Keleti-kőfejtő 11. sz. barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Keleti-kőfejtő 11. sz. barlang
Hossz8 m
Mélység4,5 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés4,5 m
Tengerszint feletti magasság228 m
Ország Magyarország
Település Budapest
Földrajzi táj Budai-hegység
Típus hévizes eredetű, inaktív
Barlangkataszteri szám 4763-31

A Keleti-kőfejtő 11. sz. barlang egy beomlott, jelenleg nem járható barlang, amely Budapest III. kerületében, a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Budai Tájvédelmi Körzetben helyezkedik el.

Leírás[szerkesztés]

A budai termálkarszt keleti részén, a Mátyás-hegy délkeleti, felhagyott, kétszintes kőfejtőjének a felső bányaszintjén, a keleti, jobb oldali részén, 228 méter tengerszint feletti magasságban volt a bejárata. A bejárat természetes jellegű, de bányászat miatt nyílt meg, szabálytalan alakú és függőleges tengelyirányú volt. A nyolc méter hosszú barlangtól 25 méterre, északnyugatra nyílik a Keleti-kőfejtő 12. sz. barlang.

Előfordul az irodalmában 11. barlang (Kárpát 1985), 11-es barlang (Acheron 1993), 11-es kutatóakna (Fehér, Fritz 1996), 11. munkahely (Kárpát 1985), 11. sz. beszakadás (Kárpát 1984), 11.sz. beszakadás (Kárpát 1984), 11 sz. felszakadás (Acheron 1993), 11.sz.kutatóakna (Kárpát 1984), 11.sz. munkahely (Kárpát 1985), 11.sz.munkahely (Kárpát 1987), DK-i kőfejtő 11.sz. barlang (Acheron 1993), Keleti-kőfejtő 11. sz. kutatóaknája (Leél-Őssy 1995), Mátyás-hegy DK.-i kőfejtő 11. barlang (Kárpát 1985) és MH 11-es kutatóakna (Fehér, Fritz 1995) néven is.

Kutatástörténet[szerkesztés]

A helyi, idős emberek elmondása alapján a bányászatkor sok üreg volt a talpszinten. A felső bányaudvar falán található, sok kis barlang és a sok barlangindikáció, valamint képződmény arra utal, hogy a kőfejtés egy nagyméretű barlangot pusztított el, vagy a nagyméretű barlangnak a felső részét. A ma látható barlangok ennek a nagyméretű barlangnak a maradványai. Az 1976-ban befejezett, „Magyarország barlangleltára” című kéziratban nincs említve a barlang.

1983-ban az Acheron Barlangkutató Szakosztály elkezdte kutatni és dokumentálni a kőfejtő üregeit. A terepbejárásokkor a szakosztály tagjai találtak egy huzatos hasadékot a kőfejtő keleti oldalában. Megfigyelték a hasadék tágítása után, hogy az üreg további bontása lehetséges, mert egy alsó járatszintre esnek a szűk repedéseken bedobott kövek. A helyszínen tapasztaltak alapján remélték, hogy a hasadék járható szelvényben folytatódik. A biztonságos bontás miatt bontották az üreg főbb részeit és a bontással lehetővé vált a munka során keletkezett, nagy mennyiségű kő függőleges eltávolítása. A 11-es azonosítási számot adták a két méter mély kutatóaknának. 1983-ban Kárpátné Fehér Katalin és Kárpát József szerkesztett egy térképet a Mátyás-hegy délkeleti kőfejtőjéről, amelyen a barlang helye is látható. A térkép szerint 228 méter tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. Ebben az évben Kárpát József rajzolt egy topográfiai térképet, amelyen látható a Mátyás-hegyi-barlang és a délkeleti kőfejtő üregeinek az elhelyezkedése. A Keleti-kőfejtő 11. sz. barlang helye jelölve lett. A térképen az üregek újra vannak számozva. Az 1983. évi, szakosztályi jelentés szerint a hegy geológiai viszonyai és a területen ismert barlangok, valamint üregek miatt itt valószínűleg a jelenleginél nagyobb üregrendszer van. A kőbánya üregeinek a feltárásával lehetőség nyílhat a Mátyás-hegyi-barlangrendszer jobb megismerésére. Az év elején a területen rendszeresen végeztek a szakosztály tagjai terepbejárásokat és kidolgoztak egy kutatási tervet. Az általuk ismert és a megtalálható szakirodalom alapján nem tudták az üregek neveit és a számait beazonosítani. Az 1983. évi MKBT Beszámolóban megjelent egy jelentés a barlang kutatásáról és a topográfiai térkép.

Az 1984. évi, szakosztályi jelentésben az olvasható, hogy sok hévizes üregrendszer ismert a Mátyás-hegy délkeleti, már nem művelt kőfejtőjében. Eocén mészkőben és bryozoás márgában alakultak ki. 220–245 méter tengerszint feletti magasságban vannak a kőfejtéskor feltárt barlangmaradványok. A terület szomszédos barlangrendszereihez hasonlóan a tektonikus előkészítés és a mélyből feltörő hévizek keveredési korróziója miatt jöttek létre. A 11. sz. beszakadás a kőfejtő keleti részén, 228 méter tengerszint feletti magasságban található. A munkahely egy omladékos és huzatos üreg, amelyben bontást végez a szakosztály. A jelentésbe bekerült egy fénykép, amelyen a kutatóakna látható. Az 1984. évi MKBT Beszámolóban publikálva lett a barlang rövid leírása és az 1983-as topográfiai térkép. Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyv országos barlanglistájában nem szerepel a barlang.

Az 1985-ös, szakosztályi jelentés szerint az előző évben kezdték el bontani az üreget a szakosztály tagjai. 1985-ben az öt méteresre mélyített kutatóaknában egy nagyon huzatos, sok ásványkiválást tartalmazó hasadékot tártak fel. Az 1985. évi, feltáró munka 1985. május 18–19-én, egy táborozáskor kezdődött. 1985. május 25–26-án megismételték a feltárásra szervezett tábort. A 11. barlangban a legjelentősebb munkát ezeken a hétvégéken végezték. Körülbelül másfél méter mélyen érték el a minden oldalról jelentkező, rossz megtartású szálkőfalat és elkezdték teljes szelvényben bontani a függőleges, hévizes eredetű, átlag három méter széles járatot. A falakon sok és nagyon látványos, hófehér aragonitkristályokat figyeltek meg. 3,5 méter mélyen kezdett nagyon szűk lenni a szelvény, de a bontást folytatták egy délkeleti irányú, nagyon omladékos zónában. 4,5 méternél nagy huzatot észleltek, amely a kőtörmelékből jött, és egy törmelékkel lazán töltött, lefelé haladó járat lett látható.

Itt a kutatás új fordulatot vett. A járat falát sok, a József-hegyi-barlangban lévő képződményekhez hasonló, hófehér gipszkristály és aragonitkristály borította. A fal sok helyén látható volt egy 5–10 centiméter vastag gipszlemez. A törmelék fél–másfél méter átmérőjű gipsztömbökből állt. Ekkor, az egyik munkaközi szünetben a főte meglazult és egy három–négy méter nagyságú kő hullott a munkahelyre. Ezért a bontás folytatása lehetetlenné vált. A munkát félbehagyták, de tervezték, hogy komolyabb technikai felszereléssel kezdenek el újra dolgozni. Tervezték, hogy tavasszal, a kialakult omlásveszély megszüntetése után folytatják a munkát. 1985 decemberében a szakosztály két tagja, Berhidai Tamás és Zathureczky Csilla készített egy bejárati szelvény barlangtérképet, valamint egy hossz-szelvény barlangtérképet és egy keresztszelvény barlangtérképet. A jelentéshez mellékelve lettek a barlangtérképek és három fénykép, amelyek a kutatóaknában folyó munkát mutatják be. A jelentésben látható egy topográfiai térkép, amelyen jelölve van a munkahely.

Az 1987. évi, szakosztályi jelentésben van egy összefoglalás a kőfejtőnek a feltáró kutatás szempontjából fontos, bontási helyeiről. Az összefoglalóban az olvasható, hogy ezen a munkahelyen már két éve nem végeztek bontó munkát. Sok a bepergett omladék a négy méter mély, 4×2 méteres szelvényű kutatóakna alján. A további bontás ácsolás nélkül veszélyes a déli falán lévő, majdnem lebillenő, nagy kőtömbök miatt. A nagy mennyiségű, kovás kitöltés és a nagy szelvény miatt szinte csak egy táborozás során lehet kutatni. A régebbi bontáskor nagy huzatot észleltek, amely biztató jelnek számít. A jelentéshez mellékelve lett egy helyszínrajz, amelyen a Mátyás-hegy délkeleti kőfejtőjének a barlangjai és a munkahelyei vannak feltüntetve, a 11. munkahely is. Az 1991. évi, szakosztályi jelentésben az van írva, hogy a kőbánya legtöbb barlangjának a kutatását akkor lehet folytatni, ha azok biztonságossá vannak téve ácsolással és betonozással. A kis barlangok állapota tovább romlik, mert nem áll módjukban lezárni a barlangokat. A rongálás leginkább a képződményeken látszik. A kőbánya nagyon ígéretes terület, leginkább a Mátyás-hegyi-barlang felé található, feltáratlan területek irányába érdemes kutatni. 1992-ben a szakosztály tervezte, hogy folytatja a korábban felhagyott kutatóakna bontását.

1993-ban Szabó Zoltán rajzolta meg a hossz-szelvény barlangtérképét. Az 1993. évi, szakosztályi jelentés szerint nyolc méter hosszú és nagyon nehéz a néhány évvel azelőtt beomlott barlang kutatása. A barlangban leszakadt a mennyezet a rétegsík mentén és két darabra törve lefedte a bontási helyet. Bontani lehet alatta, mert van elég hely, de az egyik kőlap nagyon ránehezedik a továbbvezető hasadékot kitöltő omladékra. Csak körültekintően, a végpontra nehezedő kőlapok okozta veszély megszüntetése után lehet itt a munkát folytatni. A jelentésbe bekerült az 1993-as barlangtérkép, valamint egy helyszínrajz a kőfejtő barlangjainak az elhelyezkedésével, amelyen ez a barlang is jelölve van. A délkeleti kőfejtő digitalizált, szpeleotopográfiai térképének az elkészítéséhez szükséges adatgyűjtéskor, amelyet 1994-ben és 1995-ben végeztek, két alkalommal mért magasságot a Pagony Barlangkutató Csoport a bányatalpon lévő barlangbejárat null pontjára. 1995-ben készült el a szpeleotopográfiai térkép, amelyen, a többi barlangtól eltérően, nincs jelzettel ellátva a barlang, csak a helye van jelölve. Ebben az évben egy Brissoides fajt és Schizaster lucidus nevű Echinoidea fosszíliát gyűjtött a csoport az MH 11-es kutatóakna talpszintjénél benyúló, kovás tömbből, valamint egy helyszínrajzon lett jelölve a lelőhely. A csoport 1995. évi jelentésében látható az 1:1000 méretarányú, szpeleotopográfiai térkép, egy helyszínrajz, amely 1:1000 méretarányban készült és amelyen a délkeleti kőfejtő fosszíliáinak a lelőhelyei vannak feltüntetve. A helyszínrajzon látható a barlang elhelyezkedése és az alaprajza. A jelentésbe bekerült egy vegetációtérkép, amelyen látható a barlang elhelyezkedése és az alaprajza.

Az 1995. évi Földtani Közlönyben napvilágot látott tanulmányban az olvasható, hogy 1900 körül a Pálvölgy környékén a kőbányászat intenzív lett és emiatt tárták fel a délkeleti kőfejtő barlangjait. A kőfejtő üregeinek egy részét a kőbányászat után tárták fel. Körülbelül 250 méter a jelenleg ismert járathossz a kőfejtőben. A lefejtett járathossz nehezen becsülhető meg, de legalább még egyszer ennyi lehetett. A tanulmányban Keleti-kőfejtő 11. sz. kutatóaknája a neve. A kőfejtő keleti oldalában, 10 méter relatív magasságban van a bejárata. A hat méter mély, tág aknát bontással tárták fel. A nagyméretű alabástrom tömbök és a huzat miatt indokolt a további kutatása. A tanulmányhoz mellékelve lett a Rózsadomb és környéke barlangjainak a helyszínrajza és a kőfejtő barlangjainak a helyszínrajza, amelyeken jelölve van a barlang helye. A csoport 1996-os jelentésében az olvasható, hogy a délkeleti kőfejtő egyik legfontosabb, ősmaradvány lelőhelye a 11-es kutatóakna kovás zónája.

Irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]