel, olyan közel a szárhoz, ami valószínűleg védelmet nyújt az ellen, hogy a szél letépje őket.

A virágok specializált rövidhajtásoknak is tekinthetők.

Vízhajtás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vízhajtás témájú médiaállományokat.

Vízhajtásnak az olyan vékony ágakat nevezik, melyek alvó rügyek aktivizálása során keletkeznek. Tipikusan a hirtelen szabaddá vált, s így erősebb fény hatásának kitett fánál jelentkezik. A faanyag értékcsökkenését okozhatják. A tölgyeknél az elhalt vízhajtás (a „szeg”) behatolhat a gesztbe is.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]