Solymári-sziklaüreg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Solymári-sziklaüreg
Hossz? m
Mélység10–12 m
Magasság? m
Függőleges kiterjedés? m
Tengerszint feletti magasság? m
Ország Magyarország
Település Solymár
Földrajzi táj Budai-hegység
Típus megsemmisült

A Solymári-sziklaüreg Solymáron, a Zsíros-hegyen lévő egyik barlang volt. A kőbányászat semmisítette meg a pleisztocén kori őslénytani leleteket szolgáltató üreget.

Leírás[szerkesztés]

A Solymári-ördöglyuk és a Solymári-kőfülke közvetlen közelében található nagy mészkőbányában tárult fel. Tektonikus repedés mentén dachsteini mészkőben képződött, majd teljes hosszában barlangi agyagrétegek töltötték ki a csaknem függőleges üregét. Ez azért volt, mert a felső része a szabadba nyílt. Tasnádi Kubacska András szerint 10–12 m mélységig volt feltárva. Kadić Ottokár azt írta, hogy 10–12 m magas volt. Ez az adat jelenleg tehát vertikális kiterjedést jelent, mert nem lehet megállapítani, hogy mély volt az üreg, vagy magas.

1984-ben volt először Solymári-sziklaüregnek nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul irodalmában Solymári-sziklahasadék (Láng 1958), Solymári sziklahasadék (Bertalan 1976) és Solymári sziklaüreg (Tasnádi Kubacska 1926) neveken is.

Őslénytani leletek[szerkesztés]

Budinszky Károly 1907-ben emlősfajok leleteinek a megtalálásáról számolt be innen, amiket a Budapesti Tudományegyetem Földtani Tanszékén preparált és a halála után az egyetem tulajdona lett. A talált leletek Ursus spelaeus, Canis lupus, Canis vulpes, Panthera spelaea, Equus caballus, Cervus capreolus, Cervus elaphus, Cervus alces és antilopfélék maradványai voltak. A csontok többsége barlangi medve csont és a szürke farkas csont is gyakori. A barlangi oroszlán maradványai a legszebb darabok és mind a négy mancsot nagyon jól lehetett rekonstruálni belőlük. Méhelÿ Lajos megjegyezte, hogy a maradványok nincsenek rétegek szerint elkülönítve és a negyedidőszaki leletek a recens leletekkel keveredtek. Vadász Elemér megállapította, hogy nem volt réteghatár és ezért nem lehetett a rétegeket elkülöníteni. Budinszky Károly ekkor nem tulajdonított nagy jelentőséget a gyűjtött maradványainak.

Az anyagot Kubacska András dolgozta fel, amit Papp Károly engedett át neki. Nopcsa Ferenc dolgozószobát biztosított munkájához a Földtani Intézetben, Kadić Ottokár az intézet oszteológiai anyagának használatát tette lehetővé, Vadász Elemér, aki Budinszky Károllyal többször járt a helyszínen, betekintést engedett a naplójegyzeteibe. Kubacska András kiegészítette a faunalistát az európai sünnel, a barlangi hiénával, egy mus fajjal, a gyapjas orrszarvúval, egy nyúllal, amely valószínűleg havasi nyúl, a léprigóval, ezt Lambrecht Kálmán határozta meg és nem beazonosítható korú denevérfajokkal, ezeket Véghelyi Lajos határozta meg. Az antilop és a vörös róka kimutatása innen szerinte téves.

Az itt talált barlangi oroszlán négy mancsáról Haberl Viktor gipszmásolatokat készített és külön vitrinben ki lettek állítva a Budai Vár-barlang régi barlangtani gyűjteményének részeként. Ritka az oroszlán előfordulása barlangban és a Solymáron talált csontok ráadásul majdnem teljesen megmaradtak.

Kutatástörténet[szerkesztés]

Kőfejtés során nyílt meg 1905-ben és 1906 vagy 1907 folyamán vált kőfejtés áldozatává. 1907-ben jelent meg az első írás róla. Budinszky Károly számolt be az 1905-ben és 1906-ban gyűjtött őslénytani leleteiről a Magyarhoni Földtani Társulat egyik szakülésén, azért hogy környékének többi barlangját is vizsgálják át. Egy földtani bejárás alkalmával talált rá. Kubacska András részletesen ismertette egyik 1926-os előadásában és az ez alapján készült publikációjában. Ebben a dolgozatban megjelent 5 fénykép a leletekről és a lelőhely keresztmetszeti vázlata rétegtani viszonyokkal, amit Vadász Elemér rajzolt le Budinszky Károly adatai alapján. 1928-ban szintén írt róla és Bartucz Lajos 1906-ban készült fényképét is megjelentette, ami az egyetlen megmaradt fénykép az üregről.

Az 1958-ban napvilágot látott Budapest természeti képe című könyvben az olvasható, hogy a barlang már nincs meg, mert a bányászat megsemmisítette. É–D-i irányú, tektonikus eredetű, kb. 12 m magas és 3–4 m széles hasadék volt, amely később kitöltődött pleisztocén rétegekkel. Az alsó, 5 m vastag rétegsora kb. 5 m vastag, mészkőtörmelékes barlangi agyagból és az arra rakódott pár dm-es, kalcitos és aragonitos padból állt. Ez a réteg nem tartalmazott ősmaradványokat, de érdekes, mert már Budinszky Károly is megállapította, hogy forrásműködés nyomai megfigyelhetők benne úgy, mint a Solymári-ördöglyuk üledékeiben. Feljebb 2–3 m vastag vörösbarna agyagréteggel, majd 4 m vastag sárgás, barlangi agyaggal folytatódik a hasadék rétegsora.

Az előbbiből került elő a barlangi medvecsontokat tartalmazó fauna. Vagyis, ebben az időszakban Tasnádi Kubacska András szerint a felső pleisztocén alsósolutréi kultúra idején már jobban ki volt emelkedve a terület és abbamaradt a karsztvíz, hévíz kifolyása a környező barlangokból. A Solymári–Pilisvörösvári-medence térszínéhez, azaz a legközelebbi erózióbázis szintjéhez képest a barlangi hasadék pedig magasabb, függőbb helyzetbe került. A felsőbb szint sárgás legfelső pleisztocén agyagából nem került elő fauna. A Solymári-kőfülke kioldódása a Solymári-sziklaüreghez hasonlóan a mainál alacsonyabb, az erózióbázis közelében lévő szinten történt.

Az 1976-ban befejezett Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Budai-hegyekben lévő Csúcs-hegy É-i oldalában elhelyezkedő kőfejtőben, Solymáron nyílt Solymári sziklaüreg másik neve Solymári sziklahasadék. Az É–D-i irányú tektonikus repedés mentén létrejött sziklaüreg 10–12 m mély. Lefejtették. A kézirat barlangra vonatkozó része 2 irodalmi mű alapján lett írva.

A Bertalan Károly és Schőnviszky László által összeállított, 1976-ban megjelent Magyar barlangtani bibliográfia barlangnévmutatójában meg van említve a Budai-hegységben lévő barlang Solymári-sziklaüreg néven a barlangot említő 2 irodalmi mű megjelölésével. Az 1984-ben kiadott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang Solymári-sziklaüreg néven Solymári sziklahasadék névváltozattal. A listához kapcsolódóan látható a Dunazug-hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató 1:500 000-es méretarányú térképen a barlang földrajzi elhelyezkedése. A 2013-ban publikált és Varga Gábor által írt tanulmányban a Pest megyében lévő Solymáron elhelyezkedő Solymári-sziklaüreg, Kőbánya (Felsberg) a teljesen feltárt és elpusztult barlangi régészeti lelőhelyek közé van sorolva.

Irodalom[szerkesztés]