Keszthelyi-fennsík

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Keszthelyi-fennsík
Hely  Magyarország (Veszprém megye, Zala megye)
Hegység Dunántúli-középhegység
Legmagasabb pont Köves-tető (444 m)
Típus dolomit
Terület 350 km2
Térkép
Pozíció Magyarország térképén
Pozíció Magyarország térképén

A Keszthelyi-fennsík a Dunántúlon található fennsík. A Dunántúli-középhegység elkülönült nyugati kistája.

A fennsíkot egyik oldalról a Balaton, másik oldalról a Gyöngyös-patak, a Várvölgyi-medence és a Tapolcai-medence veszi körül. A Keszthelyi-fennsík területe kb. 350 km². Két fő vonulata van: a Keszthely-Rezi vonulat és a Vállus-Vonyarcvashegy vonulat. Ez utóbbiban található a fennsík legmagasabb csúcsa, a Köves-tető (444 m).[1] A másik vonulatban a Rezi-tető (431 m) a legmagasabb,[1] de a Rezi vár magaslatához kapcsolódó Meleg-hegy is 425 m-es.

Természetföldrajz[szerkesztés]

Geológia[szerkesztés]

A Keszthelyi-fennsík hegyei főleg mészkőből, dolomitból, kihűlt bazaltlávából és a Pannon-tenger egykori üledékeiből állnak. A triász időszakban, mintegy 180 millió éve tenger borította ezt a területet. Az ebben élő alacsonyrendű állatok mészvázából több ezer méter vastag dolomit-mészkő lerakódás keletkezett. A mai felszíni kőzetek és talajok kialakulásában a Pannon-tenger is meghatározó szerepet játszott, amely fokozatosan édesvizűvé vált, és a miocén kor végére, mintegy 10 millió éve feltöltődött. A pliocén kor végén, mintegy 5 millió éve a kéregmozgások következtében a fennsík területe is kiemelkedett: ekkor jött létre a magyar középhegységi rendszer, amelynek legnyugatibb láncszeme a Keszthelyi-fennsík. A kéregmozgások vulkáni tevékenységgel is jártak, ennek következménye például a Kovácsi-hegy és a Tátika létrejötte Zalaszántó közelében.

A pleisztocén korban alakult ki a Keszthelyi-fennsík mai, rögökre töredezett tönkfelszíne, és akkor keletkezett a területen is több helyen előforduló lösz. A Keszthelyi-fennsíkra a dolomit a jellemző. Dolomittömege változatos mikroreliefjével tűnik ki, ahol kipreparált dolomit kőoszlopok és látványos természetes kőzetfeltárások is megtalálhatók. A változatos karsztjelenségeket (barlangok, víznyelők, töbrök) mutató terjedelmes hátakat helyenként vad szurdokvölgyek választják el. A Kovácsi-hegy és a Tátika a Keszthelyi-fennsík bazaltvidéke. Tanúhegyek, bazaltplatók, sokszög alakú bazaltoszlopok, 10 m-nél is magasabb falak díszítik a tájat. Ritka jelenségnek számítanak és ezért érdekes látnivalók a Bazaltfolyosó (Kovácsi-hegy) és az álkarsztos jelenségként számon tartott bazaltdolinák, melyek mélyedéseiben apró tavacskák húzódnak meg.

Növényvilága[szerkesztés]

Egerészölyv
Zöld küllő

A Keszthelyi-fennsík dolomittömege, a szűkebb értelemben vett Keszthelyi-fennsík hazánk egyik legváltozatosabb élővilágú vidéke, ahol a szubmediterrán xerotherm sztyeplejtőktől kezdve, a zárt tölgyeseken és bükkösökön át, a jégkori maradványokat őrző hideg szurdokvölgyekig igen sok élőhelytípus megtalálható, különlegesen gazdag, egyedi értékeket is tartalmazó flórával és faunával.

Az erdőtársulások közül kiemelkedő az országosan is ritka, különleges reliktum társulás, az elegyes karszterdő. Ebben a száraz-meleg termőhelyek fája, a virágos kőris (Fraxinus ornus) és a hűvös-üde helyeket kedvelő bükk elegyedik egymással és alkot olyan asszociációt, amelyhez több ritka növény kötődik, például fehér sás (Carex alba), tarka nádtippan (Calamagrostis varia), sziklai páfrányok. A Keszthelyi-fennsík dolomitjáról közel 80 védett ill. fokozottan védett növényfaj ismert, mint például a nősziromfélék, orchideák (köztük az adriai sallangvirág (Himantoglossum adriaticum), a légybangó (Ophrys insectifera), a gérbics (Limodorum abortivum)), árvalányhajak, kökörcsinek, körtikék, szegfűfélék.

Ugyanakkor a fennsík az elmúlt évtizedekben igen jelentős károkat is szenvedett: a fajgazdag dolomitkopárokon és a karsztbokorerdők helyén feketefenyőt (Pinus nigra) telepítettek, melyek sok helyen a vidék arculatát is meghatározzák. A Keszthelyi-fennsík bazaltvidékének (Kovácsi-hegy, Tátika) bazaltdolináit állandó vízállások lápi, mocsári vegetációja díszíti, bükkelegyes gyertyános tölgyes környezetben. A több száz méter hosszú bazaltfolyosókban igen érdekes, mediterrán jellegű moha-zuzmó vegetációk találhatók. A Tátika ősbükköse, a Szebike-erdő hatalmas bükkösei természetközeliek és igen festőiek. A Gyöngyösi-patakot kísérő égeres láperdő az egész Keszthelyi-fennsík egyetlen, épségben megmaradt ilyen állománya, szabályozatlan, természetes vízfolyással.

A Gyötrős-tetőn a következő védett növényfajok élnek: tavaszi hérics (Adonis vernalis), vitézvirág (Anacamptis pyramidalis), fehér madársisak (Cephalanthera damasonium), kardos madársisak (Cephalanthera longifolia), sárga koronafürt (Coronilla coronata), nagylevelű madárbirs (Cotoneaster tomentosus), Lumnitzer-szegfű (Dianthus plumarius subsp. lumnitzeri), nagyezerjófű (Dictamnus albus), magyar repcsény (Erysimum odoratum), apró nőszirom (Iris pumila), tarka nőszirom (Iris variegata), gömbös kövirózsa (Jovibarba sobolifera syn. Jovibarba globifera), kisfészkű hangyabogáncs (Jurinea mollis), új faj a fennsík területén a karcsú gyöngyike (Muscari tenuiflorum),[2] madárfészek kosbor (Neottia nidus-avis), agárkosbor (Orchis morio), bíboros kosbor (Orchis purpurea), sömörös kosbor (Orchis ustulata), fehér sarkvirág (Platanthera bifolia), leánykökörcsin (Pulsatilla grandis), fekete kökörcsin (Pulsatilla nigricans), szürkés ördögszem (Scabiosa canescens), piros pozdor (Scorzonera purpurea), magyar gurgolya (Seseli leucospermum), (Sorbus aria agg.), délvidéki árvalányhaj (Stipa eriocaulis), pusztai árvalányhaj (Stipa pennata), felfutó pirítógyökér (Tamus communis).[3]

Állatvilága[szerkesztés]

A Keszthelyi-fennsík állatvilága, különösen a gerinctelen fauna ma is nagyon gazdag. Számos olyan bogár- és lepkefaj élőhelye, amely országosan is ritka, például láncos futrinka, lapos kékfutrinka, amely az öreg bükkösök jellemző faja), kis szarvasbogár és hazánk legnagyobb pattanóbogara, illetve kis apollólepke, farkasalmalepke, kis tűzlepke. A madarak egy része öreg fákban alakítja ki a fészkelőhelyét. Ezek közül gyakoriak a különböző cinege-fajok. A perem- és ligeterdők fajai a ritka fekete harkály, és a kis fakopáncs és a viszonylag gyakori zöld küllő. Közönséges a lappantyú, gyakori a léprigó, az egerészölyv és a héja. A terület vonzó denevérek számára is, az itt található barlangok (például Csodabogyós-barlang) pihenő-, telelőhelyül szolgálnak számukra. Megemlíthető a kis patkósorrú denevér, a korai denevér, a fehértorkú denevér. A pelék, bár számuk csökken, megtalálhatók, mint például a nagy pele, vagy a mogyorós pele. A nyestek és a nyusztok egyre gyakrabban figyelhetők meg. A terület turisztikai szempontból kevésbé ismert, egy bemutatóhely és két tanösvény kínál aktív kikapcsolódási lehetőséget.

Tanösvények[szerkesztés]

A területen található a Balaton-felvidéki Nemzeti Park által létrehozott "Pele apó" tanösvény. A Balatongyörök és Balatonederics között több rövidebb és hosszabb körútból álló 8,5 km hosszú, 38 állomásból álló ösvény kifejezetten a gyermekek részére ajánlott. A térség erdei élőhelyeinek természeti értékeinek megismertetésére Pele Urat, a nagy pelét hívják segítségül, aki amellett, hogy kis unokájából igyekszik rendes pelét faragni, és szeretné őt a peleélet rögös útján elindítani, számukra is felfedi kedves erdejének megannyi apró titkát. A tanösvény a térség ismert látogatóhelyeiről (Afrika múzeum, Szépkilátó, Balatonederics, Balatongyörök Bélap-völgy) közelíthető meg.

Barlangjai[szerkesztés]

A Keszthelyi-fennsík fontosabb, érdekesebb barlangjai:

Barlang neve Hossza Mélysége Információ
Szél-lik
561 m
50 m
Borz-lyuk
8 m
1 m
Böjt-barlang
23 m
17 m
Csodabogyós-barlang
6150 m
144 m
Fokozottan védett
Dobogó-tetői-barlang
52 m
2 m
Döme-barlang
353 m
107 m
Fokozottan védett
Balatonedericsi Nagy-nyelő barlangja
77,7 m
48,6 m
Horda-barlang
78 m
21 m
Jakucs László-barlang
153,9 m
24,5 m
Fokozottan védett
Kessler Hubert-barlang
1450 m
200 m
Fokozottan védett
November 7. barlang
550 m
89 m
Rezi-barlang
50 m
3 m
Rezi Vadlán-lik
9 m
1 m
Szobakő-barlang
14 m
0 m
Keserű-berki-víznyelőbarlang
3 m
3 m
Szúnyogos-nyelő barlangja
12 m
12 m
Vaddisznós-barlang
180 m
47 m
Gyenesdiási Vadlány-lik
18 m
0 m
Vállusi Vadlán-lik
4 m
0 m

Társadalomföldrajz[szerkesztés]

Tátika-vár[szerkesztés]

Zalaszántó határában emelkedő 413 m magas, meredek erdős hegy kúpján találhatók a kelet–nyugati irányban elnyúló, szabálytalan alaprajzú belsőtornyos vár romjai. A Berg Károly felmérése alapján készített alaprajz szerint a vár keleti részén állt a 2 m falvastagságú, kb. 9×11 m méretű öregtorony, melyhez nyugat felé különféle rendeltetésű helyiségek sora csatlakozott. Pontos alaprajzi elrendezését azonban csak egy részletes feltárás során lehetne tisztázni. Legépebben megmaradt részei az északi várfalhoz épült helyiségek maradványai és az egykori földszintjének nagyrészt törmelékkel feltöltött dongaboltozatos helyiségei. Az alsó falvonulat maradványaiból arra lehet következtetni, hogy a felvezető út a várat övező falszorosban helyezkedett el. Giulio Turco 1569-ben készített rajza a várat kerek alaprajzú külső védőművekkel ábrázolja.

A Tátika hegy nevét első ismert birtokosától, a Tátika nemzetségből kapta. E nemzetségből származott Tádé 1246-ban erőszakkal elpusztította a Zala megyei Erek nevű települést, ahol a Kaplony nembeli Zlandus veszprémi püspök kúriája is állott. Az ebből keletkezett per során a püspök kárpótlásul megkapta Tátika hegyét, ahol 1246-57 között felépítette Tátika felső és alsó várát, és azokat 1257-ben a veszprémi püspökségnek adta át.

Zlandus püspök a vár kormányzását fivéreire, Márton comesre és Kázmérra bízta. Miután a testvérek a várat vonakodtak visszaadni birtokosának, per támadt közöttük. Ennek eredményeként IV. Béla Tátika várait Zlandus halála után öccse Márton comes és fia János, Márton s Mike a várat erőszakkal elfoglalták, ami ellen Pál veszprémi püspök panaszt emelt. Az ügy elintézése eredményeként IV. Béla a várat a veszprémi püspöknek ítélte. Péc nembeli Apor mester és Lukács zalai ispán királyi rendelkezésére hivatkozva a várat elfoglalták, mire Benedek püspök tett panaszt III. Endre királynál. Feltehető, hogy a király a panasznak helyt adott, a vár ismét a püspökség birtoka lett.

Tátika-vár

A XIV. századtól már nem különböztetnek meg alsó és felső várat, csak Tátika várat említenek okleveleink. 1314. június 25-én itt tartottak közgyűlést, ahol Németújvári András Zala vármegye főispánja, Pál mester alispán és a megye nemesei hoztak különböző peres ügyekben ítéletet. Tátika 1342-ig volt a veszprémi püspökség birtoka, ekkor I. Lajos király Meskó veszprémi püspöktől elvette, és helyette a kálvölgyi királyi birtokot adta cserébe. Valószínűleg királyi adományként került a csáktornyai Laczkfiak birtokába Tátika, akik részt vettek a Délvidéken 1387-ben kitört királyellenes lázadásban. Emiatt Zsigmond Laczkfi István nádort lefejeztette, és birtokait, köztük Tátika várát is elvette. Mint királyi vár 1397-ben Kónya bán fiainak kezébe került, de két év múlva, 1399-ben már ismét Zsigmondé. A király a XV. század elején 8020 aranyforintért Tátika várát és Keszthely mezővárost Sárfeneki Frigyesnek zálogosította el, aki azt Széchenyi Frank országbíró 1403. január 10-i levele szerint Marczali István fiainak Miklós erdélyi vajdának, Dénesnek, a székelyek ispánjának és Péter mesternek adta tovább zálogba. Zsigmond azonban 1404-ben a zálogbirtokot visszavette ugyanezért az összegért a Somogy megyei Segesd városát adta a Marczaliaknak.


A király 1406. november 19-én Eberhard volt zágrábi, ekkor váradi püspöknek, királyi kancellárnak és Íjános választott veszprémi püspöknek, továbbá unokaöccsének Albeni Rudolf fiainak Petermannak, Jánosnak és Rudolfnak új adományként adta Tátika várát tartozékaival együtt. Egy 1423-ban kelt oklevél szerint a vár gersei Pethő Jánosnak, Zala vármegye főispánjának birtoka, kinek itteni várnagya Tamás; majd a zalavári konvent 1438. évi bizonyságlevele szerint Albert király adománylevele alapján gersei Pethő Lászlót és Petőt, Zala és Vas vármegyék főispánjait Tátika vár s tartozékainak birtokába beiktatta. Az 1490.évi osztályok Tátika várát és uradalmát Pethő János és Miklós kapta. 1508-ban Pethő János, Tamás és Ferenc birtoka. A török terjeszkedése következtében nemcsak a keszthelyi ferencesek helyezték itt biztonságba egyházi kincseiket, hanem a környék nemesei is idehozták értékeiket. Kecsethy Márton püspök a várat 1538-ban ostrommal elfoglalta, és az ott talált közel 100 000 forint értékű kincset elrabolta. Emiatt gersei Pethő Ferenc özvegye, sógorai és gyermekei vádat emeltek az ország rendjei előtt a püspök ellen. Bár 1538. június 6-án megegyezés jött létre a felek között, a püspök még 1550-ben is elfoglalva tartotta a várat.

A török 1589-ben Tátika várat kirabolta, és úgy látszik, le is romboltatta. A rossz anyagi helyzetben levő Pethő család a várat újjáépíteni nem tudta. Egy 1592. évi oklevél már „castrum dirutum”-nak, romlott várnak nevezi. Sorsa véglegesen 1713-ban pecsételődött meg, amikor Mercy császári tábornok hadgyakorlat ürügyén felgyújtatta. A Pethő család kihalta után, 1714-ben a Festetics család szerezte meg Tátika romvárát.

Rezi vára[szerkesztés]

Rezi-vár
Rezi-vár

A Meleg-hegy hirtelen letörő és elkeskenyülő, 418 m magas dolomitgerincének Zalaszántói-medencére néző fokán áll Rezi várának romja. A XIII-XIV. sz.-ban épült hegyi várból ma már csak a lakótorony keleti, a vár keleti és nyugati fala áll néhány ablak és dongaboltozat nyomaival. A ma is álló 120–180 cm vastag falak magassága 8–10 m.

A romok mellől ide látszik nyugat felől Vindornyafok, Vindornyaszőlős, Vindornyalak község. Szépen kirajzolódik Zalaszántó, Várvölgy és a szomszédos Tátika vára. Sümeg város és vára is látható tiszta időben. A Rezi várrom ma a Keszthely-vidék egyik legősibb történelmi emléke. A vár legkorábbi részének felépítését Zlandus veszprémi püspöknek (1244-1262) tulajdonítják. 1346-ban Nagy Lajos király Lackfi Istvánnak adományozta a várat.

A hosszan elnyújtott, szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos hegyivár, csak a XlV. sz. második felében (1378-ban) szerepel először oklevélben "Castrum Rezi" néven. A vár 1397-től újra királyi birtok, amit 1401-től többször zálogba ad Zsigmond király. Zsigmond a várat 1427-ben Gersei Pethő Péternek és Lászlónak adományozta. Ettől fogva a Pethő család tagjai évszázadokon át zavartalanul birtokolták Rezi várát és környékét. A mohácsi csatavesztés (1526) után, amikor 1541-ben Buda is török kézre került, Rezi várának jelentősége megnőtt, ezért 1555 körül megerősítették. A vár a környék népének menedékhelye volt. A török hódítással szemben a gersei Pethők voltak a vidék legjelentősebb védői.

A XVI. sz. végétől Rezi várának katonai szerepe megszűnt. 1592-ből már a romba dőlt Rezi várról olvashatunk. A gersei Pethő család férfi ágának kihalása után a rezi várhoz tartozó birtokok 1729-ben mint uratlan birtokok a kincstárra szálltak. Rezi romvára és a várhoz tartozó javadalom 1741-ben vásárlás útján Festetics Kristóf birtokába került. Ettől kezdve 1945-ig a vár a család tulajdonában maradt.

Bortermelés[szerkesztés]

A Keszthelyi-fennsík részben a Balaton-felvidéki borvidék, részben pedig a Zalai borvidék területeinek része. Klímája épp ezért változatos, éghajlata, különösen a Balatontól távolabb eső részein már nem mindenütt olyan kedvező, mint a tóparthoz közelebb eső borvidéki területeké. Talaja: meszes, dolomitos kőzetek, váztalajok.

Jellemző szőlőfajták és borok: Olaszrizling, Rizlingszilváni, Zöldveltelini, és Zala gyöngye.

Borvidéki részei:

településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Indra Jagat Bt: A Keszthelyi-hegység és a Kis-Balaton, 1:50 000. Felelős szerkesztő: Faragó Imre. Budapest: Térképskála Kft. 2001. ISBN 9630035308 A térkép az ELTE Térképtudományi Tanszékének szakmai együttműködésével készült  
  2. 4. A Muscari tenuiflorum Tausch előfordulása a Keszthelyi-hegységben. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 17.)
  3. A Gyötrős-tető (Keszthelyi-hegység) védett növényei. kitaibelia.unideb.hu. (Hozzáférés: 2017. március 8.)

További információk[szerkesztés]

  • Raucsik Béla - Varga Andrea - Peterdi Andrea: A Rezi RZT-1 fúrás felső triász képződményeinek szervetlen geokémiai jellemzői (Kösseni Formáció, Keszthelyi-hegység), Földtani közlöny, 2006. (136. vol.) 4. sz. 465-485. old.
  • Csontos Gábor Imre: A Keszthelyi-hegység nappali lepkefaunája, Natura Somogyiensis, 2006. 9. sz. 305-312. old.
  • Bódis Judit - Szalóky Ildikó: A pikkelypáfrány (Asplenium ceterach subsp. bivalens [D. E. Meyer] Greuter and Burdet) első előfordulása a Keszthelyi-hegység déli részén, Kitaibelia, 2004. (9. évf.) 1. sz. 221. old.
  • Csillag Gábor: A Keszthelyi-hegység földtani értékei, Természet, 1998. (5. évf.) 11. sz. 428-430. old.
  • Almádi László: A Keszthelyi-hegység flórakutatásának története II., Botanikai közlemények, 1997. (84. évf.) 1-2. sz. 141-145. old.
  • Szabó István: A Georgikon szerepe a flórakutatás történetében. (A Keszthelyi-hegység flórakutatásának története I.), Botanikai közlemények, 1997. (84. évf.) 1-2. sz. 131-140. old.
  • Cseri Rezső: A Bakony előhírnöke a Keszthelyi-hegység, Természetbúvár, 1990. (45. évf.) 3. sz. 18-21. old.
  • Budai Tamás - Koloszár László: A Keszthelyi-hegység nori-raeti képződményeinek rétegtani vizsgálata, Földtani közlöny, 1987. (117. évf.) 2. sz. 121-130. old.
  • Szabó István: A Keszthelyi-hegység növényvilágának kutatása, Folia Musei historico-naturalis Bakonyiensis = A Bakonyi Természettudományi Múzeum közleményei, 1987. 6. sz. 77-98. old.
  • Szabó István: A Keszthelyi-hegység érdekes növényei: Természetvédelmi területté alakul, Búvár (1960-1989), 1979. (34. évf.) 11. sz. 506-509. old.
  • Bohn Péter: A Keszthelyi-hegység komplex földtani vizsgálatának újabb eredményei, Földtani közlöny, 1975. (105. évf.) 1. sz. 31-57. old.
  • Bohn Péter: A Keszthelyi hegység geomorfológiai felépítéséből adódó környezetvédelmi feladatok, Földrajzi értesítő, 1975. (24. évf.) 1. füz. 1-7. old.
  • Keve András: A Keszthelyi-hegység és a Kisbakony madárvilága, A Bakony természettudományi kutatásának eredményei, 1970. 6. sz. 5-100. old.
  • Gáspár-Hantos Géza: A Keszthelyi hegység erdőfelújítási problémái, Az erdő, 1960. (9. (95.) évf.) 4. sz. 156-161. old.
  • Szodfridt István: Új adatok a Keszthelyi-hegység és a Dél-Bakony flórájához, Botanikai közlemények, 1959. (48. évf.) 1-2. sz. 75-76. old.
  • Korim Kálmán: Adatok a keszthelyi-hegység nyugati előterének földtani felépítéséhez, Földtani közlöny, 1948. (78. évf.) 1-12. 126-130. old.
  • Szentes Ferenc: Keszthelyi-hegység, A Magyar Állami Földtani Intézet évi jelentése, 1944. 1. sz. 12. old.
  • Szádeczky-Kardoss Elemér: A Keszthelyi-hegység és a Hévíz hidrológiájáról, Hidrológiai közlöny, 1941. (21. évf.) 1-6. sz. 15-28. old.
  • Balaton-felvidéki Nemzeti Park - Keszthelyi-fennsík
  • A Keszthelyi-fennsík bemutatása - heviz-info.hu
  • Dr. Vándor László: Tátika vára [1]