Szúrós csodabogyó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Szúrós csodabogyó
Butcher's Broom (Ruscus aculeatus) (15720512577).jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények
Törzs: Zárvatermők
Osztály: Egyszikűek
Rend: Spárgavirágúak
Család: Spárgafélék
Alcsalád: Medvefűformák
Nemzetség: Ruscus
Tudományos név
Ruscus aculeatus
L.
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szúrós csodabogyó témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szúrós csodabogyó témájú médiaállományokat és Szúrós csodabogyó témájú kategóriát.

A szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus) a spárgafélék családjába tartozó, Magyarországon védett cserje. Egyéb elnevezései: egértövis, spárgatövis, vadpuszpáng.

Megjelenése[szerkesztés]

Flora della Sardegna 133 (3).JPG

A szúrós csodabogyó 20–60 cm (ritkábban 100 cm) magas örökzöld, sokszor seregesen megjelenő, évelő cserje. Föld alatti gyöktörzse (rizómája) erőteljes, rajta az éves növekmények kb. 1 cm átmérőjű golyóként jelentkeznek, ezért a gyöktörzs erőteljesen ízelt, gyöngysorra emlékeztet. Gyökerei rövidek, vastagok, viszonylag kevés van belőlük. Szára felálló, dúsan elágazó; hosszú alsó része hengeres, feljebb szögletessé válik. Az elágazások száma közel tíz, az oldalágak egyesével vagy 2-4 tagú örvökben nőnek.

Levélszerű ellaposodott szárképletei, az ún. fillokládiumok tojásdad-lándzsásak, 10–30 mm hosszúak, 10–12 mm szélesek, ép szélűek, bőrszerűek, merev szúrós hegyben végződnek. A valóságos levéltől abban különböznek, hogy rajtuk virág és termés van (innen ered a neve), ami az igazi levélen soha nincs. Valódi levelei aprók, pikkelyszerűek, a levélágak tövénél helyezkednek el.

Április-májusban virágzik. Kétlaki, vagyis az egyes példányok vagy termős vagy porzós virágot hordoznak, de az elválás nem teljes; a virágokban csökevényes formában megtalálhatóak az ellentétes ivar szervei is. Virágai aprók (5–7 mm-esek), kocsányuk rövid, szirmaik fehéreszöldek, a szárképleteken lévő zöld murvák tövében egyesével-kettesével ülnek. Hat lepellevele (szirma) két háromtagú körre oszlik, a külsőbe tartozók hosszabbak és szélesebbek is a belsőknél. A 3 porzó 2 mm hosszú, sötét ibolyaszínű csővé nőtt össze. A bibeszál rövid, a bibe korongszerű. Többnyire csak az egyik virág termékenyül meg.

A termés 10–15 mm átmérőjű, húsos, élénkpiros bogyó, benne 1-2 maggal. A magok 6–9 mm-esek, könnyen eltávolítható, rozsdaszínű maghéjjal. Egyik oldalán lapított, itt található egy fekete, kerek köldökben a csírakezdemény.

A fillokládium ("levél") mérete alapján két alfajt különítenek el: a szélesebb lemezű R. aculeatus aculeatust, és a keskeny-lándzsás fillokládiumú R. aculeatus angustifoliust, amely inkább keletebbre fordul elő.

Elterjedése[szerkesztés]

Szubatlanti-szubmediterrán elterjedésű. Nyugat- és Dél-Európában, valamint Nyugat-Ázsiában honos. Nyugaton a Brit-szigetekig, Franciaországig, az Ibériai-félszigetig terjed; délen Olaszországban, a Balkánon, Kis-Ázsiában él; keleten a Kaukázusig, Palesztináig hatol. Legészakibb megjelenése Magyarországon van. Magyarországon a Dél-Dunántúl erdeiben fordul elő és viszonylag gyakori, helyenként akár tömeges. Egyaránt megtalálható a Mecsekben, a Zselicben, Belső-Somogyban, a Dráva-síkon, a Villányi-hegységben; északon egészen a Keszthelyi-hegységig.

Életmódja[szerkesztés]

Bükkösök, gyertyános-tölgyesek, szurdokerdők, karsztbokorerdők növénye. A tápanyagokban és bázisokban gazdag, jó levegő- és vízgazdálkodású, üde, laza talajt részesíti előnyben. leggyakoribb barna erdőtalajon, de előfordul törmelék- és öntéstalajon, rendzinán is. Inkább mészkedvelő. Félárnyékban érzi magát legjobban, a teljes záródású lombkorona alatt vagy tűző napon lassan nő, kevésbé terjed. A hosszú aszályra és a korai fagyokra érzékeny.

Április-májusban nyílik, virágait rovarok porozzák be. Termése októberben érik meg, tél elején lehullik. A bogyókat különböző állatok eszik meg és a magvak ürülékükkel terjednek. A növény örökzöld hajtása már az első évben eléri teljes méretét, növekedése ezután leáll. Egy hajtása általában három évig él, aztán elpusztul.

Felhasználása[szerkesztés]

Olaszországban és a Kaukázusban szérűseprűvé kötötték, innen eredeztetik nemzetségnevét (rus=mező; scopa=seprű, gally). Kertekben, parkokban dísznövényként ültetik, illetve piros bogyós örökzöld hajtásait a virágkötők díszítésre használják.

Gyöktörzse érösszehúzó hatású szteroidszaponinokat (ruszkogenineket) és benzofuránokat tartalmaz, a népi gyógyászatban szárított formában érgörcsök, viszketés, duzzanatok, aranyér, máj- és vesebetegségek ellen és vízhajtóként alkalmazták. A mai orvostudomány a krónikus vénaelégtelenség miatti diszkomfort (fájdalom, görcs, duzzadás, nehézség lábérzet) csökkentésére és az aranyér elleni készítmények összetevőjeként. használja. A kozmetikában a kozmetikai bőrproblémák (hajszálerek bevérzése, cellulitis stb.) elleni arc- és testápoló készítmények hatóanyaga.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

A szúrós csodabogyó a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján széles elterjedtsége és stabil állományai miatt nem fenyegetett státusszal szerepel. A rá leselkedő jelentősebb veszélyek az erdőirtás, erdőtüzek, dísznövényként gyűjtés. Magyarországon az 1950-70-es években tonnaszámra gyűjtötték a virágkötészet, koszorúkészítők számára. Gyakran tövestül tépték ki, ezért megritkulása miatt 1982-ben védetté nyilvánították. Ma eszmei értéke 10 000 Ft.

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]