Keleti-kőfejtő 17. sz. barlang
| Keleti-kőfejtő 17. sz. barlang | |
 | |
| A barlang bejárata | |
| Hossz | 9 m |
| Mélység | 1,8 m |
| Magasság | 1,8 m |
| Függőleges kiterjedés | 3,6 m |
| Tengerszint feletti magasság | 212 m |
| Ország |  Magyarország |
| Település | Budapest |
| Földrajzi táj | Budai-hegység |
| Típus | hévizes eredetű, inaktív |
| Barlangkataszteri szám | 4763-16 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Keleti-kőfejtő 17. sz. barlang témájú médiaállományokat. | |
A Keleti-kőfejtő 17. sz. barlang Budapest III. kerületében, a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Budai Tájvédelmi Körzetben található barlang.
Tartalomjegyzék
Leírás[szerkesztés]
A budai termálkarszt keleti részén, a Mátyás-hegy délkeleti, felhagyott, kétszintes kőfejtőjének az alsó bányaszintjén, az alsó bányaudvar nyugati, bal oldali részén van a bejárata. A Keleti-kőfejtő 17. sz. barlang a Keleti-kőfejtő 8. sz. barlang közelében található. A bejárata természetes jellegű, de bányászat miatt nyílt meg, szabálytalan alakú és vízszintes tengelyirányú. A hévizes eredetű barlang kilenc méter hosszú. A megtekintéséhez engedély és barlangjáró alapfelszerelés szükséges. Könnyen járható.
A Keleti-kőfejtő 17. sz. barlang nevet először a 2005-ben szerkesztett barlangtérképen lehetett olvasni. Előfordul az irodalmában 17-es barlang (Acheron 1993), 17-es-barlang (Fehér, Fritz 1995), 17-es felszakadás (Acheron 1993), BTI 17-es-barlang (Fehér, Fritz 1995), DK-i kőfejtő 17 sz. barlang (Acheron 1993), Keleti-kőfejtő 16–17. sz. barlangja (Leél-Őssy 1995), Keleti-kőfejtő 16-17. sz. barlangja (Leél-Őssy 1995) és Malac-barlang (Fehér 1994) néven is.
Kutatástörténet[szerkesztés]
1993-ban az Acheron Barlangkutató Szakosztály tagjai folytatták a barlangfeltárási szempontból még mindig biztató kőbánya vizsgálatát és kutatták a már ismert barlangokat. Folytatták az előző évben kibontott 17-es felszakadásban a kutatóakna mélyítését lefelé. Viszont egy méter után nagyon kemény, cementált, ismeretlen összetételű kitöltés zárja le az akna alját. Későbbre halasztották a további bontását. A terepen végzett munkák során elkészült a felmérése is a kőbánya minden barlangindikációjának. Ebben az évben Szabó Zoltán felmérte és a felmérés alapján rajzolt egy hossz-szelvény barlangtérképet. Az 1993. évi, szakosztályi jelentés szerint három méter hosszú és a jelentésbe bekerült egy helyszínrajz a kőfejtő barlangjainak az elhelyezkedésével, amelyen ez a barlang is jelölve van, valamint a hossz-szelvény barlangtérkép is látható a kéziratban.
1994-ben a Fehér Katalin és a csoportjának a tagjai a kőbánya felmérésekor találtak egy addig ismeretlen barlangot, amely az alsó bányaudvar nyugati oldalában, a Keleti-kőfejtő 8. sz. barlang és a 20-as objektum között helyezkedik el. Malac-barlangnak lett elnevezve. További vizsgálatot igényelnek a képződményei. A barlang bontása több ponton lehetséges. Azt tervezték, hogy a következő évben megint kutatják a barlangot. A délkeleti kőfejtő digitalizált, szpeleotopográfiai térképének az elkészítéséhez szükséges adatgyűjtéskor, amelyet 1994-ben és 1995-ben végeztek, két alkalommal mért magasságot a Pagony Barlangkutató Csoport a bányatalpon lévő barlangbejárat null pontjára. 1995-ben készült el a szpeleotopográfiai térkép, amelyen látható a barlang elhelyezkedése és az alaprajza. A barlang DK/17 jelzéssel van jelölve a térképen. A csoport 1995. évi jelentésében az olvasható, hogy a téli, terepi munkák során vizsgálták a csoport tagjai a barlangtani intézet kataszterében 17-es számú barlangot. Biztató az iránya és a képződményei. A Keleti-kőfejtő 8. sz. barlang és a Keleti-kőfejtő 17. sz. barlang irányítottsága alapján feltételezhető, hogy itt ismeretlen barlangszakaszok helyezkednek el. Elkezdték a kemény, végpontot elzáró kitöltés bontását. A barlang teteje lemezes kalcit az első körülbelül három méteren. Egy helyen, a bejárat felett, ahol a bányászatkor feltárult, lehet megállapítani a lemezes kalcit vastagságát. Ezen a helyen 80 centiméter vastag, függőleges irányítottságú és nagyon oldott.
Déli dőlésű, meredek réteglap mellett elvált, töredezett mészkőlapokból áll az alatta keletkezett barlangrész déli fala. Átkovásodott a mészkőlapok mögött található réteg, amely megfigyelhető a törések mentén létrejött hézagokban. Hévizes oldásformák vannak a barlang mindkét falán és a mennyezeten, leginkább az északi falon, ahol nagyméretű gömbfülkék oldódtak ki. A talpszint tömör, kaolinos és kovás kőzetlisztjébe heterogén összetételű, nagyméretű tömbök ágyazódtak. A heterogén összetételű anyag lemezes kalcitdarabokból, cseppkőkéreg darabokból, a befoglaló kőzet törött és oldott anyagából, valamint a preformáló repedés mentén átkovásodott kőzet kipergett darabjainak a többszöri, hévizes tevékenységkor kalcittal cementált anyagából áll. A talpszint anyagát eltávolították a feltáró munka elején. Egy vízszintes, 25–30 centiméter átlagmagasságú, a bejárattól kezdődően körülbelül 2,5 méter hosszú légrés van a déli fal alján. A déli irányba lejtő légrés 0,5–1 méter mélyen belátható. A légrésnél lévő talpszint süllyesztésével kezdték a kutatást. Megállapították, körülbelül egy köbméter anyag eltávolítása után, hogy a bányafalat megközelíti a rés. Emiatt ebben az irányban nincs esély további járatrész feltárására.
Egy kovás hasadék határozza meg a barlang nyugati végpontjának az irányítottságát. A bal oldali fal oldott, a jobb oldali falon vékony réteges, vízszintes, szürke és vörös színű agyag van. Átkovásodott hasadékréteg alkotja a mennyezetet, amely a járattalpba előrefelé bukik le. Ezt az irányt követve, lefelé először kaolinos, kovás és puha kőzetliszt alkotja a kitöltést, amelyben visszaoldódott, kalcitlemezes, sugaras, kovatömbökkel váltakozó kalcittömbök ágyazódtak. Egyre inkább bekeményedik a kitöltés lejjebb haladva. Egy méterrel sikerült süllyeszteniük a talpszintet. A mélyítés kétharmadát a kemény kitöltésben végezték. A bontás nagyon lassú kézi erővel. A jelentésben látható a barlangbejárat fényképe és az 1:1000 méretarányú, szpeleotopográfiai térkép. A kéziratban van egy helyszínrajz, amely 1:1000 méretarányban készült és amelyen a délkeleti kőfejtő fosszíliáinak a lelőhelyei vannak feltüntetve. A helyszínrajzon látható a barlang elhelyezkedése és az alaprajza, de fosszília nem került elő belőle. A jelentésben van egy vegetációtérkép, amelyen látható a barlang elhelyezkedése és az alaprajza.
Az 1995. évi Földtani Közlönyben napvilágot látott tanulmányban az olvasható, hogy 1900 körül a Pálvölgy környékén a kőbányászat intenzív lett és emiatt tárták fel a délkeleti kőfejtő barlangjait. A kőfejtő üregeinek egy részét a kőbányászat után tárták fel. Körülbelül 250 méter a jelenleg ismert járathossz a kőfejtőben. A lefejtett járathossz nehezen becsülhető meg, de legalább még egyszer ennyi lehetett. A tanulmányban Keleti-kőfejtő 16–17. sz. barlangja a neve. A kőbánya északnyugati peremén, a bányatalp felett 25 méterre vannak. Kutatás alatt álló, egymással nem összefüggő barlangindikációk. A tanulmányhoz mellékelve lett a Rózsadomb és környéke barlangjainak a helyszínrajza és a kőfejtő barlangjainak a helyszínrajza, amelyeken jelölve van a barlang helye.
Kraus Sándornak az 1995. február 11-i feljegyzésében látható egy helyszínrajz, amelyen meg van jelölve a barlang helye. A feljegyzésben az olvasható, hogy bontás és a felszíni bejáratának a homloka nagyon szép kalcitszivacs, amely a fedőkőzetig halad és a tetején lehet, hogy kalcitlemez van. Az 1996. március 24-i feljegyzésében az van írva, hogy a Malac-barlang 212 méter szinten, az alsó bányaudvar nyugati oldalának a közepén van. A bejárata vékony kalcitlemez. Belül, a kalcitlemezes mennyezeten kondenz üstök láthatók. A vége kovás színű, ferde záródás. 2005-ben Kovács Richárd mérte fel és a felmérés alapján, 2005. március 20-án szerkesztett egy alaprajzi barlangtérképet, egy hossz-szelvény barlangtérképet és egy keresztmetszetet. A felmérés szerint kilenc méter hosszú, 3,6 méter függőleges kiterjedésű, 1,8 méter magas és 1,8 méter mély.
Irodalom[szerkesztés]
- Fehér Katalin: Kutatási jelentés. Kézirat. Budapest, 1994. december 16. A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.
- Fehér Katalin – Fritz Zsolt: Pagony Barlangkutató Csoport kutatási jelentés 1995. Kézirat. 3, 4, 16–17, 19, 35, 52, 54, 56. old. A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.
- Kárpát József – Lóránt Zsolt – Lovász Andrea – Márkus Viktória – Szabó Ákos – Szabó Zoltán – Szin András szerk.: Az Acheron Barlangkutató Szakosztály 1993. évi kutatási jelentése. Kézirat. 23, 25, 49, 51. old. A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.
- Kraus Sándor: Beszámoló Kraus Sándor 2004. évi tevékenységéről. Kézirat. 2005. január 2. 249. old. Megtalálható a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulatban és a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.
- Leél-Őssy Szabolcs: A budai Rózsadomb és környékének különleges barlangjai. Földtani Közlöny, 1995. (125. köt.) 3–4. sz. 365, 375, 414, 416. old.
- Leél-Őssy Szabolcs: A budai Rózsa-domb és környékének különleges barlangjai. Kézirat. 7–8, 8, 59. oldalak és az 1., 13. ábra. A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.
