Keleti-kőfejtő 17. sz. barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Keleti-kőfejtő 17. sz. barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz9 m
Mélység1,8 m
Magasság1,8 m
Függőleges kiterjedés3,6 m
Tengerszint feletti magasság212 m
Ország Magyarország
Település Budapest
Földrajzi táj Budai-hegység
Típus hévizes eredetű, inaktív
Barlangkataszteri szám 4763-16
A Wikimédia Commons tartalmaz Keleti-kőfejtő 17. sz. barlang témájú médiaállományokat.

A Keleti-kőfejtő 17. sz. barlang Budapest III. kerületében, a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Budai Tájvédelmi Körzetben található barlang.

Leírás[szerkesztés]

A budai termálkarszt keleti részén, a Mátyás-hegy délkeleti, felhagyott, kétszintes kőfejtőjének az alsó bányaszintjén, az alsó bányaudvar nyugati, bal oldali részén van a bejárata. A Keleti-kőfejtő 17. sz. barlang a Keleti-kőfejtő 8. sz. barlang közelében található. A bejárata természetes jellegű, de bányászat miatt nyílt meg, szabálytalan alakú és vízszintes tengelyirányú. A hévizes eredetű barlang kilenc méter hosszú. A megtekintéséhez engedély és barlangjáró alapfelszerelés szükséges. Könnyen járható.

A Keleti-kőfejtő 17. sz. barlang nevet először a 2005-ben szerkesztett barlangtérképen lehetett olvasni. Előfordul az irodalmában 17-es barlang (Acheron 1993), 17-es-barlang (Fehér, Fritz 1995), 17-es felszakadás (Acheron 1993), BTI 17-es-barlang (Fehér, Fritz 1995), DK-i kőfejtő 17 sz. barlang (Acheron 1993), Keleti-kőfejtő 16–17. sz. barlangja (Leél-Őssy 1995), Keleti-kőfejtő 16-17. sz. barlangja (Leél-Őssy 1995) és Malac-barlang (Fehér 1994) néven is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

1993-ban az Acheron Barlangkutató Szakosztály tagjai folytatták a barlangfeltárási szempontból még mindig biztató kőbánya vizsgálatát és kutatták a már ismert barlangokat. Folytatták az előző évben kibontott 17-es felszakadásban a kutatóakna mélyítését lefelé. Viszont egy méter után nagyon kemény, cementált, ismeretlen összetételű kitöltés zárja le az akna alját. Későbbre halasztották a további bontását. A terepen végzett munkák során elkészült a felmérése is a kőbánya minden barlangindikációjának. Ebben az évben Szabó Zoltán felmérte és a felmérés alapján rajzolt egy hossz-szelvény barlangtérképet. Az 1993. évi, szakosztályi jelentés szerint három méter hosszú és a jelentésbe bekerült egy helyszínrajz a kőfejtő barlangjainak az elhelyezkedésével, amelyen ez a barlang is jelölve van, valamint a hossz-szelvény barlangtérkép is látható a kéziratban.

1994-ben a Fehér Katalin és a csoportjának a tagjai a kőbánya felmérésekor találtak egy addig ismeretlen barlangot, amely az alsó bányaudvar nyugati oldalában, a Keleti-kőfejtő 8. sz. barlang és a 20-as objektum között helyezkedik el. Malac-barlangnak lett elnevezve. További vizsgálatot igényelnek a képződményei. A barlang bontása több ponton lehetséges. Azt tervezték, hogy a következő évben megint kutatják a barlangot. A délkeleti kőfejtő digitalizált, szpeleotopográfiai térképének az elkészítéséhez szükséges adatgyűjtéskor, amelyet 1994-ben és 1995-ben végeztek, két alkalommal mért magasságot a Pagony Barlangkutató Csoport a bányatalpon lévő barlangbejárat null pontjára. 1995-ben készült el a szpeleotopográfiai térkép, amelyen látható a barlang elhelyezkedése és az alaprajza. A barlang DK/17 jelzéssel van jelölve a térképen. A csoport 1995. évi jelentésében az olvasható, hogy a téli, terepi munkák során vizsgálták a csoport tagjai a barlangtani intézet kataszterében 17-es számú barlangot. Biztató az iránya és a képződményei. A Keleti-kőfejtő 8. sz. barlang és a Keleti-kőfejtő 17. sz. barlang irányítottsága alapján feltételezhető, hogy itt ismeretlen barlangszakaszok helyezkednek el. Elkezdték a kemény, végpontot elzáró kitöltés bontását. A barlang teteje lemezes kalcit az első körülbelül három méteren. Egy helyen, a bejárat felett, ahol a bányászatkor feltárult, lehet megállapítani a lemezes kalcit vastagságát. Ezen a helyen 80 centiméter vastag, függőleges irányítottságú és nagyon oldott.

Déli dőlésű, meredek réteglap mellett elvált, töredezett mészkőlapokból áll az alatta keletkezett barlangrész déli fala. Átkovásodott a mészkőlapok mögött található réteg, amely megfigyelhető a törések mentén létrejött hézagokban. Hévizes oldásformák vannak a barlang mindkét falán és a mennyezeten, leginkább az északi falon, ahol nagyméretű gömbfülkék oldódtak ki. A talpszint tömör, kaolinos és kovás kőzetlisztjébe heterogén összetételű, nagyméretű tömbök ágyazódtak. A heterogén összetételű anyag lemezes kalcitdarabokból, cseppkőkéreg darabokból, a befoglaló kőzet törött és oldott anyagából, valamint a preformáló repedés mentén átkovásodott kőzet kipergett darabjainak a többszöri, hévizes tevékenységkor kalcittal cementált anyagából áll. A talpszint anyagát eltávolították a feltáró munka elején. Egy vízszintes, 25–30 centiméter átlagmagasságú, a bejárattól kezdődően körülbelül 2,5 méter hosszú légrés van a déli fal alján. A déli irányba lejtő légrés 0,5–1 méter mélyen belátható. A légrésnél lévő talpszint süllyesztésével kezdték a kutatást. Megállapították, körülbelül egy köbméter anyag eltávolítása után, hogy a bányafalat megközelíti a rés. Emiatt ebben az irányban nincs esély további járatrész feltárására.

Egy kovás hasadék határozza meg a barlang nyugati végpontjának az irányítottságát. A bal oldali fal oldott, a jobb oldali falon vékony réteges, vízszintes, szürke és vörös színű agyag van. Átkovásodott hasadékréteg alkotja a mennyezetet, amely a járattalpba előrefelé bukik le. Ezt az irányt követve, lefelé először kaolinos, kovás és puha kőzetliszt alkotja a kitöltést, amelyben visszaoldódott, kalcitlemezes, sugaras, kovatömbökkel váltakozó kalcittömbök ágyazódtak. Egyre inkább bekeményedik a kitöltés lejjebb haladva. Egy méterrel sikerült süllyeszteniük a talpszintet. A mélyítés kétharmadát a kemény kitöltésben végezték. A bontás nagyon lassú kézi erővel. A jelentésben látható a barlangbejárat fényképe és az 1:1000 méretarányú, szpeleotopográfiai térkép. A kéziratban van egy helyszínrajz, amely 1:1000 méretarányban készült és amelyen a délkeleti kőfejtő fosszíliáinak a lelőhelyei vannak feltüntetve. A helyszínrajzon látható a barlang elhelyezkedése és az alaprajza, de fosszília nem került elő belőle. A jelentésben van egy vegetációtérkép, amelyen látható a barlang elhelyezkedése és az alaprajza.

Az 1995. évi Földtani Közlönyben napvilágot látott tanulmányban az olvasható, hogy 1900 körül a Pálvölgy környékén a kőbányászat intenzív lett és emiatt tárták fel a délkeleti kőfejtő barlangjait. A kőfejtő üregeinek egy részét a kőbányászat után tárták fel. Körülbelül 250 méter a jelenleg ismert járathossz a kőfejtőben. A lefejtett járathossz nehezen becsülhető meg, de legalább még egyszer ennyi lehetett. A tanulmányban Keleti-kőfejtő 16–17. sz. barlangja a neve. A kőbánya északnyugati peremén, a bányatalp felett 25 méterre vannak. Kutatás alatt álló, egymással nem összefüggő barlangindikációk. A tanulmányhoz mellékelve lett a Rózsadomb és környéke barlangjainak a helyszínrajza és a kőfejtő barlangjainak a helyszínrajza, amelyeken jelölve van a barlang helye.

Kraus Sándornak az 1995. február 11-i feljegyzésében látható egy helyszínrajz, amelyen meg van jelölve a barlang helye. A feljegyzésben az olvasható, hogy bontás és a felszíni bejáratának a homloka nagyon szép kalcitszivacs, amely a fedőkőzetig halad és a tetején lehet, hogy kalcitlemez van. Az 1996. március 24-i feljegyzésében az van írva, hogy a Malac-barlang 212 méter szinten, az alsó bányaudvar nyugati oldalának a közepén van. A bejárata vékony kalcitlemez. Belül, a kalcitlemezes mennyezeten kondenz üstök láthatók. A vége kovás színű, ferde záródás. 2005-ben Kovács Richárd mérte fel és a felmérés alapján, 2005. március 20-án szerkesztett egy alaprajzi barlangtérképet, egy hossz-szelvény barlangtérképet és egy keresztmetszetet. A felmérés szerint kilenc méter hosszú, 3,6 méter függőleges kiterjedésű, 1,8 méter magas és 1,8 méter mély.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]