Közönséges orbáncfű

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Közönséges orbáncfű
Saint johns wart flowers.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosids
Csoport: Eurosids I
Rend: Malpighiales
Család: Orbáncfűfélék (Hypericaceae)
Nemzetség: Orbáncfű (Hypericum)
Faj: H. perforatum
Tudományos név
Hypericum perforatum
L.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Közönséges orbáncfű témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges orbáncfű témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges orbáncfű témájú kategóriát.

A közönséges orbáncfű (Hypericum perforatum) amely az orbáncfűfélék (Hypericaceae) családjába tartozik, a Kárpát-medence gyakori növénye. Antidepresszáns, közérzetjavító, enyhe nyugtató, valamint álmatlanság elleni hatásai miatt a középkorban hatékony „ördögűzőnek” tartották. Antidepresszáns hatása tudományos kísérletekkel is igazolt. Pszichés és fizikai-egészségi állapotra való jótékony hatásai miatt gyógyhatású készítményként, recept nélkül kapható gyógyszerként mára világszerete több millióan szedik. Levelét saláták, likőrök ízesítére is használják. Korábban hívták úgy is, mint Szent János virága, vagy „Ashlasan Chalium-chille”

Előfordulás, élőhely[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eurázsiai-mediterrán flóraelem. Észak- és Dél-Amerikában, Ausztráliában, Új-Zélandon és Dél-Afrikában adventív. Széles ökológiai tűrőképességgel rendelkezik. Száraz gyepekben, parlagokon elterjedt növény.[1]

Leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fásodó szára van, amelyen keresztben átellenesen álló, tojásdad-elliptikus, az illóolajtartó sejtek miatt áttetszően pontozott levelek találhatók. Citromillatú, sárga virágai nyáron bogernyőben nyílnak. A virágzás kezdete körülbelül egybeesik a nyári napfordulóval (június 21., Szent Iván napja), emiatt már a pogány kor is varázserőt tulajdonított e növénynek. Könnyen azonosítható, mert ha a virágszirmokat megtörjük, bíborvörös folyadék színezi be ujjainkat. Termése tok.

Használatának története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A középkorban ördögűzésre is használták. Paracelsus (1493-1541) a közismert svájci kémikus, orvos úgy tartotta, hogy a „kézjegyek tana” elméletének az orbáncfű a legjobb bizonyítéka, ti., hogy Isten minden egyes növényen – annak orvosi alkalmazásáról – egy jelet helyezett el, mely gyógyászati alkalmazás minden növénynél kikutatható.

Gyógyászati felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Drogja a virágos hajtás (Hyperici herba). Ennek szárrésze minél rövidebb, annál előnyösebb. Hatóanyagai: hipericinszármazékok, flavonoidok, flavonglikozidok (hiperozid, rutin), biflavonoidok, cseranyagok, kevés illóolaj, fenolkarbonsavak, xantonok, floroglucin-származékok.[1]

Enyhe depresszió kezelésére a növény kivonata bizonyítottan hatásos. Többféle termék van forgalomban erre az indikációra. Olajos kivonatát nehezen gyógyuló égési sebekre, gyomor- és nyombél-fekély kezelésére használják. Teája védi a nyálkahártyát, keverékekben máj- és epebántalmakra használják. [1]

Megfelelően adagolva belsőleg, főleg gyógyteaként (de akár tinktúra vagy tabletta formájában is) alkalmazva gyógyítja:

  • sebösszehúzó
  • sebgyógyító
  • visszérgyulladást gyógyító hatású
  • aranyeret gyógyító hatású
  • hasmenés ellen
  • idegi eredetű fáradtság ellen
  • depresszió (a modern antidepresszánsokkal szemben kevesebb mellékhatással rendelkezik)
  • szorongás
  • alvászavar[forrás?]

Fontos odafigyelni rá, hogy bizonyos fogamzásgátló tabletták hatásfokát jelentősen csökkenti.

Homeopátiás felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Hypericum nevű szert alkalmazák az érzőideggel dúsan ellátott testrészek sérülése esetén, amikor a sérülést nyilalló, hasító fájdalom jellemzi, továbbá az operációk utáni fájdalmak csökkentésére.[2]

ATC-kódja: N06AX25.

Figyelmeztetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A festékanyag hipericintartalma miatt fényérzékennyé teszi a bőrt, nagy mennyiségben viszketést és bőrgyulladást okozhat.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c Bern
  2. Phatak, Dr. S. R.. Homeopátiás gyógyszertan. Remedium. ISBN 9634080294 

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Penszka K. (szerk.). A hajtásos növények ismerete. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó, 125. o (2001). ISBN 963 19 2183 2 
  • Bern: Bernáth Jenő (szerk.) Gyógy- és aromanövények, (3. átdolgozott és bővített kiadás), Budapest: Mezőgazda Kiadó, 366-371. oldal (2000). ISBN 963 9239 96 8

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]