Magas kőris
 | ||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Út menti példány a Burgwald hegységben (Hessen, Németország)
| ||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||
Mérsékelten fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||
| Fraxinus excelsior L. | ||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||
 Elterjedési területe
| ||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Magas kőris témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Magas kőris témájú médiaállományokat és Magas kőris témájú kategóriát. |
A magas kőris (Fraxinus excelsior) – amint ezt neve (excelsior, vagyis kimagasló) is mutatja – az olajfafélék családjának legmagasabbra növő faja.
Elterjedése, élőhelye[szerkesztés]
Nyugat-palearktikus faj: az északi félteke mérsékelt övi erdeiben él. Európa nagy részén ez az egyetlen fa termetű olajfaféle. Megtalálható
- mindenfelé a Fekete-tenger körül (beleértve a Kaukázust is),
- csaknem mindenfelé Európa kontinentális területén, kivéve:
- annak legészakibb és legkeletibb részeit, valamint
- az Ibériai-félsziget legnagyobb részét (csak a félsziget északi peremvidékén nő);
- a Brit-szigetek déli részén (Angliában, Walesben és Írországban, valamint Skócia nyugati partján)
Jellemzése[szerkesztés]
20–40 m magas, lombhullató fa. Törzse karcsú, egyenes, lombozata laza, koronája nagy. A fiatal fák koronája gyér, ágaik meredeken felfelé törnek; az idősebb fák koronája boltozatos, szabálytalanul kerekded, a csúcs körül a legszélesebb. Az ágak sugarasan állnak, egyenesek, a törzs alsó részéből már felfelé törnek. A kéreg eleinte sima és szürke, később mélyen, szabálytalanul, de többé-kevésbé függélyesen repedezett, szürkésbarna. Fiatal vesszőin a kéreg világos. A hajtások vastagak, világosszürkék, fényesek, világos paraszemölcsökkel, a rügyek illeszkedési helyén ellaposodnak. A rügyek vastagok, átellenesek, hegyesek, a téli rügyek feketék; a fő rügyek mellett mellékrügyek is találhatók, ha a fiatal levelek elfagynának.
7–15 ovális, fogazott szélű, rövid csúcsú levélkéből álló, 20–30 cm hosszú, páratlanul szárnyalt, keresztben átellenes, összetett leveleinek színe kopasz, fonákukon az erek mentén gyapjas, vörösbarna szőrök nőnek. A levelek színe fényes, sötétzöld, fonáka világosabb. A levélgerinc felső oldalán mély barázda megy végig. Csak a csúcson ülő levélkének van nyele. A levélkék válla ék alakú; a legalsóké gyakran lekerekített. A levélkék széle az alap környékén többnyire ép; attól távolodva egyenlőtlenül fűrészessé válik. Az összetett levél nyele 3–6 cm hosszú. Levelei nagyon későn, zölden hullanak le; rendszerint az első fagyokig kitartanak.
Virágrügyei nagyok, fényesek, csaknem feketék. A virágok egy- vagy kétneműek is lehetnek, sőt, a növény akár kétlaki is lehet. Virágzata összetett fürt; a sziromtalan virágok nagy, vörösbarna virágbugákban tömörülnek az előző évi vesszőkön, a levelek megjelenése előtt. Termése nyelv formájú, lecsüngő csomókban álló, szárnyas lependék.
Életmódja, termőhelye[szerkesztés]
Szárazságtűrő, melegkedvelő fa. A sótartalmat és a szennyezett levegőt egyaránt kiválóan tűri; a szikes, illetve szennyezett területek, az utak melléke és a városok fásítására egyaránt kiválóan alkalmas. Fiatalon mérsékelten árnytűrő, később erősen fényigényes, ezért az erdőkben csak elegyfának ültethető; a helytelen erdőgazdálkodás eredményeként kialakult, elegyetlen kőrisesek erősen kiritkulnak, alattuk a talaj elgyomosodik.
Korán, még a lombfakadás előtt, többnyire március–áprilisban, viszonylag rövid ideig virágzik. Virágait a szél porozza be, ezért sok virágport termel. Termései télen is az ágakon maradnak.
Tőről jól sarjad, így gyomfaként a vágásokon, kopárokon is elszaporodik: ez a folyamat a kőrisesedés.
Leginkább sík vidékek nedves, üde, mezofil termőhelyein ligeterdőkben, vagy a hegyek száraz, köves lejtőin:
- szurdokerdőkben,
- elegyes lombos erdőkben,
- vizek partján (a tölgy-kőris-szil ligeterdő (ártéri keményfaliget) egyik névadó fafaja) és
- köves lejtőkön nő.
Kedveli a meszes talajt. Erősen tápanyagigényes, ezért méretesebb példányokat csak mély termőrétegű, valamint lejtőhordalék talajokon érdemes ültetni. A köves, sziklás talajon jól megél; középhegységeink egyes szurdokerdőiben, illetve meredek véderdőben fő fafajjá vált.
Felhasználása[szerkesztés]
Fája értékes: sűrű, kemény és rugalmas. Főleg a bútoripar hasznosítja, emellett a sportszergyártás és számos más feldolgozó iparág kedvelt alapanyaga. Barna gesztjéről sokfelé „barna kőrisnek” nevezik, a csomoros törzsű, szép rajzolatú metszetet adó egyedeket pedig „habos kőrisnek”.
Gyakran utcai sorfának, díszfának ültetik.
Leveleit gyógyászati célokra már csak elvétve alkalmazzák. A népi gyógyászatban vizelethajtóként reuma és vesekő ellen adták; kérge csökkenti a lázat. A homeopátia a lágyszöveti reumatizmus kezelésére használja készítményeit.
Kőrisfalevélből, feketeribizli-levélből, a réti legyezőfű leveléből és mentából erősítő, frissítő italt készítenek.
Hatóanyagai[szerkesztés]
Flavonoidokat, cserzőanyagokat, nyálkaanyagokat, triterpéneket, szterolokat, mannitt tartalmaz, a kéregből hidroxi-kumarinok is kimutathatók.
Virágpora erősen allergén hatású.
Alfajok, változatok[szerkesztés]
- Szomorú kőris (Fraxinus excelsior ’Pendula’)
Források[szerkesztés]
- D. More – A. Fitter: Fák. Fürkész Könyvek. Gondolat Kiadó, Budapest, 1986. p. 222.
- Jean-Denis Godet: Fák és cserjék. Officina Nova, 1993. ISBN 963-8185-26-0 p. 138.
- Környezet- és Természetvédelmi Lexikon I. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2002. p. 614. ISBN 963-05-7847-6
- Bruno P. Kremer: Fák: Őshonos és betelepített fafajok Európában. Ford. Dani Tivadar, illusztrálta Hans Held. Budapest: M-Érték Kiadó Kft. 2006. = Természetkalauz, ISBN 963 7304 80 0 ISSN 1219-3178
- A természet füvészkertje. Reader's Digest. ISBN 963 956 201 7
- Ingrid Schönfelder – Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó. 2001. ISBN 963 684 124 1
- Veszprém megyei erdészeti igazgatóság
- Légköri allergének: Kőris — Fraxinus sp.
|
|
