Közönséges cickafark

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Közönséges cickafark
Achillea millefolium közönséges cickafark.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asterids
Csoport: Euasterids II
Rend: Fészkesvirágzatúak (Asterales)
Család: Őszirózsafélék (Asteraceae)
Alcsalád: Őszirózsaformák (Asteroideae)
Nemzetség-
csoport
:
Anthemideae
Nemzetség: Cickafark (Achillea)
Faj: A. millefolium
Tudományos név
Achillea millefolium
L., (1753)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Közönséges cickafark témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges cickafark témájú médiaállományokat és Közönséges cickafark témájú kategóriát.

A növény virágzáskor
Közönséges cickafark virágzata
Achillea millefolium ‘Paprika’

A közönséges cickafark (Achillea millefolium) az őszirózsafélék családjába tartozó növényfaj, a cickafark nemzetség legismertebb tagja. Egyéb megnevezései: orvosi cickafark, cickóró, cickafarkkóró, egérfarkúfű, ezerlevelűfű, patikai ezerlevelűfű, pulykafű, cickafarkkóró. Európa és Ázsia rétjein, legelőin, útjai mentén tömegesen fordul elő.

Jellemzői[szerkesztés]

Évelő növény, szára 20–80 cm-re nő meg. Levelei lándzsásak vagy szálas lándzsásak, 2-3-szorosan szárnyasan összetettek, oldalukon akár 50 levélke is kialakulhat. Virágai sugárvirágok, melyek 4–9 mm széles sátorozó bugákat alkotnak, a fészkek 4-6, fehér vagy rózsaszín sugárvirágból állnak. Termései 2 mm hosszú kaszattermések. Rovar és önmegporzású elterjedését a szél és a hangyák is segítik. Változatos formavilágú faj. A dombvidéktől egészen a havasok aljáig gazdag réteken, legelőkön, szántóföldeken, talajrepedésekben, erdőkben és útszegélyeken előfordul.[1]

Alfajok[szerkesztés]

  • A. millefolium subsp. alpestris (Wimm. & Grab.) Gremli[2],
  • A. millefolium subsp. chitralensis Hub.-Mor.[3],
  • A. millefolium subsp. collina (Becker ex Rchb. f.) Oborný[3] (syn. A. collina)[2]
  • A. millefolium subsp. ceretanica (Sennen) Sennen[2],
  • A. millefolium subsp. millefolium,[3]
    • A. millefolium subsp. millefolium var. purpurea (cv. Kelvayi) – piros cickafark,[4]
  • A. millefolium subsp. pallidotegula B. Boivin[3],
  • A. millefolium subsp. stricta (Schleich. ex Heimerl) Hyl.[3],
  • A. millefolium subsp. sudetica (Opiz) Oborný[2][3] – szudétai cickafark.[4]

Felhasználása[szerkesztés]

A teljes növényzet (fű) Millefolii herba
Virágzata Millefolii flos
Levélzet Millefolii folium

A közönséges cickafarkot elsősorban gyógynövényként ismerik, de a levele komposztálásra is használható, pontosabban a komposztálandó növények bomlásának a folyamatát gyorsítja meg. A köztudatban és a kereskedelmi forgalomban a teljes növényzet, vagyis a cickafarkfű van jelen. Gyógynövényként csak a fehér virágzatúakat használják. Ezt elsősorban gyógyteaként fogyasztják, de külsőleg borogatásra is használható. Fürdővízhez adagolva is kifejti gyógyhatását. Készítenek belőle illóolajat (kékolaj) vagy krémeket, kenőcsöket. A vegetáció megindulásakor az egész fiatal, világoszöld hajtásokat gyűjtik, hiszen ezek képezik a legjobb minőségű alapanyagot, de később a levelei zsengébb hajtásait is lehet hasznosítani.[5]

Gyógyászati[szerkesztés]

A növénynek gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő, görcsoldó, emésztést javító, vérzéscsillapító és köhögéscsillapító hatást tulajdonítanak. A cickafark különböző gyógyszeres kezelések hatását erősítheti például: fájdalomcsillapítás, gyulladáscsökkentés, vérzékenység, emésztőrendszeri zavarok.

Tüdőbetegségek, torokgyulladás, tuberkulózis, légcső, gyomor és bélhurut, magas láz, epehajtás, vese- és hólyaggyulladás, epe-, vese-, gyomor- és bélgörcs, étvágytalanság, gyomor- és bélfekély, női betegségek, menstruációs görcs vagy erős vérzés, különböző vérzések, esetleg prosztatabántalmak, visszértágulat, vérszegénység, valamint magas vérnyomás esetén.[forrás?]

A tea elkészítése[szerkesztés]

Az aprított és megszárított cickafarkfűből 1 púpozott teáskanálnyit 2,5 dl forró vízzel leforrázzák és néhány percnyi állás után leszűrik.[7] Egész napra elosztva, éhgyomorra, vagy étkezések előtt fél órával fogyasztják. A betegség súlyosságától függően az adag növelhető 6 dl vagy 8 dl vízbe 2-3 púpozott evőkanállal.

Külsőleg alkalmazva 6 dl vízből és 4 púpozott evőkanál cickafarkfűből készítenek forrázatot. Ez arányosan növelhető vagy csökkenthető. Egy kúra ideje 1 hónap. Folytatni csak 1 hét szünet után szabad. A tea szükség esetén csak mézzel édesíthető. Az elkészített tea eltarthatósági ideje maximum 12 óra. A teafogyasztás alatt javasolt nagy mennyiségű zöldség és gyümölcsételek fogyasztása.[forrás?]

Ha a fentiek szerint alkalmazzák megfelelő diagnózis elkészítése után, akkor a tea fogyasztása nem rendelkezik mellékhatásokkal.

Borogatás[szerkesztés]

Egy maréknyi szárított cickafarkhoz 0,5 l forró vizet öntenek, leszűrve fogíny- és szemgyulladás esetén alkalmazzák.[forrás?]

Fürdő[szerkesztés]

Egy maréknyi szárított cickafarkot 0,5 l hideg vizzel leöntenek, egy éjszakára állni hagyják, másnap felforralva hozzáöntik a fürdővízhez.[8][7]

Tinktúra[szerkesztés]

A napos időben szedett cickafarkvirágot dunsztosüvegbe rakva, alkohollal leöntve 2 hétig meleg helyen áztatják, leszűrve helyi gyulladások csökkentésére alkalmazzák.[8]

Illóolaj[szerkesztés]

A cickafarkolaj (Aetheroleum achilleae) hatóanyaga: (kamazulén, terpenoidok) szeszkviterpén laktonok, flavonoidok, achillein keserűanyag. Hatása: gyulladáscsökkentő, antiszeptikus hatású. Öblögetőszerként száj- és fogínygyulladás kezelésére használják.

Ellenjavallat[szerkesztés]

Az allergiásoknál a növény érintése is reakciót válthat ki, a tea fogyasztása viszketeg, gyulladásos bőrelváltozást okozhat. Az erre érzékenyek semmilyen formában sem alkalmazhatják.

Hatóanyagai[szerkesztés]

Több száz vegyületet azonosítottak a növényben. Ezek között van kék színű proazulént tartalmazó illóolaj, achillein glukoalkaloid, keserűanyag, cseranyag, aconitsav, konitsav, aszparagin, glikozidok, zsírosolaj, gyanta, szénhidrát, vas, kén, nátrium, kálium, magnézium, mész.[forrás?]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Közönséges cickafark (Achillea millefolium). berze-nagy.sulinet.hu. (Hozzáférés: 2009. november 14.)[halott link]
  2. ^ a b c d Achillea millefolium. The Plant List. (Hozzáférés: 2013. december 1.)
  3. ^ a b c d e f Achillea millefolium. Tropicos. (Hozzáférés: 2013. december 1.)
  4. ^ a b Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda Kiadó. 1998–1999. 61., 290. o. ISBN 9639121223  
  5. Terebess: vadon termő zöldség-gyümölcs A közönséges cickafark. Terebess Online. (Hozzáférés: 2009. november 14.)
  6. Közönséges cickafark. Házipatika. (Hozzáférés: 2014. február 6.)
  7. ^ a b MT2
  8. ^ a b MT1

Források[szerkesztés]

  • Valóban "hasfájás elleni fű": a cickafarkfű. vitalitas.hu. (Hozzáférés: 2014. február 5.)
  • Ingrid Schönfelder – Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó. 2001. ISBN 9636841241  
  • MT1: Cickafark (Achillea millefolium). Maria Treben munkássága, gyógynövény leírásai, termékei és könyvei. (Hozzáférés: 2014. február 5.)
  • MT2: Cickafark. In Maria Treben: Egészség Isten patikájából: Tapasztalatok gyógynövényekről és tanácsok felhasználásukhoz. Ford. Csokonai Attila. Budapest: Duna Könyvklub Kft. 1990. 10–12. o. ISBN 9789633541906 A fordítás alapja: Gesundheit aus der Apotheke Gottes (1985)  

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]