Keleti-kőfejtő 5. sz. barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Keleti-kőfejtő 5. sz. barlang
Középen látható a barlang három bejárata
Középen látható a barlang három bejárata
Hossz6 m
Mélység0,7 m
Magasság2,3 m
Függőleges kiterjedés3 m
Tengerszint feletti magasság240 m
Ország Magyarország
Település Budapest
Földrajzi táj Budai-hegység
Típus hévizes eredetű, inaktív
Barlangkataszteri szám 4763-26
A Wikimédia Commons tartalmaz Keleti-kőfejtő 5. sz. barlang témájú médiaállományokat.

A Keleti-kőfejtő 5. sz. barlang Budapest III. kerületében, a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Budai Tájvédelmi Körzetben található barlang.

Leírás[szerkesztés]

A budai termálkarszt keleti részén, a Mátyás-hegy DK-i, felhagyott, kétszintes kőfejtőjének felső szintjén, az É-i sziklafal DK felé néző, középső részén, kb. 20 m magasan van a már messziről látható, három, egymáshoz közeli, lőrésszerű bejárata. A közeli Keleti-kőfejtő 3. sz. barlang és a közeli Keleti-kőfejtő 4. sz. barlang felett jobbra nyílnak a bejáratok. A K-i bejárat 40 cm széles és 1,5 m magas. A középső bejárat 65 cm széles és 1,4 m magas. A Ny-i bejárat 55 cm széles és 55 cm magas. A bejáratok természetes jellegűek, de bányászat miatt nyíltak meg, négyzet alakúak és vízszintes tengelyirányúak.

Felső eocén mészkőben, Szépvölgyi Mészkő Formációban alakult ki. Tektonikus hasadék mentén a mélyből feltörő hévizek karsztvízszint alatti oldódása miatt keletkezett. Három gömbfülke összekapcsolódásával jött létre. A gömbfülkék utalnak a barlang hidrotermális keletkezésére. Az egyszintes, vízszintes barlang jellemző szelvénytípusai a kör és az ellipszis szelvénytípus. A gömbfülkék falán majdnem azonos magasságig, karfiolszerű, borsóköves bekérgezés figyelhető meg és limonit is előfordul benne. Ezek az egykori vízszint magasságát jelzik. Más képződmény nincs benne.

Egy vetőtükör van a középső bejárat külső felén. A befoglaló kőzetből kipreparálódott fosszíliák, mohaállatok, Pecten fajok láthatók a barlangban. Vízszintes kiterjedése 6 m. Az aljzat földes, poros, taposott, részben falevelekkel borított. A barlang mennyezetén karcolások, firkálások, kormozások vannak annak ellenére, hogy nehéz megközelíteni a barlangot. Nem javasolt alulról felmászni a barlanghoz a nagyon töredezett és omladékos kőzet miatt. Felülről célszerű a bejáratokhoz ereszkedni, amelyhez legalább 25–27 m hosszú kötél kell a messze található kikötési lehetőség miatt. Könnyen, barlangjáró alapfelszerelés nélkül járható.

2004-ben volt először Keleti-kőfejtő 5. sz. barlangnak nevezve a barlang az irodalmában. Előfordul irodalmában 5-ös barlang (Acheron 1993), 5-ös sz. barlang (Fehér, Fritz 1996), 5. sz. barlang (Kárpát 1984), 5.sz. barlang (Kárpát 1984), 5. sz. üreg (Kárpát 1983), Keleti kőfejtő 5.sz. barlang (Gazda 2004) és Keleti-kőfejtő 5. sz. barlangja (Leél-Őssy 1995) neveken is, valamint lehet, hogy a Mátyáshegyi 8. sziklaüreg (Bertalan 1976) és Mátyás-hegyi 8. sz. sziklaüreg (Kordos 1984) nevek is ennek a barlangnak a névváltozatai.

Kutatástörténet[szerkesztés]

A helyi idős emberek elmondása alapján a bányászatkor sok üreg volt a talpszinten. A felső bányaudvar falán található sok kis barlang és a sok barlangindikáció, valamint képződmény arra utal, hogy a kőfejtés egy nagyméretű barlangot pusztított el, vagy a nagyméretű barlang felső részét. A ma látható barlangok ennek a nagyméretű barlangnak maradványai. Az 1943. évi Barlangvilágból megtudható, hogy Bertalan Károly a Buda környéki barlangok rendszeres feldolgozásakor a Mátyás-hegy és a Kecske-hegy kőfejtőiben Albert Bélával 14 kis üreget átkutatott. Az 1957. évi Földrajzi Értesítőben napvilágot látott és Leél-Őssy Sándor által írt tanulmányban meg vannak említve a mátyás-hegyi nagy kőfejtő üregei, amelyek nummuliteszes mészkőben alakultak ki és egy helyszínrajzon be van jelölve helyük. Az 1958-ban kiadott Budapest természeti képe című könyvben az olvasható, hogy a Mátyás-hegy D-re néző nagy kőfejtőjének falában néhány hévizes eredetű üreg van.

Az 1963. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban publikált jelentés szerint 1962-ben a BEAC Barlangkutató Csoport kutatta a Mátyás-hegy K-i kőfejtőjét. A kőfejtőben, a sziklafalon néhány nyílás látható és ezek közül kettő barlangnak nevezhető jelenlegi állapotában. A kutatásukkal még senki nem foglalkozott. Láng Gábor geológus feltérképezte az üregeket. A jellegzetes gömbfülkék utalnak az üregek hévizes eredetére. Kb. 4 m átmérőjű a legnagyobb. A Barit-barlang feltárásán kívül még két másik helyen is biztató a kutatás.

Az 1966-ban megjelent Budai-hegység útikalauz című könyvben az van írva, hogy a Mátyás-hegyen a másik, DK-i kőfejtőben is vannak kis barlangüregek. 9 üreg vált ismertté a kőbányában. Az 1976-ban befejezett Magyarország barlangleltára című kéziratban lehet, hogy ez a barlang van röviden leírva Mátyáshegyi 8. sziklaüreg néven. A leírás szerint a Budapest III. kerületében lévő DK-i kőfejtőben, a Mátyáshegyi 6. sziklaüregtől ÉK-re és magasan van bejárata. Kb. 4 m hosszú, hévizes eredetű barlang. 1943-ban piszok és bűz volt benne. A kézirat barlangra vonatkozó része 1 kézirat alapján lett írva, de az említett kézirat már nem létezik. A Vass Imre Barlangkutató Csoport 1978. évi jelentésében az van írva, hogy a csoport több éve folytat kutató és térképező munkát a Mátyás-hegyen lévő K-i kőfejtőben. 1978-ban néhány fülkét megbontottak a kőfejtőben a fiatal csoporttagok, amelynek eredményeként 2–3 m-rel meghosszabbítottak néhány fülkét, de nem értek el jelentős eredményt.

Az 1982-ben napvilágot látott Budai-hegység útikalauz szerint a Mátyás-hegy K-i oldalának kőbányájában néhány kicsi és hévizes eredetű üreg van. 1983. február 6-án Kraus Sándor a kis kőfejtő felső pereménél, ott, ahol a hegyoldal véget ér két üreget sejtett a szálkőzetben. 1983-ban az Acheron Barlangkutató Szakosztály elkezdte kutatni és dokumentálni a kőfejtő üregeit. 1983-ban Kárpátné Fehér Katalin és Kárpát József szerkesztett térképet a Mátyás-hegy DK-i kőfejtőjéről, amelyen a barlang elhelyezkedése és alaprajza is látható. A térkép szerint 240 m tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. Ebben az évben Kárpát József rajzolt topográfiai térképet, amelyen látható a Mátyás-hegyi-barlang és a DK-i kőfejtő üregeinek elhelyezkedése. A térképen az üregek újra vannak számozva. A barlangban nem végeztek kutatást és bontást, mert nem volt rá idejük. Az 1983. évi szakosztályi jelentés szerint a hegy geológiai viszonyai és a területen ismert barlangok, valamint üregek miatt itt valószínűleg a jelenleginél nagyobb üregrendszer van. A kőbánya üregeinek feltárásával lehetőség nyílhat a Mátyás-hegyi-barlangrendszer jobb megismerésére. Az év elején a területen rendszeresen végeztek a szakosztály tagjai terepbejárásokat és kidolgoztak egy kutatási tervet. Az általuk ismert és a megtalálható szakirodalom alapján nem tudták az üregek neveit és számait beazonosítani. Az 1983. évi MKBT Beszámolóban megjelent a topográfiai térkép.

A barlang három bejárata a kép közepén, egymáshoz közel látható

1984 augusztusában a szakosztály három tagja, Kárpát József, Perényi Katalin és Szilágyi Zsuzsa mérték fel és a felmérés alapján szerkesztve lett alaprajz térkép, hosszmetszet térkép, valamint keresztmetszet, amelyek 1:100 méretarányban készültek. Az 1984. évi szakosztályi jelentésben az olvasható, hogy sok hévizes üregrendszer ismert a Mátyás-hegy DK-i már nem művelt kőfejtőjében. Eocén mészkőben és bryozoás márgában alakultak ki. 220–245 m tengerszint feletti magasságban vannak a kőfejtéskor feltárt barlangmaradványok. A terület szomszédos barlangrendszereihez hasonlóan tektonikus előkészítés és mélyből feltörő hévizek keveredési korróziója miatt jöttek létre. A kőfejtő homlokfalának közepén, 20 m magasan nyílik. Csak kötélen ereszkedéssel lehet megközelíteni. Három, lőrésszerű bejárata szabályos gömbfülkékből álló, 6×4 m-es terembe vezet. A jelentésben látható a kőfejtő homlokfaláról két fénykép, amelyeken be van jelölve a barlang bejárata. Az 1984. évi MKBT Beszámolóban publikálva lett a barlang leírása, a térképek és az 1983-as topográfiai térkép. Az 1984-ben kiadott Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában lehet, hogy ez a barlang szerepel Mátyás-hegyi 8. sz. sziklaüreg néven és a barlang helye térképen van feltüntetve.

Az 1991. évi szakosztályi jelentésben az van írva, hogy 1991-ben a Keleti-kőfejtő 5. sz. barlangban dolgoztak, de eredmény nélkül. A kőbánya legtöbb barlangjának kutatását akkor lehet folytatni, ha azok biztonságossá vannak téve ácsolással és betonozással. A kis barlangok állapota tovább romlik, mert nem áll módjukban lezárni a barlangokat. A rongálás leginkább a képződményeken látszik. A kőbánya nagyon ígéretes terület, leginkább a Mátyás-hegyi-barlang felé található feltáratlan területek irányába érdemes kutatni. Az 1993. évi jelentés szerint 6 m hosszú és a jelentésbe bekerült egy helyszínrajz a kőfejtő barlangjainak elhelyezkedésével, amelyen jelölve van a barlang helye.

Az 1995. évi Földtani Közlönyben napvilágot látott tanulmányban az olvasható, hogy 1900 körül a Pálvölgy környékén a kőbányászat intenzív lett és emiatt tárták fel a DK-i kőfejtő barlangjait. A kőfejtő üregeinek egy részét kőbányászat után tárták fel. Kb. 250 m a jelenleg ismert járathossz a kőfejtőben. A lefejtett járathossz nehezen becsülhető meg, de legalább még egyszer ennyi lehetett. A tanulmányban Keleti-kőfejtő 5. sz. barlangja a neve. 20 m magasan nyílik a bánya talpszintje felett és csak alpinista kötéltechnikával közelíthető meg. Egy gömbfülkeszerű terembe vezet a három, lőrés alakú nyílása. A tanulmányhoz mellékelve lett a Rózsadomb és környéke barlangjainak helyszínrajza és a kőfejtő barlangjainak helyszínrajza, amelyeken jelölve van a barlang helye, valamint a tanulmány végén látható a barlang bejáratának távolról fényképezett fényképe.

1995-ben a Pagony Barlangkutató Csoport elkészítette a kőfejtő szpeleotopográfiai térképét, amely 1:1000 méretarányban készült és amelyen látható a barlang elhelyezkedése, valamint alaprajza. A barlang DK/5 jelzéssel van jelölve a térképen. A csoport 1995. évi jelentésében látható a szpeleotopográfiai térkép. A kéziratban van egy helyszínrajz, amely 1:1000 méretarányban készült és amelyen a DK-i kőfejtő fosszíliáinak lelőhelyei vannak feltüntetve. A helyszínrajzon látható a barlang elhelyezkedése és alaprajza, de fosszília nem került elő belőle. A jelentésbe bekerült egy vegetációtérkép, amelyen látható a barlang elhelyezkedése és alaprajza.

Az Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület 1998. évi jelentésében az van írva, hogy a Keleti-kőfejtő 4. sz. barlangnak és a Keleti-kőfejtő 5. sz. barlangnak az É-i falban lévő és messziről látszó bejáratai mögött található járatok zöme egy letolódási zóna mentén jött létre a bryozoás márgában, valamint mennyezetük tagolva van üstös oldásformákkal. A letolódási sík zónájában elhelyezkedő, mészkő és márga érintkezésénél létrejött barlangokban, például a Keleti-kőfejtő 5. sz. barlangban, a gázbuborék-áramlási csatornák mentén van még remény arra, hogy új barlangjáratok legyenek felfedezve. Lehetőség van az 5–15 m-rel mélyebben lévő mészkő elérésére tektonikai sík mentén lefelé haladva. Addig azonban nagy mennyiségű kitöltés eltávolítása szükséges. A 2004. augusztus 16-án írt nyilvántartólapja szerint a részletesen felmért barlang 6 m hosszú, 3 m függőleges kiterjedésű, 2,3 m magas és 70 cm mély. Szabadon látogatható.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]