Csúcs-hegyi-forrásbarlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Csúcs-hegyi-forrásbarlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz3 m
Mélység0 m
Magasság6,5 m
Függőleges kiterjedés6,5 m
Tengerszint feletti magasság221 m
Ország Magyarország
Település Tihany
Földrajzi táj Balaton-felvidék
Típus ismeretlen
Barlangkataszteri szám 4463-3

A Csúcs-hegyi-forrásbarlang megkülönböztetetten védett barlang. A Tihanyi-félszigeten, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén található.

Elhelyezkedés[szerkesztés]

A Csúcs-hegy legmagasabb részén lévő, hatalmas, körülbelül 150 méter széles és 25 méter magas forráskúp nyugati oldalában, 221 méter tengerszint feletti magasságban található. Bertalan Károly 1972-es közlése szerint 217,78 méter magasságban. Az eltérés abból adódik, hogy Bertalan Károly is a Csúcs-hegy csúcsához mérte a magasságot, de a különböző térképek nem azonosnak adják meg a Csúcs-hegy magasságát. Közvetlenül a csúcs közeléből egy jelzett kitérő út vezet a barlang bejáratához.

Leírás[szerkesztés]

A 3,2 méter magas és 2,7 méter széles bejárata nyugat felé néz. Ezen belépve a barlang kúpszerű, ovális alaprajzú termébe jutunk. A terem alaprajzi hossztengelye észak–északkelet és dél–délnyugat irányú, 4,3 méter hosszú, a bejárattól a szemközti falig három méter a kiterjedése. A falak négy méter magasságig alig boltozódnak, csak kiugrások és bemélyedések figyelhetők meg rajta. Négy méter felett kezdenek erőteljesebben boltozódni, majd az eddigi ovális vetületre merőleges hossztengelyű 2×1 méteres szelvényben szűkülnek tovább 5,5 méter magasságig, innen pedig 20–25 centiméter átmérőjű, kéményszerű kürtő nyílik 6,5 méter magasan a külszínre. A bejárat és a külszínre nyíló kürtő között a mennyezeten van még egy 4,3 méter magasan záródó vakkürtő is. A barlang feküjét alaposan letaposott kőtörmelék borítja. A térfogata körülbelül 20–21 köbméter.

A korábbi leírók (Bertalan 1972, Dornyay–Zákonyi 1955, Hoffer 1934, Kaán 1932) által megadott mérete és az Eszterhás István által 1983-ban készített részletes felmérés és térkép adatai többnyire kisebb eltérést mutatnak, ez a más szisztéma szerinti mérésből, illetve több esetben csak becsült méretekből adódik.

A barlangot befoglaló gejzírit meszet alig tartalmazó, sejtes hidrokvarcit, illetve a három és négy méter közötti zónában tömör kalcedon. A hidrokvarcitos részekben gyakori az opál kiválás. A barlangüreget létrehozó termális oldódás nyomai, az üstszerű öblösödések a kvarcitos részeken látszanak, a kalcedonos zónában csak sarkos formációk találhatók.

Egy ásatása és az alján lévő törmelék eltávolítása nemcsak a barlang további folytatását tárná fel, hanem valószínűleg régészeti adatokkal is szolgálna. A természeti képéből adódó jelentőségét, egy jövőbeli ásatás feltétlenül növelné.

A Csúcs-hegyi-forrásbarlang név 1983-ban bukkant fel az irodalomban. Előfordul az irodalmában Csucs-hegyi-barlang (Eszterhás 1984), Csucs-hegyi-forrás-barlang (Eszterhás 1983), Csucs-hegyi-forrásbarlang (Eszterhás 1983), Csucs-hegyi-forrás-üreg (Eszterhás 1984), Csucs-hegyi gejzirerupció ürege (Eszterhás 1984), Csucs-hegyi hévizes barlang (Eszterhás 1984), Csucs-hegyi-sziklaüreg (Eszterhás 1984), Csúcs-hegyi-barlang (Eszterhás 1987), Csúcs-hegyi forrásüreg (Eszterhás 1987), Csúcs-hegyi gejzírerupció ürege (Eszterhás 1987), Csúcs-hegyi-hévízes-barlang (Eszterhás 1987), Csúcs-hegyi-sziklaüreg (Kordos 1984), Csúcshegyi sziklaüreg (Bertalan 1976), Csúcs-hegy tölcsérnyílása (Eszterhás 1987), Ősember-barlang (Eszterhás 1984), Savanyu Józsi lacikonyhája (Bertalan 1976), Savanyú Józsi lacikonyhája (Kordos 1984), Sobri Jóska lacikonyhája (Eszterhás 1984), Sobri Jóska zsiványbarlangja (Eszterhás 1984) és Sobri Jóska zsivány barlangja (Bertalan 1976) néven is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

A bizonyára nagyon régóta, a középkori Csúcs-hegyi őrtoronynak építésétől (Éri–Kelemen–Németh–Torma 1969) ismert barlang első irodalmi említéseit Kaán Károly (1931), és Pávai-Vajna Ferenc (1931) írásaiban találjuk. Rövid, részletes leírást ad róla Hoffer András (1934), majd Cholnoky Jenő (1935), Bertalan Károly (1958, 1972, 19321976), Halász Árpád (1960) és Buckó Emmi (1970) említette főbb paramétereit. Pék József készített barlangtérképet 19701972-ben. Ezek alapján került be az Országos Barlangnyilvántartásba.

Az 1976-ban befejezett, „Magyarország barlangleltára” című kéziratban az van írva, hogy Tihanyban, a Csúcs-hegy szikláinak nyugati oldalán, sétaút mellett, 217,78 méter tengerszint feletti magasságban van a bejárata, amely a Balatonra néz. Négy méter hosszú, négy méter széles és körülbelül kilenc méter magas, utólagos oldással keletkezett, kürtős üreg. A kéziratnak a barlangra vonatkozó része öt hivatkozás alapján íródott. Legutóbb, 1983-ban Eszterhás István végezte el a kutatását. Az 1984-ben megjelent, „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában meg van említve három névváltozata és térképen van a helye feltüntetve. Eszterhás Istvánnak a „Magyarország nemkarsztos barlangjainak listája” című kéziratában szerepel az, hogy a barlang három méter hosszú, öt méter magas, valamint gejziritben jött létre. A lista az 1989 végéig ismertté vált, 220 darab nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 203 darab a barlang és 17 darab a mesterséges üreg, valamint az összeállítás szerint Kordos László 1984-es barlanglistájában 119 darab nemkarsztos barlang van felsorolva.

A legtöbb, Tihannyal foglalkozó útikönyv megemlíti (Dornyay–Zákonyi 1930, Eszterhás 1983, Örvös 1965, Uzsoki 1980, 1981, Zákonyi 1958). Az Eszterhás István által írt, „Magyarország nemkarsztos barlangjainak lajstroma” című, 1993-as kéziratban meg vannak ismételve az 1989-es adatok. A felsorolás az 1993. év végéig ismertté vált 520 darab nemkarsztos objektumot tartalmazza, amelyek közül 478 darab a barlang és 42 darab a mesterséges üreg. A 2001. november 12-én elkészült, „Magyarország nemkarsztos barlangjainak irodalomjegyzéke” című kézirat barlangnévmutatójában szerepel a neve a barlanggal foglalkozó 54 darab írás megjelölésével. A 435., a 440., a 450., a 465., a 480., a 489. és az 510. tétel nem említi, a 434., a 439., a 449., a 463., a 479., a 488. és az 509. említi. 2012-től megkülönböztetetten védett barlang a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint. A FIR feldolgozását Szentes György készítette el.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Bártfay László: Naplója. Kézirat, 1838. 5. old. A kézirat megtalálható az OSZK Kézirattárában. (Nyomtatásban megismétli Vörös Károly, 1965)
  • Bertalan Károly: Barlangok. In: Deák Margit szerk.: Magyarázó Magyarország 200.000-es földtani térképsorozatához. – Veszprém L. 33–XII. A Magyar Állami Földtani Intézet kiadványa. Budapest, 1972. 21–22. old.
  • Bertalan Károly: Bakonyi barlangok adatgyűjteménye. Veszprém, Budapest. 1932–1976. Kézirat. A kézirat megtalálható az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal adattárában.
  • Buckó Emmi: A Tihanyi-félsziget geomorfológiája. In: Bialik István szerk.: Magyarázó a Balaton környéke 1:10.000 építésföldtani térképsorozatához – Tihany. A Magyar Állami Földtani Intézet kiadványa. Budapest, 1970. 47–55, 91. old.
  • Cholnoky Jenő: A tihanyi gejzírkúpok. A Földgömb, 1935. (6. évf.) 2. sz. 48. old.
  • Dornyay Béla – Vigyázó János: Balaton és környéke részletes kalauza. Budapest, 1934. 160. old.
  • Dornyay Béla – Zákonyi Ferenc: Balatonfelvidék útikalauz. 1955. 79. old.
  • Dornyay Béla – Zákonyi Ferenc: Balaton útikalauz. Budapest, 1957. 98. old.
  • Éri István – Kelemen Márta – Németh Péter – Torma István: Veszprém megye régészeti topográfiája. – Veszprémi járás. Budapest, 1969. 192–199. old.
  • Eszterhás István: A Bakony barlanglajstroma. Kézirat, 1983. A kézirat megtalálható a Bakonyi Természettudományi Múzeumban, Zirc.
  • Eszterhás István: A Tihanyi-félsziget barlangkatasztere. Kézirat, 1984. A kézirat megtalálható a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Adattárában és a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon. (Néhány oldallal és fényképpel bővebb, mint az 1987-es nyomtatott változat. A kéziratot csak barlangonként szétdarabolva láttam.)
  • Eszterhás István: A Bakony nemkarsztos barlangjainak genotipusai és kataszteri jegyzéke. Kézirat. Budapest, 1986. Szerződéses munka az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatalnak.
  • Eszterhás István: The Balaton Highlands. In Maucha László: Karst hydrological and speleological features. Field-trip guide D1 / of 10th International Congress of Speleology. Budapest, 1989. 22–29, 90–95. old.
  • Halász Árpád: Tihany félsziget földtörténete. Kézirat, 1960. A kézirat megtalálható a MÉV Adattárában, Pécs.
  • Horváth Bálint: A’ füredi-savanyúvíz ’s Balaton’ környéke. Magyar Óvár, 1848. 62–63. old.
  • Jalsovics Aladár: A balatonfüredi gyógyhely és kirándulási helyei képekkel illusztrálva. Budapest, 1878. 178. old.
  • Jalsovits Alfréd: A tihanyi apátság története. Pécs, 1889. 113. old.
  • Juhász Árpád: Évmilliók emlékei. Budapest, 1987. 359, 368, 409. oldalak és két fénykép a fényképmellékletben
  • Kenyeres Lajos – ifj. Tildy Zoltán: Védett természeti ritkaságaink. Budapest, 1960. 34, 43, 46. old.
  • Kristóf Sándor szerk.: Hétvégi túrák hazánk legszebb tájain. Budapest, 1958. 200. old.
  • Láng–Fodorné: A Tihanyi-félsziget földtani felépítése. In: Bialik István szerk.: Magyarázó a Balaton környéke 1:10.000 építésföldtani térképsorozatához – Tihany. A Magyar Állami Földtani Intézet kiadványa. Budapest, 1970. 15–36, 48–50, 91. old.
  • Lipták Gábor – Zákonyi Ferenc – Huba László: Balaton. Budapest, 1958. 30, 83–84, 148–149, 206, 209, 221, 225, 226, 235, 237, 379, 384. old.
  • Lóczy Lajos: A természeti szépségek megóvása. Balaton, 1910. augusztus 1. (3. évf. 6. sz.) 53. old.
  • Lóczy Lajos: A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése. A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei, 1. köt. 1. rész. 1. szakasz. Budapest, 1913. 325, 326, 329, 330. old.
  • Lukács Béla szerk.: Tihany. Ismerd meg hazádat! Budapest, 1953. 6, 25. old.
  • Mihályi Ernő – Vigyázó János: Tihany részletes kalauza. Budapest, 1926. 9. old.
  • Pék József: Csúcs-hegyi-barlang. Kézirat, 1970–1972. A kézirat megtalálható a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Térképtárban.
  • Örvös János: A Balaton-felvidék. Budapest, 1965. 108. old.
  • Radó S.: Reiseführer und Atlas Balaton, West-Ungarn. Budapest, 1974. 14. old.
  • Seifert – Pávai-Vajna Ferenc: Über die Rolle heisser Lösungen, Dämpfe und Gase bei der Höhlenbildung. Mitteilungen über die Höhlen- und Karstforschung, 1937. 104. old.
  • Szalay-Marzsó Lászlóné szerk.: A Dél-Dunántúl tájvédelmi körzeteinek látogatása. (Természeti környezetünk 3.) Budapest, 1980, 1981. 6–9. old.
  • Szerelmey Miklós: Balaton album. Pest, 1848. 17. old.
  • Szerelmey Miklós: Balaton albuma. Pest, 1851. (2. kiadás) 18. old.
  • Uzsoki András: Balatonfüred, Tihany. Budapest, 1980. 94. old.
  • Vitális István: A balatonvidéki bazaltok. A Balaton Tudományos Tanulmányozásának Eredményei, 1909. Budapest. 1. köt. 1. rész (Ásvány- és kőzettani függelék). 125, 126. old.
  • Zákonyi Ferenc: Tihanyi képek. Balatoni Kurír, 1942. október 1. 3. old.
  • Zákonyi Ferenc: Előadások a Balatonról és a Bakonyról. Veszprém, 1954. 31. old.
  • Zákonyi Ferenc: Tihany és környéke. Budapest, 1958. 43, 70. old.
  • Zákonyi Ferenc – Lipták Gábor: Tihany és környéke. Budapest, 1958. 14, 30, 32–34, 39, 40, 43. old.
  • Zákonyi Ferenc: Tihany. Balatonfüred, 1963. 6, 11, 12, 20, 22, 31–34, 47, 50, 53, 55, 57. old.
  • Zákonyi Ferenc – Illés István – Horváth Ferenc: A balatoni üdülőkörzet természeti értékei. Veszprém, évszám nélkül. 9, 37–39. old.
  • –: Füred és a Balaton vidéke. 1848. Hely nélkül. 17. old.

További információk[szerkesztés]