Keleti-kőfejtő 15. sz. barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Keleti-kőfejtő 15. sz. barlang
A Keleti-kőfejtő 15. sz. barlang bejárata
A Keleti-kőfejtő 15. sz. barlang bejárata
Hossz3,5 m
Mélység1,5 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés1,5 m
Tengerszint feletti magasság215 m
Ország Magyarország
Település Budapest
Földrajzi táj Budai-hegység
Típus hévizes eredetű, inaktív
Barlangkataszteri szám 4763-20
Elhelyezkedése
Keleti-kőfejtő 15. sz. barlang (Magyarország)
Keleti-kőfejtő 15. sz. barlang
Keleti-kőfejtő 15. sz. barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 32′ 02″, k. h. 19° 01′ 20″Koordináták: é. sz. 47° 32′ 02″, k. h. 19° 01′ 20″
A Wikimédia Commons tartalmaz Keleti-kőfejtő 15. sz. barlang témájú médiaállományokat.

A Keleti-kőfejtő 15. sz. barlang Budapest III. kerületében, a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban lévő Budai Tájvédelmi Körzetben található egyik barlang.

Leírás[szerkesztés]

A budai termálkarszt keleti részén, a Mátyás-hegy délkeleti, felhagyott, kétszintes kőfejtőjének a felső szintjén, a bányaudvar nyugati, bal oldalán, egy sziklafal alatt van a természetes jellegű, de mesterségesen megnyílt, vízszintes tengelyirányú bejárata. A Keleti-kőfejtő 14. sz. barlang közelében van a bejárata.

Felső eocén mészkőben, Szépvölgyi Mészkő Formációban alakult ki a barlang. A Keleti-kőfejtő 15. sz. barlang 120 méterre van a Mátyás-hegyi-barlang Mikulás-ág nevű részének a keleti végpontjától. A könnyen járható, lezáratlan barlang szabadon, barlangjáró alapfelszereléssel látogatható.

Előfordul a Keleti-kőfejtő 15. sz. barlang az irodalmában 15-ös barlang (Fehér, Fritz 1995), 15-ös számú barlang (Fehér 2007), 15. sz. barlang (Fehér 1994), 15.sz.barlang (Kárpát 1992), 15. sz. objektum (Fehér 1994), DK-i kőfejtő 15 sz. barlang (Acheron 1993), Keleti-kőfejtő 15. sz. barlangja (Leél-Őssy 1995), Kemény-lik (Acheron 1993), Söntés-barlang (Fehér, Fritz 1995) és Söntés barlang (Fehér, Fritz 1995) neveken is, valamint lehet, hogy a Mátyáshegyi 9. sziklaüreg (Bertalan 1976) és a Mátyás-hegyi 9. sz. sziklaüreg (Kordos 1984) nevek a Keleti-kőfejtő 15. sz. barlang névváltozatai.

Kutatástörténet[szerkesztés]

Közelben lakó, idős emberek elmondása alapján sok üreg volt a kőfejtő talpszintjén akkor, amikor működött a kőbánya. A felső bányaudvar falán található sok kis barlang és a sok barlangindikáció, képződmény arra utal, hogy a kőfejtés egy nagy barlangot pusztított el, vagy a nagy barlang felső részét. A ma látható barlangok ennek a nagy barlangnak a maradványai. Az 1943. évi Barlangvilágból megtudható, hogy Bertalan Károly a Buda környéki barlangok rendszeres feldolgozásakor a Mátyás-hegy és a Kecske-hegy kőfejtőiben Albert Bélával 14 kis üreget átkutatott.

Az 1957. évi Földrajzi Értesítőben napvilágot látott és Leél-Őssy Sándor által írt tanulmányban meg vannak említve a mátyás-hegyi nagy kőfejtő üregei, amelyek nummuliteszes mészkőben alakultak ki. Az említésen kívül a Budai-hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató helyszínrajzon megfigyelhető a hévizes barlangokhoz sorolt mátyás-hegyi nagy kőfejtő üregeinek földrajzi elhelyezkedése. Az 1958-ban kiadott, Budapest természeti képe című könyvben az olvasható, hogy a Mátyás-hegy D-re néző nagy kőfejtőjének falában vannak hévizes eredetű üregek. Az 1961-ben megjelent, Vitéz András és Pap Miklós által szerkesztett, Budapest című könyvben szó van arról, hogy a Mátyás-hegy DK-i oldalában található kőfejtőben üregeket láthat a kiránduló, melyek a Mátyás-hegyi-barlanghoz hasonlóak, de kis méretűek.

Az 1963. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban publikált jelentés szerint 1962-ben a BEAC Barlangkutató Csoport kutatta a Mátyás-hegy keleti kőfejtőjét. A kőfejtőben, a sziklafalon néhány nyílás látható és ezek közül kettő barlangnak nevezhető jelenlegi állapotában. A kutatásukkal még senki nem foglalkozott. Láng Gábor geológus feltérképezte az üregeket. A jellegzetes gömbfülkék utalnak az üregek hévizes eredetére. Körülbelül négy méter átmérőjű a legnagyobb. A Barit-barlang feltárásán kívül még két másik helyen is biztató a kutatás.

Az 1964. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban szó van arról, hogy a Budapest III. kerületében elhelyezkedő Mátyás-hegy Dunára tekintő kőfejtőjében régóta ismert üregmaradványok találhatók. Nagyon fel van töltődve a gömbfülkékből és hidrotermális hasadékokból álló üregrendszer. 1962-től a kőfejtőben néhány helyen feltáró munkát végeztek a csoport tagjai. 1963-ban kb. 200 óra munkával több helyen előre tudtak haladni. Úgy látták, hogy a helyzet biztató, de csak sok munkával érhetnek el eredményt. Tervezték, hogy 1964-ben folytatják itt a feltáró munkát. Elkezdték a hely kőzettani és ásványtani feldolgozását, a terület pontos felmérését, beszintezését és feltérképezését. Minden bizonnyal tavasszal befejezik a térképkészítő munkát.

Az 1966-ban kiadott, Budai-hegység útikalauz című könyvben az van írva, hogy a Mátyás-hegy másik (DK-i) kőfejtőjében (nem a Mátyás-hegyi-barlang kőfejtőjében) is vannak kis barlangüregek. 9 üreg vált ismertté a kőbányában. Az 1972. évi Karszt és Barlangban közölve lett, hogy 1972. április 24-én a Budapesti Rendőrfőkapitányság kérésére a Barlangi Mentőszolgálat tagjai átvizsgálták a Mátyás-hegy keleti kőfejtőjének üregeit eltűntek megtalálása miatt. Az 1976-ban befejezett, Magyarország barlangleltára című kéziratban szereplő, a Mátyás-hegy délkeleti kőfejtőjében lévő barlangok közül lehet, hogy ez a barlang van röviden leírva Mátyáshegyi 9. sziklaüreg néven. A Mátyáshegyi 9. sziklaüregnek Budapest III. kerületében, a délkeleti kőfejtőben, a bányaudvar nyugati oldalában van bejárata. Körülbelül három méter hosszú, hévizes eredetű barlang. A kézirat barlangra vonatkozó része egy kézirat alapján íródott, de az említett kézirat már nem létezik.

A Keleti-kőfejtő 15. sz. barlang bejárata

Az 1982-ben napvilágot látott, Budai-hegység útikalauz című kiadvány szerint a Mátyás-hegy K-i oldalának kőbányájában vannak hévizes eredetű kis üregek. Az 1984-ben kiadott, Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában lehet, hogy ez a barlang szerepel a Budai-hegység barlangjai között Mátyás-hegyi 9. sz. sziklaüreg néven. A listához kapcsolódóan látható a Dunazug-hegység barlangjainak földrajzi elhelyezkedését bemutató 1:500 000-es méretarányú térképen az említett barlang földrajzi elhelyezkedése. 1992-ben próbabontást végzett az Acheron Barlangkutató Szakosztály a barlangban, de nem sikerült nagy eredményt elérni. Az 1992. évi szakosztályi jelentésben az van írva, hogy a szakosztály tagjainak az volt a fő terve, hogy a kőbányában lévő barlangokban minél jobban megközelítsék a közeli Mátyás-hegyi-barlangot, ezért a tagok elsősorban a kőfejtő nyugati oldalán nyíló barlangokban dolgoztak.

1993-ban a szakosztály tagjai folytatták a barlangfeltárási szempontból még mindig biztató kőbánya vizsgálatát és kutatták a már ismert barlangokat. Ebben az évben nagyon kemény kitöltésben dolgoztak az elején még nagy, széles szelvénnyel kezdődő barlangban. Csak vésőgéppel tudták bontani a jól rétegzett, cementált agyagot. A szelvény szűk lett fél méter előrehaladás után és ezért nem akarták folytatni a munkát a barlangban. 1993-ban Szabó Zoltán felmérte és a felmérés alapján rajzolt alaprajz térképet. Az 1993. évi szakosztályi jelentés szerint 2,5 méter hosszú és a jelentésbe bekerült egy helyszínrajz a kőfejtő barlangjainak elhelyezkedéséről, amelyen jelölve van a barlang helye és a jelentésben látható az alaprajz térkép.

A Keleti-kőfejtő 15. sz. barlang bejárati része

1994 júliusában Fehér Katalin kapott engedélyt a barlang kutatására és dokumentálására. Az 1994. évi kutatási jelentésben az olvasható, hogy egy gömbfülkéből állt a barlang és a bejáratnál egy kovás hasadék volt. Ősszel kezdte el bontani Fehér Katalin és csoportja a barlangot, amelyet a nyári táborban sörhűtőnek használtak. Lefelé, a hasadék irányát követve haladtak a kemény járattalp átvésésével. 1×2 méteres szelvényben, körülbelül öt–hat méter mélyre mélyítették az oldott falak mellett. Valószínűleg túlbontották, mert vízszintesen, a hasadék irányát követve, feljebb kell kitörni. A csoport tagjainak az volt 1995-re a barlanggal kapcsolatos kutatási terve, hogy a barlangban mélyített hasadékban, két irányban bontanak. Vagy oldalra, a hasadék irányát követve, a kemény kitöltést áttörve mennek tovább, vagy lefelé mélyítenek.

A DK-i kőfejtő digitalizált szpeleotopográfiai térképének elkészítéséhez szükséges adatgyűjtéskor, amelyet 1994-ben és 1995-ben végeztek, két alkalommal mért magasságot a Pagony Barlangkutató Csoport a bányatalpon lévő barlangbejárat null pontjára. 1995-ben készült el a szpeleotopográfiai térkép, amelyen látható a barlang elhelyezkedése és alaprajza. A barlang DK/15 jelzéssel van jelölve a térképen. A térkép alapján meg lett állapítva, hogy a Keleti-kőfejtő 6. sz. barlang sün-termi járata a törmelékrézsű tetején található Acheron 26. sz. barlangtorzóban folytatódik. Ebben az irányban, a bányaudvar túlsó falában nyílik a Keleti-kőfejtő 15. sz. barlang. A mérések alapján feltételezhető, hogy a két, jelenleg elszigetelt helyzetű barlang között összefüggés volt, mert egybeesik a preformáló hasadékuk. A Keleti-kőfejtő 15. sz. barlang 120 méterre van a Mátyás-hegyi-barlang Mikulás-ág nevű részének keleti végpontjától.

1995. március 3-án megpróbáltak K–ÉK-i irányban (vízszintesen), az É-i oldott szálkőfal mentén kitörni, mert a bejárati első akna, azaz a Nyúl-csúszda aljának kitöltése öt méter mélyen egyre inkább tömörebb, rétegenként szürke és vörösbarna, feliszapolt agyaggá vált. Kb. 0,5 m³, agyagos kitöltés eltávolítása után egy keskeny, 2 m hosszú, enyhén lefelé tartó, földes és gyökeres mennyezetű légrést találtak, amelynek oldott szálkő volt mindkét oldalfala és ez döntötte el a továbbhaladás irányát. 1995. május 1-jén a talpszintet 1,5 m-re mélyítették miután megszüntették a főte kipergésveszélyét. A talpszint kitöltése agyagos, kovatörmelékes és könnyen bontható anyagból állt, amely 30–40 cm-enként, vízszintesen települt, 1-2 cm vastag kalcitrétegekkel volt elválasztva.

A Keleti-kőfejtő 15. sz. barlang bejárata

1995. május 3-án új, apró légrések nyíltak meg, de 6 m mélyen, mindkét oldalon szűkek lettek a szálkőben lévő oldásformák. Az oldásformák fektetett homokóra alakúak voltak, amely 1,8 m hosszú és átlag 40 cm széles volt. További, kb. 30 cm talpszintmélyítés után megint tágulni kezdtek az oldalfalak. A kitöltés anyaga nagyon megváltozott. Gyakoribbak lettek a kalcittal cementált, 4–5 cm vastag, vízszintes rétegek, amelyek 15–20 cm-es agyagrétegekkel váltakoztak. A barlangból eltávolított kitöltés mennyisége ekkorra elérte a 6 m³-t. 1995. május 6-án a kitöltés annyira kemény lett, hogy kézi erővel nem lehetett bontani. 1995. május 20-ig vésőgéppel tudták mélyíteni a talpszintet, mely így 50 cm-rel lejjebb került. 1995. május 21-én az eső beszivárgott a II-es akna, azaz a Gida-lépcső DNy-i falának egyik repedéséből és a végpontig folyt. Ezen a napon a talpszint egész szelvénye újabb 60 cm-rel mélyült. Az agyagos rétegek eltűntek a kitöltésből és az egész aljzat szálkőkeménységű kalcitból és mészkőből állt.

1995. június 3-án 9,5 m mélységben egy rövid ideig lazult a talpszint anyaga. Az akna északi fala mentén, a kalcittal cementált kitöltésben megnyíltak tenyérnyi légrések, melyekből enyhe huzat áramlott ki. 1995. augusztus 11-én az akna talpszintjét átlósan áthidaló küszöböt vésték és 80 cm előrehaladást értek el a műszak végéig. 10 m mélyen, a DK-i falon két párhuzamos üreg mentén haladtak lefelé, amelyek Kiss Attila szerint gázcsatornák. Átmérőjük 10 cm és a két üreget elválasztó taréj is 10 cm vastag. A látható hosszuk 80–100 cm. Nem ismert vastagságú kalcitlemezsor van a két gázcsatorna torkolatánál, a talpszinten. A kalcitlemezsor mellett (D-re), egy 100×20 cm-es alapterületen laza a kitöltés. Ezen a helyen hagyták abba a barlang feltárását. A jelentés szerint a következő évben folytatni akarták a munkát a barlangban. Vagy a talpszintet mélyítik tovább, vagy a már említett, néhány helyen légréses, néhány helyen enyhén huzatos részen vízszintesen kitörnek déli irányba.

1995-ben a csoport felmérte a barlangot, majd 1995-ben Fehér Katalin a felmérés alapján megszerkesztette a barlang alaprajz térképét és kiterített hossz-szelvény térképét. A két térképen 1:100 méretarányban van bemutatva a barlang. 1995-ben több mint 10 m-rel mélyítették a talpszintet. Ebben az évben leginkább a végponton folyt a feltáró munka. Az 1995. évi csoportjelentés szerint 1994-ben 5 m mélyre jutottak a barlangban. A kéziratba bekerültek az 1995-ben készült térképek. A kéziratban van egy szpeleotopográfiai térkép (1:1000 méretarányú) és egy fénykép, amelyen a barlangbejárat látható. A kéziratban van egy helyszínrajz, amely 1:1000 méretarányban készült és amelyen a délkeleti kőfejtő fosszíliáinak lelőhelyei vannak feltüntetve. A helyszínrajzon látható a barlang elhelyezkedése és alaprajza, de fosszília nem került elő belőle. A jelentésben van egy vegetációtérkép, amelyen látható a barlang elhelyezkedése és alaprajza.

A Keleti-kőfejtő 15. sz. barlang bejárata

Az 1995. évi Földtani Közlönyben megjelent tanulmányban az olvasható, hogy 1900 körül a Pálvölgy környékén a kőbányászat intenzív lett és emiatt tárták fel a délkeleti kőfejtő barlangjait. A kőfejtő üregeinek egy részét a kőbányászat után tárták fel. Körülbelül 250 méter a jelenleg ismert járathossz a kőfejtőben. A lefejtett járathossz nehezen becsülhető meg, de legalább még egyszer ennyi lehetett. A tanulmányban Keleti-kőfejtő 15. sz. barlangja a neve. A kőbánya nyugati peremétől három méterre lévő, jelentéktelen berogyásból kibontott, négy méter mély és nagyon törmelékes kutatóakna. A 13. ábrán látható, 94–100-as sorszámú barlangtorzók és kutatási pontok Szépvölgyi Mészkő Formációban alakultak ki. A tanulmányhoz mellékelve lett a Rózsadomb és környéke barlangjainak helyszínrajza, valamint a kőfejtő barlangjainak helyszínrajza, amelyeken jelölve van a barlang helye. Kraus Sándor 1996. március 24-i feljegyzésében az van írva, hogy a kőbánya nyugati sarkában, 215 méter szinten van a barlang, amely függőlegesen vezet lefelé. Valakik ástak le a régi kitöltés és a szálkőzet határán. Sok kis kalcitlemez van az alsó rész aljánál. 130° felől nagyon szép csövek jönnek, amelyeknek az átmérője 10 centiméter. Mellettük van egy három centiméter és egy 20 centiméter átmérőjű. Kovaszürke, kemény anyag van lent és ez a kitöltés cementált, valamint nehezen bontható. Feljebb barna színű a régi kitöltés.

1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén, a Budai-hegységben található Keleti-kőfejtő 15. sz. barlangja az igazgatóság engedélyével látogatható. Az 1998 és 2002 közötti időről szóló csoportjelentés szerint a bejárattal szemben található gömbfülke oldalában, a barlang hasadékirányát követve és az alatta elhelyezkedő Nyúl-csúszda falában, a cementált és áthalmozott kitöltésben folytatták a munkát. Vésőgéppel is nehezen bontható, összeállt, nagy kőtömbök állták el az utat a gömbfülkében. Ezért abban bíztak, hogy az alsóbb szinten végzett munkával könnyebben tudnak továbbjutni. 2001-ben a csoport tagjai megállapították, hogy a végpontját kalcitkristályos, kemény kitöltés zárja el és a vésőgép segítségével végzett, további bontással sem fognak továbbjutni. A barlang hasadékának kedvező iránya arra ösztönözte őket, hogy egy másik bontási pontot jelöljenek ki. Ezért a bejárattal szemben található gömbfülke oldalában folytatták a munkát áthalmozott és cementált kitöltésben. A csoport 2001. évi jelentésében az van írva, ha lehetőség van rá, akkor 2002-ben folytatja a csoport a barlang bontását.

2002-ben az előző évekhez viszonyítva egy méterrel mélyítették vésőgéppel a végponti kalcitos és kemény kitöltést, de továbbra sem találtak reményt keltő jeleket áttörésére. 2003-ban a Nyúl-csúszda falában folytatódott a 2002-ben elkezdett bontómunka, de ennek nagyon kevés eredménye volt a nagyon cementált kalcitos kitöltés miatt. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén, a Budai-hegységben található Keleti-kőfejtő 15. sz. barlangja a felügyelőség engedélyével látogatható. 2005-ben, 2007-ben, 2008-ban és 2009-ben a Pagony Barlangkutató Csoport nem végzett feltáró kutatást a barlangban. 2009-ben technikai problémák miatt nem dolgoztak benne. A 2011. évi csoportjelentés szerint 2007 és 2011 között folytatódott a feltáró kutatás a barlangban, valamint 2011-ben nem tudtak benne dolgozni technikai problémák miatt. Öt év alatt nem tudták áttörni a kutatott végponton található, kemény kalcitkitöltést és azt tapasztalták, hogy a hasadék irányában a szálkőzet szűkül. 2012-ben technikai problémák miatt nem dolgoztak a barlangban.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]