Zsendice-barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Zsendice-barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz111 m
Mélység12 m
Magasság2 m
Függőleges kiterjedés14 m
Tengerszint feletti magasság366 m
Ország Magyarország
Település Kács
Földrajzi táj Bükk-vidék, Déli-Bükk
Típus valószínűleg forrásbarlang
Barlangkataszteri szám 5394-24
Elhelyezkedése
Zsendice-barlang (Magyarország)
Zsendice-barlang
Zsendice-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 58′ 42″, k. h. 20° 36′ 00″Koordináták: é. sz. 47° 58′ 42″, k. h. 20° 36′ 00″
A Wikimédia Commons tartalmaz Zsendice-barlang témájú médiaállományokat.

A Zsendice-barlang megkülönböztetetten védett barlang. A Bükki Nemzeti Park területén található. Régészeti leletek is előkerültek belőle. A Bükk-vidéken az eocén mészkőben kialakult legnagyobb barlang. A Déli-Bükk legnagyobb barlangja volt.

Leírás[szerkesztés]

A Déli-Bükkben, a Kis-Borsós-tető utolsó, Orom-tető nevű kiemelkedésén, a kiemelkedéstől északra, néhány száz méterre van a főbejárata. A rejtett, természetesnek meghagyott, barlangba lejtő, nagy méretű, öt méter magas és 3,3 méter széles főbejárata a hegygerinc közelében, a hegyoldalban, sziklakibúvás nélküli területen, egy erdőben, természetvédelmi területen nyílik. Kácsról a piros sávval jelzett turistaúton közelíthető meg. Van még egy közelmúltban kialakult, kis keresztmetszetű, függőleges bejárata is, a főbejárattól 15–20 méterre.

Felső eocén mészkőben, tektonikus törésvonalak mentén jött létre a barlang. Valószínűleg forrásbarlang, de első megállapításra víznyelőbarlangnak tűnik, mert magasan nyílik, a barlangba lefelé tartó főbejárattal. Jelenleg hidrológiailag inaktív. Egyszintes, elágazó barlang. Érdekes morfológiai nagyformája a gömbfülke, morfológiai kisformája a gömbüst, a hieroglifa és a hullámkagyló. Kevés cseppkő található benne. A cseppkő cseppkőbekérgezés formájában jelenik meg a járataiban. Egy breccsásodott kőzetrész is megfigyelhető a barlangban.

A Trópusi-teremben a guanó nagy mennyiségben halmozódott fel. Az egyik megemlítője szerint régen remete lakott benne. A 2008. évi felmérés alapján a barlang hossza 110,35 méter, a függőleges kiterjedése 13,65 méter, a mélysége 11,77 méter, a magassága 1,88 méter és a vízszintes kiterjedése 26,5 méter. A megtekintéséhez engedély szükséges, de nincs lezárva. Barlangjáró alapfelszereléssel járható. A legnehezebben járható a nagyon lejtő bejárati rész, ahol célszerű kapaszkodókötelet használni. Napjainkban csak kevés denevér fordul elő a barlangban.

A nevét a zsendicéről kapta, ami egy tejes étel a „Magyar néprajzi lexikon” szerint. Előfordul az irodalmában Apakői-barlang (Regős 2003) – valószínűleg azonos a Zsendice-barlanggal –, Apakői-üreg (Regős 2003) – valószínűleg azonos a Zsendice-barlanggal –, Apakői üreg (Kadić 1941) – valószínűleg azonos a Zsendice-barlanggal –, Lépcsős-barlang (Gyarmati 1977) – ezt a nevet a barlang jellege miatt és a barlang ismert nevének kiderítéséig kapta –, Nagy-szorosi-barlang (Kordos 1984) – valószínűleg azonos a Zsendice-barlanggal –, Nagyszorosi-barlang (Regős 2003) – valószínűleg azonos a Zsendice-barlanggal –, Oromtetői-barlang (Regős 2003), Zsendice lyuk (Schréter 1916) és Zsendice-lyuk (Örvös 1962) néven is. A Zsendice-barlang név először 1937-ben jelenik meg az irodalmában, Schőnviszky László tanulmányában.

Kutatástörténet[szerkesztés]

Schréter Zoltán a Barlangkutatásnak az 1916. évi kötetében megjelent publikációjában azt írta, hogy még nincs átvizsgálva régészeti szempontból, de valószínűleg az ősember lakott benne és egy Kács környékének a földtanát bemutató térképen ábrázolva van a barlang helye. Az 1925-ben kiadott írásában Reichart Géza barlangnév nélkül ismertette. A közleménye szerint a Nagyszoros elején, magasan a nyugati hegyoldalban egy barlangbejárat látható és régen egy remete lakott a barlangban.

1937-ben Schőnviszky László azt írta róla, hogy az Oromtető oldalában, közel annak a tetejéhez nyílik, a lejtős bejárata után egy több ágra szakadó barlang van és benne Bartalos Gyula újkőkorszaki cserépmaradványokat, valamint egy vasfibulát talált. 1940-ben őslénytanilag kutatták az Apakői üreget, amely barlang valószínűleg a Zsendice-barlang. A kutatáskor az öreg sziklaüregből kevés, rossz állapotú csont került elő. Czenthe Hubának az 1965-ben készült szakdolgozata szerint elképzelhető, hogy a Kácsi-forrás inaktív forrásbarlangja.

1977-ben a Spartacus TE Lóczy Lajos Barlangkutató Csoport kezdte el kutatni és készítette el az alaprajzi barlangtérképét négy keresztmetszettel. A barlang ekkor 40–45 méter hosszú és 16 méter mély volt. Az 1977-ben megjelent „Bükk útikalauz” Zsendice-barlang leírása nagyon hasonló Schőnviszky László ismertetéséhez. 1978 decemberében a barlangkutató csoport tagja, Gyarmati Gábor szerkesztett és rajzolt a barlangról egy alaprajzi barlangtérkép-vázlatot egy keresztmetszettel Kocsis János 1977. októberi, valamint Gyarmati Gábor 1978. augusztusi felmérése alapján. A csoport 1978. évről készült beszámolójában részletesen le van írva az akkor 65 méter alaprajzi hosszú barlang. Az 1979-ben kiadott, „Barlangok a Bükkben” című könyv szerint a bejárata nagy és az első, 10 méternél hosszabb termén kívül van még egy szoba nagyságú, rengeteg guanót tartalmazó terme.

1984-ben Kordos László említette meg a „Magyarország barlangjai” című könyvnek az országos barlanglistájában a Zsendice-barlang nevet és a barlang két névváltozatát, valamint egy térképen tüntette fel a barlang helyét. A barlanglistában szerepel egy Nagy-szorosi-barlang nevű barlang, amely valószínűleg szintén a Zsendice-barlang. 1986-ban a Mirelite SE Anteus Barlangkutató Csoport a barlang kitöltéséből és a képződményeiből vett minták összetételét derivatográffal vizsgálta. 1991-ben és 1993-ban denevérmegfigyeléseket végeztek benne.

Valószínűleg 2000 környékén keletkezett a második bejárata. A 2002-ben megjelent, „A Bükki Nemzeti Park” című könyv szerint körülbelül 17 méter mély. A 2003-ban készült állapotfelvételi leírása szerint a vázlatos felmérés és becslés alapján 70 méter hosszú, 32,5 méter vízszintes kiterjedésű, 15 méter függőleges kiterjedésű, nincs magassága, 15 méter mély és 450 köbméter térfogatú. A 2005-ben napvilágot látott, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyvben található egy szócikk a barlangról, amelyben az olvasható, hogy az Orom-tető nyugati oldalában, 366 méter tengerszint feletti magasságban van a bejárata, 70 méter hosszú és triász mészkőben jött létre. 2008. november 20-án Hegedüs Anett, Nagy Péter, Szabó R. Zoltán és Tóth István mérte fel a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának a megbízásából. A felmérés alapján 2009 januárjától 2010 májusáig Szabó R. Zoltán szerkesztette és rajzolta meg az alaprajzi barlangtérképét és a vetített-hosszmetszeti barlangtérképét 10 keresztszelvény feltüntetésével. 2012-től megkülönböztetetten védett barlang a vidékfejlesztési miniszter 4/2012. (II. 24.) VM utasítása szerint.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]