Keleti-kőfejtő 5. sz. barlang

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Keleti-kőfejtő 5. sz. barlang
Középen látható a barlang három bejárata
Középen látható a barlang három bejárata
Hossz6 m
Mélység0,7 m
Magasság2,3 m
Függőleges kiterjedés3 m
Tengerszint feletti magasság240 m
Ország Magyarország
Település Budapest
Földrajzi táj Budai-hegység
Típus hévizes eredetű, inaktív
Barlangkataszteri szám 4763-26
A Wikimédia Commons tartalmaz Keleti-kőfejtő 5. sz. barlang témájú médiaállományokat.

A Keleti-kőfejtő 5. sz. barlang Budapest III. kerületében, a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban, a Budai Tájvédelmi Körzetben található barlang.

Leírás[szerkesztés]

A budai termálkarszt keleti részén, a Mátyás-hegy délkeleti, felhagyott, kétszintes kőfejtőjének a felső szintjén, az északi sziklafalnak a délkelet felé néző, középső részén, körülbelül 20 méter magasan van a már messziről látható, három, egymáshoz közeli, lőrésszerű bejárata. A közeli Keleti-kőfejtő 3. sz. barlang és a közeli Keleti-kőfejtő 4. sz. barlang felett, jobbra nyílnak a bejáratok. A keleti bejárat 40 centiméter széles és másfél méter magas. A középső bejárat 65 centiméter széles és 1,4 méter magas. A nyugati bejárat 55 centiméter széles és 55 centiméter magas. A bejáratok természetes jellegűek, de bányászat miatt nyíltak meg, négyzet alakúak és vízszintes tengelyirányúak.

Felső eocén mészkőben, Szépvölgyi Mészkő Formációban alakult ki. Tektonikus hasadék mentén, a mélyből feltörő hévizek karsztvízszint alatti oldódása miatt keletkezett. Három gömbfülke összekapcsolódásával jött létre. A gömbfülkék utalnak a barlang hidrotermális keletkezésére. Az egyszintes, vízszintes barlangnak a jellemző szelvénytípusa a kör és az ellipszis szelvénytípus. A gömbfülkék falán, majdnem azonos magasságig, karfiolszerű, borsóköves bekérgezés figyelhető meg és limonit is előfordul benne. Ezek az egykori vízszint magasságát jelzik. Más képződmény nincs benne. Egy vetőtükör van a középső bejárat külső felén. A befoglaló kőzetből kipreparálódott fosszíliák, mohaállatok, Pecten fajok láthatók a barlangban. A vízszintes kiterjedése hat méter. Az aljzat földes, poros, taposott, részben falevelekkel borított. A barlang mennyezetén karcolások, firkálások, kormozások vannak annak ellenére, hogy nehéz megközelíteni a barlangot. Nem javasolt alulról felmászni a barlanghoz a nagyon töredezett és omladékos kőzet miatt. Felülről célszerű a bejáratokhoz ereszkedni, amelyhez legalább egy 25–27 méter hosszú kötél kell, a messze található kikötési lehetőség miatt. Könnyen, barlangjáró alapfelszerelés nélkül járható.

A Keleti-kőfejtő 5. sz. barlang név 2004-ben bukkant fel az irodalmában. Előfordul az irodalmában 5-ös barlang (Acheron 1993), 5-ös sz. barlang (Fehér, Fritz 1996), 5. sz. barlang (Kárpát 1984), 5.sz. barlang (Kárpát 1984), 5. sz. üreg (Kárpát 1983), Keleti kőfejtő 5.sz. barlang (Gazda 2004) és Keleti-kőfejtő 5. sz. barlangja (Leél-Őssy 1995) néven is, valamint lehet, hogy a Mátyáshegyi 8. sziklaüreg (Bertalan 1976) és Mátyás-hegyi 8. sz. sziklaüreg (Kordos 1984) nevek is ennek a barlangnak a névváltozatai.

Kutatástörténet[szerkesztés]

A helyi, idős emberek elmondása alapján a bányászatkor sok üreg volt a talpszinten. A felső bányaudvar falán található, sok kis barlang és a sok barlangindikáció, valamint képződmény arra utal, hogy a kőfejtés egy nagyméretű barlangot pusztított el, vagy a nagyméretű barlangnak a felső részét. A ma látható barlangok ennek a nagyméretű barlangnak maradványai. Az 1957. évi Földrajzi Értesítőben napvilágot látott, Leél-Őssy Sándor által írt tanulmányban meg vannak említve a mátyás-hegyi nagy kőfejtő üregei, amelyek nummuliteszes mészkőben alakultak ki és egy helyszínrajzon be van jelölve helyük. Az 1958-ban kiadott, Budapest természeti képe című könyvben az olvasható, hogy a Mátyás-hegy délre néző, nagy kőfejtőjének falában néhány hévizes eredetű üreg van.

Az 1963. évi Karszt- és Barlangkutatási Tájékoztatóban publikált jelentés szerint 1962-ben a BEAC Barlangkutató Csoport kutatta a Mátyás-hegy keleti kőfejtőjét. A kőfejtőben, a sziklafalon néhány nyílás látható és ezek közül kettő barlangnak nevezhető jelenlegi állapotában. A kutatásukkal még senki nem foglalkozott. Láng Gábor geológus feltérképezte az üregeket. A jellegzetes gömbfülkék utalnak az üregek hévizes eredetére. Körülbelül négy méter átmérőjű a legnagyobb. A Barit-barlang feltárásán kívül még két másik helyen is biztató a kutatás.

Az 1966-ban megjelent, Budai-hegység útikalauz című könyvben az van írva, hogy a Mátyás-hegyen, a másik, délkeleti kőfejtőben is vannak kis barlangüregek. Kilenc üreg vált ismertté a kőbányában. Az 1976-ban befejezett, Magyarország barlangleltára című kéziratban lehet, hogy ez a barlang van röviden leírva Mátyáshegyi 8. sziklaüreg néven. A leírás szerint Budapest III. kerületében, a délkeleti kőfejtőben, a Mátyáshegyi 6. sziklaüregtől északkeletre, magasan van bejárata. Körülbelül négy méter hosszú, hévizes eredetű barlang. 1943-ban piszok és bűz volt benne. A kézirat barlangra vonatkozó része egy kézirat alapján íródott, de az említett kézirat már nem létezik. A Vass Imre Barlangkutató Csoport 1978. évi jelentésében az van írva, hogy a csoport több éve folytat kutató és térképező munkát a Mátyás-hegyen, a keleti kőfejtőben. 1978-ban néhány fülkét megbontottak a kőfejtőben a fiatal csoporttagok, amelynek eredményeként két–három méterrel meghosszabbítottak néhány fülkét, de nem értek el jelentős eredményt.

Az 1982-ben napvilágot látott Budai-hegység útikalauz szerint a Mátyás-hegy keleti oldalának kőbányájában néhány kis, hévizes eredetű üreg van. 1983. február 6-án Kraus Sándor a kis kőfejtő felső pereménél, ott, ahol a hegyoldal véget ér két üreget sejtett a szálkőzetben. 1983-ban az Acheron Barlangkutató Szakosztály elkezdte kutatni és dokumentálni a kőfejtő üregeit. 1983-ban Kárpátné Fehér Katalin és Kárpát József szerkesztett egy térképet a Mátyás-hegy délkeleti kőfejtőjéről, amelyen a barlang elhelyezkedése és alaprajza is látható. A térkép szerint 240 méter tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. Ebben az évben Kárpát József rajzolt egy topográfiai térképet, amelyen látható a Mátyás-hegyi-barlang és a délkeleti kőfejtő üregeinek elhelyezkedése. A térképen az üregek újra vannak számozva. A barlangban nem végeztek kutatást és bontást, mert nem volt rá idejük. Az 1983. évi szakosztályi jelentés szerint a hegy geológiai viszonyai és a területen ismert barlangok, valamint üregek miatt itt valószínűleg a jelenleginél nagyobb üregrendszer van. A kőbánya üregeinek feltárásával lehetőség nyílhat a Mátyás-hegyi-barlangrendszer jobb megismerésére. Az év elején a területen rendszeresen végeztek a szakosztály tagjai terepbejárásokat és kidolgoztak egy kutatási tervet. Az általuk ismert és a megtalálható szakirodalom alapján nem tudták az üregek neveit és számait beazonosítani. Az 1983. évi MKBT Beszámolóban megjelent a topográfiai térkép.

A barlang három bejárata a kép közepén, egymáshoz közel látható

1984 augusztusában a szakosztály három tagja, Kárpát József, Perényi Katalin és Szilágyi Zsuzsa mérte fel és a felmérés alapján szerkesztve lett egy alaprajzi barlangtérkép, egy hosszmetszet barlangtérkép, valamint egy keresztmetszet, amelyek 1:100 méretarányban készültek. Az 1984. évi szakosztályi jelentésben az olvasható, hogy sok hévizes üregrendszer ismert a Mátyás-hegy délkeleti, már nem művelt kőfejtőjében. Eocén mészkőben és bryozoás márgában alakultak ki. 220–245 méter tengerszint feletti magasságban vannak a kőfejtéskor feltárt barlangmaradványok. A terület szomszédos barlangrendszereihez hasonlóan tektonikus előkészítés és mélyből feltörő hévizek keveredési korróziója miatt jöttek létre. A kőfejtő homlokfalának közepén, 20 méter magasan nyílik. Csak kötélen ereszkedéssel lehet megközelíteni. A három, lőrésszerű bejárata egy szabályos gömbfülkékből álló, 6×4 méteres terembe vezet. A jelentésben látható a kőfejtő homlokfaláról két fénykép, amelyeken be van jelölve a barlang bejárata. Az 1984. évi MKBT Beszámolóban publikálva lett a barlang leírása, a barlangtérképek és az 1983-as topográfiai térkép. Az 1984-ben kiadott, Magyarország barlangjai című könyv országos barlanglistájában lehet, hogy ez a barlang szerepel Mátyás-hegyi 8. sz. sziklaüreg néven és egy térképen van helye feltüntetve.

Az 1991. évi szakosztályi jelentésben az van írva, hogy 1991-ben a Keleti-kőfejtő 5. sz. barlangban dolgoztak, de eredmény nélkül. A kőbánya legtöbb barlangjának kutatását akkor lehet folytatni, ha azok biztonságossá vannak téve ácsolással és betonozással. A kis barlangok állapota tovább romlik, mert nem áll módjukban lezárni a barlangokat. A rongálás leginkább a képződményeken látszik. A kőbánya nagyon ígéretes terület, leginkább a Mátyás-hegyi-barlang felé található, feltáratlan területek irányába érdemes kutatni. Az 1993. évi jelentés szerint hat méter hosszú és a jelentésbe bekerült egy helyszínrajz a kőfejtő barlangjainak elhelyezkedésével, amelyen jelölve van a barlang helye.

Az 1995. évi Földtani Közlönyben napvilágot látott tanulmányban az olvasható, hogy 1900 körül a Pálvölgy környékén a kőbányászat intenzív lett és emiatt tárták fel a délkeleti kőfejtő barlangjait. A kőfejtő üregeinek egy részét a kőbányászat után tárták fel. Körülbelül 250 méter a jelenleg ismert járathossz a kőfejtőben. A lefejtett járathossz nehezen becsülhető meg, de legalább még egyszer ennyi lehetett. A tanulmányban Keleti-kőfejtő 5. sz. barlangja a neve. 20 méter magasan nyílik a bánya talpszintje felett és csak alpinista kötéltechnikával közelíthető meg. Egy gömbfülkeszerű terembe vezet a három, lőrés alakú nyílása. A tanulmányhoz mellékelve lett a Rózsadomb és környéke barlangjainak helyszínrajza és a kőfejtő barlangjainak helyszínrajza, amelyeken jelölve van a barlang helye, valamint a tanulmány végén látható a barlang bejáratának távolról fényképezett fényképe.

1995-ben a Pagony Barlangkutató Csoport elkészítette a kőfejtő szpeleotopográfiai térképét, amely 1:1000 méretarányban készült és amelyen látható a barlang elhelyezkedése, valamint alaprajza. A barlang DK/5 jelzéssel van jelölve a térképen. A csoport 1995. évi jelentésében látható a szpeleotopográfiai térkép. A kéziratban van egy helyszínrajz, amely 1:1000 méretarányban készült és amelyen a délkeleti kőfejtő fosszíliáinak lelőhelyei vannak feltüntetve. A helyszínrajzon látható a barlang elhelyezkedése és alaprajza, de fosszília nem került elő belőle. A jelentésbe bekerült egy vegetációtérkép, amelyen látható a barlang elhelyezkedése és alaprajza.

Az Ariadne Karszt- és Barlangkutató Egyesület 1998. évi jelentésében az van írva, hogy a Keleti-kőfejtő 4. sz. barlangnak és a Keleti-kőfejtő 5. sz. barlangnak az északi falban lévő, messziről látszó bejáratai mögött található járatok zöme egy letolódási zóna mentén jött létre a bryozoás márgában, valamint mennyezetük tagolva van üstös oldásformákkal. A letolódási sík zónájában elhelyezkedő, mészkő és márga érintkezésénél létrejött barlangokban, például a Keleti-kőfejtő 5. sz. barlangban, a gázbuborék-áramlási csatornák mentén van még remény arra, hogy új barlangjáratok legyenek felfedezve. Lehetőség van az 5–15 méterrel mélyebben lévő mészkő elérésére tektonikai sík mentén lefelé haladva. Addig azonban nagy mennyiségű kitöltés eltávolítása szükséges. A 2004. augusztus 16-án írt nyilvántartólapja szerint a részletesen felmért barlang hat méter hosszú, három méter függőleges kiterjedésű, 2,3 méter magas és 70 centiméter mély. Szabadon látogatható.

Irodalom[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]