Óbudaisziget

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Óbudaisziget
Az egykori Óbudai Hajógyár épületei jelenleg irodaként, raktárként, illetve yachtklubként üzemelnek
Az egykori Óbudai Hajógyár épületei jelenleg irodaként, raktárként, illetve yachtklubként üzemelnek
Közigazgatás
Település Budapest III. kerülete
Kerület Budapest III. kerülete
Népesség
Teljes népesség 1 fő (2001)[1] +/-
Elhelyezkedése
Óbudaisziget (Budapest)
Óbudaisziget
Óbudaisziget
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 33′ 01″, k. h. 19° 03′ 12″Koordináták: é. sz. 47° 33′ 01″, k. h. 19° 03′ 12″

Az Óbudaisziget (egybeírva) Budapest III. kerületének egyik városrésze. Területe megegyezik a névadó Óbudai-szigettel. Kedvelt kirándulóhely, ám nagyobb ismertségre nem ezért, hanem az itt 1993 óta minden évben megrendezett Sziget Fesztivál miatt tett szert. A városrész 2001-ben egyetlen személy kivételével nem rendelkezett állandó lakossággal.

Fekvése[szerkesztés]

A Duna hordalékából létrejött sziget az óbudai part mentén, az 1651. és az 1654. folyamkilométer között fekszik. Területe 108 hektár, hossza 2750 m, legnagyobb szélessége az 1653-as folyamkilométer vonalában 500–500 m. Óbudától 70–80 m széles Duna-ág választja el. Északi végétől nem messze az Újpesti vasúti híd, déli végén az Árpád híd köti össze Pestet és Budát.

Eredetileg zátonysziget volt, két közeli részből állott.

Története[szerkesztés]

Fénykorát a II. században élte. A 106-ban itt épült helytartói palota Pannónia legimpozánsabb lakóépületeinek egyike volt. Építettek hozzá kikötőt is. A Hadrianus-palota és a katonai tábor 9000 m² nagyságú területen helyezkedett el. 409-után a sziget elhagyatottá vált. Mátyás király korában erdő borította vadászterület volt. Később a Zichyek tulajdonába került.

Igazán fontossá csak az 1800-as években vált, amikor gróf Széchenyi István megalapította az Óbudai Hajógyárat. (Ő volt a magyar evezős sport megalapítója is.) Római falmaradványokra először 1836-ban bukkantak, amikor a Vidra kotróhajó a hajógyári öblöt mélyítette. 1836-ban bocsátották vízre az itt készült első hajót, az Árpád gőzöst. A sziget területéből 28 hektárt foglalt el a hajógyár. A többi részen az erdőt nagyrészt kiirtották és a helyén mezőgazdasági művelést folytattak.

Az 1955-ben épített K-híd

1858-ban építették a Hajógyári híd elődjét, az első állandó hidat a Duna-ágban, ami fából készült tolóhíd volt. 1884-ben épült helyére vasból az emelőhíd, majd 1968-ban a mai vasbeton híd. 1955-ben készült el a K-híd és rajta keresztül az iparvágány a Hajógyárhoz, valamint a Hídépítő Vállalat itt lévő telephelyéhez.

Az 1960-as évek elején a sziget keleti partján üdülőtábor létesült bungalókkal, úszómedencékkel, sportpályával; később kibővült és úttörőtáborként üzemelt. A sziget nagyobbik részén továbbra is kukorica- és répaföldek voltak, sőt rózsatermesztés is folyt, egészen 1972 végéig. Ekkor megszűnt a mezőgazdasági művelés, majd a következő évben sor került a 34 hektáros szabadidőközpont kialakítására, amelyet Pest-Buda-Óbuda egyesítésének 100. évfordulójára adtak át és Május 9. parknak neveztek el. Parkolót és közutat építettek hozzá, valamint 1975 és 1995 között a 142-es autóbuszjárat is összekötötte az óbudai Szentlélek térrel. Több játszóteret létesítettek a szigeten, a leghíresebb a ródlidomb és a csúszdás játszótér volt. Ehhez 18 000 m3 törmeléket, földet használtak fel. A játszótér 1999-ben leégett, helyén az újat 2004-ben adták át.

A sziget fő feltáró útja mentén hat, észak-déli tájolású teniszpálya épült. Állapotuk napjainkra meglehetősen leromlott. A sziget északi csúcsán régebben szivattyútelep működött, és az Óbudai Gázgyár zagyot tárolt. Az 1-1,5 m magasan felhalmozott zagyra termőföldet terítettek. A terep rendezésekor terephullámokat, dombokat alakítottak ki, amelyekről jó kilátás nyílik a parkra.

Nevének eredete[szerkesztés]

A park egy része

Az 1900-as évek környékén Nagy-szigetnek hívták. Később (máig is) Hajógyári-sziget néven is emlegetik, mert déli végében működött egykor az Óbudai Hajógyár. Ennek épületeibe az ipari tevékenység megszűnése után különböző cégek költöztek. A sziget kikötőjében működik a Magyar Yacht Klub. A volt hajógyár területén találták meg Hadrianus aquincumi római helytartó palotáját, amely még feltárásra és bemutatásra vár.

Források[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Mesél Óbuda földje - Guckler Károly Természetvédelmi Alapítvány (Budapest; 1998.)
  • Kaiser Anna - Varró József: Volt egyszer egy hajógyár (Budapest, Óbuda - Helytörténeti füzetek; 1999.)
  • H. Kérdő Katalin, Schweitzer Ferenc: Aquincum. Ókori táj - ókori város. MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010.
  • Salamon Ferenc: Budapest története I. köt. Budapest az ókorban 1878.
  • Szendy Károly (szerk.): Budapest az ókorban I-II. köt 1942.
  • Bél Mátyás: Buda város leírása a kezdetektől Mohácsig (Fejezetek Budapest múltjából I.) 1987.
  • Zsidi Paula: A Duna szerepe Aquincum topográfiájában. Budapest régiségei XLI. 2007.