Vidrafű

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Vidrafű
Fieberklee2.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 10 000 Ft[1][2]
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids II
Rend: Fészkesvirágzatúak (Asterales)
Család: Vidrafűfélék (Menyanthaceae)
Nemzetség: Menyanthes
L. 1753
Faj: M. trifoliata
Tudományos név
Menyanthes trifoliata
L.
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Vidrafű témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vidrafű témájú médiaállományokat és Vidrafű témájú kategóriát.

A vidrafű vagy hármaslevelű vidrafű (Menyanthes trifoliata) a fészkesvirágzatúak (Asterales) közé tartozó vidrafűfélék (Menyanthaceae) családján belül a Menyanthes nemzetség egyetlen faja; korábban a tárnicsfélék (Gentianaceae) családjába sorolták. Gyógynövény, Magyarországon azonban védett. További nevei: bolyhosvirág,[3] keserű háromlevelű fű,[4] keserű-háromlevelűfű,[3] pároshere,[3] vidraelecke,[5][3] vízi elecke[3] és a keserű lóhere,[4][5] illetve keserűlóhere[3] is; s habár nem áll rokonságban a lóherékkel (Trifolium), a belőle készített drog egyik latin neve (Trifolii fibrini folium) ez utóbbi nevével kapcsolatos.

A Menyanthes nemzetség további, ma már kihalt fajainak maradványait megtalálták harmad- és negyedidőszaki képződményekben.[4][6]

Előfordulása[szerkesztés]

Az északi félteke zsombékosaiban, láprétjeiben, égeresekben található meg, főleg sík vidékeken. Európa nagy részén előfordul, Ázsiában és Észak-Amerikában a kipusztulás szélén áll.

Jellemzése[szerkesztés]

A vidrafű virágai

Lágy szárú, 10–30 centiméter magas, évelő vízinövény. Pionír faj. Az iszapban vízszintesen kúszó, mintegy ujjnyi vastag gyöktörzséből fejlődnek önálló kocsányokon a hosszú nyelű, hármasan összetett levelei, később pedig ugyancsak külön kocsányon a virágzat. A levélalapokat 5–10 cm hosszú, hártyás szélű hüvely jellemzi; az összetett levelek mindhárom levélkéje nyeletlen, kopasz, húsos, 3–10 cm hosszú, elliptikus, hullámos élű, erezetük élrefutó szárnyas. A növény Magyarországon április-május környékén virágzik. Laza fürtben csoportosuló virágainak sziromlevelei fehér, piros vagy lila színűek, cimpákra tagolódnak, jellegzetesen fehér rojtosak. Borsó nagyságú tokterméseiben sok mag fejlődik.

Felhasználása[szerkesztés]

Gyógynövény[szerkesztés]

Hármasan összetett leveleit (legfeljebb 3 cm hosszú kocsánnyal) gyűjtik drognak (vidrafűlevél, Trifolii fibrini folium vagy Menyanthidis trifoliatae folium). A száradás során 6 kg-nyi frissen szedett levélből lesz 1 kg száraz levél.

A drog szagtalan, íze keserű. Hatóanyagai keserű szekoiridoid-glikozidok (foliamentin és mentiafolin), keserű monoterpén alkaloidok (gencianin).

Más forrásban az olvasható, hogy a drog „1% meniantin keserű glikozidát, gencianin glikozidát, pektint, szaponint, 5% cseranyagot, 0,07% illóolajat, zsírosolajat, kolint, enzimet, viaszt, flobafént, fitoszterint, protokatekinsavat, meniantol aglikont” tartalmaz.[5]

A vidrafűlevelet hagyományosan étvágygerjesztőnek és hízókúránál használják forrázat (tea) vagy kivonat formájában, gyomorkeserű-likőrök alkotóeleme. Fokozza a gyomornedv-elválasztást és a nyáltermelést, továbbá gátolja prosztaglandinok és a leukotrién B4 bioszintézisét és emiatt különleges gyulladásgátló hatása van. A népi gyógyászatban lázcsillapításra használják (ezt azonban a hatóanyagok nem magyarázzák). A homeopátia lázrohamok, fej- és izomfájdalom esetén alkalmazza. Többféle gyógykészítmény alkotóeleme.

A vidrafűlevélnek előírás szerint alkalmazva nincs ismert káros mellékhatása. Keserű íze megakadályozza túlzott fogyasztását, ami hányást okozhat. Napi adagja maximum 1 g.

Fűszernövény[szerkesztés]

Ugyancsak levelét használták korábban sör ízesítésére.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet
  2. Kivéve gyógyászati célra feldolgozott származéka. A vidékfejlesztési miniszter 100/2012. (IX. 28.) VM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet és a növényvédelmi tevékenységről szóló 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 128. sz. (2012. szept. 28.) 20903–21019. o.
  3. ^ a b c d e f Dr. Csapody Vera – Dr. Priszter Szaniszló: Magyar növénynevek szótára. Lektorálta: Dr. Kárpáti Zoltán és Dr. Jolsvay Alajos. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó. 1966. 204. o. ISBN nélkül  
  4. ^ a b c Bokor József (szerk.). Vidrafű, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET. ISBN 963 85923 2 X (1893–1897, 1998.). Hozzáférés ideje: 2015. november 21. 
  5. ^ a b c Vidrafű. In Rápóti Jenő – Romváry Vilmos: Gyógyító növények. Az ábrák Csapody Vera, a borító Urai Erika munkája. Hetedik, változatlan kiadás. Budapest: Medicina Könyvkiadó. 1983. 284–285. o. ISBN 9632411900 (Ez a könyv az 1977-ben megjelent ötödik kiadás fényképmelléklet nélküli változatlan kiadása.)  
  6. Janina Jentys-Szaferowa: Importance of Quaternary Materials for Research on the Historical Evolution of Plants. Veröffentlichungen des Geobotanischen Institutes Rübel in Zürich, XXXIV. évf. (1958) 67–73. o. doi Hozzáférés: 2015. nov. 21.

Források[szerkesztés]

  • A természet füvészkertje. Reader's Digest. ISBN 963 956 201 7 
  • Ingrid Schönfelder – Peter Schönfelder: Gyógynövényhatározó. 2001. ISBN 9636841241  
  • Vidrafű. In Rápóti Jenő – Romváry Vilmos: Gyógyító növények. Az ábrák Csapody Vera, a borító Urai Erika munkája. Hetedik, változatlan kiadás. Budapest: Medicina Könyvkiadó. 1983. 284–285. o. ISBN 9632411900 (Ez a könyv az 1977-ben megjelent ötödik kiadás fényképmelléklet nélküli változatlan kiadása.)  
  • Bokor József (szerk.). Vidrafű, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET. ISBN 963 85923 2 X (1893–1897, 1998.). Hozzáférés ideje: 2015. november 21.