Őszi vérfű

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Őszi vérfű
Sanguisorba officinalis.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Rózsavirágúak (Rosales)
Család: Rózsafélék (Rosaceae)
Alcsalád: Rózsaalakúak (Rosoideae)
Nemzetség: Vérfű (Sanguisorba)
Faj: S. officinalis
Tudományos név
Sanguisorba officinalis
L.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Őszi vérfű témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Őszi vérfű témájú médiaállományokat és Őszi vérfű témájú kategóriát.

Az őszi vérfű vagy orvosi vérfű (Sanguisorba officinalis) a rózsafélék (Rosaceae) családjának vérfű (Sanguisorba) nemzetségébe tartozó növényfaj.

Leírása[szerkesztés]

Toten 2.jpg

Lágy szárú, évelő növény, 30–100 cm magas. Tőlevélrózsát alkotó levelei páratlanul szárnyasak, a 7-15 levélszárny mindkét oldalán kb. 12 foggal, fonákjuk kékeszöld. A hajtások csúcsán többnyire kétivarú, karmazsinvörös virágok, melyeknek 4 cimpájú csészéjük van, de nincs sziromlevelük, tömött, fejecskeszerű virágzatot alkotnak. Júliustól szeptemberig virágzik, a virágok kétivarúak, 4 porzóval, 1 bibével.

Élőhelye[szerkesztés]

Láprétekre, láposodó kaszálórétekre jellemző. Szinte egész Európában, de Észak-Ázsiában és Észak-Amerika északi részén is megtalálható.

Magyarországi előfordulása[szerkesztés]

A Magyar-középhegységben és a Nyugat-Dunántúlon elég gyakori. Találkozhatunk vele még a Mecsekalján is, míg az Alföldön ritkább, a Tiszántúlról hiányzik. Alföldi lelőhelyei például a Dorozsma-Majsai-homokhát semlyékeiben túlélt kiszáradó kékperjés láprétek, ahol számos veszélyeztetett növényritkasággal együtt élnek. Ritka, érzékeny és védendő növénytársulások kísérőfajai.

Hatóanyagai[szerkesztés]

Cseranyagokat (ellagitanninok), triterpén-glikozidokat (pl. szangviszorbin), flavonoidokat tartalmaz.

Felhasználása[szerkesztés]

A népi gyógyászatban vérzéscsillapításra, hasmenés ellen, erős menstruációs panaszokra alkalmazták. A homeopátiában görcsoldásra, a menopauza beálltakori köztes vérzések és hasmenéses megbetegedések ellen alkalmazza. A zsenge levelek fűszerként is használhatók, bár erre a kis vérfű levele alkalmasabb.

Források[szerkesztés]

  • Schauer-Caspari: Kirándulók növényhatározója M-érték Kiadó, Budapest ISBN 978-963-9693-23-4
  • Ingrid Schönfelder – Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó. 2001. ISBN 9636841241  
  • Simon Tibor: A magyarországi edényes flóra határozója, Budapest 1992, Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., 2000 ISBN 963-19-5309-2