Kőkapu (Budapest)

Kőkapu
A Kőkapu nevű átjáróbarlang
Hossz	10 m
Mélység	7 m
Magasság	0 m
Függőleges kiterjedés	7 m
Ország	Magyarország
Település	Budapest
Földrajzi táj	Budai-hegység
Típus	hévizes eredetű
Barlangkataszteri szám	4762-14
Elhelyezkedése
Kőkapu Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 32′ 02″, k. h. 18° 59′ 20″47.533805555556, 18.98875
A Wikimédia Commons tartalmaz Kőkapu témájú médiaállományokat.

A Kőkapu a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban lévő Budai-hegységben, Budapest II. kerületében található átjáróbarlang. A Látó-hegyen lévő Apáthy-szikla tetejének közelében helyezkedik el. Magyarország megkülönböztetetten védett barlangjai között volt.

Leírás

Az Apáthy-szikla tetejétől nem messze, a szikla felett haladó zöld sáv jelzésű turistaút mellett található. A nagyon tagolt dolomitsziklák alján törmelékfogó farönksor mögött vezet fel a néhány méter hosszú meredek ösvény a barlanghoz. Sötétvörös agyaglejtő képezi az aljzatát. A barlang bal oldalán lévő ablakon át ki lehet nézni. Az erdőben kezdődik a lejtő felső része. A törmelék befolyását itt is farönksor csökkenti.

Jól megfigyelhetők a mennyezeten a majdnem párhuzamos tektonikai síkok, amik mentén ál-pendant formákat határolt körül a kifagyásos aprózódás. A mennyezet boxwork mintázatú, ami a dolomit kiporlásakor jött létre. A feljáró oldalán a felmagasodó főterész felülete egyenletesebb, sárga színű, ami valószínűleg eocén anyag lehet. Vörösesbarna színűek az üreg falai, ami a vörösagyagtól lehet. Nem ismerhető fel egyértelmű limonitos anyag. A környező barlangokból ismert kalcitszivacs rostos felszíne látható több foltban. Erre dolomitmurva szemcsék is rácementálódtak néhol. Balra (É-ra) a felső bejárat alatt be lehet kúszni egy kis oldalágba, de nem érdemes. A falak és a mennyezet a fagyaprózódás következtében mindenhol nagyon tagolt. Oldásos formák nem ismerhetők fel. Az üregnek csak földtani jelentősége van, barlangtanilag jelentéktelen.

1957-ben volt először Kőkapunak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul a barlang az irodalmában Apáthy-szikla I. sziklakapuja (Bertalan 1976), Apáthy-szikla 1. sz. sziklakapuja (Kordos 1984), Apáthy-szikla-kőkapuja (Bertalan, Schőnviszky 1976), Lipótmezei sziklák üreg (Kordos 1984), Lipótmezei sziklák ürege (Bertalan 1976), Szelelő-lyuk (Leél-Őssy 1995), Sziklakapu (Leél-Őssy 1995), Vaskapu (Bertalan 1976) és vaskapu (Kordos 1984) neveken is.

Kutatástörténet

Az 1900-ban kiadott, Budapest környéke című könyvben meg van említve, hogy a lipótmezei érdekes sziklák között látszik egy nagy kőkapu, amely folyosószerű sziklaüregbe vezet. Az 1957-ben megjelent útikalauzban ismertetve van, hogy a Kőkapu sziklacsoportja alá érve és jobbra óvatosan (lent nagy kőbánya van) felkapaszkodva lehet eljutni a Kőkapuhoz, amelynek természetes és alacsony sziklakapuján keresztül fel lehet érni a sziklacsoport tetejére, ahol a sziklasorozat kilátószerű sziklája található. Az 1957. évi Földrajzi Értesítőben napvilágot látott, Leél-Őssy Sándor által írt tanulmány szerint az Apáthy-szikla üregei dolomitban keletkeztek és hévizes eredetűek. A kiadványban lévő helyszínrajzon meg van jelölve az üregek helye.

Az 1958-ban kiadott, Budapest természeti képe című kiadványban az olvasható, hogy a ladini emelet felső részébe, a Trachyceras aonoides szintjébe sorolható az Apáthy-sziklában kibukkanó fehér és szürkésfehér dolomit, amely nem tartalmaz szarukövet, de ugyanúgy rétegzetlen és hasadozott, mint a többi dolomit. Ez a kibukkanás (térképek alapján megállapítva) a Kőkapu DNy-i végén van. Az Apáthy-szikla oldalában lévő barlangnyílások és régi hévforrásüledékek 70–80 m magasan vannak az Ördög-árok alluviuma felett. Az Apáthy-szikla barlangjai az ÉNy-ra néző dolomitfal felső részén helyezkednek el és részben mesterséges kis üregek.

A Kőkapu sziklaíve

Az 1959-ben megjelent, Budapest természeti földrajza című könyvben szó van arról, hogy a Látó-hegy sziklás lejtőjétől DNy-ra a Törökvész út menti lapos nyereg választja el a Kőkapu kis dolomitrögét. A Kőkaput ÉK felé a Szalonka-úti völgy különíti el a Vadaskert hegycsoportjától. A könyvben ismertetett, Budán lévő fontosabb és érdekesebb barlangokon kívül van még néhány tucat, kicsi, jelentéktelen üreg a Budai-hegységben. Ezek közül valószínűleg hévizes eredetű a János-hegyi-átjáró, az óbudai Kecske-hegy és Felső-Kecske-hegy, illetve a Mátyás-hegy nagy kőfejtőjének üregei, a Csiki-hegyekben (Odvas-hegy, Kecske-hegy) fekvő kisebb üregek, az Apáthy-szikla és a máriaremetei kőfejtő üregei, továbbá a Hosszúerdő-hegyi-barlang. Ezeknek némelyike részben mesterséges eredetű.

Az 1966-ban kiadott, Budai-hegység útikalauzban az van írva, hogy az Apáthy-sziklától a turistaösvényen továbbhaladva ott, ahol a talaj vöröses színű lesz, hamar a Kőkapu alá lehet jutni. Meredek lejtőn lehet felmenni a Kőkapu természetes sziklakapujához, ahol az alacsony nyíláson átbújva festői a kilátás. A kapu felett jobbra keskeny gyalogút van. A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a Budai-hegységben lévő barlang Apáthy-szikla-kőkapuja néven Vaskapu névváltozattal. A barlangnévmutatóban fel van sorolva 3 irodalmi mű, amelyek foglalkoznak a barlanggal.

Az 1976-ban befejezett, Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy az Apáthy-szikla I. sziklakapuja nevű barlang a Budai-hegyekben, Hűvösvölgyben, Budapest II. kerületében helyezkedik el. További nevei Kőkapu, Lipótmezei sziklák ürege és Vaskapu. A 257,6 HP-tól ÉK-re 150 m-re, erdős-bokros területen található. A pár méter hosszú és néhány méter magas, tág sziklaív egy elpusztult barlang roncsa. Szabadon látogatható turistalátványosság. Kitöltése védelemre érdemes, mert régészeti és őslénytani leletek lehetnek benne. A kézirat barlangra vonatkozó része 7 irodalmi mű alapján lett írva.

A barlang belseje 2021-ben

A Kordos László által írt és az 1982. évi MKBT Beszámolóban közölt áttekintésben meg van említve, hogy 1982. januárban Kraus Sándor földmintát gyűjtött a barlangból, amelynek iszapolási maradékában holocén fajok, Mollusca indet. (csiga), Salientia indet. (béka), Lacerta indet. (gyík), Aves indet. (madár) és Microtus arvalis (mezei pocok) maradványai voltak. Az 1982-ben napvilágot látott Budai-hegység útikalauz szerint a rózsadombi nagy barlangoktól Ny-ra vannak az Apáthy-szikla üregei. Az érdekes Kőkapu alatt el lett helyezve egy Vigyázat, szakadék, életveszély! feliratú tábla és sodronykötél van a földön. Itt az útnak egy csúszós vörösagyagos tereplépcsője van.

Az 1983. évi MKBT Beszámolóban publikált tanulmányban az van írva, hogy az Apáthy-szikla dolomitjában van néhány barlangméretű üreg. A szikla felső szintjén, az É felé vezető sétaút mellett látszik néhány üreg. Itt van a Kőkapu nevű sziklaív, amelynek kitöltése vörösagyag. A Kőkapu és néhány érdekes üreg említve van az irodalomban. Az 1984-ben kiadott, Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a Budai-hegységben lévő barlang Apáthy-szikla 1. sz. sziklakapuja néven, Kőkapu, vaskapu és Lipótmezei sziklák üreg névváltozatokkal. A listához kapcsolódóan látható a Dunazug-hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató, 1:500 000-es méretarányú térképen a barlang földrajzi elhelyezkedése.

A Leél-Őssy Szabolcs által írt, az 1995. évi Földtani Közlönyben publikált tanulmányban az olvasható, hogy a Szelelő-lyuk nevű barlang további nevei Kőkapu és Sziklakapu. A Vaskapu-hegy ÉNy-i oldalában van egy impozáns méretű sziklakapu és mögötte egy kis hasadék, amelyek fődolomitban jöttek létre. A barlang agyagos, kissé bauxitos kitöltésű. A tanulmányhoz mellékelve lett a Rózsadomb és környéke barlangjainak helyszínrajza, amelyen jelölve van a barlang helye. A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, a Budai-hegységben elhelyezkedő, 4762/14 kataszteri számú Kőkapu, 2006. február 28-tól, a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. KvVM utasítása szerint, megkülönböztetett védelmet igénylő barlang.

Képek

• 
  A Kőkapu alsó bejárata
• 
• 
• 
  A Kőkapu felső bejárata
• 
  A barlang belseje

Irodalom

• Bertalan Károly – Schőnviszky László: Bibliographia spelaeologica hungarica. Register (Mutatók). 1931–1945. Karszt- és Barlangkutatás, 1973–1974. (Megjelent 1976-ban.) 8. köt. 173. old.
• Bertalan Károly: Magyarország barlangleltára. Kézirat, 1976. (A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézetben.)
• Kordos László: Barlangi gerinces őslénytani gyűjtések és ásatások 1982-ben. MKBT Beszámoló, 1982. 10. old.
• Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest. 1984. 277., 291. old.
• Kraus Sándor: Zárójelentés a 4650 barlangkataszteri egység kutatásáról. MKBT Beszámoló, 1983. 104. old.
• Kraus Sándor: Beszámoló Kraus Sándor 2008. évben elkövetett (főleg) barlangos dolgairól. Kézirat. 36. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Leél-Őssy Sándor: A Budai-hegység barlangjai. Földrajzi Értesítő, 1957. (6. évf.) 2. füz. 157., 166. old.
• Leél-Őssy Szabolcs: A budai Rózsadomb és környékének különleges barlangjai. Földtani Közlöny, 1995. (125. köt.) 3–4. sz. 365., 405. old.
• Leél-Őssy Szabolcs: A budai Rózsa-domb és környékének különleges barlangjai. Kézirat. 46. oldal és az 1. ábra. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Pápa Miklós: Budai hegyek útikalauz. (Második, bővített kiadás.) Budapest, Sport, 1957. 59. old.
• Pápa Miklós: Budai-hegység útikalauz. Budapest, Sport, 1966. 51. old.
• Pápa Miklós – Dénes György: Budai-hegység útikalauz. Budapest, Sport, 1982. 27., 69. old.
• Pécsi Márton – Marosi Sándor – Szilárd Jenő szerk.: Budapest természeti képe. Budapest, 1958. 39., 160., 167. old.
• Pécsi Márton szerk.: Budapest természeti földrajza. Budapest, 1959. 73., 150. old.
• Persányi Miklós: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 8/2006. (K. V. Ért. 3.) KvVM utasítása a megkülönböztetett védelmet igénylő barlangok körének megállapításáról. Környezetvédelmi és Vízügyi Értesítő, 2006. március 31. (3. évf. 3. sz.) 740. old.
• Thirring Gusztáv: Budapest környéke. Budapest, 1900. 68. old.
• –: FTSK Barlangkutató Szakosztály 1983. Kézirat. 1. kötet. 28. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)

További irodalom

• Bertalan Károly: Kézi jegyzetek. Kézirat. (1959-től íródott.)
• Horusitzky Henrik: Budapest Dunajobbparti részének (Budának) hidrogeológiája. Hidrológiai Közlöny, 1938. (18. évf.)
• Pápa Miklós: Budai hegyek útikalauz. Budapest, 1956.
• Strömpl Gábor: A Jánoshegy és körképe. Pedagógiai Szeminárium, 1937–1938. április. (8. évf. 8. sz.)
• Vigyázó János szerk.: Budai hegyek részletes kalauza. Budapest, 1934. (A harmadik kiadást Strömpl Gábor dolgozta át.)
• –: BETE Barlangnapló. Kézirat. 1. köt. 1931–1938, 2. köt. 1939–1942.

További információk

• Országos Barlangnyilvántartás