Keleti-kőfejtő 15. sz. barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Keleti-kőfejtő 15. sz. barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz3,5 m
Mélység1,5 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés1,5 m
Tengerszint feletti magasság215 m
Ország Magyarország
Település Budapest
Földrajzi táj Budai-hegység
Típus hévizes eredetű, inaktív
Barlangkataszteri szám 4763-20
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Keleti-kőfejtő 15. sz. barlang témájú médiaállományokat.

A Keleti-kőfejtő 15. sz. barlang Budapest III. kerületében, a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Budai Tájvédelmi Körzetben található barlang.

Leírás[szerkesztés]

A budai termálkarszt keleti részén, a Mátyás-hegy délkeleti, felhagyott, kétszintes kőfejtőjének a felső szintjén, a bányaudvar nyugati, bal oldalán, egy sziklafal alatt van a természetes jellegű, de mesterségesen megnyílt, vízszintes tengelyirányú bejárata. A Keleti-kőfejtő 14. sz. barlang közelében van a bejárata.

Felső eocén mészkőben, Szépvölgyi Mészkő Formációban alakult ki a barlang. A Keleti-kőfejtő 15. sz. barlang 120 méterre van a Mátyás-hegyi-barlang Mikulás-ág nevű részének a keleti végpontjától. A könnyen járható, lezáratlan barlang szabadon, barlangjáró alapfelszereléssel látogatható.

Előfordul az irodalmában 15-ös barlang (Fehér, Fritz 1995), 15-ös számú barlang (Fehér 2007), 15. sz. barlang (Fehér 1994), 15.sz.barlang (Kárpát 1992), 15. sz. objektum (Fehér 1994), DK-i kőfejtő 15 sz. barlang (Acheron 1993), Keleti-kőfejtő 15. sz. barlangja (Leél-Őssy 1995), Kemény-lik (Acheron 1993), Söntés-barlang (Fehér, Fritz 1995) és Söntés barlang (Fehér, Fritz 1995) néven is, valamint lehet, hogy a Mátyáshegyi 9. sziklaüreg (Bertalan 1976) és a Mátyás-hegyi 9. sz. sziklaüreg (Kordos 1984) nevek ennek a barlangnak a névváltozatai..

Kutatástörténet[szerkesztés]

Az 1976-ban befejezett, „Magyarország barlangleltára” című kéziratban szereplő, a Mátyás-hegy délkeleti kőfejtőjében lévő barlangok közül lehet, hogy ez a barlang van röviden leírva Mátyáshegyi 9. sziklaüreg néven. A Mátyáshegyi 9. sziklaüregnek Budapest III. kerületében, a délkeleti kőfejtőben, a bányaudvar nyugati oldalában van a bejárata. Körülbelül három méter hosszú, hévizes eredetű barlang. A kéziratnak a barlangra vonatkozó része egy kézirat alapján íródott, de az említett kézirat már nem létezik. Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában lehet, hogy ez a barlang szerepel Mátyás-hegyi 9. sz. sziklaüreg néven és egy térképen van a helye feltüntetve.

1992-ben próbabontást végzett az Acheron Barlangkutató Szakosztály a barlangban, de nem sikerült nagy eredményt elérni. Az 1992. évi, szakosztályi jelentésben az van írva, hogy a szakosztály tagjainak az volt a fő terve, hogy a kőbányában lévő barlangokban minél jobban megközelítsék a közeli Mátyás-hegyi-barlangot, ezért a tagok elsősorban a kőfejtő nyugati oldalán nyíló barlangokban dolgoztak. 1993-ban a szakosztály tagjai folytatták a barlangfeltárási szempontból még mindig biztató kőbánya vizsgálatát és kutatták a már ismert barlangokat. Ebben az évben nagyon kemény kitöltésben dolgoztak az elején még nagy, széles szelvénnyel kezdődő barlangban. Csak vésőgéppel tudták bontani a jól rétegzett, cementált agyagot. A szelvény szűk lett fél méter előrehaladás után és ezért nem akarták folytatni a munkát a barlangban. 1993-ban Szabó Zoltán felmérte és a felmérés alapján rajzolt egy alaprajzi barlangtérképet. Az 1993. évi, szakosztályi jelentés szerint 2,5 méter hosszú és a jelentésbe bekerült egy helyszínrajz a kőfejtő barlangjainak az elhelyezkedéséről, amelyen jelölve van a barlang helye és a jelentésben látható az alaprajzi barlangtérkép.

1994 júliusában Fehér Katalin kapott engedélyt a barlang kutatására és a dokumentálására. Az 1994. évi, kutatási jelentésben az olvasható, hogy egy gömbfülkéből állt a barlang és a bejáratnál egy kovás hasadék volt. Ősszel kezdte el bontani Fehér Katalin és a csoportja a barlangot, amelyet a nyári táborban sörhűtőnek használtak. Lefelé, a hasadék irányát követve haladtak a kemény járattalp átvésésével. 1×2 méteres szelvényben, körülbelül öt–hat méter mélyre mélyítették az oldott falak mellett. Valószínűleg túlbontották, mert vízszintesen, a hasadék irányát követve, feljebb kell kitörni. A csoport tagjainak az volt 1995-re a barlanggal kapcsolatos, kutatási terve, hogy a barlangban mélyített hasadékban, két irányban bontanak. Vagy oldalra, a hasadék irányát követve, a kemény kitöltést áttörve mennek tovább, vagy lefelé mélyítenek.

A délkeleti kőfejtő digitalizált, szpeleotopográfiai térképének az elkészítéséhez szükséges adatgyűjtéskor, amelyet 1994-ben és 1995-ben végeztek, két alkalommal mért magasságot a Pagony Barlangkutató Csoport a bányatalpon lévő barlangbejárat null pontjára. 1995-ben készült el a szpeleotopográfiai térkép, amelyen látható a barlang elhelyezkedése és az alaprajza. A barlang DK/15 jelzéssel van jelölve a térképen. A térkép alapján meg lett állapítva, hogy a Keleti-kőfejtő 6. sz. barlang sün-termi járata a törmelékrézsű tetején található Acheron 26. sz. barlangtorzóban folytatódik. Ebben az irányban, a bányaudvar túlsó falában nyílik a Keleti-kőfejtő 15. sz. barlang. A mérések alapján feltételezhető, hogy a két, jelenleg elszigetelt helyzetű barlang között összefüggés volt, mert egybeesik a preformáló hasadékuk. A Keleti-kőfejtő 15. sz. barlang 120 méterre van a Mátyás-hegyi-barlang Mikulás-ág nevű részének a keleti végpontjától.

A barlang bejárata

1995. március 3-án megpróbáltak kelet–északkeleti irányban, vízszintesen, az északi, oldott szálkőfal mentén kitörni, mert a bejárati, első akna, azaz a Nyúl-csúszda aljának a kitöltése öt méter mélyen egyre inkább tömörebb, rétegenként szürke és vörösbarna, feliszapolt agyaggá vált. Körülbelül fél köbméter, agyagos kitöltés eltávolítása után egy keskeny, két méter hosszú, enyhén lefelé tartó, földes és gyökeres mennyezetű légrést találtak, amelynek oldott szálkő volt mindkét oldalfala és ez döntötte el a továbbhaladás irányát. 1995. május 1-jén a talpszintet másfél méterre mélyítették, miután megszüntették a főte kipergésveszélyét. A talpszint kitöltése agyagos, kovatörmelékes és könnyen bontható anyagból állt, amely 30–40 centiméterenként, vízszintesen települt, egy-két centiméter vastag kalcitrétegekkel volt elválasztva.

1995. május 3-án új, apró légrések nyíltak meg, de hat méter mélyen, mindkét oldalon szűkek lettek a szálkőben lévő oldásformák. Az oldásformák fektetett homokóra alakúak voltak, amely 1,8 méter hosszú és átlag 40 centiméter széles volt. További, körülbelül 30 centiméter talpszint mélyítés után megint tágulni kezdtek az oldalfalak. A kitöltés anyaga nagyon megváltozott. Gyakoribbak lettek a kalcittal cementált, négy–öt centiméter vastag, vízszintes rétegek, amelyek 15–20 centiméteres agyagrétegekkel váltakoztak. A barlangból eltávolított kitöltés mennyisége ekkorra elérte a hat köbmétert. 1995. május 6-án a kitöltés annyira kemény lett, hogy kézi erővel nem lehetett bontani. 1995. május 20-ig vésőgéppel, újabb 50 centiméterrel tudták mélyíteni a talpszintet. 1995. május 21-én az eső beszivárgott a II-es akna, azaz a Gida-lépcső délnyugati falának az egyik repedéséből és a végpontig folyt. Ezen a napon a talpszint egész szelvénye újabb 60 centiméterrel mélyült. Az agyagos rétegek eltűntek a kitöltésből és az egész aljzat szálkőkeménységű kalcitból és mészkőből állt.

1995. június 3-án 9,5 méter mélységben egy rövid ideig lazult a talpszint anyaga. Az akna északi fala mentén, a kalcittal cementált kitöltésben megnyílt több, tenyérnyi légrés, amelyekből enyhe huzat áramlott ki. 1995. augusztus 11-én az akna talpszintjét átlósan áthidaló küszöböt vésték és 80 centiméternyi előrehaladást értek el a műszak végéig. 10 méter mélyen, a délkeleti falon két párhuzamos üreg mentén haladtak lefelé, amelyek Kiss Attila szerint gázcsatornák. Az átmérőjük 10 centiméter és a két üreget elválasztó taréj is 10 centiméter vastag. A látható hosszuk 80–100 centiméter. Nem ismert vastagságú kalcitlemezsor van a két gázcsatorna torkolatánál, a talpszinten. A kalcitlemezsor mellett, délre, 100×20 centiméteres alapterületen laza a kitöltés. Ezen a helyen hagyták abba a barlang feltárását. A jelentés szerint a következő évben folytatni akarták a munkát a barlangban. Vagy a talpszintet mélyítik tovább, vagy a már említett, néhány helyen légréses, néhány helyen enyhén huzatos részen vízszintesen kitörnek déli irányba.

1995-ben a csoport felmérte a barlangot és a felmérés alapján Fehér Katalin 1995-ben szerkesztett egy alaprajzi barlangtérképet, valamint egy kiterített, hossz-szelvény barlangtérképet, amelyek 1:100 méretarányban készültek. 1995-ben több, mint 10 méterrel mélyítették a talpszintet. Ebben az évben leginkább a végponton folyt a feltáró munka. Az 1995. évi csoportjelentés szerint 1994-ben öt méter mélyre jutottak a barlangban, a kéziratba bekerültek az 1995-ös barlangtérképek, és egy fénykép, amelyen a barlangbejárat látható, valamint az 1:1000 méretarányú, szpeleotopográfiai térkép. A kéziratban van egy helyszínrajz, amely 1:1000 méretarányban készült és amelyen a délkeleti kőfejtő fosszíliáinak a lelőhelyei vannak feltüntetve. A helyszínrajzon látható a barlang elhelyezkedése és az alaprajza, de fosszília nem került elő belőle. A jelentésben van egy vegetációtérkép, amelyen látható a barlang elhelyezkedése és az alaprajza.

A barlang bejárata

Az 1995. évi Földtani Közlönyben megjelent tanulmányban az olvasható, hogy 1900 körül a Pálvölgy környékén a kőbányászat intenzív lett és emiatt tárták fel a délkeleti kőfejtő barlangjait. A kőfejtő üregeinek egy részét a kőbányászat után tárták fel. Körülbelül 250 méter a jelenleg ismert járathossz a kőfejtőben. A lefejtett járathossz nehezen becsülhető meg, de legalább még egyszer ennyi lehetett. A tanulmányban Keleti-kőfejtő 15. sz. barlangja a neve. A kőbánya nyugati peremétől három méterre lévő, jelentéktelen berogyásból kibontott, négy méter mély és nagyon törmelékes kutatóakna. A 13. ábrán látható, 94–100-as sorszámú barlangtorzók és kutatási pontok Szépvölgyi Mészkő Formációban alakultak ki. A tanulmányhoz mellékelve lett a Rózsadomb és környéke barlangjainak a helyszínrajza, valamint a kőfejtő barlangjainak a helyszínrajza, amelyeken jelölve van a barlang helye. Kraus Sándornak az 1996. március 24-i feljegyzésében az van írva, hogy a kőbánya nyugati sarkában, 215 méter szinten van a barlang, amely függőlegesen vezet lefelé. Valakik ástak le, a régi kitöltés és a szálkőzet határán. Sok, kis kalcitlemez van az alsó rész aljánál. 130° felől nagyon szép csövek jönnek, amelyeknek az átmérője 10 centiméter. Mellettük van egy három centiméter és egy 20 centiméter átmérőjű. Kovaszürke, kemény anyag van lent és ez a kitöltés cementált, valamint nehezen bontható. Feljebb barna színű a régi kitöltés.

Az 1998 és 2002 közötti időről szóló csoportjelentés szerint a bejárattal szemben található gömbfülke oldalában, a barlang hasadékirányát követve és az alatta elhelyezkedő Nyúl-csúszda falában, a cementált és áthalmozott kitöltésben folytatták a munkát. Vésőgéppel is nehezen bontható, összeállt, nagy kőtömbök állták el az utat a gömbfülkében. Ezért abban bíztak, hogy az alsóbb szinten végzett munkával könnyebben tudnak továbbjutni. 2001-ben a csoport tagjai megállapították, hogy a végpontját kalcitkristályos, kemény kitöltés zárja el és a vésőgép segítségével végzett, további bontással sem fognak továbbjutni. A barlang hasadékának a kedvező iránya arra ösztönözte őket, hogy egy másik, bontási pontot jelöljenek ki. Ezért a bejárattal szemben található gömbfülke oldalában folytatták a munkát áthalmozott és cementált kitöltésben. A csoportnak a 2001. évi jelentésében az van írva, ha lehetőség van rá, akkor 2002-ben folytatja a csoport a barlang bontását. 2002-ben az előző évekhez viszonyítva egy méterrel mélyítették vésőgéppel a végponti, kalcitos és kemény kitöltést, de továbbra sem találtak reményt keltő jeleket az áttörésére. 2003-ban a Nyúl-csúszda falában folytatódott a 2002-ben elkezdett bontómunka, de ennek nagyon kevés eredménye volt a nagyon cementált, kalcitos kitöltés miatt. 2005-ben, 2007-ben, 2008-ban és 2009-ben a Pagony Barlangkutató Csoport nem végzett feltáró kutatást a barlangban. 2009-ben technikai problémák miatt nem dolgoztak benne. A 2011. évi csoportjelentés szerint 2007 és 2011 között folytatódott a feltáró kutatás a barlangban, valamint 2011-ben nem tudtak benne dolgozni technikai problémák miatt. Öt év alatt nem tudták áttörni a kutatott végponton található, kemény kalcitkitöltést és azt tapasztalták, hogy a hasadék irányában a szálkőzet szűkül. 2012-ben technikai problémák miatt nem dolgoztak a barlangban.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]