Keleti-kőfejtő 9. sz. barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Keleti-kőfejtő 9. sz. barlang
A Keleti-kőfejtő 9. sz. barlang bejárata
A Keleti-kőfejtő 9. sz. barlang bejárata
Hossz2,5 m
Mélység0 m
Magasság0,4 m
Függőleges kiterjedés0,4 m
Tengerszint feletti magasság215 m
Ország Magyarország
Település Budapest
Földrajzi táj Budai-hegység
Típus hévizes eredetű, inaktív
Barlangkataszteri szám 4763-15
Elhelyezkedése
Keleti-kőfejtő 9. sz. barlang (Magyarország)
Keleti-kőfejtő 9. sz. barlang
Keleti-kőfejtő 9. sz. barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 32′ 01″, k. h. 19° 01′ 24″Koordináták: é. sz. 47° 32′ 01″, k. h. 19° 01′ 24″
A Wikimédia Commons tartalmaz Keleti-kőfejtő 9. sz. barlang témájú médiaállományokat.

A Keleti-kőfejtő 9. sz. barlang Budapest III. kerületében, a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban lévő Budai Tájvédelmi Körzetben található egyik barlang.

Leírás[szerkesztés]

A budai termálkarszt K-i részén, a Mátyás-hegy DK-i felhagyott, kétszintes kőfejtőjének alsó bányaszintjén, a bányaszint K-i, jobb oldali részén, a bányába vezető ösvény mellett balra, 215 m tengerszint feletti magasságban van a bejárata. A Keleti-kőfejtő 9. sz. barlangtól D-re található a Keleti-kőfejtő 10. sz. barlang. Bejárata természetes jellegű, de bányászat miatt nyílt meg, lapos, szabálytalan alakú és vízszintes tengelyirányú. A réteglap mellett keletkezett, lapos barlang 2,5 m hosszú. Megtekintéséhez engedély kell, de barlangjáró alapfelszerelés nélkül, könnyen járható.

Előfordul a Keleti-kőfejtő 9. sz. barlang az irodalmában 9-es barlang (Acheron 1993), 9. sz. barlang (Kárpát 1984), 9.sz. barlang (Kárpát 1984), 9.sz.barlang (Kárpát 1984), 9. sz. üreg (Kárpát 1983), Keleti-kőfejtő 9. sz. barlangja (Leél-Őssy 1995) és Mátyás-h. DK. 9. barlang (Kárpát 1984) neveken is. Lehet, hogy a Mátyáshegyi 1. sziklaüreg (Bertalan 1976) és a Mátyás-hegyi 1. sz. sziklaüreg (Kordos 1984) nevek a Keleti-kőfejtő 9. sz. barlang névváltozatai.

Kutatástörténet[szerkesztés]

Közelben lakó, idős emberek elmondása alapján sok üreg volt a kőfejtő talpszintjén akkor, amikor működött a kőbánya. A felső bányaudvar falán található sok kis barlang és a sok barlangindikáció, képződmény arra utal, hogy a kőfejtés egy nagy barlangot pusztított el, vagy a nagy barlang felső részét. A ma látható barlangok ennek a nagy barlangnak a maradványai. Az 1943. évi Barlangvilágból megtudható, hogy Bertalan Károly a Buda környéki barlangok rendszeres feldolgozásakor a Mátyás-hegy és a Kecske-hegy kőfejtőiben Albert Bélával 14 kis üreget átkutatott. Az 1957. évi Földrajzi Értesítőben napvilágot látott és Leél-Őssy Sándor által írt tanulmányban meg vannak említve a mátyás-hegyi nagy kőfejtő üregei, amelyek nummuliteszes mészkőben alakultak ki. Az említésen kívül a Budai-hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató helyszínrajzon megfigyelhető a hévizes barlangokhoz sorolt mátyás-hegyi nagy kőfejtő üregeinek földrajzi elhelyezkedése.

Az 1958-ban kiadott Budapest természeti képe című könyvben az olvasható, hogy a Mátyás-hegy D-re néző nagy kőfejtőjének falában néhány hévizes eredetű üreg van. Az 1963. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban publikált jelentés szerint 1962-ben a BEAC Barlangkutató Csoport kutatta a Mátyás-hegy K-i kőfejtőjét. A kőfejtő sziklafalán néhány nyílás látható és ezek közül kettő barlangnak nevezhető jelenlegi állapotában. Kutatásukkal még senki nem foglalkozott. Láng Gábor geológus feltérképezte az üregeket. A jellegzetes gömbfülkék utalnak az üregek hévizes eredetére. Kb. 4 m átmérőjű a legnagyobb. A Barit-barlang feltárásán kívül még két másik helyen is biztató a kutatás.

Az 1964. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban szó van arról, hogy a Budapest III. kerületében elhelyezkedő Mátyás-hegy Dunára tekintő kőfejtőjében régóta ismert üregmaradványok találhatók. Nagyon fel van töltődve a gömbfülkékből és hidrotermális hasadékokból álló üregrendszer. 1962-től a kőfejtőben néhány helyen feltáró munkát végeztek a csoport tagjai. 1963-ban kb. 200 óra munkával több helyen előre tudtak haladni. Úgy látták, hogy a helyzet biztató, de csak sok munkával érhetnek el eredményt. Tervezték, hogy 1964-ben folytatják itt a feltáró munkát. Elkezdték a hely kőzettani és ásványtani feldolgozását, a terület pontos felmérését, beszintezését és feltérképezését. Minden bizonnyal tavasszal befejezik a térképkészítő munkát.

Az 1966-ban megjelent Budai-hegység útikalauz című könyvben az van írva, hogy a Mátyás-hegyen lévő másik, DK-i kőfejtőben is vannak kis barlangüregek. 9 üreg vált ismertté a kőbányában. Az 1972. évi Karszt és Barlangban közölve lett, hogy 1972. április 24-én a Budapesti Rendőrfőkapitányság kérésére a Barlangi Mentőszolgálat tagjai átvizsgálták a Mátyás-hegy keleti kőfejtőjének üregeit eltűntek megtalálása miatt.

Az 1976-ban befejezett és Bertalan Károly által írt kéziratban szereplő, a Mátyás-hegy DK-i kőfejtőjében lévő barlangok közül lehet, hogy ez a barlang van röviden leírva Mátyáshegyi 1. sziklaüreg néven. A kéziratban az olvasható, hogy a Mátyáshegyi 1. sziklaüreg Budapest III. kerületében, a DK-i kőfejtő K-i teraszának peremén, a bányába vezető út bal oldalán található. 1943-ban szabad volt bejárata. A hévizes eredetű barlang kb. 3 m hosszú és kb. 2 m mély. A kézirat barlangra vonatkozó része 2 publikáció alapján lett írva. A Vass Imre Barlangkutató Csoport 1978. évi jelentésében az van írva, hogy a csoport több éve folytat kutató és térképező munkát a Mátyás-hegyen lévő K-i kőfejtőben. 1978-ban néhány fülkét megbontottak a kőfejtőben fiatal csoporttagok, amelynek eredményeként 2–3 m-rel meghosszabbítottak néhány fülkét, de nem értek el jelentős eredményt. Az 1982-ben napvilágot látott Budai-hegység útikalauz szerint a Mátyás-hegy K-i oldalának kőbányájában néhány kis hévizes eredetű üreg van.

1983-ban az Acheron Barlangkutató Szakosztály elkezdte kutatni és dokumentálni a kőfejtő üregeit. 1983-ban Kárpátné Fehér Katalin és Kárpát József szerkesztettek térképet a Mátyás-hegy DK-i kőfejtőjéről, amelyen a barlang elhelyezkedése és alaprajza is látható. A térkép szerint 215 m tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. Ebben az évben Kárpát József rajzolt topográfiai térképet, amelyen látható a Mátyás-hegyi-barlang és a DK-i kőfejtő üregeinek elhelyezkedése. A térképen az üregek újra vannak számozva. Az 1983. évi szakosztályi jelentés szerint a hegy geológiai viszonyai és a területen ismert barlangok, valamint üregek miatt itt valószínűleg a jelenleginél nagyobb üregrendszer van. A kőbánya üregeinek feltárásával lehetőség nyílhat a Mátyás-hegyi-barlangrendszer jobb megismerésére. Év elején a területen rendszeresen végeztek a szakosztály tagjai terepbejárásokat és kidolgoztak egy kutatási tervet. Az általuk ismert és a megtalálható szakirodalom alapján nem tudták az üregek neveit és számait beazonosítani. A 9. sz. üreget nem tudták komolyan kutatni időhiány miatt. Az 1983. évi MKBT Beszámolóban megjelent egy jelentés a barlang kutatásáról és a topográfiai térkép.

1984-ben Kárpátné Fehér Katalin szerkesztett alaprajz térképet keresztmetszettel. Az 1984. évi szakosztályi jelentésben az olvasható, hogy sok hévizes üregrendszer ismert a Mátyás-hegy DK-i, már nem művelt kőfejtőjében. Eocén mészkőben és bryozoás márgában alakultak ki. 220–245 m tengerszint feletti magasságban vannak a kőfejtéskor feltárt barlangmaradványok. A terület szomszédos barlangrendszereihez hasonlóan tektonikus előkészítés és mélyből feltörő hévizek keveredési korróziója miatt jöttek létre. A Keleti-kőfejtő 9. sz. barlangnak a kőfejtő alsó bányaszintjén, a bányaszint K-i részén, 215 m tengerszint feletti magasságban van bejárata. A réteglap mellett keletkezett, lapos barlang 2,5 m hosszú. A Keleti-kőfejtő 9. sz. barlangtól D-re található a Keleti-kőfejtő 10. sz. barlang. A jelentésben van egy fénykép, amelyen a barlang bejárata figyelhető meg.

A Keleti-kőfejtő 9. sz. barlang bejárata

Az 1984. évi MKBT Beszámolóban publikálva lett a barlang leírása, alaprajz térképe keresztmetszettel és az 1983-as topográfiai térkép. Az 1984-ben kiadott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában lehet, hogy ez a barlang szerepel a Budai-hegység barlangjai között Mátyás-hegyi 1. sz. sziklaüreg néven. A listához kapcsolódóan látható a Dunazug-hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató 1:500 000-es méretarányú térképen az említett barlang földrajzi elhelyezkedése. Az 1987. évi szakosztályi jelentésben az van írva, hogy a Keleti-kőfejtő 9. sz. barlang szép gömbüstök sorából álló 3 m mély hévizes kürtő. A Rozsomák-lyuk jellegéhez hasonló. A végpontján 80×50 cm-es szelvényben folytatható a bontás, de elképzelhető, hogy a kőzettörmelék kitermelése után szűk lesz a járat szálkőzetben.

1992. november 7-én Kraus Sándor vizsgálta a barlangot. Feljegyzésében az olvasható, hogy ez az a barlang, amelyről a BUÉK fénykép is van. 215 m szinten, a felső udvar szintjén van bejárata. Nagy mennyiségű kalcitszivacs és kevés borsókő található benne. A kb. 5 m hosszú barlangban szép gömbfülkék és kiválások láthatók. A barlangtól É-ra, mellette lilás breccsa figyelhető meg, amelyet kiválás cementál. Az 1993. évi szakosztályi jelentés szerint 2,5 m hosszú és a jelentésbe bekerült egy helyszínrajz a kőfejtő barlangjainak elhelyezkedésével, amelyen ez a barlang is jelölve van.

Az 1995. évi Földtani Közlönyben napvilágot látott tanulmányban az olvasható, hogy 1900 körül a Pálvölgy környékén a kőbányászat intenzív lett és emiatt tárták fel a DK-i kőfejtő barlangjait. A kőfejtő üregeinek egy részét a kőbányászat után tárták fel. Kb. 250 m a jelenleg ismert járathossz a kőfejtőben. A lefejtett járathossz nehezen becsülhető meg, de legalább még egyszer ennyi lehetett. A tanulmányban Keleti-kőfejtő 9. sz. barlangja a neve. A kőfejtő alsó szintjének K-i peremén, az ösvény mellett nyílik. Csőszerű, hévizes akna, amely 4 m mélyre vezet. A tanulmányhoz mellékelve lett a Rózsadomb és környéke barlangjainak helyszínrajza és a kőfejtő barlangjainak helyszínrajza, amelyeken jelölve van a barlang helye.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]